Beszámoló a KoMaTE Tavaszi Táboráról

2016. április 15-17 között ismét megrendezésre került a KoMaTE tavaszi tábora Bogártelkén, ahol a lassan hagyománnyá váló háromnapos rendezvényen az elsőéves gólyák jobban megismerkedhetnek a karon levő felsőbb éves kollégáikkal, illetve tanáraikkal. A tábor célja, hogy összehozza a nemzedékeket, amelyek egy felszabadultabb környezetben tartalmas időt tölthetnek így együtt.

 

Fotó: KoMaTe

Indulás előtt néhány kollégámmal rövid kitérőt tettünk a KMDSZ irodájába, amíg a többiek, lassan, de biztosan vonatoztak Bogártelek irányába. Karikás Balázs KoMaTE alelnökkel egy rövid papírmunka után bepakoltuk az esti hangulatért felelős hangszórót az autóba. Szerencsére még volt annyi hely, hogy beférjen a sok hús meg krumpli mellé. Útközben beszélgettem az alelnökkel, aki az előző tavaszi táboros élményeit mesélte nekünk. Arcáról leolvasható volt, hogy nagyon jól érezte magát elsőévesként és reméli, hogy az idei elsőévesek szintén jól fogják érezni magukat. Idén kevesebb résztvevő volt, mert sajnos pár esemény, mint például a levéltár szak bécsi kirándulása éppen a tábor előtti héten csúszott be, de így is voltunk tucatnyian.

Fotó: KoMaTe 

Bogártelke megközelítőleg 35 km-re található Kolozsvártól, kicsivel több mint fél órát vesz igénybe az utazás az útszakasz állapota miatt, de már az odavezető úton is jól szórakoztunk. Lassan bekanyarodtunk Bogártelkére, végig a falu főutcáján a templom után egy balkanyar és már láttuk, ahogy a többiek, akik vonattal érkeztek, libasorban igyekeznek a tábor helyszínére. A tábor helyszínéül szolgáló Filemon-ház a kolozsvári Kerekdombi egyházkerület tulajdona. Visszajáró vendégnek számít a KoMaTE az egyházkerületnél, tavaly is itt került megrendezésre a tavaszi tábor. A ház méretét tekintve akkora, hogy akár háromtucatnyian is elférnénk kényelmesen. Megérkezve gyorsan lepakolt mindenki és elfoglalta a számára legszimpatikusabb ágyat. Egy rövid pihenő után máris előkerült a pingpongasztal meg a tollas. Amíg a többiek játszottak, addig én és a két alelnök, Orbán Tamás és Karikás Balázs felszereltük a hangszórót és közben arról vitatkozunk, hogy milyen hangosan hagyhatjuk a zenét, mert hát a szomszédokra is gondolnunk kellett. Végül megtaláltuk a megfelelő hangerőt, amivel nem zavarjuk a szomszédokat, viszont elég ahhoz, hogy a jókedv és a hangulat meglegyen. Az este jól telt mindenki számára, az elsőévesek azonnal beleolvadtak a már összeszokott felsőbbévesek csoportjába. 

Fotó: KoMaTe

Másnap reggel kissé fáradtan, de még mindig vidáman fogadtuk megérkező tanárainkat, Tóth Szilárd és Nagy Róbert tanár urakat és gyerekeiket. Megérkezve rögtön szóba elegyedtek velünk, ők is elkezdtek ismerkedni az elsőévesekkel. A társaságunkból pár ember felfedező útra indult a közelben található tóhoz, amelyet mi csak egyszerűen a „Kék laguna”-ként tartunk számon. A táborban az ismerkedést Szórádi András, a szakácsunk szakította félbe azzal, hogy ideje lesz nekifogni az ebéd elkészítésének, amíg a többiek visszaérnek. Mi, akik a táborban maradtunk, miután meghámoztuk a krumplit és előkészítettük a húst a bográcsoshoz, örömmel figyeltük a kiterített pokrócokról Szórádit, ahogy nekiállt főzni. A főzés vége egy üresen kongó bogrács és egy tucat jóllakott ember lett. Délután elköszönve tanárainktól és megpihentetve az ebédet elhatároztuk, hogy felvesszük a bogártelki „életstílust”. Erre a legalkalmasabb hely a helyi kocsma volt, ahol aztán a helybéliekkel felelevenítve a régmúltat magyar nótákat énekeltünk egészen addig, amíg ránk nem esteledett. Azonban az este nem merült ki ennyiben, e hangulat a táborig követett minket, és egy újabb éjszakán keresztül kitartva megmaradt reggelig, addig a pontig, amíg rá nem eszméltünk egy szomorú tényre: eljött a vasárnap és ezzel a tábor vége is. Kissé kevesebb kedvvel csomagoltunk össze, mint amivel jöttünk. Bepattanva a kocsiba visszanéztem a Filemon házra, amely sok élménnyel gazdagított és addig tartottam rajta a tekintetem, amíg az úton lefele, a kanyarban eltérülve el nem tűnt a szemem elől. A bogártelki KoMaTE tábor egy nagyszerű élményként maradt meg mindannyiunk számára. 

Fotó: KoMaTe

Ezt olvastad?

Sipos Gábor erdélyi magyar történész a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézetének oktatója és a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Az