Száz éve hunyt el Görgei Artúr – interjú Hermann Róberttel

Hermann Róbert történész, a HM HIM parancsnokának tudományos helyettese, a Károli Gáspár Református Egyetem Történettudományi Intézet vezető egyetemi tanára, a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Napjainkban az 1848-49-es szabadságharc legjelentősebb szakértőjének számít. Hermann Róberttel pályájának kezdetéről, a szabadságharc kutatási lehetőségeiről és Görgei Artúr személyét érintő kérdésekről Bereznay István beszélgetett.


Hermann Róbert. Kép forrása: Youtube

Milyen indíttatásból választotta Ön a történészi pályát?

Hat éves korom óta tudom, hogy történelemmel szeretnék foglalkozni. Kezdetben főként az eseménytörténet, a hadtörténet, illetve a személyes viszonyok érdekeltek és eredetileg a kuruc korral, Rákóczival akartam foglalkozni. Hetedikes koromban azonban a kezembe került Féja Géza Visegrádi Esték című regénye, amely komoly hatást gyakorolt rám. Ettől a ponttól kezdve a negyvennyolcas történetünk megismerésére, kutatására törekedtem. 

Volt olyan meghatározó személyiség, aki a pályakezdés során segítette, illetve példaként szolgált az Ön számára?

Két ilyen személyt tudok megnevezni. Az egyikük a sajnos 2013-ban elhunyt Katona Tamás, akinek 1979-ben került kiadásra Az aradi vértanúk című két kötetes forráskiadványa. Ez a mű sok szempontból hiánypótló munkának bizonyult és az én kezembe is eljutott. 1981-ben levelet írtam Katona Tamásnak, hogy feltegyek neki néhány szakmai jellegű kérdést, amelyekre ő legjobb tudása szerint válaszolt. Ezek a válaszok a későbbi kutatásaim számára fontos támpontokat adtak.

Katona Tamás tanította is Önt?

1983-ban az Eötvös Collegiumban egy forráselemzési speciális kollégium során hallgatóként is volt szerencsém hozzá járni. Ezt nagyon élveztem, mert Katona Tamás zseniális előadó volt. Megvolt benne az a képesség, hogy bonyolult történeti kérdéseket teljesen egyszerű párhuzamokkal világítson meg. Ennek hatására később a szakdolgozatomat is hozzá írtam, amelynek megalkotásában szintén rengeteg segítséget kaptam tőle.

Ki volt a másik fontos személy?

Urbán Aladár, akinek a fő kutatási területe ugyancsak 1848–49 története volt, ennek ellenére az egyetemen ezt sosem oktatta. Vele is az egyetemen volt lehetőségem megismerkedni. Urbán Aladártól megtanultam az apró tények tiszteletét. Ő tanított meg arra is, hogy egy-egy forrásnál nemcsak az számít, hogy mi van a papírra írva, hanem figyelembe kell venni további részleteket is, mint például a kézírást, az iktatószámot, vagy a beérkezés időpontját. Urbán tanár úr egyaránt hasznos tanácsokkal látott el kezdeti tanulmányaim során, és mindmáig jó kapcsolatban állunk egymással.


Hermann Róbert köszöntője a Magyar Történelmi Társulat közgyűlésén. Forrás: Újkor.hu

Szokás azt mondani, hogy 1848–49 történetével kapcsolatban mindent megírtak már. Ön szerint igaz ez?

Nem, ez egyáltalán nincs így. Már csak azért sem, mert a legfontosabb levéltári források csupán az 1920-as években váltak hozzáférhetővé. Ebből következik, hogy a húszas éveket megelőző munkák meglehetősen szűk forrásbázist tudtak csak igénybe venni.

Milyen hiányosságaink vannak 1848-49 történetének kutatása kapcsán?

A korszak vonatkozásában vannak hiányosságaink a forráskiadás terén. Például Mészáros Lázár hadügyminiszter vagy Szemere Bertalan belügyminiszter és miniszterelnök iratai mindmáig nem kerültek kiadásra. További kiadandó forrásokat képeznek a diplomáciai iratok, amelyek fontos adalékul szolgálhatnának a kutatásokhoz.

Vannak még olyan témák, amelyeket érdemes lehet kutatni?

A jobbágyfelszabadítás végrehajtásának, illetve az 1848-as országgyűlés működésének története sincs még megírva átfogó, monografikus formában. A helytörténet is igen komoly adósságokkal rendelkezik. Néhány kivételtől eltekintve nincsenek modern helytörténeti munkák sem 1848-49 vonatkozásában. Gazdaságtörténeti szempontból sincs tisztázva, hogy a szabadságharc katonai költségeit miként tudta a magyar kormány fedezni, ez esetben a rendelkezésre álló források óriási mennyisége az a tényező, amely megnehezíti a kutatásokat.

Az életrajzok tekintetében beszélhetünk még hiányosságokról?

Igen, többek közt Kossuthról máig sincs olyan életrajzunk, amely a kiadott művek és levéltári anyagok összességét felhasználná. A katonai vezetők terén is vannak hiányosságaink, például Görgei Artúrnak és az aradi vértanúk többségének sem készült még életrajza. Fontos továbbá az is, hogy hadtörténeti vonatkozásban ugyan meg van írva a szabadságharc története, azonban hadjárati szinten még mindig vannak olyan kérdések, amelyek nincsenek tisztázva, illetve a korábbi irodalom is sok esetben tévedéseket tartalmaz. A kiinduló kérdésre válaszolva tehát, véleményem szerint vannak még olyan kérdések, amelyeket kutatni kell 1848–49 kapcsán.

Idén lesz száz éve, hogy Görgei Artúr elhunyt. Ön szerint miért nem készült még modern biográfia a személyére és az életpályájára vonatkozóan?

Az 1970–80-as évekig Görgeiről meglehetősen negatív kép élt a köztudatban. A Görgeiről szóló áruló-mítoszt még a neves kutatók egy része is komolyan vette. Urbán Aladár volt az első, aki felvetette, hogy a marxista történetírás hagyományában kialakított Görgei-portré nem feltétlenül fedi a valóságot.


Barabás Miklós litográfiája Görgei Artúrról. Forrás: Wikipedia

Megvannak a megfelelő források a portré megírásához?

A szabadságharc katonai vezetői közül ő az egyetlen, akinek szinte teljesen dokumentálva van a fiatalkora, amely nagyrészt annak köszönhető, hogy Görgey István, a tábornok öccse utóbb minden családi vonatkozású iratot összegyűjtött, amit csak tudott. Problémát jelent azonban, hogy Görgei pályája rendkívül egyenetlen. Életének legérdekesebb része 1848 augusztusa és 1849 augusztusa közé esik és a szabadságharc kapcsán sokszor egy-egy napjáról annyit lehetne írni, mint későbbi életének néhány évéről. Ezekkel a problémákkal magam is folyamatosan szembesülök: jelenleg ugyanis egy Görgei-életrajzon dolgozom.

Volt valamilyen előjele 1848 előtt annak, hogy Görgei komoly katonai pályát futhat be?

Korábban, a tullni akadémián vele tanult pályatársai említették visszaemlékezéseikben, hogy Görgei már fiatalként is a legjobbak közé tartozott. A legtöbb írásos minősítése kiváló volt. 1842-ben a nemesi testőrségből főhadnagyi rangban került át a Nádor huszárezredbe, ami arra enged következtetni, hogy már a huszároknál is kiemelkedett a társai közül. Mindez azonban még önmagában nem predesztinálta a jövendőbeli karrierjét, hiszen sok pályatársa szintén hasonló teljesítményt nyújtott.

Sikere ellenére 1845. július 31-én kilépett a hadseregből. Mi okozta Görgei pályatörését ekkor?

Ennek több oka is lehetett. Ezek egyike az volt, hogy meg akart házasodni, amit a korszakban viszonylag alacsonynak számító tiszti jövedelem mellett nem tudott volna megengedni magának. Katonatisztként kauciót kellett volna fizetnie, és arról hallani sem akart, hogy a menyasszony családja fizesse meg a szükséges költségeket–más katonatiszteknél ez gyakran előfordult.

Milyen további okai lehettek még a döntésének?

Levelei alapján, ebben az időben tudatosulhatott benne, hogy a császár szolgálatában a jövőben akár a saját nemzetével is szembekerülhet. Emellett az is szerepet játszhatott még döntésében, hogy tudta, mindig mások kegyelmére lesz utalva, ha feljebb akar jutni a tiszti ranglétrán. Neki pedig nem álltak rendelkezésére azok a társadalmi kapcsolatok, amelyek ezt elősegíthették volna. Fontos az is, hogy 1815 óta nem volt komoly háború, amely a Habsburg Birodalmat érintette volna, ami nem jelentett jó kilátásokat a katonai emelkedés szempontjából. Tudnunk kell továbbá azt is, hogy Görgei számára eredetileg a katonaság kényszerpálya volt, amelyre édesapja kedvezőtlen anyagi helyzete kényszerítette, ez is meghatározó tényező lehetett.

Mi volt az, ami miatt Görgei mégis visszatért a katonai pályára egy rövid kémikusi kitérő után?

1848 tavaszán Görgei megnősült és Magyarországra jött, ugyanis nagynénje felajánlotta számára, hogy gazdálkodhat a családi birtokon. Ekkor hirdették meg az első tíz honvédzászlóalj felállítását, amelyekbe a korábbi császári-királyi tiszteket az eredetinél egy ranggal magasabb beosztásban és a császári-királyi sereghez képest magasabb jövedelemmel vették fel. Görgei így alighanem bízott abban, hogy ezáltal egzisztenciális biztonságot teremthet meg a jövőre nézve, ha jelentkezik a hadseregbe.

Miként jutott be a Hadügyminisztériumba 1848 nyarán?

Több korábbi tiszttársa ugyanebben az időben került be a Hadügyminisztériumba, a miniszterelnök katonai irodájába, illetve a Nemzetőrségi Haditanácshoz. Feltételezhetően ők hívták fel az elöljárók figyelmét Görgeire, aki ekkor profitálhatott abból, hogy a tullni akadémián utászkari képzettséget is kapott, illetve a nemesi testőrségnél vezérkari jellegű kiképzésben egyaránt részesült.

Hasznát vehette a vegyész végzettségének is?

Fontos lehetett, hiszen ezen ismeretek a fegyver- és lőszergyártásterén elengedhetetlenek, és tudjuk, hogy ennek következében is hívták be végül a Hadügyminisztériumba, ahonnan megbízatással Bécsújhelyre és Prágába is kiküldték.

Mikor tűnt ki Görgei a szabadságharc többi katonai vezetője közül? Mely tulajdonságai emelték ki őt?

Pályája 1848 őszén kezdett el igazán gyors ütemben felívelni, és ebben már a harctéren tanúsított magatartása játszhatta a legfontosabb szerepet. Fontos tényező volt, hogy Görgei kellő elhatározottsággal rendelkezett ahhoz, hogy terveit véghezvigye, azonban a változó helyzetekhez is megfelelően tudott alkalmazkodni. Kulcskérdésnek bizonyult az is, hogy megfelelő emberismerettel rendelkezett a legalkalmasabb beosztottak megtalálásához.

Mivel nyerte el katonái részéről a tiszteletet?

A jó hadvezérnek személyesen is példát kell mutatnia a katonák számára, velük együtt kell viselnie a hadjáratok és csaták viszontagságait. Görgei több alkalommal is bizonyította személyes bátorságát, több csatánál is személyesen vezényelte katonáit, ami által nagy tiszteletre tett szert a katonák körében. 


Az isaszegi csata 1849. április 6-án. Than Mór festménye. Forrás: Wikipedia

Miben tűnt még ki a többi hadvezér közül?

Kiemelte őt az is, hogy rendkívül finom érzéke volt a kínálkozó lehetőségek meglátására, ezt például a tavaszi hadjárat során, illetve 1849 nyarán is bizonyította az orosz fősereg lekötésével. Jó szeme volt továbbá a veszélyek felismerésére is, hiszen – ellentétben például Józef Bemmel vagy Perczel Mórral – sosem szenvedett megsemmisítő vereséget, mivel mindig gondoskodott arról, hogy a hadsereg tudjon hova visszavonulni. Emellett jól fel tudta mérni saját hadserege teljesítőképességét. Nem követelt ésszerűtlen áldozatokat katonáitól, ami például a világosi – helyesebben szőlősi – fegyverletétel kapcsán is megmutatkozott.Mindezek a képességek kiemelték őt a szabadságharc legmagasabb rangú katonai vezetői közül. Teljesítménye alapján könnyen lehet, hogy ha nem a magyar hadseregben szolgált volna, akkor ma nemzetközileg is a legnagyobb hadvezérek között lenne számon tartva.

Miért kerülhetett Görgei konfliktusba sok tiszttársával a hadseregen belül?

Görgei kétségkívül egy nehéz természetű személyiség volt, és emiatt néhány alkalommal valóban előfordult, hogy tiszttársaival összetűzésbe került. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy csupán két ember volt, akikkel ismétlődően, több alkalommal is konfliktusai voltak: Perczel Mór és Henryk Dembiński. Ők mindketten meglehetősen összeférhetetlen személyek voltak.  Dembiński katonai teljesítménye alapján Görgei fenntartásai utólag be is igazolódtak, Perczel pedig Görgei mellett másokkal is igen komoly összetűzésbe keveredett a szabadságharc alatt.

A szabadságharc más hadvezérei esetében mennyiben volt gyakorinak mondható ez a jelenség?

Nem Görgei volt az egyetlen, akinek tiszttársaival konfliktusai voltak. Többek közt Damjanich János is rengeteg társával összeveszett 1848-49-ben. A konfliktusok általánosak voltak, csak egy-két olyan kivételes személy volt a hadsereg vezetésében, mint például Klapka György, akinek minden társával sikerült megtalálnia a konszenzust.

Mennyiben tekinthető elfogultnak Görgei Életem és működésem című önéletírása a szabadságharcban játszott szerepe kapcsán?

Írásában katonailag és politikailag is vannak pontatlanságok. Ezek persze könnyen lehet, hogy nem tudatosak, hiszen nagymértékben a saját emlékezetére kellett támaszkodnia a munka megírásánál. Politikai szempontból azonban egyértelműen megfigyelhető, hogy Görgei megmásítja a saját múltbeli szerepét a valósághoz képest. Nem dokumentálható például, hogy 1849 januárjától kezdve folyamatos politikai jellegű konfliktusai lettek volna Kossuth Lajossal. A kettejük közti nézeteltérések 1849 májusáig a politikus és a katona eltérő nézőpontjából fakadnak, és nem politikai kérdésekben kerültek szembe egymással. Ebben a viszonylatban Görgei valóban hajlamos bizonyos tényeket elhallgatni, megmásítani, illetve más fényben beállítani ahhoz képest, ahogyan a múltban látta ezeket.

Más visszaemlékezésekhez képest miként értékelhetjük Görgei munkáját?

Ha a korszak más emlékirataihoz hasonlítjuk a művet, akkor meg kell jegyeznünk, hogy az Életem és működésem az objektívabb munkák közé tartozik. Fontos továbbá az is, hogy Görgei – más visszaemlékezőkkel szemben – a szabadságharc hadtudományi jellegű tanulságainak levonására, illetve az ok-okozati összefüggések ismertetésére is törekszik, és ezáltalegyedi szempontok alapján ismerteti 1848-49 történetét.

Hogyan értékelhetjük Kossuth részéről az áruló-mítosz megteremtését? Tudatos cselekvés volt ez az ő részéről, vagy egy tudattalan pszichológiai reakció a szabadságharc vereségére?

Kossuth már 1849 augusztusától kezdve arra törekedett, hogy a vereség felelősségét elhárítsa magáról. Szeptember 12-én a vidini körlevélben egyértelműen, tudatosan hirdette meg Görgei árulásának a mítoszát, feltehetően abban is bízva, hogy közben, az Oszmán Birodalom, valamint Oroszország és Ausztria közt kitörő nemzetközi konfliktus lehetőséget adhat a magyar szabadság ügyének felélesztésére is. Problémát jelentett azonban számára, hogy ő maga 1849 augusztusában lemondott tisztségéről, és így nehezen állhatott volna ismételten a magyar szabadság ügyének élére. A lemondást tehát valahogy érvénytelenítenie kellett, ezt pedig oly módon tudta elérni, ha bebizonyítja, hogy Görgei – akinek a hatalmat átadta –nem megfelelően használta a lehetőségeit és elárulta a szabadságharcot. Mire azonban a vidini körlevél 1849 decemberében eljutott Nyugatra, addigra megoldódott a nagyhatalmak közti diplomáciai válság, és ezáltal a körlevél értelmét vesztette. Ennek ellenére mind a nemzetközi köztudatban, mind pedig Magyarország-szerteismertté vált és elterjedt az áruló-mítosz. Kossuth feltételezhetően tudta, hogy amennyiben az emigrációban is vezető szerepre törekszik, akkorvalamilyen módon meg kell magyaráznia 1849 augusztusában történt lemondását, és erre az áruló-mítosz egyaránt megfelelő eszközül szolgált.

Volt más vezető személyiség, akit szintén hasonló vádak értek a szabadságharcban betöltött szerepe kapcsán?

Az árulás vádja a korszakban meglehetősen gyakorinak számított. A szabadságharc vezetői közül nemcsak Görgeit gyanúsították meg ezzel, hanemtöbbek közt például Klapkát is érték hasonló vádak a komáromi kapituláció kapcsán. Az áruló-mítosz egy egyszerű magyarázatot jelentett a szabadságharc katonai vereségére, és erre gyakorlatilag a magyar társadalom jelentős része befogadónakbizonyult, hiszen ez megkönnyítette a nemzeti tragédia feldolgozását.

Mikor került sor utoljára Görgei Artúrral kapcsolatban jelentősnek tekinthető konferenciára?

Utoljára 1993-ban volt egy nagyobb Görgei-konferencia, ahol többek között Katona Tamás, Urbán Aladár és Kosáry Domokos nagymértékben hozzájárultak a Görgeiről rendelkezésre álló ismereteink bővítéséhez.

Az évforduló kapcsán számíthatunk jelentősebb eseményekre?

Mindenképpen. Például május 3-án az ELTE Bölcsészettudományi Karán, majd a május 11-én a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is megrendezésre kerül egy-egy konferencia.

Milyen új ismeretekre számíthatunk a május 3-i Görgei-konferencián?

Számos új kutatás volt az utóbbi időkben Görgei Artúrral kapcsolatban. Politikatörténeti, hadtörténeti, kapcsolattörténeti, művelődéstörténeti vonatkozásokból egyaránt újdonságokat várhatunk, illetve irodalmi és kémikusi szempontból is fogunk hallani előadást Görgei Artúrról. A május 3-i konferencia a korábbi kutatók munkássága előtti tisztelgésként is felfogható, amelyen végezetül eldől majd, hogy az új történész generáció miként tudja folytatni az elődeink által megkezdett pályát.

Bereznay István

Kapcsolódó cikkek:

Konferencia: Görgei 100.

„Áruló! … Soha!” Móricz Zsigmond és Görgey Artúr

Tisztújítás a Magyar Történelmi Társulat élén

„Nem létezik abszolút igazság” – interjú Erdődy Gáborral

„Akik még nem tudtátok, most megtudhatjátok” – a Petőfi-újratemetés és az online világ

 

Ezt olvastad?

„Mi részünkről csak annyi akarunk megjegyezni: ne legyen fővárosunk olyszerű, amilyen Páris és London: azaz ne legyen bolondító fényüzésnek, roppant