Falu és parasztság Északkelet-Magyarországon a 16–21. században

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történelemtudományi Intézete és Történelemtudományi Doktori Iskolája 2025. április 14-én immár 6. alkalommal rendezte meg régiótörténeti tudományos konferenciáját. Az idei rendezvény témája a falu és a parasztság északkelet-magyarországi múltjának, társadalmi hagyományainak feltárása volt, amelyről hat különböző szekcióban hangzottak el az előadások.

Az esemény a hagyományhoz híven ezúttal is Pajtókné Tari Ilona rektor asszony köszöntőjével indult, aki elismerését fejezte ki a Történelemtudományi Intézetben zajló magas színvonalú kutatómunkáért, amely hozzájárul az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem hírnevének öregbítéséhez. Felhívta a figyelmet a téma fontosságára, méltatta társadalmi jelentőségét, felidézte a földművesek szorgalmas munkáját, megpróbáltatásait, erőfeszítéseit. Fontosnak tartotta hangsúlyozni a parasztság áldozatvállalásának az utókorral való megismertetését, amelyben az egri intézmény mindig is élen járt.

Ezt követte a szakmai bevezetés, amelyben Rainer M. János, az EKKE Történelemtudományi Doktori Iskolájának vezetője köszöntötte a megjelent előadókat és érdeklődőket. Kifejezte köszönetét a szervezők munkájáért, valamint a téma felvetéseként rövid, de átfogó képet adott a vizsgált korszakban a parasztság kiszolgáltatott helyzetéről, helytállásáról és mindennapi életéről. Ezután első plenáris előadóként, Kalmár János (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) „A kora újkori magyarországi parasztság történeti irodalmunkban” címmel egy historiográfiai vázlat keretében bemutatta mindazon írókat, kutatókat, akik a felvilágosodás korától kezdődően behatóan foglalkoztak a kérdéses társadalmi réteg életmódjával, illetve röviden ismertette a műveiket, amelyek a korszak mai kutatóinak fontos másodlagos forrásokat jelentenek.  A plenáris előadás második előadójaként Valuch Tibor (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) tartotta meg előadását „A jobbágyfelszabadítástól a ruralitás társadalmáig – A parasztitársadalom, a parasztikultúra változásai és a modernizáció a 19–21. századi Magyarországon” címmel. Felhívta a figyelmet egy-egy társadalmi csoport, mint például a parasztság hosszútávú, több korszakot felölelő vizsgálatának fontosságára. Előadásában nagy hangsúlyt fektetett a parasztság fogalmának tisztázására, a „társadalmi változások és változatlanságok” bemutatására. A plenáris előadásokat követően történelmi korszakok szerint külön szekciókban folytak az előadások.

A Kora újkori szekcióban Dinnyés Patrik levezető elnök szólította az első előadót, Gyulai Évát (Miskolci Egyetem), aki „Bort, búzát: Miskolc mezőváros agráriuma a 16. században a dézsmajegyzék tükrében” címmel tartotta meg előadását, amelyben az elsődleges források tükrében Miskolc mezővárossá alakulását, a település fejlődését, birtokviszonyait, társadalmának rétegződését mutatta be. Képet kaptunk a környékbeli telkes jobbágyságnak a korban kimondottan fejlettnek számító háromnyomásos gazdálkodásáról, szorgalmáról, termelőkedvéről, népességmegtartó erejéről. A szekció második előadója, Balogh Judit (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) volt, aki „A mezővárosi paraszti társadalom életmódjának, közösségi működésének megváltozása a reformáció századaiban és azzal összefüggésben” címmel tartott előadásában a reformáció hatásait vizsgálta az északkeleti városok paraszti életformájára. A jelenlévők a városi önigazgatás megerősödéséről, a város és a református egyház sajátos, egyedülálló viszonyáról hallhatott, amelyben fontos szerepet kapott a városnak az egyházról való gondoskodása. A következő előadó Kónya Annamária (Eperjesi Egyetem) volt, témája pedig „A falusi református papok vagyoni helyzete és gazdálkodása Felső-Magyarország területén a 17. században”.  A hallgatóság betekintést nyert a falusi református papok életvitelébe, fizetésének alakulásába, jövedelemforrásaikba. Feltárta a kutatás nehézségeit, hiszen ritkaság számba ment a pénzbeli fizetés, amit a falvak lakossága termény-, fajuttatásokkal vagy szolgáltatásokkal helyettesített. Őt követte Koleszár Krisztián (Miskolci Egyetem) akinek „A gróf, a tiszttartó meg az Almásiak. Jobbágypanasz a szádvári uradalomból (1680)” címmel tartott előadásában egy életkép elevenedett meg előttünk a kuruc időkből egy tiszttartó és az alárendelt jobbágyság viszonyairól. A kutató források alapján mutatta be a tiszttartó visszaéléseit, hozzá nem értését, a jobbágyok kihasználását, ami addig fajult, hogy a veszélyes utat is vállalva földesurukhoz fordultak panaszaikkal.

A 18–19. századi történelem szekciójában Pap József elnök bevezetője után Benei Bernadett (HUN-REN, Egri Főegyházmegyei Levéltár)„Az északkelet-magyarországi rutének ábrázolása Bél Mátyás Notitiá-jában” című előadása következett, amelyben Bél Mátyás művének a ruténekről szóló, erősen negatív hangvételű leírásait vizsgálta. Rámutatott, hogy a kedvezőtlen jellemzések hátterében valószínűleg a rutén parasztokat megbízhatatlannak tartó nemesi adatközlők véleménye állhatott, de más lehetséges magyarázatokat is mérlegelt. A szekció második előadója Kónya Péter (Eperjesi Egyetem) volt, aki „A parasztok, zsellérek iparosok és kereskedők a felső-zempléni mezővárosok jobbágytársadalmában” címmel tartott előadást. Az előadó a felső-zempléni mezővárosok jobbágytársadalmát vizsgálta, különös tekintettel a parasztok, zsellérek, iparosok és kereskedők társadalmi szerepére és egymáshoz való viszonyára. Bemutatta, hogyan alakult e csoportok gazdasági tevékenysége, jogi helyzete és társadalmi mobilitása, valamint milyen hatással voltak egymásra a korabeli városi keretek között. A harmadik előadó, Rózsa Sándor (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) „Egy püspök és a parasztok konfliktusa – Eszterházy és a Mirhó-fok esete” címmel tartotta meg előadását. Az előadó Eszterházy Károly egri püspök és a nagykun települések között zajló, éveken át húzódó konfliktust elemezte, amely a Közép-Tisza-vidék első jelentős vízrendezési munkálata, a Mirhó-fok gátjának ügyében csúcsosodott ki. Bár az újjáépítés látszólag rendezte a helyzetet, a kunok mégis pert indítottak a püspök ellen a gát elvágása miatt keletkezett károk megtérítésére. Az előadás a társadalmi és hatalmi viszonyok változásait, valamint a helyi érdekérvényesítés korabeli lehetőségeit állította a középpontba. A következő előadó Garas Norbert (MNL Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegye Levéltára) „A Szabolcs vármegyei Nyírvíz Szabályzó Társulat árterületének 1890–1894 közötti haszonarányos osztályozása” címmel tartott előadást, amelyben bemutatta a fenti egyesület megalakulásának körülményeit, nehézségeit, kitért a megalakulás törvényi hátterére, a főmérnöki munkálatok bemutatására, ártérfejlesztési és vízhasználati kérdések kifejtésére, valamint a terület lakosságát, birtokviszonyait érintő változások bemutatására.

Az 1914–1945 közötti történelem szekciójában Valuch Tibor elnök bevezetője után az első előadó Varga Róbert (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete) „Csendőrség és vidék kapcsolata. Kihívások és lehetőségek Ung vármegye példáján 1890–1914 között” előadása a vármegyei csendőrség és a vidéki lakosság kapcsolatát vizsgálta a fenti időszakban. Rávilágított arra, hogy a csendőrség nem csupán a rend fenntartásában játszott szerepet, hanem a helyi közösségek mindennapjainak alakításában is részt vett. A második előadó Bartók Béla (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) „Gazdák a gazdákért (A Sárosmegyei Gazdasági Egyesület és a kárpáti falvak újjáépítése [1915–1918])” című előadása a mezőgazdasági egyesület tevékenységét mutatta be az első világháború idején, különös tekintettel a kárpáti falvak újjáépítésére 1915 és 1918 között. A szervezet a háborús pusztítások után nemcsak anyagi, hanem szervezeti támogatást is nyújtott a gazdáknak, ezzel segítve a vidéki élet újraindítását. A következő előadó Szabó Viktor (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) volt, aki „A matyók 12 pontja. A mezőkövesdi ragyogóégetés története” című előadásában annak a mezőkövesdi eseménynek a történetét dolgozta fel, amely 1925. február 25-én zajlott, amikor a helyi lakosok egy része egy máglyán égette el a divatos, de anyagilag megterhelő ruhadíszeket. Az eset előzményeit és a közösség által hozott döntéseket bemutatva az előadás rávilágított a helyi közösség önszerveződésére, a vallási és települési vezetők szerepére, valamint a divathullám gazdasági és társadalmi hatásaira. Földi-Kondor Boglárka (Evangélikus Országos Gyűjtemény-Múzeum) „Az alsó középosztály leányainak szociális segítő szolgálata Csehszlovákiában 1930–40-es években” című előadásában a fiatal falusi nők tevékenységét vizsgálta a két világháború közötti és alatti Felvidéken. A prezentáció feltárta, hogyan váltak a nők a társadalmi gondoskodás fontos szereplőivé, miközben részvételük hozzájárult nemcsak a rászorulók támogatásához, hanem a női szerepek átalakulásához is. Vámosi Katalin (Hermann Ottó Múzeum) „Meilinger Dezső festőművész tanyasi, falusi parasztudvarai és parasztábrázolásai a két világháború között” című előadásával az egri születésű festőművész két világháború között készített tanyasi és falusi életképeit, valamint portréit jellemezte. A művész a Sajó és Tisza menti falvakat és tanyákat örökítette meg, naturalisztikus stílusban ábrázolva a paraszti életet, a mezőgazdasági munkát és a helyi szokásokat, miközben a magyar emberek jellemét és kultúráját is megőrizte.

Az 1945 utáni történelem szekciójában Rainer M. János levezető elnök hívta ki az első előadót, Gál Mátét (MNL Heves Vármegyei Levéltára), aki „Totális mozgósítás Dél-Hevesben az 1949-es országgyűlési választás idején” című előadásában az 1949-es országgyűlési választások idején szervezett választási kampányt vizsgálta, kiemelve a Magyar Dolgozók Pártjának propagandatevékenységét az agrártársadalom megnyerésére. Részletesen elemezte, hogyan próbálta az állampárt helyi szinten befolyásolni a középparasztságot és kezelni az ellenállás jeleit, különösen az egyházi kötődésű falvakban. Második előadóként Menus Borbála (nyugalmazott egyetemi docens) „Adalékok a Mátra vidéki parasztság történetéhez három életút tükrében” címmel a mátraaljai parasztság 20. századi történetéhez nyújtott adalékokat három, 1934-ben született gyöngyöstarjáni férfi életútján keresztül. A párhuzamos élettörténetek révén részletes képet kaptunk a második világháború utáni évek reményeiről és megpróbáltatásairól, a Rákosi-korszak betelepítéseiről, a beszolgáltatási kötelezettségekről, az 1956-os forradalom helyi lecsapódásáról, majd a gazdálkodás újraindításának rövid időszakáról. A szekció következő előadója Szalipszki Péter (Hermann Ottó Múzeum) „Egy parasztból lett TSZ-elnök portréja” című előadása édesapja, Szalipszki András életútján keresztül mutatta be, hogyan vált egy kisparaszti származású fiatalból a Fancsali Termelőszövetkezet elnöke, és hogyan alakította a falu mezőgazdaságát több mint két évtizeden át. A portré személyes és történeti nézőpontból is rávilágított a paraszti mobilitás ritka lehetőségeire, a kollektivizálás kényszereire valamint a szövetkezeti rendszer fejlődésére és hanyatlására. A következő Tóth Judit (történész) „Heves megyei kisegítő gazdaság létrejötte és működése a Kádár-korszakban” címmel a Kádár-korszak kevésbé kutatott agrárüzemi formáját, a kisegítő gazdaságokat vizsgálta egy zagyvaszántói család példáján keresztül. Rávilágított a háztáji és kisegítő gazdaságok közötti különbségekre, valamint arra, hogyan viszonyult hozzájuk a központi és helyi hatalom. A szekció záró előadójaként Urbán Márta (Egri Főegyházmegyei Levéltár) „Az 1945-ös földosztás problémái Heves vármegyében” című előadása a radikális földreform Heves vármegyei vonatkozásait vizsgálta, különös tekintettel a birtokstruktúra átalakulására és a földosztó bizottságok működésére. Bemutatta, hogyan befolyásolták az egyházellenes politikai és társadalmi előítéletek a földkisajátításokat, milyen visszaélések és konfliktusok jellemezték a folyamatot és ezek milyen következményekkel jártak.

A Jelenkortörténet szekcióban Szűcs Tamás levezető elnök köszöntője után első előadóként Kovács Teréz (Pécsi Tudományegyetem) „Parasztfaluból lett üdülőfalu” előadása Erdőbényéről szólt, illetve arról a folyamatról, ahogyan a hagyományos parasztfalu a szőlőművelésre és borászatra épülő múltját követően előbb „utóparaszti faluvá”, majd a rendszerváltás után üdülőfaluvá alakult át. Erdőbénye ma a Világörökség részét képező Tokaj-Hegyalja kiemelt üdülőkörzetének egyik vonzó pontja. A szekció második előadója Lengyel Ágnes (MNM Palóc Múzeum) „Egyén és közösség-szocializáció a palóc családban” munkájában a 19. századi palóc nagycsaládok szocializációs szerepét vizsgálta, ahol több generáció élt együtt közös háztartásban. Az egyén helyét és társadalmi szerepét a közösséghez való tartozása határozta meg, az individuum csupán kivételes esetekben vált láthatóvá. A harmadik előadó Limbacher Gábor (néprajzkutató – muzeológus) „A felföldi régió meghatározó magyar néprajzi csoportja: a palóc” című előadásában a palócokat mint a felföldi régió meghatározó etnokulturális csoportját mutatta be, kitérve történeti említéseikre, kulturális sajátosságaikra és kutatástörténetükre. Az előadás célja a palóc identitás és a jelenkori helyzetük vizsgálata volt, különös tekintettel a határ menti etnikai és társadalmi változásokra. Váradi Norbert (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) „A Hellerek árnyékában” című előadásában Visonta történetét vázolta fel, amely az 1960-as évektől kezdve jelentős ipari átalakuláson ment keresztül a lignit feltárása és kiaknázása miatt. A település lakóinak életét gyökeresen felforgatta a bánya és erőműépítés, amely a földek kisajátításához, így a paraszti társadalom széteséséhez és az ipari munkásosztállyá válásához vezetett. A szekció utolsó előadójaként Mészáros Ádám (MNL Heves Vármegyei Levéltára) „Hajdanvolt iskolák Dél-Heves pusztáin” címmel a pusztai iskolák kialakulását, működését és eltűnését mutatta be a 19–20. század során. A tanyasi iskolák a 19. század végén az agrárnépesség gyermekeinek oktatására jöttek létre, különösen a két világháború között voltak jelentősek, majd a társadalmi és technológiai változások hatására fokozatosan megszűntek az 1980-as évekre.

Az Egyházak és falvak szekcióban Bartók Béla levezető elnök bevezetője után Tengely Adrienn (Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) következett, aki „A barokk vallásoság továbbélése a 19. században az egerszalóki Oltáriszentség Társulat névkönyve alapján” című előadásában egy Eger melletti település vallásos egyesületének működését vizsgálta, annak 19. századi névkönyve alapján. Rávilágított arra, hogy a társulat működése és tagjainak vallási gyakorlata jól tükrözték a barokk kori jámborság hatásainak fennmaradását a vidéki katolikus közösségekben a 19. században is. A következő előadó Simon Tamás (Hatvany Lajos Múzeum) volt, aki „A népviselet eltűnése a polgárosodás tükrében. Vasút, kivetkőzés és egy polgári „hagyomány” Hatvanban a 19–20. század fordulóján” címmel megtartott előadásában a hallgatók elé tárta a vasúti közlekedés, valamint az iparosodás (cukorgyár, konzervgyár) hatására bekövetkező paraszti polgárosodást, továbbá ezen folyamatnak a népviseletre gyakorolt hatását majd annak alapvető megváltozását. Ezután Buzgó Gá

bor (Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár) „Keresztszülők a bihari Nagylétán a 19. század utolsó harmadában” című előadása következett, amelyben a mai Létavértes egykori része református keresztszülőinek szövevényes kapcsolatrendszerét mutatta be, modern statisztikai, kapcsolati hálózatelemző, fokszám-eloszlás és legrövidebb út elemző módszerekkel. A hallgatóság ezzel részletes ismereteket szerzett a település társadalmi képét is befolyásoló szövevényes paraszti kapcsolatrendszeréről. Asztalos Annamária (II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Apáczai Csere János Könyvtára) „A házasságkötések számának alakulása a Tiszaújlaki Református Egyházközösség házassági anyakönyve alapján 1895–1918 között” címmel tartott előadásában betekintést nyertünk a tiszaújlaki (ma Ukrajna) református település házasságkötési szokásairól, illetve azok változásairól a vizsgált időszakban. Az előadó bemutatta, hogy a református vallás hogyan befolyásolta a fiatal párok egybekelésének rendjét. A szekció utolsó előadója Brandt Juliane (ny. kutató) volt, aki az „Agrárszocializmus a bodrogközi falvakban és a református egyház poziciója – az egyház helyzete állami rend és vallási intézmény között” című előadásában a Bodrogközben lezajló életmódbeli változások, birtokszabályozások, tagosítások elemzésével foglalkozott. Kimutatta, hogy az emiatt elterjedt agrárszocializmus milyen hatással volt a lakosságra és hogyan viszonyult mindehhez helyi szinten a református egyház.

A régiótörténeti konferencia esti záró rendezvényén Kristóf Ilona az EKKE Történelemtudományi Intézet igazgatója és Rainer M. János a TDI vezetője megköszönték az előadók részvételét, előadásait, amelyeket tanulmánykötetben szándékoznak megjelentetni és további sok sikert kívántak a kutatóknak jövőbeli munkájukhoz. Bejelentették továbbá, hogy 2026-ban 7. alkalommal is tervezik megrendezni a konferenciát.

Tóth László

Ezt olvastad?

Werbőczy Imre, az elfeledett törökverő

Werbőczy István nádor, a magyar nemesi szokásjogot összefoglaló Hármaskönyv szerzője a magyar történelem egyik jól ismert alakja. Szinte teljesen feledésbe

X