Feljegyzések a mélyből, avagy emlékszilánkok Bagár Iván ostromnaplója kapcsán

A második világháború viharai, a traumák, a bekövetkező politikai változások, különösen a kommunista diktatúra erősödése folytán számos, a harcokban életét vesztő ember története feledésre ítéltetett. Közéjük tartozik az 1945. április 23-án elhunyt budavári evangélikus segédlelkész, Bagár Iván. Naplójának két gépelt példányát az egyházközség levéltára őrizte. 2023 nyarán egy internetes aukción személyéhez köthető dokumentumok kerültek elő, egyebek mellett az első füzet eredeti kéziratos példánya is. A két szövegváltozat összevetése során kiderült, hogy a gépirat készítője tendenciózusan kihagyott bizonyos részeket, azaz tudatosan szerkesztette az anyagot. Erre jó oka volt: Bagár egy, a füzet mellé csatolt, kitépett lapokra írt rendelkezésben külön jelezte, hogy bizonyos lapok tartalmát csak a családja ismerheti meg. Ezt a kérését a 2025-ben nyomtatásban megjelent kötet, a Hét és fél deka kenyér szerkesztője, Venásch Eszter is tiszteletben tartotta.

A napló(k) Muravidékről származó írója viszontagságos körülmények között végezte el teológiai tanulmányait, s végül csak 1939-ben, 31 esztendősen szentelték lelkésszé. Raffay Sándor püspök budavári segédlelkészi szolgálatra küldte ki az egyházközség parókus lelkésze, dr. Varsányi Mátyás mellé. Varsányi ugyan nagy hatású egyházi szónok volt, budavári működése során számos panaszt emeltek ellene, még Bagár is kénytelen volt tanúskodni az általa tapasztalt problémákról. Az ügy a lelkész 1942-es nyugdíjazásával zárult, utóda Sréter Ferenc lett.

Az ifjú segédlelkész a visszaemlékezések szerint mindig úgy osztotta be a szolgálatokat, hogy minél többet prédikálhasson, főleg a kórházi szolgálatot kedvelte. Háborús naplójának tanúsága szerint a hívek lelki gondozására fordította energiájának jelentős részét. Templommá tette a barlangot, ahova a közösség visszavonulni volt kénytelen – hívja fel a figyelmet előszavában Fabiny Tamás püspök. Az alapos, apró részletekre is kiterjedő feljegyzésekből nem hiányzik az aznapi alapigék, olvasmányok és gyülekezeti énekek felsorolása. Ezekből a könyv függelékének végén található egy válogatás.

Bagár Iván 1940-ben nősült, a lipcsei egyetemen megismert Schröder Margitot vette feleségül. Egyetlen gyermekük, Bendegúz 1944. május 21-én született, a budavári templomban keresztelték júliusban. Az édesapa azért választotta fiának ezt a nevet, mert más nyelvekre nem lehet lefordítani. Ezzel is jelezte, mennyire fontos számára a magyarsága. Amikor 1944. december 24-én, a tényleges hadműveletek kezdetén naplóírásba fogott, családja már régen elhagyta a fővárost, muravidéki szülőfalujában, Péterhegyen húzták meg magukat. Felesége utolsó levelét december 22-én kapta kézhez, ezt követően semmi híre nem volt róluk. Az értük való aggodalom végigkíséri a naplót, még betegsége idején is. Rendszeresen megszólítja őket, és tulajdonképpen az eseményeket is azért rögzíti, hogy újabb találkozásukkor elolvashassák. Halála miatt erre a találkozásra már nem kerülhetett sor.

A napló nemcsak gyülekezeti, hanem város(rész)történeti szempontból is értékes dokumentum. A várbeli óvóhelyre szorultak viszontagságai, az aknatámadások miatt sokszor életveszélyes vízhordás és az élelemszerzés nehézségei mellett a hadi eseményekről is rendszeresen beszámol, így a szovjet csapatok előrenyomulásáról, a Várnegyed ostromáról, a tüzérségi támadások következményeiről, a rombolásokról, többek sebesüléséről és haláláról. A szövegben szereplő személyek többsége jól azonosítható, Bagár egyes szám első személyű „szerzőként” az események hű krónikása. Nem ferdít szándékosan semmit, még ha a szövegben vannak is pontatlanságok. A közösség szempontjából kínos feszültségeket és vitákat tapintatosan kezeli. A történtek megismeréséhez jó összehasonlítási alap Kolozsi Piroska szintén a barlangban keletkezett, 2021-ben publikált naplója. A jegyzetekben több idézetet is olvashatunk az utóbbi munkából, valamint más, ekkor született naplókból, későbbi visszaemlékezésekből. Amennyiben Bagár az események kapcsán valamiben tévedett, pontatlan volt, azt a témában megjelent szakirodalom, elsősorban Ungváry Krisztián: Budapest ostroma című könyve segítségével a szerkesztő korrigálta. A címadatok és nevek, valamint egyes személyek kapcsán a jegyzetanyagban rendre felbukkannak címtárak, szaknévsorok, telefonkönyvek, illetve vonatkozó szakcikkek, tanulmányok, monográfiák.

Mivel az elbeszélő 1945. január 30-án aknaszilánktól súlyosan megsérült, a naplót február 13-ig egy ismeretlen személy vezette. Ezután az elbeszélésben kéthétnyi szünet következett, majd Bagár ismét visszavette a szót. Ekkor már, négyheti kényszerű barlangfogság után a nőegyleti szobában lábadozott, de ismét szörnyű fájdalmak kínozták, ezért március 3-án átszállították a Sziklakórházba. Az utolsó bejegyzést április 18-án rögzítette. Még 5 napig szenvedett a vérmérgezés következményeitől, s 23-án a fal felé fordulva elaludt.

Schröder Margit és fia késő tavasszal vagy kora nyáron tértek vissza Budára, a Fortuna utca 25. számú házba költöztek be. Venásch Eszter a bevezető tanulmányban röviden ismerteti további életüket: az anya második házasságát, Bendegúz névváltoztatását, karrierjét és váratlan disszidálása miatti állambiztonsági megfigyelését.

A bejegyzéseket illusztráló, Isó M. Emese által válogatott és szerkesztett gazdag képanyagban helyet kaptak a segédlelkész naplójegyzeteiről, személyes iratairól készült fotók, egyes személyeket ábrázoló portrék és a rombolásokat, a háborús pusztítást megörökítő felvételek. Tanúi lehetünk annak, hogyan mentek veszendőbe egyházi, honvédelmi és egyéb középületek, lakóházak.

Az összetett, a már eddig felsoroltakon túl kiterjedt jegyzetapparátussal, irodalomjegyzékkel és névmutatóval ellátott szöveget Isó Gergely történész lektorálta.   

Váczi Márk

Ezt olvastad?

Gipsz szobrok és „szocdem salak” – A magyar kommunisták és Szabó Ervin emlékének viharos kapcsolata (1918–1945)

Szabó Ervin neve a legtöbbek számára a Fővárosi Könyvtár homlokzatáról lehet ismerős, kevesebbeknek pedig az időnként fellángoló kultúrpolitikai csatározások kapcsán:

X