Feltárul a múlt – Dunakeszi története a kezdetektől 1910-ig

Hiánypótló munkaként jellemezhető a két éve, Kerekes Dóra főszerkesztése alatt megjelent Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig című helytörténeti monográfia. A mű, amelyben összesen 17 szerző hosszabb-rövidebb fejezeteit olvashatjuk, közel 500 oldalon keresztül fejti ki egyszerre ismeretterjesztő jellegűen és szakmailag pontosan a város történetét.

A település történetének, hagyományainak megismerése iránti érdeklődés korábban is része volt a mindennapoknak: hosszas gyűjtőmunkát követően, 1994-ben nyílt meg Dunakeszin Szakáll Lászlóné alapításával a Révész István Helytörténeti Gyűjtemény, illetve 2008-ban indult útnak a Dunakeszi Helytörténeti Szemle című periodika is. A városi könyvtár honlapján évek munkáját követően bárki számára elérhetővé vált a helytörténeti gyűjteményben tárolt képek digitalizált változata. Mégis, olyan jellegű munka, amely a város történetét, múltját, a fejlődését folyamatában és részleteiben egyaránt bemutatta volna, egészen mostanáig nem született meg.

A kötet kronológiai sorrendben, folyamatában kívánja bemutatni a város történetét. Az tanulmányban Dunakeszi általános jellemzőit mutatja be a fejezet szerzője. Az olvasó ezáltal megismerheti a település földrajzi elhelyezkedését, domborzatát, növény- és állatvilágát, továbbá földtani felépítését és fejlődéstörténetét, így a könyv olyanok számára is érdekes olvasmánynak bizonyulhat, akik számára Dunakeszi csupán hallomásból ismerős.

A „Dunakanyar kapujaként” emlegetett város geológiai viszonyainak megismerése a 18. század végén, 19. század elején kezdődött meg. Bár Dunakeszit korábban számos összeírásban említik, térképen először csak az 1791-ben, Korabinszky János Mátyás által kiadott műben tűnik fel. A fejezetben a szerző a földrajzi leírásokat számos helyen képekkel, szelvényrajzokkal, továbbá térképekkel kívánta követhetőbbé tenni az olvasók számára.

A következő fejezetben megismerhetjük a város őstörténetét. A Dunakeszin létesítendő üzletközpont és parkolók területén összesen három nagy ásatást végeztek: 1996-ban, 2000-ben és 2004-ben, amelyek során mintegy 13 hektáros területet kutattak át a Budapesti Történeti Múzeum, illetve a váci Tragor Ignác Múzeum munkatársai. A feltárások során újkőkori, rézkori telepjelenségek, kora bronzkori telepjelenségek és sírok, továbbá késő bronzkori és késő vaskori telepobjektumok kerültek a felszínre, amelyeket – az őskor történetének rövid általános leírása után – a fejezet további oldalain ismerhet meg részletesen az olvasó. További, nagyobb ásatások során Kulcsár Valéria vezetésével a régészeknek sikerült feltárni a badeni kultúra egy-egy településének részletét. A város határának délkeleti sarkában fekvő Alagi-majornál az ásatások alatt háznyomokat ugyan nem találtak, azonban épületek meglétére utaltak azok a paticsdarabok, amelyeket a házfal tapasztásánál használtak. A könyv az ásatási eredmények felsorolása mellett a tárgyakról készült képekkel teszi szemléletesebbé a leírtakat.

Tovább haladva a város történetén, megismerhetjük annak ókori múltját. A város északi részén végzett ásatási munkálatok során keleti kelta maradványokat találtak, ám a további kutatások szarmata falvakat is kimutattak. A fejezet talán egyik legfontosabb részét képezi a Csörsz-árok kapcsán részletesen kifejtett új szakirodalmi megközelítések. Míg sokáig az a vélekedés uralkodott, hogy a szarmata–germán határt a Csörsz-árok jelölte, addig a Dunakeszi térségében végzet régészeti ásatások ettől jelentősen eltérő képet adnak. További adalékként szolgál az is, hogy az árok eddig csak feltételezett folytatását sikerült a kutatóknak feltárniuk a szomszédos Fót térségében. A könyv által részletes betekintést kaphatunk a Duna partján található római kikötőerődről, amelynek maradványait Rómer Flóris is bejárta 1864-ben, majd 1877-ben az ásatásról rövid beszámolót is készített. A későbbi ásatások során feltárt leletek egy része ma az Aquincumi Múzeumban található meg. Az ásatások jelenleg is folynak, a Magyar Nemzeti Múzeum régészei folyamatosan kutatják a területet. A meglelt maradványok felkerültek az UNESCO világörökségre jelölt objektumai közé.

A Csörsz-árok részletének rekonstrukciója Debrecen közelében. Kép forrása: Túrautak.com

A könyv kellő figyelmet szentel a település középkori és újkori múltjának. Az ezzel foglalkozó fejezetek egyik legjelentősebb részét a birtokosokról szóló leírások, genealógiai adatok tartalmazzák, amelyek fontos kiegészítést jelentenek a középkori Magyarország birtokviszonyaira vonatkozóan. Sajnos bármilyen jelentőséggel is bírnak ezek az adatok, a könyv szerzői is megállapítják, hogy a városra vonatkozó adatok töredékesek. Jó példa erre, hogy a honfoglaláskori településsel kapcsolatban eddig semmilyen lelet nem került elő, így tény sincs, amely alátámasztaná azt a régóta vitatott elképzelést, amely szerint a település nevének eredete a Keszi törzsből vezethető vissza. Ami biztos, hogy Dunakeszi (Kezu) első említése 1255-re keltezhető, IV. Béla király egyik adománylevelében bukkan fel a neve, a falu ekkori meglétét a régészeti leletek is bizonyítják. Az uradalom kezdetben hatalmasnak számított: a mai Budapest északi részétől egészen Vácig nyúlt. A falu életét döntően befolyásolta ennek a két városnak, illetve a Dunának a közelsége, hiszen minden irányból összekötő szereppel bírt. Habár ma Alag Dunakeszi részét jelenti, a középkorban még különálló, eltérő fejlődésű falvak voltak: míg Alagra leginkább a kisnemesi birtokok és a birtokaprózódás, ám jelentősebb fejlődés volt jellemző, addig Keszi lassabban fejlődött. A fennmaradt források alapján azt is megtudhatjuk, hogy a középkorban sokáig a Szécsi, majd a Garai család birtokát jelentette Keszi.

A következő nagyobb fejezet a település 1526 és 1711 közötti történetével foglalkozik. A fejezet jelentősége annak szakmai pontosságában és teljeskörű leírásában rejlik – az olvasó így nemcsak a város újkori történetéről, hanem az ország korabeli helyzetéről is olvashat. A legfontosabb adatokat az oszmán szandzsákösszeírások, továbbá a birtokjogi iratok tartalmazzák. A fejezet bemutatja azt is, hogy az Alaghy Bekény család kezéből hogyan került át a terület a 17. században gróf Eszterházy Miklóshoz.

Esterházy Miklós nádor. Kép forrása: Wikipédia

A későbbi alfejezetek már egyre részletesebben számolnak be a lakossági, vallási viszonyokról is, így megtudhatjuk, hogy az 1699-es összeírásban pontosan kik voltak a lakosok, és milyen társadalmi helyzetben voltak. A falu gyarapodása is végigkövethető a fejezet szerzője által összegyűjtött forrásokból: míg az 1711-es összeírás szerint Dunakeszin csak 37 fő lakott, addigra 1760-ra (köszönhetően az önkéntes és szervezett betelepítéseknek) már összesen 624 volt a lakosság száma. A részletes leírások mellett különböző diagramok is segítik az adatok összevetését.

A további fejezetekben a további népesedési és társadalmi tagolódásokon túl röviden szó esik az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc Dunakeszit érintő történetéről is. A község összesen 105 nemzetőrt adott a szabadságharcnak, név szerint azonban csak hármat ismerünk.

A könyv talán legérdekesebb részét az alagi lóverseny története jelenti. A gróf Károlyi Gyula, majd gróf Batthyány Elemér vezetése alatt álló Magyar Lovaregylet 1889-ben vásárolt meg Holitscher Fülöptől 300.000 forintos vételáron egy 1200 öl nagyságú területet Alagon, amellyel jelentős változás kezdődött a község életében. A mai napig álló és működő alagi lóversenypályán 1891-ben rendezték meg az első versenyt.

A Magyar Lovaregylet Szállodájának részlete. 1920-as évek. Kép forrása: Manda

Összességében elmondható, hogy a kötet Dunakeszi történetét részletes és alapos kutatói munkát követően mutatja be. A téma iránt érdeklődők a kötet végén részletes forrás- és irodalom, valamint ábrajegyzéket is találhatnak, a könnyebb eligazodást, a speciális keresést pedig megkönnyíti a helység- és személynévmutató.

A monográfia első része összesen 600 példányban jelent meg, azonban a www.dunakeszi.hu oldalon elektronikusan is elérhető bárki számára. A következő kötet bemutatójára február 18-án kerül sor, amely a város történetét 1910-től egészen 2017-ig tárja az olvasók elé, mintegy 670 oldalon.

Kőrösi Réka

A kötet adatai: Kerekes Dóra (főszerk.): Dunakeszi története I. A kezdetektől 1910-ig. Dunakeszi, Dunakeszi Város Önkormányzata, 2017.

Ezt olvastad?

Gazdag tudományos programkínálatból választhatnak az érdeklődők ezen a héten. Ajánlónkban számos könyvbemutató, több konferencia, előadások és egy-egy filmvetítés valamint díjátadó