Historiográfia és nemzetpolitika határán – Molnár Antal a moldvai magyarság kutatástörténetéről

Molnár Antal legújabb, immár 23. önálló kötete (Magyar kutatások a Vatikánban a moldvai magyarság történetéről) a moldvai katolikusok történetére vonatkozó magyar és román vatikáni kutatások historiográfiáját elemzi. A szerző – a kora újkor és az egyháztörténetírás kiváló ismerőjeként – nemcsak e téma forrásainak és eddigi feldolgozásainak bemutatását tűzte ki célul, hanem azt is, hogy feltárja a kutatások tudománypolitikai és ideológiai hátterét is. A mű tudományos hiányt pótol, hiszen nem készült korábban olyan monografikus feldolgozás, amely ezt a kérdést ennyire átfogóan és összehasonlító módon kezelte volna.

A bevezető fejezetben a szerző világosan kijelöli a kutatás fő irányait. Rámutat, hogy a moldvai magyarok történetére irányuló vatikáni kutatások megjelennek mind a magyar, mind a román historiográfiában, és ezek a vizsgálatok nemcsak tudományos, de identitáspolitikai jelentőséggel is bírnak mind a két országban.

A második fejezet (A román történeti kutatások kezdetei a Vatikánban) a 19. század végétől induló román forrásfeltárásokat mutatja be. A román történészek – például Ioan Constantin Filitti vagy Eudoxiou Hurmuzaki – a középkori és kora újkori vajdaságok történetét kívánták rekonstruálni, amelyhez bőségesen használták a római és vatikáni levéltárak anyagát. Marcus Bandinus bosnyák ferences szerzetes és marcianopolisi érsek vizitációs jelentésének megtalálása és kiadása különösen nagy hatást gyakorolt a román tudományosságra.

A harmadik rész (A magyarországi kezdetek: Veress Endre kutatásai) a magyar vatikáni kutatás úttörőjének munkásságát tárgyalja. Veress nemcsak a csángók iránti személyes elkötelezettsége, hanem rendkívül gazdag levéltári gyűjtése miatt is kulcsfontosságúnak számít a moldvai magyarság kutatástörténetében. Molnár Antal kritikusan, az okmánytár hiányosságaira rámutatva, de a kutató elkötelezettségét elismerően értékeli Veress munkásságát.

A negyedik fejezet (Román kutatások a nacionalizmus szorításában) bemutatja, miként váltak a romániai történeti kutatások a Ceaușescu-korszakban a nacionalista ideológia szócsövévé. Az 1970-es évektől publikált román munkák sokszor inkább pamfletek voltak, semmint tudományos elemzések. Molnár Antal ezt nemcsak példákon keresztül illusztrálja, hanem a háttérben álló politikai szándékokat is feltárja.

Az ötödik fejezet középpontjában Domokos Pál Péter áll, akit a szerző a „csángók apostolaként” mutat be. A szerző szerint Domokos történetírói teljesítménye nem mentes a filológiai problémáktól, mégis elkötelezettsége, forrásismerete és személyes kutatóútjai révén hiteles és hatásos képet tudott adni a moldvai magyar közösségekről. A fejezet hangsúlyozza, hogy Domokost, bár egy korszakban alkotott velük, nem lehet egy kalap alá venni a román identitáspolitikát kritikátlanul közvetítő szerzőkkel. Ő ugyanis nem propagandisztikus céllal, hanem valódi tudományos ambíciókkal közelített kutatása tárgyához.

A hatodik fejezetben (A csúcsteljesítmény: Benda Kálmán és a csángó okmánytár) a szerző rámutat, hogy Benda Kálmán munkássága és a Moldvai csángó–magyar okmánytár megjelenése a kutatás új minőségi szintjét képviseli. Kiemeli, hogy az 1989-ben közreadott kétkötetes forráskiadvány a szentszéki levéltárak alapos feltárása mellett új irányokat is kijelölt a moldvai vonatkozású egyháztörténeti kutatások számára.

Az elmaradt folytatás? címet kapó hetedik fejezet a rendszerváltás utáni időszakot vizsgálja. A román historiográfia lendülete a kilencvenes évek után visszaesett, miközben a magyar történészek – elsősorban Tóth István György és tanítványai – újraindították a moldvai témák feldolgozását. A fejezet egyben mérleget is von arról, hogy a kutatások miként szolgálhatták a két nemzet történeti megbékélését.

A zárófejezet összegzése szerint a moldvai magyarságra vonatkozó vatikáni forráskutatásokat nemcsak tudományos szempontból érdemes értékelni. A nemzeti emlékezet, az identitásőrzés és a régiótörténeti nézőpontok tudatosítása miatt a magyar és román historiográfia közös feladata, hogy az elődök eredményeit tovább vigye – nem egymás ellenében, hanem egy párbeszéden alapuló közös értelmezési keretben.

Historiográfiával sokféleképpen lehet foglalkozni. Közelíthetjük – ahogy az egyetemi bevezető kurzusok keretében tenni szokták – a történetfilozófia irányából, így helyezve el a különböző korszakok jellemző történetírói irányzatait az eszmetörténetben. Ez a megközelítés kétségen kívül fontos, de a historiográfiának más oldalai is vannak. Az első ezek közül nagyon is praktikus. Bármilyen kutatás megkezdése előtt tisztába kell jönnünk azzal, hogy az adott területtel kik foglalkoztak korábban, milyen eredményeket értek el, milyen megközelítéseket használtak, és melyik kérdéseket hagyták nyitva. Enélkül nagyon könnyen találhatjuk magunkat olyan helyzetben, hogy a publikálásra szánt eredményünkről kiderül, hogy ezt valamelyik elődünk közölte, vagy ami még rosszabb, hitelt érdemlően cáfolta. A második szempont kevésbé tűnik evidensnek, főként ha feltételezzük, hogy a történettudomány önmagában működik, és nem a társadalom szövedékébe ágyazva. Ez a szempont a politikatörténeté: a politika ugyanis gyakran használ történelmi érvelést igazának alátámasztására. Következésképpen az, hogy a mindenkori állam mint a történettudományi kutatóintézetek fenntartója milyen elvárásokat fogalmaz meg a dotálás során, s hogy az eredményeket miként használja fel kommunikációja során, szintén kutatásra méltó kérdés.

Molnár Antal e könyvében tanúsítja, hogy az itt leírtakat nemcsak érti, tudja, de alkalmazza is. Munkája példaszerű módon ötvözi a forrásfeltárás, a tudománytörténet és a politikaérzékeny elemzés erényeit. Unikális módon nemcsak a nyomtatásban megjelent munkákat tárja fel, hanem a kötetek levéltárakban található kézirati előzményeit, kutatóinak e tárgyú levelezéseit, sőt az állambiztonság rájuk vonatkozó iratait is. A könyv minden tekintetben haszonnal forgatható nemcsak a moldvai magyarok múltja, hanem a 20. századi magyar és román historiográfia iránt érdeklődő olvasók számára is.

A kötet megjelenési adatai: Molnár Antal: Magyar kutatások a Vatikánban a moldvai magyarság történetéről. Budapest, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség – Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, 2024. Letölthető a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ repozitóriumából ide kattintva.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

A könyvek grófja – Apponyi Sándor öröksége a nemzeti könyvtárban

Az Apponyi név hallatán minden bizonnyal sokaknak gróf Apponyi Albert (1846–1933) jut eszébe, aki a párizsi békekonferencián (1920) a magyar

X