Hitvallók a föld alatt – A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye a kommunista üldöztetés árnyékában

A 20. századi Kárpátalja egyház- és köztörténetének feldolgozásához egyaránt jelentősen hozzájárul a Katakombaszolgálat Kárpátalján – A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye a kommunista egyházüldözés időszakában (1944–1989) címmel megjelent kötet. Szerzője, Marosi István, alapos levéltári kutatásokra és személyes visszaemlékezésekre támaszkodva idézi fel a térség görögkatolikus közösségeinek sorsát a diktatúra évtizedeiben.

A művet február 26-án mutatták be Budapesten, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának székházában. A meghívott vendégeket Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke és Makláry Ákos, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke köszöntötte, akik részben a kötet előzményeit, és az azt megelőző kutatásokat mutatták be, részben a kötetbe bekerülők hitének szilárdságát hangsúlyozták.

Ezt a gondolatot folytatta Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár is, aki beszédében méltatta azokat a papokat, akik a vallási üldöztetés idején nem adták fel hitüket, hanem a korai keresztények példáját követve a föld alá vonultak, és titokban szolgálták híveiket. Az államtitkár szerint a könyv három fontos tanulságot hordoz: rámutat arra, hogy mai szabadságunk mennyire törékeny, figyelmeztet a diktatúrák kegyetlenségére, és önvizsgálatra késztet az erkölcsi tartás tekintetében.

Balogh Margit, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont általános főigazgató-helyettese kiemelte: a kötet központi részét a földalatti szolgálatot vállaló görögkatolikus papok történetei alkotják. Marosi István 126 olyan lelkipásztor életrajzát dolgozta fel, akik nem voltak hajlandók áttérni a pravoszláv egyházba, s ezért letartóztatták, internálták, vagy akár ki is végezték őket. A népbíróságok az ellenük hozott ítéleteket sokszor teljesen megalapozatlan vádakra, például szabotázsra vagy államellenes agitációra alapozták.

A görögkatolikus közösség üldöztetésének előzményei már a trianoni határmódosítást követően kirajzolódtak: a Csehszlovákiához került Kárpátalja vallás- és nemzetiségi politikája előkészítette azt a terepet, amelyet a szovjet rendszer már az egyház teljes felszámolására használhatott fel. A helyzet 1944 őszén vált végzetessé, amikor a Vörös Hadsereg bevonulását követően megkezdődött az egyház elleni aktív fellépés.

1945 tavaszán államosították a Kárpátaljai Tudományos Társaság vagyonát, megszüntetve a ruszin–magyar tudományos együttműködés bázisát. Ugyanezen év márciusában egy vallásszabadságról szóló rendelet leple alatt több tucat parókia szűnt meg, híveik kénytelenek voltak áttérni a pravoszláv egyházba. 1946-ban a ruszin és magyar népcsoport hivatalos felszámolásával a nemzeti identitás megélésének utolsó fórumai, így az iskolák is megszűntek.

A megtorlások egyik szimbolikus célpontja Romzsa Tódor püspök volt, aki következetesen elutasította azt a követelést, hogy elhagyja vallását. A hatóságok a gyilkosságot választották eltávolítására. Első kísérletük meghiúsult, majd 1947 őszén –  kórházi ágyán – ciánmérgezéssel fejezték be, amit elkezdtek. Ezzel egyidőben megkezdődött a papok sorozatos letartóztatása. 1949 februárjában hivatalos döntés született arról, hogy az ungvári görögkatolikus székesegyházat és vagyonát át kell adni a pravoszláv egyház részére.

Balogh Margit úgy fogalmazott: ezzel az eseménnyel kezdődött meg a kárpátaljai görögkatolikusok katakomba-időszaka. A hitüket ezt követően már csak titokban, életüket veszélyeztetve gyakorolhatták.

Gárdonyi Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezetője a Nemzeti Emlékezet Bizottságával együttműködésben a kötetet gondozó Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ munkáját méltatta. Kiemelte: a 576 oldalas, több mint 1100 fényképet tartalmazó kötet egyik fő érdeme, hogy nemcsak történelmi csoportosításokat végez, hanem az elfeledett személyiségek egyéni arcélét is igyekszik rekonstruálni.

Marosi István szerint a tartárjárás után a Kárpát-medencébe érkező görögkatolikusság szorosan összefonódott a magyar kultúrával. Emitt vált 1944 után célponttá, amikor a szovjet hatalom e magyar identitáshordozót az egyház felszámolásával kívánta megszüntetni. Mint fogalmazott: a kommunista hatalom mindent megtett, amit a csehszlovák korszakban nem tudott elérni – az üldözés rendszerszintűvé vált, és a hierarchia kiiktatásával próbálták megtörni a papságot. Romzsa Tódor eltávolításának tervét ennek jegyében fogalmazták meg, felismerve: a püspök személye a közösség morális tartásának záloga.

A kötet megjelenésével egy méltatlanul elfeledett korszak hőseinek állítanak emléket – azoknak, akik a föld alá vonultak, de hitüket sosem adták fel.

A kötet fülszövege ide kattintva olvasható el. könyvbemutató teljes terjedelmében megtekinthető a Nemzeti Emlékezet Bizottsága YouTube-csatornáján ide kattintva, vagy az alábbi videót elindítva:

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Célkeresztben. Mindszenty József pere és a szovjet blokk főpásztorainak meghurcolása

Célkeresztben. Mindszenty József pere és a szovjet blokk főpásztorainak meghurcolása címmel fontos tanulmánykötet látott napvilágot a tavalyi év során. Fejérdy

X