„Nem volt ember, aki hibákban és erényekben felülmúlhatta volna”

Az ókori görög történelem menetét nagy mértékben meghatározta, a történelemkönyvek és a köztudat mégis csak minimális figyelemben részesíti. Alkibiadész kalandos életútjáról Németh György rántotta le a leplet.

Az ELTE BTK Történeti Intézetében működő I. Tóth Zoltán Kör a 2018/2019. évi őszi félévben A történelem elfeledett szereplői címmel indított korszakokon átívelő előadássorozatot, melynek alkalmai során egy-egy feledésbe merült vagy kevés figyelemre méltatott történelmi személyre vetül a rivaldafény.

Alkibiadész (Forrás: Wikipédia)

 

A sorozat első előadását Németh György egyetemi tanár, az Ókortörténeti Tanszék vezetője tartotta Alkibiadész athéni politikusról, akiről Cornelius Nepos a következő figyelemfelkeltő jellemzést adta: „nem volt ember, aki hibákban és erényekben felülmúlhatta volna”. Az ifjú a Kr. e. 5 század derekán született a korban igen nagy befolyással járó Alkmeonida nemzetségbe. Apja korai halála után a demokrácia atyjaként ismert Periklész lett a gyámja, nevelésében pedig komoly szerep jutott a filozófus Szókratésznek. A források tanúsága szerint Alkibiadész – korának megfelelően – minden férfi és asszony kedvence volt. Platón Lakoma című munkája alapján talán mestere iránt is táplált gyengébb érzelmeket. A történet szerint Szókratész és baráti köre az ifjú Agatónnál találkozott, ahol is – hogy az összejövetel érdekesebb legyen – mindenkinek a szerelem dicséretéről kellett szónokolnia. A már kissé kapatos Alkibiadész az esemény legvégére érkezett meg, ám teljesen váratlanul ő is a szerelemről kezdett el beszélni, méghozzá Szókratészhoz. Utóbbi azonban ekkor nem viszonozta közeledését.

François-André Vincent: Szókratész tanítja Alkibiadészt (Forrás: Wikipédia)

Az előadó ezután egy újabb érdekességre, az aulosra irányította a figyelmet. Az ókorban az arisztokrata ifjak és lányok is részesültek zenei nevelésben, így természetesen Alkibiadész is. A rendkívül vonzónak számító fiatal ember azonban ezen az egyetlen hangszeren nem volt hajlandó játszani. De vajon miért? A kérdés megválaszolása során Németh György arra hívta fel a figyelmet, hogy az aulost gyakran helytelenül, fuvolának fordítják, holott valódi hasonlóság nincs közöttük. E fordítási hiba abból is nyilvánvaló, hogy a spártaiak több történetíró is aulosszal kísérték hadseregüket, illetve ezt a hangszert használták a csapatok irányításához is. Erre azonban egy fuvola aligha lett volna alkalmas, hiszen hangját könnyedén elnyomhatta a katonák menetelése, a csatazajról már nem is beszélve.

Auloson játszó férfi (Forrás: Wikipédia)

Alkibiadész aulos iránti fenntartásaira visszatérve, megállapítható, hogy azok hiúságára vezethetők vissza: a hangszer megszólaltatásához ugyanis komoly erőre volt szükség, mely az arc eltorzulásával járt.

Németh György (Forrás: ELTE Online)

Hősünk politikai pályafutása a peloponnészoszi háború (Kr. e. 431–404) második szakaszában vette kezdetét. A Kr. e. 421-ben megkötött Nikiász-féle békét előkészíteni Athénba látogató a spártai követ, Alkibiadész spártai vendégbarátságának ellenére, nem kereste fel az ifjú Alkmeonidát (mivel ekkor még nem volt súlya a politikában). Alkibiadész Kr. e. 418-ban bosszúból összekovácsolta az Argos-Mantinea-Élis koalíciót Spárta ellen, amivel tulajdonképpen lezárta a lakedaimónok elől a Peloponnészoszt. A szövetség és Spárta összecsapásából végül az utóbbi került ki győztesen, Alkibiadész azonban az ismertség küszöbére került.

A peloponnészoszi háború (Forrás: eotvos.nye.hu)

A teljes görög világra kiterjedő hírnévre 416-ban tett szert, amikor lovai az első, második és negyedik helyet is megszerezték számára az olimpiai kocsiversenyen. Ezt követően, a tettvágytól fűtve, egy Spárta elleni hadjáratért szállt síkra, amelynek szónoklatainak köszönhetően a népgyűlést is meg tudta nyerni. Terve szerint Athén elfoglalta volna Szicíliát, majd onnan kiindulva Karthágót, így nyugatról, valamint a Déloszi szövetség segítségével keletről is harapófogóba tudták volna fogni Spártát. A terv megszavaztatása előtt azonban még sor került az ókori görög történelem utolsó cserépszavazására. A cserépszavazás intézményét eredetileg a zsarnokság megakadályozására hozták létre: a népgyűlés résztvevői annak a személynek a nevét írták a cserépre, akiről úgy vélték, hogy egyeduralomra tör. Amennyiben 6000 szavazat összegyűlt, akkor a legtöbb szavazatot kapó személyt 10 évre száműzték a városból. 417/16-ban a szavazás tétje Nikiász vagy Alkibiadész száműzése volt, ennek ellenére egy a mai napig rejtélyes eredmény született, hiszen a legtöbb szavazatot nem a békepárt vezére, Nikiász, de nem is a háborút sürgető Alkibiadész, hanem a politikailag jelentéktelen demagóg, Hüperbolosz kapta.

Cseréptöredék Hüperbolosz nevével (Forrás: Wikipédia)

Az ezt követően meginduló szicíliai hadjárat 20 ezres athéni polgár életébe került, méghozzá Alkibiadész jóvoltából. Hősünket ugyanis a hadjárat kezdetén vád alá helyezték Athénban maradt ellenfelei, így nem lévén más választása, Spártába menekült, ahol az athéniak haditervét és hadseregük gyengeségeit ajánlotta a menedékért cserébe.

(Forrás: ELTE Online)

Alkibiadész ezen árulása nem az utolsó volt. Spártában sem volt sokáig maradása, mivel elcsábította Agis király kedvesét, Timaiát, amely légyott gyümölcse egy gyermek lett. A fiú publikus neve Leotüchidész volt, édesanyja azonban Alkibiadésznek szólította, ami nem maradhatott sokáig titokban. Miután Alkibiadész hírét vette, hogy Agis király úton volt hazafelé – tekintve, hogy a továbbra is érvényben lévő bírósági ítélet miatt Athénba nem mehetett, a Perzsa Birodalomban talált magának menedéket, ahonnan aztán sikerrel avatkozott bele az athéni politikába. Munkálkodásának eredménye a demokrácia arisztokraták általi megdöntése és a négyszázak uralma lett. Ezt követően újra a demokraták színében tetszelegve, sikerült elérnie, hogy sztartégosszá, azaz a város egyik katonai vezetőjévé válasszák. A következő években több sikeres tengeri csatát vívott a spártaiak ellen, ami általános elismerést szerzett számára, a korábbi bírói ítélet érvényességét pedig feloldották.

(Forrás: ELTE Online)

Bukása Kr. e. 405-ben következett be, amikor távollétében az általa irányított flotta vereséget szenvedett Spártától. Élete hátra lévő részét szeretőjével elvonultan töltötte, személye azonban továbbra is fenyegetést jelentett, ezért Kr. e. 404-ben sikeres merényletet hajtottak végre ellene. A korabeli beszámolók szerint Alkibiadész hősiesen védekezett, támadói pedig nem vállalták a szemtől szembeni küzdelmet vele. Személyének különleges voltát mi sem bizonyítja jobban, minthogy megöletését a korábbi ellenségek – Athén, Spárta és a Perzsa Birodalom – csak együttesen merte elrendelni.

Molnár Attila

A cikk az I. Tóth Zoltán Körrel való együttműködés keretében született.

Ezt olvastad?

Európa legfiatalabb állama, Koszovó az előző évben ünnepelte független fennállásának tizedik évfordulóját. Az önállóság kivívása rögös utat járt be, ugyanis