Oppenheimer árnyékában – A Teller-Szilárd „vita”

A mozikban nagy sikereket arat az Oppenheimer című film, mely – részben – az első atombomba kifejlesztésének történetét meséli el J. Robert Oppenheimer szemszögéből. A filmben megjelenik a bomba bevetése körüli vita, amiben kulcsszerepe volt két magyar tudósnak – Szilárd Leónak és Teller Edének.

Valószínűleg e két fizikus nevét nem kell bemutatni a hazai olvasóközönségnek, mindketten a magyar tudományos panteon kitüntetett tagjai. Ugyanakkor az atombomba bevetése kapcsán kialakult kisebb nézeteltérésük, vitájuk már jóval kevéssé ismert. Nézeteltérésük érdekes, különösen annak tükrében, hogy 1939. augusztus 2-án Albert Einstein aláírásával ugyan, de Szilárd Leó tollából, és Teller Ede, valamint Wigner Jenő közreműködésével készült levél került Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke asztalára, melyben a tudósok a nukleáris energia hadászati célú alkalmazására irányuló törekvéseket sürgettek. A cél: az Egyesült Államok előbb rendelkezzen atombombával, mint a náci Németország.

A részben e levél hatására induló Manhattan terv célt is ér, s az Egyesült Államok 1945. július 16-án a Trinity teszt keretében felrobbantja a történelem első atombombáját. A teszt előtt azonban a tudóstársadalom egy részében megfogalmazódtak – morális és politikai – kételyek a fegyverrel kapcsolatban. Egyik fő szószólója a fegyver bevetését ellenzők táborának Szilárd Leó volt. 1945. március 25-én, valószínűleg nem kis mértében Szilárd Leó hatására, Albert Einstein ismét levelet ír Franklin D. Rooseveltnek, melyben igyekezett felhívni az elnök figyelmét Szilárdra és az ő aggályaira. A levél azonban nem gyakorolt hatást az amerikai háborús kabinetre.

Ezt követően Szilárd, aki ekkor a Manhattan projekt keretében a Chicagoi Egyetemen működő Metallurgical Laboratoryban dolgozott, egy petíció írásába fogott, mellyel ő és kollégái tiltakozhattak. A chicagoi labor több munkatársával is felvette a kapcsolatot, megkereste továbbá más kollégáit is, például Teller Edét – aki Oppenheimer mellett dolgozott ekkor Los Alamosban –, hogy támogassák a petíciót. Szilárd érvelésének alapja, hogy a fegyver kifejlesztése és az, amit egy ilyen pusztító erő elszabadítása okoz, a munkában részt vevő tudósok és politikusok lelkén fog száradni, és a „háború jelenlegi állása” nem indokolja a használatát. Teller Ede azonban nem osztotta kollégája és honfitársa álláspontját. Ő úgy fogalmazott, hogy a lelkiismeretét már nem tisztíthatja meg semmi, mivel részt vett a projektben, azonban véleménye szerint a fegyver bevetése szükséges:

„Egyetlen reményünk abban rejlik, hogy eredményeink tényeit az emberek elé tárjuk. Ez segíthet mindenkit meggyőzni arról, hogy a következő háború végzetes lesz. Erre a célra a tényleges harci használat lehet a legjobb.”

Teller bízott benne, hogyha a világ megtapasztalja az atombomba erejét, akkor az épp elég lecke lesz ahhoz, hogy mások soha többet ne akarják megkockáztatni egy ilyen fegyver használatát, és ezzel a nukleáris fegyverektől való félelem véget vethet a háborúknak.

Szilárd Leó petíciójának végső verzióját 70 kollégája írta alá, azonban nem számított az aláírók neve vagy száma: mire a petíció elkészült és bármilyen vezető tisztségviselő kezébe került, az Egyesült Államok elnöke – eddigre Harry S. Truman – már döntött a fegyver bevetéséről Japán ellen, hogy véget vessen a háborúnak a Csendes-óceánon és megadásra kényszerítse Japánt anélkül, hogy a szövetséges erőknek partra kelljen szállni a szigetországban.

Lengyel Ádám

Források:

Einstein-Szilárd levél

Einstein második levele Roosevelt elnöknek

Szilárd Leó levele Teller Edének

Teller Ede válaszlevele Szilárd Leónak

A nukleáris fegyverek bevetését övező vitákról bővebben beszélek az alábbi videóban:

Ezt olvastad?

Werner Heisenberg – atomfizika a náci Németországban

1945. augusztus 6-án Werner Heisenberg és kilenc kollégája, akik a náci nukleáris projekten dolgoztak a világháború alatt, immár az angliai

X