Térképre vitt montreali történelem

Montrealban, a kanadai Concordia Egyetem, Magyarország Montreali Főkonzulátusa és a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának közös rendezvényén mutatták be 2025. december elsején a montreali magyarság történetét feltáró interdiszciplináris kutatási projekt egyik legfőbb eredményét, a városban élő magyar diaszpóra elmúlt 100 évét megismertető online térképet. Köszöntőjében Dr. Barbara Lorenzkowski a Concordia Egyetem Oral History és Digitális Történetmesélés Központjának vezetője kihangsúlyozta, hogy mennyire fontos forrástípus az oral history, hiszen sok esetben más forrásból nem elérhető információkat lehet gyűjteni segítségével, miközben a történetmesélők érzelmeit, személyes benyomásait is jobban megismerhetjük. Mint kiderült, a projektben rendkívül aktívan vett részt a montreali magyar közösség interjúalanyként, illetve dokumentumok, fotók, történetek megosztása révén. Magyarország frissen kinevezett kanadai nagykövete, Lengyel Miklós a köszöntőjében jelezte, hogy a 300 000 fősre tehető kanadai magyarság számára példaértékű lehet a projekt és az jól mutatja, hogy a kanadai-magyar közösség számos tagja hozott büszkeséget a választott hazájának is, miközben közelebb hozta a magyar kultúrát is a kanadaiakhoz. William Cheaib, nemzetközi ügyekért felelős alelnök, a Concordia Egyetem képviseletében szintén üdvözölte a projekt eredményeit és reményét fejezte ki, hogy az egyetemek közötti együttműködés tovább bővíthető.

Két kutatói bemutatóra került sor ezt követően. Az elsőt Venkovits Balázs, a Debreceni Egyetem Angol-Amerika Intézetének vezetője tartotta és „A montréali magyarság történelme és öröksége” címet viselte. Egyrészt bemutatta a projekt hátterét és azt, hogy az elmúlt két év során hogyan jött létre egy nemzetközi, interdiszciplináris, kutatási, közösségi és oktatási projekt az együtt végzett munka alapján. Mint elmondta, az 1920-as években jött létre a montreali magyarság alapja, olyan okok miatt, mint az amerikai bevándorlást gyökeresen megváltoztató kvótarendszer bevezetése, a kanadai bevándorlási politika változásai, vagy a kanadai belső migráció megindulása. A város magyarságát ezt követően a második világháború utáni és az ’56-os menekülthullám növelte jelentősen. Az oral history interjúk, levéltári kutatás és a résztvevők által megosztott anyagok alapján közel 200, a magyar bevándorlókhoz kapcsolódó helyszínt sikerült azonosítani, amelyek most az online térképen is megjelenítésre kerültek. A helyszínekről szöveges leírásokat találunk, fénykép/dokumentum galériában ismerkedhetünk velük, de sok esetben interjúrészletek és további olvasmányok, információk is elérhetőek. A térképekre vitt adatokból kirajzolódnak közösségi központok, különösen az egyes templomok körül, de akár egy Montrealhoz közeli tónak is megismerhetjük magyar vonatkozásait, így tágabb térben is érdemes böngészni a térképet. Egy háromnyelvű kiadvány már megjelent a kutatásokból a Szent István bál történetére fókuszálva, de tudományos folyóiratban is jelent már meg tanulmány a közösséggel kapcsolatban. A most elkészült és a jövőben bővítendő térkép érhető el magyar és angol nyelven.

Sonya Di Sclafani a Concordia Egyetem mesterszakos hallgatója tartotta a második előadást, „Közösség mint módszertan” címmel. A közösség az oral history gyűjtésen és személyes forrásokon túl számos fontos személyes kapcsolattal, adatok pontosításával segítette a kutatást, így aktív részesei is voltak a projektnek. Kutatási területe a magyar éttermek és kávézók köré összpontosul: ezek földrajzi elhelyezkedése alapján megfigyelhető volt, hogy a belváros és a magyar többségű városrész távol feküdt egymástól, így a vállalkozó kedvű magyarok az egyetemekkel és felhőkarcolókkal bővülő belvárosban töltöttek ki kávézóikkal, éttermeikkel piaci rést.

A program utolsó állomásaként egy kerekasztal-beszélgetésre került sor, amit Venkovits Balázs vezetett és a projektben nyilatkozó interjúalanyok beszéltek saját személyes élettörténeteikről, különösen emigrációjuk körülményeiről. Hárman ’56-os menekültek voltak, míg egy résztvevő már Montrealban született. Az ’56-os menekültek kanadai életüket 5 dollárral kezdték, amit a kanadai államtól kaptak, de jelentős támogatást kaptak a már a városban élő magyaroktól. Farkas Endre költő, saját versét is felolvasta, amely az Édesanyja élményeire reflektált kivándorlása és az integráció (nyelvi) kihívásai kapcsán. A kivándorlás történetei mellett megismerkedhettünk az új kanadai élet kihívásaival vagy akár azzal is, hogy a menekülés emléke hogyan jelent meg akár évtizedekkel később is egy hazalátogatás során. Megható jelenet volt a beszélgetés végén, ahogy egy ’56-os menekült megköszönte Kanadának nagylelkű befogadásukat.

Összegezve kijelenthető, hogy egy, a 21. század elvárásainak megfelelő, innovatív tudományos projekt fontos állomását mutatták be a résztvevők Montréalban. A közösség emlékeit, s hagyatékát őrizték meg ezzel egy folyamatosan bővíthető adatbázisban, amely irányt mutathat más külhoni magyar közösségek számára is. A projekt remek kiindulópontja lehet számos jövőbeli diaszpóratörténeti kutatásnak és megannyi tudományos publikációnak. Ajánlom a már jelzett címen a térkép felkeresését mindenkinek, aki érdeklődik a tengerentúli frankofón világ egy szigetet jelentő magyarjainak múltja iránt.

Máté Zsolt

Ezt olvastad?

Kivándorlók öröksége – Az észak-amerikai magyar emigráció múltja, jelene és kutatási irányai

2025-ben második alkalommal gyűltek össze az észak-amerikai emigráció történetével foglalkozó kutatók, szakemberek. Ezúttal a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri

X