Történelmi választásokról történeti látószögből: A svájci nők első átütő sikere a klímapolitikával a 2019. évi parlamenti választásokon

A 2019. október 20-án tartott svájci parlamenti választásokon minimális veszteséget könyvelhetett el a Kereszténydemokrata Néppárt, választókat veszített a legtöbb szavazatot kapott Svájci Néppárt, a Svájci Szociáldemokrata Párt és a Liberálisok, ezzel szemben bővítette választói támogatottságát a Svájci Zöld Párt és a Liberális Zöld Párt. A svájci sajtókommentárok egyértelmű értékelése alapján a történelmi választás lényege a klímapolitika szélesedő támogatottságában ragadható meg.

A Zöldek a figyelem fókuszában A zöld hullám. (Forrás: Le Temps 2019. október 21-i címlapfotója)

A pártokra leadott szavazatok alapján továbbra is élen áll az 1971-ben alapított és a korábbi néppárt örökébe lépett, eddig a bevándorlás-ellenes politikával sikert arató Svájci Néppárt. A történelmi polgári pártok, az 1888-ban alapított Svájci Szociáldemokrata Párt, az 1894-ben létrehozott Liberális Párt, az 1912-ben alakult Kereszténydemokrata Néppárt ismételten szavazatokat veszített. A többlet szavazatok egyértelműen a zöld pártokat preferálták, hogy honnan érkeztek ezek, nos ez természetesen további kutatásokat igényel még. Tény, hogy az 1983-ban alapított, inkább baloldali színezetű Svájci Zöld Párt és a 2007-ben létrejött balliberális Svájci Liberális Zöld Párt figyelemre méltóan növelni tudta támogatottságát.

A pártokra leadott szavazatok a következőképpen alakultak:

A 2019. évi svájci választások pártbefolyásának arányai

(Forrás: Neue Zürcher Zeitung, 240. évf. 2019. október 22. 245. sz. 15.)

Svájci Néppárt (SVP): 25,6 % (-3,8% 2015-höz képest)

Svájci Szociáldemokrata Párt (SP): 16,8 % (-2%)

Liberálisok (FDP) 15,1% (-1,3%)

Svájci Zöld Párt (GP/Die Grünen) 13,2% (+6,1%)

Kereszténydemokrata Néppárt (CVP) 11,4% (-0,2%)

Svájci Liberális Zöld Párt (GLP) 7,8% (+3,2%)

Konzervatív Demokrata Párt 2,4% (-1,7%)

Ha végigtekintünk az elmúlt száz év választásainak az eredményein, akkor a svájci pártrendszer alakulásában egyfajta kiegyensúlyozottságot fedezhetünk fel. 1919-ben szintén a jelenleg is versenyben lévő pártok voltak a legbefolyásosabbak, és a jelenleg megtapasztalt enyhe erőviszony változás lassú folyamatban, de az elmúlt száz év folyamán is jellemezte a svájci politikai rendszert. Azaz a Néppárt folyamatosan növekedett, a polgári pártok pedig ezzel szemben kis mértékben, de permanensen veszítettek a befolyásukból. A második világháború kora meglepő stabilitásról tett tanúbizonyságot. A hatvanas években pedig a polgári pártok befolyása ismét csúcsokon járt.

A parlament új összetétele

(Forrás: Le Temps (Lausanne) 2019. október 21. 6545. sz. 3.)

A svájci politikai rendszer legfontosabb jellemzője a pragmatizmus és a kiszámíthatóság. A politikai hagyományok szerint a választási eredmények csupán hosszabb idő után fejtik ki változtató hatásukat a politikai rendszerre. Közel száz éven át — a szövetségi állam 1848-ban történt alapításától 1942-ig — a svájci kormányzat, azaz a Szövetségi Tanács többségében szabadelvű volt. Ez azt jelentette, hogy a pártok befolyása alapján 1890-ig csak a liberálisok jelölhettek szövetségi tanácsost, 1891-től jelölhettek első alkalommal egy főt a kereszténydemokraták. 1929-ben jelölt először a néppárt egy főt, 1943-tól szintén egy fővel képviseltette magát a szociáldemokrata irányzat. Ez tulajdonképpen 2008-ig, de csak két ciklus idejére, változatlan maradt. Jelenleg a 2015. év választási eredményei alapján két szabadelvű, egy kereszténydemokrata, két néppárti és két szociáldemokrata tagja van a héttagú kormánynak. A 2019. évi választásokon tapasztaltak Svájcban nem ismeretlenek, az újabb klímapolitikai áttörés azonban újra kihívások elé állítja a korábban kialakított kormányalakítási struktúra rendszerét, az ún. „Zauberformel” szisztémát. Újra az a helyzet állt elő ugyanis, hogy a Szövetségi Tanácsban helyet foglaló pártok befolyási aránya nem felel meg a választói akaratnak. Egyes vélemények szerint a kiszámíthatóság jegyében a Zöldeknek még egyszer bizonyítaniuk kellene választási támogatottságukat, más vélemények szerint már a decemberi szövetségi tanácsi választásokon felmerülhet a Svájci Zöldpárt belépése a kormányba.

A varázsformula és lehetséges alternatívái

A Szövetségi Tanács jelenlegi és lehetséges összetételei

(Forrás: Neue Zürcher Zeitung 245. évf. (2019) október 22. 245. sz. 1.)

2019-ben a szavazásra jogosultak 45,1%-a járult az urnákhoz. A százéves időintervallumot vizsgálva megállapítható, hogy a részvétel csökkenése folyamatos. Míg 1919-ben 80%-os részvétel volt tapasztalható a parlamenti választásokon, 2015-re ez már csak alulról súrolta az 50%-ot. Némileg kedvezőbb a kép a népszavazásokon való részvételek esetében, ahol a száz évvel ezelőtti közel 56%-os részvételi arány „csupán” 40%-ra csökkent. Európai viszonylatban a svájci részvételi arány messze elmarad az OECD-átlagtól, a 2012 és 2016 között mért 67%-tól.

A nyugat-európai országokban — és itt Svájc sem kivétel — nagy kutatói figyelmet és sok pénzt fordítanak a szavazástól távol maradók kilétének feltárására. Érdemes felidézni egy 2015-ben végzett svájci kutatás eredményét, amely szerint a nők (57%), a 18–44 év közöttiek (56%), az alacsony és középfokú végzettséggel rendelkezők (62%), valamint az alacsony/közepes jövedelmet szerzők (77%) azok, akik leginkább tartózkodnak a szavazáson való részvételtől.

Ami a női politikusok politikai befolyásának növekedését illeti, 2019-ben Svájcban európai jelentőségű változásnak lehetünk szemtanúi. A Confoederatio Helvetica ugyanis a női parlamenti képviselők számát tekintve Európában vezető helyre tornászta fel magát. A világsajtóban gyakran említik Svájcot olyan országként, ahol későn vezették be a női szavazati jogot, egyfajta lassúságot, „elmaradottságot” sugallva a kijelentéssel. Ez az állítás meglehetősen sommás, és mindenki, aki az alpesi országot egy kicsit is ismeri, tudja, hogy a kép ennél sokkal változatosabb, összetettebb. Ugyan szövetségi szinten utolsó előtti országként (Portugália volt az utolsó 1974-ben), 1971-ben került sor a svájci nők politikai egyenjogúsítására. Néhány svájci kantonban azonban — különösen a francia nyelvűekben — már 1959-től élhettek a nők szavazati jogukkal. Hat kanton: Neuenburg, Basel, Glarus, Zürich, Genf és St. Gallen először 1920/21-ben tett kísérletet arra, hogy bevezesse a női választójogot. Akkori kísérletük sikertelen volt. 1929-ben 240.000 aláírás gyűjtését követően először adódott lehetőség arra, hogy szövetségi szinten szavazzanak a kérdésről. Sem a Szövetségi Tanács, sem a parlamentek (Nationalrat: Nagykamara, Ständerat: Kiskamara) akkor nem reagáltak, azaz nem írták ki a népszavazást. Hivatalos szövetségi törvényi javaslat benyújtására 1959-ben került sor, ezt akkor a férfi szavazók 2:1 arányban elutasították. Ugyanakkor három kantonban – Basel, Genf, Waadt – és számos községben megtörtént a nők politikai egyenjogúsítása. 1971-ben került sor a második szövetségi népszavazásra, mely országos szinten sikerre vitte ügyüket.

A 2016. április 24-ig elvégzett statisztikai felmérések eredményei szerint Svájcban a nők közpolitikai részvételi aránya a következőképpen alakult: Szövetségi Tanács: 28,5%, Nagykamara: 32%, Kiskamara: 15,2%, a kantonális kormányzatokban: 25%, kantonális parlamentekben: 25,6%, a tíz legnagyobb város átlaga a városi végrehajtó intézményekben: 27,4%, ezzel szemben a városi tanácsokban, kormányzatokban (Stadtrat) meglepően magas: 50,1%. A jelenlegi választásokon a Nagykamara kétszáz képviselői helyének az elosztásáról született döntés, ahol a nők aránya történelmi magasságokba emelkedett: 32%-ról 42%-ra. A Kiskamara 46 képviselői helyéből csupán 24 hely sorsa dőlt el az első választási fordulóban, további 22 esetében második fordulóra kerül sor december közepén. Az első kör alapján azonban már megállapítható, hogy — noha a nagykamarai arányokat nem fogja elérni, — a női részvételi arány nagy valószínűség szerint a Kiskamarában is nőni fog.

A Zöldek előretörését a választási barométerek alábecsülték. Az első eredmények azt mutatják, hogy a Svájci Zöld Párt eddigi tizenegy fős frakcióját további tizenhét taggal növeli, a Svájci Liberális Zöld Párt az eddigi hat képviselőhöz további tízet tud delegálni a Nagykamarába. A Neue Zürcher Zeitung első értékelése szerint a zöld mozgalom hozzájárult ahhoz, hogy a Nagykamara „nőiesebbé” vált. Sőt, a becslések szerint a „zöld” nők részaránya a zöld pártokon belül meg fogja haladni a Nagykamara 42%-os női részarányát. Az összesen 29 zöld nagykamarai képviselő között 16 nő és 13 férfi található (55%). Figyelemre méltó újdonságként emelte ki a napilap, hogy a tíz újonnan megválasztott női zöld politikus átlagéletkora 39 év, tehát a fiatal-közép generációt képviselik. A harmadik fontos újdonság pedig, hogy szembeötlő a tudományos végzettségű szakpolitikusok magas aránya, ami a környezetpolitizálást is magasabb színvonalra fogja emelni a jövőben.

Az új parlament összetétele

(Forrás: Der Bund 170. évf. (2019) október 22. 246. sz. 6–7.)

A svájci átütő feminin sikerek természetesen nem csak Greta Thunberg és svájci társainak, követőinek, illetve ezen új jelenség, a közpolitikai témák szociális médiákon keresztül való széleskörű terjesztésének tudhatók be. A klímapolitikát évtizedek óta magas szakmai színvonalon űzik a nyersanyagban szegény alpesi országban. Zöld mozgalmak és akciók nagy száma jellemzi az országot. Az alulról szerveződő zöld ellenállási mozgalmak évtizedek óta hallatnak magukról, a legváltozatosabb performanszokkal jelennek meg a nagyvárosok utcáin, folyóin. Még a zöld pártok megalakulása előtt az első jelentős zöldmozgalom: a Mouvement Populaire pour l’environment 1971-ben a frankofón Svájcban jött létre. Az első zöld politikust, Daniel Brélaz-t 1979-ben a francia svájci Waadt kanton delegálta Bernbe. Ma pedig azt tapasztaljuk, hogy a frankofón Svájc küldi a legnagyobb számban a zöld női képviselőket a szövetségi politika színpadára.

A 2019. évi svájci parlamenti választások számos esetben szinkronban vannak az európai politikában zajló változásokkal. Gondolunk itt a klímapolitika előretörésére, a szociáldemokrata baloldal befolyásának csökkenésére, vagy a populizmus csökkenő, de még mindig befolyásos jelenlétére. A női politikusoknak a klímapolitikával Svájcban való idei, átütő sikere viszont egyelőre élenjáró és egyedülálló jelenségnek tűnik Európában.

A Svájci Konföderáció.

Rövid útmutatás 2019. borító

Gyarmati Enikő

Hivatalos honlapok a svájci politikai rendszer értelmezéséhez:

www.ch.ch

www.admin.ch

www.parliament.ch

Szakirodalom:

Altermatt, Urs: Zwischen katholischem Milieu und bürgerlicher Mittepartei. Das historische Dilemma der CVP. [A katolikus környezet és a polgári középpártiság metszéspontján. A Keresztényszocialista Néppárt történelmi dilemmája.] Hier und Jetzt Verlag, Baden 2012. 210–211., 227–231.

Graber Rolf: Demokratie und Revolten. Die Entstehung der direkten Demokratie in der Schweiz. [Demokrácia és lázadások. A közvetlen demokrácia keletkezéstörténete Svájcban.] Chronos Verlag, Zürich 2017. 200–202.

Kreis, Georg: Die Schweiz im Zweiten Weltkrieg. [Svájc a második világháborúban.] Haymon Verlag, Innsbruck–Wien 2011. 37–41.

Linder, Wolf – Müller, Sean: Schweizerische Demokratie. Institutionen, Prozesse, Perspektiven. [A svájci demokrácia. Intézmények, folyamatok, perspetívák.] Haupt, Bern 2017. 75., 78., 80., 84., 100.

Schulz, Kristina – Schmitter, Leena – Kiani, Sarah: Frauenbewegung. Die Schweiz seit 1968. Analysen. Dokumente. Archive. [A svájci nőmozgalom 1968 után. Elemzések, dokumentumok és levéltárak.] Hier und Jetzt Verlag, Baden 2014.

Tanner, Jakob: Geschichte der Schweiz im 20. Jahrhundert. [Svájc 20. századi története.] C. H. Beck, München 2015.

The Swiss Confederation. A Brief Guide 2019. [A Svájci Konföderáció. Rövid útmutatás 2019.] Schweizerische Eidgenossenschaft, Bern 2019.

 

Napi sajtó:

Die Grünen sind reif für den Bundesrat. [A Zöldek érettek a Szövetségi Tanácsba való belépésre.] Tages-Anzeiger 127. évf. (2019) október 21. 244. sz. 1‑7.

Eine Woche Grüner Wahnsinn. [A Zöld őrület egy hetének kronológiája.] Tages-Anzeiger 126. évf. (2019) október 26. 249. sz. 3.

Grün hat in allen Schattierungen Konjuktur. [A Zöld minden árnyalata konjunktúrában.] Főszerkesztői kommentár Eric Gujer tollából. Neue Zürche Zeitung 240. évf. (2019) október 21. 244. sz. 1.

Grüne Welle erfasst auch den Ständerat mit Wucht. [A Zöld hullám lendülettel betört a Kiskamarába is.] Neue Zürche Zeitung 240. évf. (2019) október 21. 244. sz. 7.

Höhenflug der Grünen verblüfft die Experten. [A Zöldek magasrepülése meglepi a szakértőket.] Basler Zeitung 177. (2019) október 22. 246. sz. 1.

Jung, weiblich und gut ausgebildet. Unter den neugewählten Grünen und Grünliberalen fällt der hohe Anteil an Wissenschaftern auf. [Fiatalok, nők és jól képzettek. Az újonnan megválasztott Zöldek és Zöldliberálisok között feltünően magas a tudósok aránya.] Neue Zürcher Zeitung 240. évf. (2019) október 22. 245. sz. 17.

Les Verts, au-delá des attentes. [A Zöldek a figyelem fókuszában.] Le Temps 2019. október 21. 6545. sz. 1‑9.

Rotgrün legt zu, herbe Verluste für die SVP. [A baloldali zöldek előretörtek. Fanyar veszteségek a Svájci Néppártnál.] Aargauer Zeitung 24. évf. (2019) október 21. 244. sz. 1‑11.

Tanner, Jakob: Grüner Widerstand. [A Zöld ellenállás.] Das Magazin. Wöchentliche Beilage des Tages-Anzeigers, der Basler Zeitung, der Berner Zeitung, von „Der Bund”. No. XLIII‑XXVI. October MMXIX

Ezt olvastad?

A Modern, diplomás nő a Horthy-korban című könyv hiánypótló műnek tekinthető egyrészt abban az értelemben, hogy bár számos kutató foglalkozik