Észak és Dél – az amerikai polgárháború tévésorozatban

Az amerikai tömegkultúrában John Jakes (1932–2023) neve ugyanazt jelenti a történelmi regények kedvelőinek, mint amit Robin Cook vagy Michael Crichton neve az orvoskrimik és a tudományos-fantasztikus regények rajongói számára. Az „Amerika történelemtanárának” nevezett szerző két regénysorozata, az Észak és Dél trilógia, valamint a Kent család című nyolc kötetes ciklusa megjelent magyar nyelven az 1990-es években az Európa, illetve a Magyar Könyvklub kiadók jóvoltából. A Magyar Televízió, a regények sikerén fölbuzdulva, több alkalommal vetítette az Észak és Dél televíziós sorozatot, amelyet az ABC amerikai televíziós csatorna éppen negyven éve, 1985. november 3-án kezdett vetíteni.

Ahogyan az Egyesült Államokban, úgy Magyarországon is a nézők nemcsak a szép kosztümök, impozáns díszletek és romantikus érzelmek miatt követték estéről estére az északi Hazard és déli Main család szerelmeinek és küzdelmeinek történetét a nagy dráma (Észak és Dél viszálya) előterében, hanem mert kíváncsiak voltak, miként láttatja egy bevallottan szórakoztató szándékú teleregény az Egyesült Államok legnagyobb, legvéresebb próbatételét: a polgárháborút. A téma persze nem volt új a popkultúrában, hiszen az 1939-es Elfújta a szél című film megismertette a magyar nézőket a polgárháborúval, ám ott kizárólag a déli narratívát láthattuk, és azt is egyetlen társadalmi réteg hétköznapjain keresztül. Az Elfújta a szél minden déli nagybirtokost jónak, szépnek és becsületesnek ábrázolt, a déli társadalmat pedig (miként az északit) egységes álláspontúnak. Ehhez képest az Észak és Dél felfogható egy ellen-Elfújta a szél-nek, abban az értelemben, hogy a filmben szereplő táborok messze nem egységesek. Az északiak nem rosszak, a déliek nem jók, de nem ábrázolja ennek a fordítottját sem. Minden csoportnak megvan a fénye és árnyéka.

Jakes könyve második kötetéhez írott utószavában felidézi, hogy lélekben egy táblát tűzött ki az íróasztalára, amelyen ez állt: „Elég volt Gettysburg-ből!” Kezdettől igyekezett ellenállni a kísértésnek, hogy a háborút leszűkítse a csaták sorozatára. Regényében olyan helyszínekre vezette az olvasót, amelyekről az 1980-as években az amerikai olvasóközönség keveset tudott (a polgárháborút a jó rabszolga-felszabadítók és rossz rabszolgatartók konfliktusára egyszerűsítő magyar olvasóközönség pedig semmit): a West Point-i katonai akadémiára, a hadikórházak és a hadifogolytáborok világába, a katonai bürokrácia útvesztőibe, a feltalálók közé, akik újabb és újabb ötletekkel bombázták Lincoln elnököt, a kormányülésekre, a Hunley tengeralattjáró fedélzetére, mellyel a Konföderáció éles változást hozott a tengeri hadviselésben, és végül, a Jefferson Davist támadó szélsőséges konföderációsok, a „tűzfejűek” intrikáiba.

A parádés szereposztás hozzájárult a sorozat sikeréhez. Fiatal színészek játszották a főszerepek nagy részét, mint a Kívülállók és a Vörös hajnal című filmekben ismertté vált Patrick Swayze, az addig kisebb szerepekben feltűnt James Read és George Hazard fanatikusan abolicionista húga szerepében Kirstie Alley. De a legkisebb szerepekben feltűntek olyan hírességek, mint Liz Taylor, Olivia de Havilland és Robert Mitchum.

A sorozat első részében a pennsylvaniai születésű Orry Main (Patrick Swayze), egy dél-karolinai nagybirtokos fia és George Hazard (James Read), egy pennsylvaniai acélgyáros gyermeke találkoznak, és együtt indulnak 1842-ben a West Point-i katonai akadémiára, amely akkoriban az ország legjobb felsőfokú tanintézetének számított. Három évfolyamtársuk valós történelmi személy, akik tizenkilenc év múlva egymás ellen harcolnak a polgárháborúban: az északi George McClellan, valamint a déli George Pickett és Thomas Jackson. Ők jóban-rosszban kitartanak a George-Orry páros mellett az akadémián. Akárcsak a három testőr amerikai változata! Kár, hogy a második évadban, amikor tábornokok, már nem térnek vissza a történetbe, George és Orry csak néha emlegetik őket.

Az egyik felsőbb éves kadét, a pszichopata és fanatikusan Dél-párti Elkanah Bent (Philipp Casnoff) megkeseríti az alsóbb évfolyamosok életét. George és Orry csínytevésükkel elérik, hogy Bent szűrét kirakják az akadémiáról. Ettől kezdve Bent elszánt ellensége lesz a két barátnak. A magát az amerikai Napóleonnak képzelő Bent az apja, egy befolyásos szenátor segítségével visszakerül a hadsereghez, és az amerikai-mexikói háború idején veszélyes rohamra küldi Orry-t az 1847. augusztus 20-án zajló churubuscói csatában a mexikóiak, egyebek között a már korábbi írásomban bemutatott, amerikai dezertőrökből álló San Patricio zászlóalj ellen. Bár az amerikaiak megnyerik a csatát, Orry megsebesül, és katonai karrierjének vége szakad.

Madeleine LaMotte (Lesley-Anne Down) és Justin (David Carradine) (Forrás: imdb.com)

Hazatérve elmélyül szerelme a szomszéd birtokosné, a francia-kreol születésű Madeleine LaMotte (Lesley-Anne Down) iránt, akit szadista férje, Justin (David Carradine) kínoz. Közben George feleségül veszi Constance-t (Wendy Kilbourne), egy ír bevándorló felmenőkkel bíró tiszt lányát. Idővel a két család egyre gyakrabban látogatja meg egymást. Az idillt összezördülések felhőzik: George nővére, Virgilia (Kirstie Alley), a rabszolgatartás esküdt ellensége, akit a Dél iránti gyűlölet az őrület határáig sodor, megszökteti egy szomszéd birtokos rabszolgáját, és többször éles vitába keveredik Orry-val, majd csatlakozik a szélsőséges abolicionista, John Brown csapatához. Ashton (Terri Garber), Orry aljas húga pedig féltékenységében megpróbálja keresztülhúzni testvére, Brett (Genie Francis) és George öccse, Billy (Parker Stevenson) házasságát, majd ál-párbajban meg akarja öletni a férfit Justin öccsével, Forbes-szal. Charles Main (Lewis Smith), Orry unokaöccse az utolsó percben hiúsítja meg a merényletet. Közben Madeleine elmenekül őrült férjétől, és a Main családnál lel menedéket. Justin megpróbálja elrabolni Madeleine-t, de Orry megöli. Végül a két sorsüldözött szerelmes összeházasodhat.

A korabeli Egyesült Államok történetének minden társadalmi és politikai konfliktusa megjelenik az első évadban: a rabszolgaság és a rasszizmus, az abolicionizmus, a tagállami jogok körüli vita, a felekezeti ellentét (George sógornője, Isabel ellenszenve a katolikus Constance iránt), a bevándorlás-ellenesség, a munkásmozgalom első lépései, John Brown elvetélt kísérlete egy rabszolga-forradalom kirobbantására Harpers Ferry-nél, a Republikánus és Demokrata Párt ellentéte. Közben utalnak a mexikói gerillákra Texasban, az indiánháborúkra és a 48-as európai forradalmakra. A sorozat későbbi, 1865 utáni részében bemutatják az indiánok sorsát, a felszabadított rabszolgák kínkeserves helyzetét és a Ku-Klux-Klan terrorját.

(Forrás: imdb.com)

A polgárháború kitörését követően a férfiak beállnak a hadseregbe: George és Billy az északiak, Orry és Charles a déliek oldalán harcol. A sorozat nem követte az „Elég volt Gettysburg-ből” hívószavát, éppen ellenkezőleg: csata csatát követ a vásznon, olyan gyorsan haladunk előre, hogy egy történelmi személyt és alakulatot sincs idő megismerni. Közben George fogságba esik, és a Libby börtönbe kerül, ahol egy szadista déli tiszt kínozza a foglyokat. A tisztet talán a hírhedt andersonville-i fogolytábor parancsnokáról, a svájci születésű Henry Wirz-ről mintázták, akit egyedüliként végeztek ki háborús bűncselekményért a háborút követően. Érdekesség kedvéért megjegyzem, hogy több magyar származású északi katona (Szabad Imre, Kovács István) szintén raboskodott a Libby börtönben, ahol szörnyű körülmények uralkodtak, éhezés és betegségek pusztítottak a rabok között. Orry és Charles kiszabadítják George-ot, és eljuttatják az északi vonalakhoz. Egy másik alkalommal Orry egy északi tábori kórházba kerül, ahol Virgilia dolgozik nővérként. A fanatikus Virgilia, a déliek iránt érzett gyűlölete ellenére, hagyja megszökni Orry-t.

Richmondban, a Konföderáció fővárosában tanúi leszünk, amint Orry jelenlétében Jefferson Davis éles szóváltásba keveredik Robert Edward Lee tábornokkal. Utóbbi alkotmányellenesnek tartja a kiválást az Unióból, a rabszolgaságot pedig „társadalmi betegségnek.” Amikor Davis megkérdezi Lee-t, mégis, mit keres itt, a tábornok azt feleli, hogy déliként a hazája mellett a helye. Másik alkalommal, egy estélyen radikálisok bírálják Davist. A sorozat legizgalmasabb szála a Davis elleni merénylet– és puccskísérlet előkészítése. Míg a filmben egy régi ismerős, Bent szövögeti a puccskísérlet szálait, és megnyeri ügyének Ashtont, aki a szeretője lesz, addig a regényben egy Powell nevű kalandor áll az összeesküvők élén. Orry Main meghiúsítja a merényletet, megóvva az elnök életét.

Virgilia (Kirstie Alley) (Forrás: imdb.com)

Jakes könyve utószavában okosan érvel amellett, miért szőtt bele egy fiktív szálat a regény történelmi részébe: mint mondja, ha Lincolnt állandóan merényletek célpontjának tartjuk, akkor ez még inkább indokolt lehetett Davis esetében. A Konföderáció elnöke ugyanis tengernyi ellenséget szerzett, aminek oka részben a makacs természetében rejlett, de még inkább abban, hogy feszültség húzódott a konföderációs kormányzat két célja – a háború minél gyorsabb megnyerése és a tagállami jogok tiszteletben tartása – között. A háború során mindkét oldalon szembesültek azzal, hogy nem lehet amatőr módon megvívni a háborút: reguláris hadseregre van szükség, központosított infrastruktúrával, haditermeléssel, ehhez pedig sok pénz szükséges, amit csak az adókból lehetett előteremteni. Ami magával hozott még egy problémát: a kormány hatáskörének kiterjesztését. Egyes déli kormányzók már éppolyan diktatúráról, sőt monarchikus szándékról beszéltek a Konföderáció elnöke kapcsán, mint amivel annak idején az északiakat és Lincolnt vádolták. Davis és Lincoln helyzete tökéletes kontrasztot alkotott: míg előbbi helyzete saját táborán belül egyre romlott, északi „kollégája” idővel úrrá lett a pártoskodáson, és megszilárdította a helyzetét.

Orry (Patrick Swayze) és George (James Read) (Forrás: imdb.com)

A regényben Orry meghal a háborúban: egy sebesült északi katona, akinek megkíméli életét, orvul lelövi, mire a déli katonák felkoncolják a foglyokat. A filmen, valószínűleg a kötelező happy end-es zárlat miatt, másként alakul sorsa: Orry és George találkoznak a háború végén, és együtt térnek vissza a Main család birtokára, Mont Royal-ba, ahol visszaverik a szökött rabszolgákból, dezertőrökből és csavargókból álló bandák támadását, és megmentik szeretteiket. A regényben és a sorozatban egyaránt szerepel egy kegyetlen, rasszista északi származású intéző, Salem Jones, akit a rabszolgákkal szembeni kegyetlenségéért Orry örökre száműz Mont Royal-ból, ezért gyűlöli a Main családot, de északi létére csaknem olyan fanatikusan Dél-párti, mint a jóval műveltebb, elegánsabban és rafináltabban kegyetlen Bent. Jones a romantikus irodalom erkölcsi szellemében abban bűnhődik, amiben vétkezett: ahogyan annak idején tüzes vassal éget bélyeget egy fekete rabszolga arcába, az északi katonák dezertőrként tüzes vassal megbélyegzik, majd pedig saját egykori fekete jobbkeze, Cuffey (Forest Whitaker) bandájában harcolva esik el a Mont Royal-i udvarház ostromában.

(Forrás: imdb.com)

Annak idején a két barát West Point-ban kettévágott egy bankjegyet, hogy emlékeztesse őket a szálra, amely eltéphetetlen. Most előveszik zsebükből, és összeillesztik a két darabot. Mint George mondja: „nekünk kell elkezdeni először begyógyítani az ország sebeit.” Orry megtanulta, hogy ne csak szűken, déliként nézze a világot, és George is megtanulta azt, hogy ne fogadjon el mindent, ami északi. A háború végére, minden próbatételt kiállva, legyőzik nemcsak ellenségeiket, de saját régi énjüket is, hűen a romantikus mesélés szelleméhez.

A polgárháború és általában a 19. századi amerikai történelem szórakoztató, szentimentális és romantikus formában való megismeréséhez a sorozat jó bevezető, előkészítendő az utat a realisztikusabb, véresebb, drámaibb alkotások (Gettysburg, Hunley – Harc a tenger alatt, New York bandái) előtt.

Paár Ádám

Ezt olvastad?

Államelmélet és nemzetiségi koncepció Eötvös József politikai gondolkodásában

Báró Eötvös József (1813-1871) jogász, író, politikus, állambölcselő, a reformkor és a kiegyezés korának egyik legsokoldalúbb, európai látókorú egyénisége volt.

X