Ballada az ír-mexikói katonáról – Az Egy bátor ember című film

Az amerikai-mexikói háborúban (1846–1848) mexikói oldalon harcoló, túlnyomórészt ír származású amerikai dezertőrökből álló, San Patricio (Szent Patrik)-zászlóalj története sokáig kellemetlen volt az Egyesült Államokban, mert árulónak tartották a zászlóalj katonáit. Egészen addig, amíg 1999-ben amerikai-spanyol-mexikói játékfilm nem készült az alakulat és parancsnoka, John Riley történetéből, Tom Berenger főszereplésével, Egy bátor ember címmel.

Nemrégen emberek százmillióinak idegeit borzolta Donald Trump elnök Grönland és Kanada megszerzése igényének megfogalmazásával. Őrült gondolatnak tűnik, ám legkevésbé sem előzmények nélküli az amerikai történelemben. Sokszor hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy az Egyesült Államok nemcsak ekevassal hódított, hanem kezdettől fogva éppúgy kardvassal, noha az amerikai frontier (határvidék)-mítosz szerint a szívós előrehaladás az Atlanti-óceán partjáról és az Appalache-hegységtől a Csendes-óceán irányába bátor „hegyi emberek”, pionírok, prémvadászok, felfedezők, aranyásók és vasútépítők hőskölteménye volt. A nemzeti önkép, amelyet minden nemzet keretében az iskolarendszer és az irodalom, valamint több mint egy évszázada a mozi sugall, sokszor eltér a valós történelemtől. Nincs ez másként az amerikai példával sem! A Csendes-óceán hullámaitól elválasztotta az Egyesült Államokat az 1821-ben megalakult Mexikói Köztársaság, amelynek területe 1848-ig kiterjedt a mai Texas, Utah, Új-Mexikó, Arizona és Kalifornia államokra, ebből következően a Nyugat meghódítása Mexikó, no és persze a két nagyhatalom közé szorult őslakosok rovására valósult meg.

Mexikó területveszteségei 1848-ban és 1853-ban (Forrás: wikipedia)

Az amerikai-mexikói háború (1846–1848) katasztrofális következménnyel járt a permanens politikai és pénzügyi instabilitással, szeparatista mozgalmakkal és évtizedenkénti polgárháborúkkal küszködő fiatal köztársaságra. Mexikó elveszítette teljes északi területét, igaz, a lakosságnak csupán 2%-a került idegen uralom alá, és az új amerikai szerzemény nem volt gazdag ásványkincsekben. Egészen addig ebben a hitben vigasztalhatta magát a mexikói kormány, amíg Kaliforniában egy ács, James Marshall aranyrögöt nem mosott ki az American folyóból, és világgá kürtölte a hírt, ezzel elindítva az „aranylázat” (a sors iróniája, hogy a spanyol konkvisztádorok évszázadokon át kóbor lovagként kóvályogva keresték a hét legendás aranyvárost, miközben a vágyott aranyrögök ott pihentek a lovuk lábai alatt, a folyók mélyén).

Egy „negyvenkilences” aranymosó serpenyőjével az American folyó mellett. (Forrás: wikipedia)

A nemzeti büszkeség megalázása aláásta a mexikói kormányzat legitimitását. Szinte minden nagyhatalom és szomszéd szeletelni akart egy darabot a hatalmas közép-amerikai országból, amelynek belső gyengesége felszínre került az amerikai-mexikói háborúval. A Yucatán-félszigeten maja felkelés tört ki, amelyet a központi hatalom évtizedeken át nem tudott leverni. Az ország különböző pontján helyi hadurak és külföldi kalandorok ragadták magukhoz a hatalmat. A liberális és konzervatív pártok között vívott ún. reformháború (1858–1861), amely anyagi romlást hozott Mexikóra, beletorkollott a francia, spanyol és angol megszállásba (1862), majd III. Napóleon francia császár újragyarmatosító kísérletébe, Habsburg Miksa császárságába (1864), míg 1867-ben, a liberális párti Benito Juarez elnök győzelmével, a köztársaság megszilárdításával véget ért a külső intervenciók és (időlegesen) a belháborúk sorozata.

Ezeknek a zavaros évtizedeknek volt egy mellékes eseménye a túlnyomórészt ír származású amerikai dezertőrökből álló, mexikói oldalon harcoló San Patricio (Szent Patrik)-zászlóalj története, amely nevét az ír nép megtérítőjéről kapta, s zászlaját szintén az ír szimbólumrendszer ihlette. A zászló színe zöld volt, rajta hárfa, és gael nyelvű felirat: Erin Go Bragh, azaz Írország örökké. Történetük sokáig kellemetlen volt az Egyesült Államokban, mert árulónak tartották a zászlóalj katonáit. Legalábbis addig, amíg 1999-ben amerikai-spanyol-mexikói játékfilm nem készült az alakulat és parancsnoka, John Riley történetéből, Tom Berenger főszereplésével, Egy bátor ember címmel.

Az alakulat zászlaja (Forrás: wikipedia)

A zászlóalj katonái többségükben az Egyesült Államok hadseregéből dezertált írek voltak, de akadtak az alakulat soraiban németek, lengyelek, spanyolok, franciák, skótok és más népek fiai. Valamennyiük közös vonása volt, hogy a római katolikus vallást gyakorolták. Többségében bevándorlók voltak, és nagyrészt azért álltak át az Egyesült Államok oldaláról második választott hazájuk, Mexikó oldalára, mert sérelmezték a katolikusellenességet mind az amerikai hadseregben, mind az Egyesült Államok társadalmában.

Mexikóban a liberális és konzervatív pártok paktuma, az 1824-ben kidolgozott ún. Iguala-terv a függetlenség és a jogegyenlőség mellett deklarálta az ország katolikus jellegét. Ettől függetlenül sok ír-amerikai katona közelebb érezte magához vallási és szociális szempontból az indián arcjegyeket viselő katolikus mexikói parasztot, akiben nem láttak ellenséget, sem alsóbbrendű embercsoportot, mint a protestáns amerikai polgár. Túlmenően a valláson, Mexikót az egyszerű amerikai közkatonák a civilekkel való érintkezés során ismerték meg, és a paraszti élet, a kietlen határvidéket jellemző szegénység, az elszórt, falusias településszerkezet közelebb állt a hátrahagyott európai – ír, német, lengyel – világhoz, mint az észak-amerikai nagyváros, amellyel először találkoztak, Amerika földjére lépve, s ahol sokként érte őket az iparosodás és a bevándorlás-ellenesség.

Emléktábla Mexikóváros San Ángel negyedében,
amelyet 1959-ben állítottak a Szent Patrik-zászlóalj ír katonáinak tiszteletére,
akik életüket áldozták Mexikóért. (Forrás: wikipedia)

A film elején a narrációból megismerhetjük a három nagyhatalmi szereplő – az Egyesült Államok, Mexikó és Nagy-Britannia – helyzetét, egymáshoz való viszonyát. Megismerhetjük, hogy kétmillió ír emigrált hazájából a burgonyavész, s azt követő nagy éhínség (1846–1852) idején. Fatális módon a nagy ír kivándorlás az 1840-es években egybeesett az Egyesült Államok és Mexikó közötti feszültség fokozódásával. Így sok ír parasztlegény számára a katonai szolgálat biztos egzisztenciának tűnt, már csak az állampolgárság mielőbbi megszerzése végett is. A film elején az ír apa a család érdekére hivatkozva azt mondja fiának, hogy be kell lépnie az amerikai seregbe, hogy ennek révén amerikai állampolgár lehessen. A toborzók azzal hirdetik a katonaságot, hogy „lépj be a seregbe, legyél amerikai állampolgár”. Ám egy újság fejlécén az olvasható: „Túl sok az ír. Nekünk nem jut munka.”

A szociális ellentét mellett a katolikusellenes közhangulat volt a másik súlyos probléma az 1840-es években, amikor az ország sok helyén katolikus templomok és kolostorok kaptak lángra, és röplapokon, rajzokon uszítottak a pápistának bélyegzett katolikusok ellen. Ahogyan egy amerikai tiszt mondja a filmben, a katolikusok a pápához lojálisak, nem az Egyesült Államokhoz. A filmbéli John Riley őrmester kérelmezi, hogy misére mehessen, ám mivel a templom mexikói területen áll, a feljebbvalója csak vonakodva adja meg az engedélyt. Gyakran megtiltották a katolikusoknak, hogy részt vegyenek a misén, ugyanakkor el kellett tűrniük azt, hogy a protestáns tisztek gyalázzák a vallásukat. Mindezek következtében egyre fokozódott a feszültség a hadseregben a katolikus vallású katonák körében. Amikor pedig meg akarnak korbácsolni néhány ír, német és lengyel katonát, Riley átáll az oldalukra, és közösen megszöknek, lefegyverezve az őrséget.

Juan Cortina a mexikói hadsereg egyen ruhájában (Forrás: wikipedia)

Még nem tört ki a háború Mexikóval, ezért távozásuk csak szabályszegésnek minősül, nem dezertálásnak. Riley és emberei terve az, hogy eljutnak egy mexikói kikötőbe, és elhajóznak egy semleges ország hajóján. Ám apró homokszem kerül a gépezetbe: míg távol vannak, a háború kitör Mexikóval, közben pedig a mexikói kormány ellen harcoló Juan Cortina bandája elfogja őket. Bár Cortina gyűlöli a központi kormányzatot, hajlandó szerelme, Marta kérésére békét kötni az elnökkel a háború idejére, és csapatával csatlakozik a mexikói hadsereghez. Riley és társai csapdahelyzetbe kerülnek: mint amerikaiakat, gyanúval kezelik őket Mexikóban, a blokád miatt nem tudnak elhajózni, egyetlen választásuk, hogy beállnak a mexikói seregbe, cserébe ígéretet kapnak, hogy a háború után a kormány földet ad nekik. Eleinte ingadoznak, hogy lőjenek-e egykori bajtársaikra, ám a korábbi megalázó élmények, az amerikai tisztek kegyetlenkedései, valamint a mexikói parasztok iránti rokonszenv hatására igent mondanak. Mint egyikük mondja, „sovány föld ez, de az emberek olyanok, mint az én falumban”. Mexikó paraszti országként közelebb áll hozzájuk, mint a túlzottan iparos, túlzottan polgári és protestáns Egyesült Államok.

Riley vezetésével megszerveződik a San Patricio-zászlóalj. Sokan érkeznek az Egyesült Államokból, ők már egyértelműen dezertőrnek számítanak, mert háború idején hagyták el a zászlót, és álltak át Mexikó mellé. Bár maga az alakulat neve és szimbólumai írek, de, ahogyan a film érzékelteti egy lengyel és egy német szereplőn keresztül, nem csak ír ügyről van szó. Vannak amerikai születésűek és bevándorlók, akadnak egészen újoncok, de ott vannak San Patricio harcosai között az indián háborúk és a napóleoni háborúk veteránjai. Maga a zászlóalj tüzérségből állt, de a háború későbbi szakaszában gyalogság is szerveződött keretében.

Antonio López de Santa Anna (Forrás: wikipedia)

Szent Patrik katonái részt vettek a háború számos csatájában, miközben a mexikói hadsereg az időközben puccsal hatalomra jutott, kalandor természetű Antonio López de Santa Anna tábornok vezetésével egyre vonult vissza. Felszínre került az ország elképesztő gyengesége, a színes egyenruha-költeményekben pompázó, napóleoni külsőségeket viselő mexikói tábornokok alkalmatlansága, a hadiipar kezdetleges jellege, s mindezen jelenségek mögött a pénzügyi csődtömeg. A rendetlen külsejű, lezser, mogorva Zachary Taylor amerikai tábornok mélyen behatolt Mexikóba, megverve Pedro de Ampudia tábornokot Monterrey-nél, majd legyőzve a Buena Vista-i csatában a krakéler Santa Annát, háromszoros elnököt, aki magát szerényen a Nyugat Napóleonjának titulálta. Közben Winfield Scott tábornok partra szállt Vera Cruz kikötőjében, és előrenyomult Mexikóváros felé, ahová Santa Anna visszavonta csapatait, ezalatt a távoli Kaliforniában az amerikai telepesek fellázadtak a mexikói uralom ellen.

Az északi közvélemény és sajtója gyakran vádolta a déli rabszolgatartókat, hogy ők erőltetik a háborút, mert érdekükben áll a rabszolgaság kiterjesztése az újonnan megszerzendő mexikói területeken. Taylor tábornok fogadja a filmben Ampudia tábornokot, aki át akarja adni a kardját a győztesnek. A katonáival szemben szigorú, de az ellenséggel lovagias Taylor nem fogadja el a megalázkodás eme gesztusát. A konzervatív párti Ampudia értetlenkedik, hogy miért szállják meg a hazáját azok, akik az emberi jogokra és a demokráciára hivatkoznak. Az Ampudiával ellentétes politikai állású, mexikói szemszögből liberálisnak tűnő Taylor átérzi a kritikát. Sok amerikai tiszthez hasonlóan ellenszenvezik James K. Polk amerikai elnök politikájával, azt válaszolja, hogy ő csak katona, és engedelmességgel tartozik, de világossá teszi, hogy mint ember, nem ért egyet a déli rabszolgatartókkal. Tény, hogy ekkor már egyre nőtt a feszültség a két nagy amerikai párt, a Demokrata Párt és a Whig Párt között, egyebek mellett a rabszolgaság kérdésében. Bár a két amerikai párt viszonya még nem jutott el az öngyilkos testvérharc azon szintjére, mint a mexikói liberálisok és konzervatívok kapcsolata, de Polk féltékenykedett a két sikeres hadvezérre, Taylorra és Scottra, mivel mindketten az erős elnöki hatalmat elutasító Whig Párthoz tartoztak.

Riley és Marta (Forrás: imdb.com)

Ezzel az ellentéttel kapcsolatban lehet utalni a film talán egyetlen kirívóan méltánytalan túlzására: Scott és Taylor tábornokok egyoldalú bemutatására. Scott a háború fanatikusaként jelenik meg, aki a nagyhatalmi gőgöt és a sztereotip amerikai imperialista logikát, valamint a kortalan és nemzeti előítélettől független militarizmust testesíti meg. Míg Taylor méltányosan bánik a fogságba került ír dezertőrökkel, Scott hideg fejjel, kegyetlenül hisz a megtorlásban. Amikor a mexikói Nestor ulánusezredes megjelenik Scottnál, és könyörög a San Patricio-zászlóalj katonái érdekében, apellálva a győztes könyörületére, Scott cinikusan válaszol, hogy a bitó alá kísért ír katonákat akkor akasztják fel, amikor lehull a mexikói zászló a Chatultepec-kastély ormán, és felkerül rá a csillagsávos lobogó. Nestor ezredes könnyeivel küszködve mondja: „Kormányunk tudatja önnel, hogy ez a büntetés olyan kegyetlen kínzásokra szolgál példaként, amelyek elfogadhatatlanok a mai korban egy olyan országtól, amely a haladást és a humanitást hirdeti.” Scott annyit közöl hűvösen, hogy tudomásul vette a bírálatot.

Másnap kivégzik a fogságba esett 30 ír katonát egy hatalmas akasztófán. Ez volt a második legnagyobb számú tömeges kivégzés az amerikai történelemben. Riley-t megkorbácsolják, és arcára a dezertőr szót jelölő D betűt sütik. Kétszer kellett megismételni a megbélyegzést, mert egyszer az ítéletvégrehajtó fordítva sütötte az elítélt arcára a D betűt. A háború után Riley találkozik mexikói szerelmével, Martával. A kormány elleni harcot újrakezdő Cortina lovagiasan félreáll a szerelmesek útjából. A valódi Riley életéről nincs további információ. Állítólag tovább szolgált a mexikói hadseregben, és szándékosan hosszú oldalszakállat növesztett, hogy eltakarja a gyalázatos D betűt.

A tömeges akasztás Samuel Chamberlain festményén, 1867. (Forrás: wikipedia)

Még egyszer kísérletet tettek a San Patricio-zászlóalj újjászervezésére, ám ez a második alakulat annyi időt sem élt meg, mint az első. Riley nyomtalanul eltűnt, emléke azonban örökre él Mexikóban, ahol számos szobor és utca emlékeztet rá. A whig párti Zachary Taylor tábornokot, az „északi elveket valló déli úriembert” választották az Egyesült Államok elnökévé, legyőzve párton belüli ellenfelét, az agresszor Winfield Scottot, miként a narrátor nem kevés elégedettséggel állapítja meg. Hogy politikájuk ugyanaz volt, ugyanúgy ellenezték a rabszolgaság kiterjesztését a nyugati területekre, az homályban marad a filmben. Hamarosan a Rio Grande mindkét oldalán olyan események történtek, amelyek túlnőttek a San Patricio-zászlóalj történetén. A háborús győztesek ugyanazt kapták, mint a vesztesek: a politikai válságot és a polgárháború gyalázatát. De szükséges az állami, nagypolitikai szereplők szintje alatt emlékezni és emlékeztetni a kisemberekre, akik a háború szenvedő áldozatai. Az Egy bátor ember az ír-mexikói katonák emlékének felidézésével megtette.

Paár Ádám

Ezt olvastad?

Államelmélet és nemzetiségi koncepció Eötvös József politikai gondolkodásában

Báró Eötvös József (1813-1871) jogász, író, politikus, állambölcselő, a reformkor és a kiegyezés korának egyik legsokoldalúbb, európai látókorú egyénisége volt.

X