1956 és nemzetközi környezete

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójához rengeteg tudományos konferencia kapcsolódott. Sok-sok rendezvény foglalkozott általánosságban, illetve egy-egy résztémájával vagy helyi sajátosságaival az egykori eseményeknek. Az alábbiakban Máté Zsolt a Külügyi és Külgazdasági Intézet 1956 és nemzetközi környezete című egynapos konferenciájáról számol be.

A rendezvényt Schőberl Márton nagykövet, a KKI igazgatója nyitotta meg. Rövid köszöntőjében elmondta, hogy azért rendezték meg ezt a konferenciát, mert a forradalom eseményeinek napjainkig tartó hatása van nem csak hazánk, hanem a nemzetközi kapcsolatok történetében is.

M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgató-helyettese folytatta a köszöntőt. Szerinte a konferencia a program alapján világrendszerben vizsgálja a magyar eseményeket. A történész véleménye szerint ma vita van több kérdésben is 1956-hoz kapcsolódóan. Az egyik ilyen, hogy provokáció volt-e a forradalom kitörése, és ha igen, a kommunisták, az „imperialisták” vagy a magyar társadalom robbantotta-e ki? Mindegyik lehetőségre mondott több megközelítést, azonban véleménye szerint mivel a magyar embereket hitében, szabadságában, vagyonában fosztotta meg a Rákosi-korszak, ezért a teljes magyar társadalom akart változásokat.

Ezt követte egy kerekasztal-beszélgetés az oral-history témájában. Résztvevői Regéczy-Nagy László, 1956-ban az angol nagykövetség sofőrje, Markó György, a Történeti Hivatal (ma Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Hivatala) egykori igazgatója és Horváth Miklós, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára voltak. Regéczy-Nagy László először elmesélte személyes élményeit, elsősorban az 1956-ot követő börtönbüntetése időszakáról, s ezzel bepillantást kaphattak a résztvevők a személyes emlékezeten keresztül megismerhető nézőpontra, információkra. Ezt követően Markó György elmondta, hogy már a szakdolgozatához is használt interjúkat és ezek alapján kiemelte, hogy az a legjobb, ha az interjúhoz írott dokumentum is társul és ezzel kapcsolatban felidézte egy különleges interjúélményét. Horváth Miklós és Markó György is ezt követően egy-egy mikrotörténeti példán keresztül mutatta be az oral-history pozitív és negatív oldalait, többek között Pongrátz Gergely visszaemlékezéseinek felhasználása kapcsán gyűjtött élmények alapján.

Rövid szünet után előadásokkal folytatódott a konferencia. Az első előadó Tóth Zoltán Balázs, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kormánytisztviselője volt. Előadásában az 1956-os év és az azt megelőző évtized magyar külpolitikai mozgásteréről beszélt. Mint elmondta, Magyarország politikai és gazdasági csapdában volt a szovjeteknél, így nem volt realistása a magyar függetlenség azonnali kivívásának.

A második előadó Máté Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem történelem-informatika tanári mesterszakos hallgatója volt, aki az amerikai külképviseletek a magyar forradalomra adott reakciójáról tartott előadást. Hatvan évvel ezelőtt az amerikai diplomáciai intézmények szerte a világban figyelték a helyi sajtó és a külügyi szervek reakcióját a magyar eseményekre. Ennek régiónként eltérő szerepe volt, így a többi szocialista országban elsősorban szovjet reakciókra voltak kíváncsiak, más helyeken pedig az amerikai ENSZ-beli tevékenységhez kerestek támogatókat. Az első panel végén Takács Nikolett, a Miskolci Egyetem doktorandusza tartott előadást az 1956-os magyar menekültügy jogi aspektusairól. Kutatásai szerint az 1956-os gyakorlat napjainkig befolyásolja a menekültstátuszhoz kapcsolódó jogalkotást, mivel ma is bevett gyakorlat a kollektív (Ausztria döntése), az egyéni (például USA) vagy a tranzit menekültstátusz (például Svájc) biztosítása az egyes országok részéről.

Az ebédszünetet követően Bába Szilvia, a Dunapalota Zrt vezetője tartott előadást az angolszász országokba került menekültek kihívásairól. A világ több országában folytatott helyi terepmunkát és készített interjúkat menekültekkel. Mint elmondta, hogy az USA esetében nem a már meglévő magyar telepekre érkezett a legtöbb ’56-os menekült és ez a gyors és sikeres integrációjuknak az oka. Osváth Ádám, a PPKE doktorandusza tartotta a panel második előadását a hatvan évvel ezelőtti soproni eseményekről. A hűség városa 1945 után a határsávban történő elhelyezkedése miatt civitas non grata volt, ezért például nehéz volt a városba történő bejutás vagy lassan fejeződött be a második világháborút követő helyreállítás. 1956-ban nem dördült fegyver Sopronban, de ha november negyedikén a MEFESZ által megszerzett ütegek ütőszegjei meglettek volna, akkor véres összecsapásra. A következő referáló Domján Dániel Ferenc, a PPKE doktorandusza volt és Jugoszlávia a magyar forradalomra adott reakciójáról beszélt. Kiemelte, hogy Tito a forradalom ideje alatt nyíltan nem foglalt egyértelműen állást, próbált lavírozni kelet és nyugat közt. Azonban a magyarországi eseményeket első, október 26-i állásfoglalásukban üdvözölték a jugoszláv vezetők, később mégis támogatták a szovjet intervenciót. A panelt Asqui Jorge Kristóf, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem doktoranduszának a prezentációja zárta, amely a Franco-rendszer 1956-os reakciójáról szólt. Először egy nagy ívű összefoglalást adott a spanyol-magyar kapcsolatok Franco hatalomra jutását követő időszakáról. Erre azért volt szükség, mert az 1941-43-ban keleti fronton a németek oldalán harcoló Kék-hadosztály vezetője Agustín Muñoz Grandes 1956-ban jelentkezett egy önkéntes alakulat vezetésére, amely megsegítette volna a magyar felkelőket. Ez azonban az amerikai segítség megtagadása miatt nem valósult meg a gyakorlatban, azonban később Spanyolországban magyar emigráns nagykövetség működhetett Madridban.

Az utolsó, előadásokat tartalmazó blokkot Tölgyesi Beatrix, a Glasgowi Egyetem doktorandusza nyitotta meg Az 1956-os forradalom livtániai visszhangja című előadásával. Litvániában már 1956 októberének végén szimpátia tüntetésekre került sor az ország két legnagyobb városában. Ezek legtöbbször a temetőben zajlottak és nemzeti dalokat, énekeket ünnepeltek a résztvevők. A litván állambiztonság figyelte a résztvevőket és volt, hogy ellenrendezvényeket szerveztek ezeknek az időpontjaira, illetve később 200-300 főt be is börtönöztek a tüntetéseken való részvételért. Németh Bence Attila PPKE doktorandusza és a KKI munkatársa folytatta a magyar-vietnámi kapcsolatokat tárgyaló előadásával. Mint kiderült, az 1956-os magyar menekültek közül a francia idegenlégióba kerültek közül sokan Vietnámba jutottak később, akik közül sokan fogságba estek és az ő repatriálásuk révén mélyült el a két ország közötti kapcsolat. A menekültek hazajuttatása már egy valós kapcsolatot mélyített el, ugyanis 1956 után az egyik első jelentős külföldi delegációt Ho Si Minh vezette. Utolsó előadóként Krajcsír Lukács, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza tartott előadást Az 1956-os forradalom és az arab világ címmel. A magyar forradalom idején több arab ország, így Marokkó, Szudán, Tunézia függetlenedett és zajlott az algériai háború, így az arab világban voltak a magyar üggyel szimpatizáló országok. A szuezi intervenció azonban átcsoportosította az arab országok figyelmét a magyar eseményekről.

A napot egy többszereplős kerekasztal-beszélgetés zárta, amely az 1956-os és hidegháborús kutatások hazai irányairól szólt.

Összegezve elmondhatjuk, hogy egy nagyon színes, sok ország reakcióját bemutató hazai konferenciára került sor a Külügyi és Külgazdasági Intézetben. A szervezőket dicséret illeti azzal kapcsolatban, hogy rengeteg doktorandusznak, egyetemi hallgatónak adtak lehetőséget az előadásuk megtartására. Egy a magyar eseményeket nemzetközi aspektusba tárgyaló esemény kapcsán lehet, hogy külföldi előadók hiánya feltűnő lehet, azonban jó volt látni, hogy több előadó is képes volt az egyetemes történelem részeként taglalni a magyar forradalmat.

Az ismertető az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-16-2-I. Kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának támogatásával készült.

Máté Zsolt

 

Ezt olvastad?

Az 1956. december 8-án lezajlott 46 áldozatot számláló sortüzet tekinthetjük fordulópontnak Salgótarján, illetve Nógrád megye forradalmának történetében. A véres leszámolással