II. Rákóczi György 1657. évi lengyel hadjárata

1657. január 18-án II. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1648–1660) seregeivel megindult Lengyelország ellen, hogy megszerezze annak trónját. E lépést hosszas tervezés, tárgyalások és két jelentősebb haditett is megelőzte.

II. Rákóczi György lengyel királyi törekvése nem új az Erdélyi Fejedelemség történetében, a kis állam uralkodóinak legjava Báthory István (erdélyi fejedelem 1571–1586, lengyel király 1575–1586) óta pályázott erre a tisztségre. Az 1648-ban elhalálozott lengyel király, IV. Ulászló potenciális utódai között I. Rákóczi György neve is szerepelt, aki a maga, illetve kisebbik fia, Zsigmond részére akarta megszerezni a koronát. Hamarosan bekövetkező halála miatt azonban György kiesett a jelöltek közül, a trónt pedig az elhunyt király öccse, János Kázmér nyerte el (1648–1668), aki felvette a harcot az előző király halála után fellázadt kozákokkal, és a Lengyelországra támadó hatalmakkal. Az erdélyi fejedelmet székében a már 1642-ben megválasztott ifjabb György követte, aki hosszabb távon fenntartotta apja ambícióit a lengyel trón iránt.


II. Rákóczi György erdélyi fejedelem, korabeli metszet. Kép forrása: Wikipedia

Az 1657-es erdélyi-lengyel háborút megelőző évek a diplomáciai készülődés jegyében teltek. György apja kapcsolatait felelevenítve tárgyalt a zaporozsjei kozákság hetmanjával, Bohdan Hmelnyickijjel, öccse, Zsigmond pedig érintkezésbe lépett a korábbi szövetséges svédekkel.

Rákóczinak terve végrehajtásához biztosítania kellett magát a környező hatalmakkal szemben, valamint fontos volt megnyernie a havasalföldi és moldvai vajdák szövetségét is. Matei Basarab havasalföldi vajda (1632–1654) az idősebb Rákóczi György szövetségese volt, 1650-ben pedig az ifjabb Györggyel is megerősítette a szövetséget. Vasile Lupu moldvai vajda (1634–1653) esetében más volt a helyzet: megbízhatatlannak számított, tervei között Havasalföld és Erdély megszerzése is szerepelt.


Bohdan Hmelnyickij kozák hetman, a moszkvai Állami Történelmi Múzeumban őrzött festmény. Kép forrása: Wikipedia

1653-ban Rákóczi a Hmelnyickijvel szövetkezett és rokonságba került Lupu ellen intézett preventív támadást, akit sikerült is elűzni a vajdaságból, utóda pedig Gheorghe Stefan (1653–1658), Rákóczi pártfogoltja lett. A következő évben Havasalföldön is hatalomváltás történt: az elhunyt Matei vajda helyébe Constantin Serban (1654–1658) lépett. Serban seregleépítése következtében a szeménység, egy mindössze 1000 fős elit zsoldoshad és a hadsereg lázadásával „nagy rút pártütés és veszedelmes háborúság” következett, melynek leverésében Rákóczi, Stefan és János Kázmér lengyel király segédkezett. Ezzel a két hadjárattal Rákóczi olyan szövetséget hozott létre a két vajdával, hogy azok a személyéhez kötődtek: ha kellett, vele buktak.


X. Károly Gusztáv svéd király, Sébastien Bourdon festménye. Kép forrása: Wikipedia

Hosszas tárgyalások után 1656. szeptember 7-én a kozákokkal, december 6-án pedig a svédekkel köttetett meg a szövetség Lengyelország felosztására, aminek következtében Erdély is belépett az északi háborúba. Rákóczi megbizonyosodott róla, hogy a svéd király, X. Károly Gusztáv csupán területi igényeket támasztott Lengyelországgal szemben, a koronát pedig örömmel átengedi az erdélyi fejedelemnek. A hegyeken való átkelés Lengyelországba hatalmas áldozatokat követelt: „(…)az havasokon, hegyeken, völgyeken igen nagy hó lévén, azonban csak hirtelen azon havat igen nagy eső ütvén, olly árvize lött vala, melly azon vármegyében (Máramarosban) lévő sok folyóvizeket megárasztván (…) nem csak sok szekerek boríttatnának, hanem emberek is számosan vesztek vala”.


II. Rákóczi György Zawichost alatt, úton Krakkó felé, korabeli metszet. Kép forrása: Wikipedia

Rákóczi, hogy maga mellé állítsa, kiáltványt írt a lengyel néphez, melyben felszabadítóként, a béke helyreállítójaként akart tetszelegni, de a lengyelek ellenpropagandája eredményeként az erdélyiek agresszorként jelentek meg a köztudatban. A hadjárat kapcsán a fejedelem óriási hibát követett el azzal, hogy a Porta engedélye és jóváhagyása nélkül kezdte meg azt, mit sem törődve a figyelmeztetésekkel. Rákóczi már úton volt Lengyelországba, amikor Konstantinápolyban „a fővezér, a kapikihának (Tisza Istvánnak) azt parancsolta vala: írd meg, úgymond, az uradnak, békességes országa, nagy gazdagsága, senkitül nem bántása, üljön veszteg, ne mozogjon, megárt”. Szemben a nemtörődöm, megfontolatlan Rákóczi-képpel, a fejedelem tisztában volt cselekedeteivel és mindent előre eltervezett, a Porta engedélyét utólag, a sikeres hadjárat után kérte volna ki.

A fejedelem terve azonban nem vált be: az együttműködés a kozákokkal és a svédekkel nem ment simán: X. Károly hamarosan visszafordult, mert „országábul híre jöve, hogy a dániai király országára haddal ment volna”. A Rákóczi mellett maradt kozák és román csapatok hamarosan megtagadták a harcot. A kvázi egyedül maradt erdélyi fejedelem megalázó békére kényszerült a lengyel királlyal, ezután a sereg irányítását Kemény Jánosra bízta, maga pedig kevesedmagával hazatért Erdélybe. A Kemény vezette szintén visszavonuló „igen elfáradott, éhezett, romlott” sereget lengyel kísérete egyenesen a tatárok karjaiba vezette, a kisebb-nagyobb összecsapások után a sereg megadta magát. Szalárdi János krónikás, illetve Kemény János szavaival élve az erdélyiek „a tatárságnak a lengyelekkel való egyértelmébül éh torkokba való betaszíttatások” után „az népben nem sok halva, hanem, kiváltképpen az főrendek, mind rabbá esének”.


János Kázmér lengyel király, ismeretlen festő műve. Kép forrása: Wikipedia

A hazatérő fejedelmet otthon nem fogadták jó szívvel. A török fenyegetést, a sereg fogságba esését is a nyakába varrták, követelve rajta a rabok kiváltását. A nagyvezír, Köprülü Mehmed felszólítására az erdélyi rendek lemondatták Rákóczit, helyére Rhédey Ferencet választották fejedelemül. Rákóczi látszólagos beletörődését sutba vágva hamarosan visszafoglalta a fejedelmi széket, amit az Oszmán Birodalom nem fogadott el. Ez török-tatár támadáshoz vezetett. Rákóczi, nem akarván harcba keveredni, Várad környékére vonult vissza, Köprülü pedig 1658 szeptemberében új fejedelemmé Barcsay Ákost nevezte ki, majd seregével és rabok ezreivel együtt kivonult a fejedelemségből. Barcsayt alig egy évnyi regnálás után Rákóczinak sikerült elűznie, magát pedig harmadszor is fejedelemmé választatnia. Válaszul Szejdi Ahmed budai pasa Erdély ellen indult, és két ízben is vereséget mért Rákóczira, előbb Zajkány mellett, majd Szászfenesnél. Az 1660. május 22-i szászfenesi csatában Rákóczi vitézül harcolt, ám „rajta nagy sebeket ejtettek vala, főképpen mezítelen fején, úgy, hogy nagyon megszédülne miatta”, sebeibe pedig június 6-án Váradon belehalt.


Aki megbüntette Erdélyt: Köprülü Mehmed nagyvezír, korabeli metszet. Kép forrása: Wikipedia

Noha II. Rákóczi György megfontoltsága a lengyelországi hadjárat kapcsán bizonyítható, a portai engedélyt megkerülő akciója romlásba taszította Erdélyt. Halála után a török elfoglalta a fejedelemség egyik legfontosabb erősségét, Váradot, ezzel kiterjesztve a hódoltságot Erdély rovására. Hamarosan a krími fogságából hazatérő Kemény János fegyverrel vette át a hatalmat Barcsay Ákostól, majd a török ellen fordult. A Porta helyére I. Apafi Mihályt választotta 1661-ben, helyzete azonban csak a következő évben, Kemény veresége és halála után szilárdult meg. Az Apafi-kor viszonylagos nyugalmat hozott az önállóságában megnyirbált Erdélybe, egészen a visszafoglaló háborúig, amikor is 1687-ben Lotharingiai Károly elfoglalta a fejedelemséget, amely a balázsfalvi szerződés értelmében Apafi halála után I. Lipót császár-királyra szállt.

Nyul Gábor Alex

Kapcsolódó cikkek:

Pálos megújulás – katolikus megújulás a 17–18. századi Magyarországon

„A történésznek igenis fel kell tenni a kérdést, hogy mi lett volna ha.” – Interjú Czigány Istvánnal

Arisztokraták Magyarországon és Európában – recenzió

A levél mint információforrás a 17. század elején

Erdélyi fejedelemből magyar király?

Ezt olvastad?

Már bő három évtizede annak, hogy Ştefan Pascu mindmáig tudományos vitákat gerjesztő Mit jelent Erdély? Az erdélyi civilizáció a román