A mexikói kaland és a querétároi sortűz – Interjú Bobay Istvánnal

Bobay István történész, a Károli Gáspár Református Egyetem doktorandusza. Kutatásainak központjában az Osztrák–Magyar Monarchia és Latin-Amerika 19. századi kapcsolatai állnak. Jelenleg I. Habsburg Miksa mexikói császárságával és az osztrák önkéntes alakulat történetével, valamint a sereg tagjainak a mexikói kalandot megelőző és az azt követő életszakaszaival foglalkozik. Bobay Istvánnal I. Miksa kivégzésének 150. évfordulója alkalmából Balogh Ádám készített interjút.


Bobay István. Fotó: Balogh Ádám, 2017.

Mi történt 150 évvel ezelőtt, 1867 nyarán Mexikóban?

1867. június 19-én, a reggeli órákban Santiago de Querétáro városa közelében I. Habsburg Miksa mexikói császárt és két tábornokát, Tomás Meiját és Miguel Miramónt a jelenlévő tömegek előtt a republikánus erők kivégzőosztaga agyonlőtte. Az egyik szemtanú, Tüdős József huszár – aki Miksa császár komornyikjaként dolgozott az utolsó napokban – úgy emlékezett vissza az eseményekre, hogy 18 katona lépett előre, és félrefordított fejjel sortüzet adott le. Mindhárom emberre hat katona jutott, akik közül háromnak a tölténye a császár hasába fúródott, majd a vezénylő tiszt a forgópisztolyából tüzelt az uralkodóra.

A kivégzőket lefizették, hogy a császár fejére ne célozzanak, így édesanyja még egyszer láthatta az arcát. Az uralkodó utolsó szavai így hangzottak: „Mindenkinek megbocsátok, és mindenkitől kérem, hogy bocsássanak meg nekem. Talán a vérem, melyet hamarosan el fogok hullajtani, az ország javára lesz. Éljen Mexikó! Éljen a függetlenség!”


Habsburg Miksa portréja. Forrás: Fine Arts Museum of San Francisco

Milyen sajátos érdekességeket emelnél ki a kutatásaidat és a témát illetően?

Az elmúlt évtizedek kutatói aktivitásának köszönhetően jelentős magyar nyelvű szakirodalom áll rendelkezésre azon 1848/1849-es katonai emigránsok sorsáról, akik világszerte szétszóródtak, s a száműzetésben maradandót alkottak. Kevésbé ismert azonban a tény, hogy a magyar honvédek nemcsak a szabadságharc bukását követően kerültek menekültként a föld számos pontjára, hanem 1864-ben, Habsburg Miksa főherceg kíséretében is, egy szervezett katonai egység kötelékében.

Társadalomtörténeti szempontból pedig egy ökológiai esemény hatásvizsgálatát is ki kell emelnem. Ennek keretein belül tudományos érvekkel tettem kísérletet annak igazolására, hogy az 1863/1864-es Kárpát-medencei országos aszály és ínség közrejátszott a mexikói önkéntes seregbe jelentkező katonák döntéshozatalában.

Említenél néhány fontosabb személyt Miksa seregéből?

Természetesen nem csak a korábbi honvédeket és azok rokonságát lelhetjük meg a mexikói önkéntesek között. A független magyar kormány igazságügyminiszterének, Deák Ferencnek az unokaöccse, Deák Sándor is elhajózott Mexikóba, ahol 1866. október 26-án az oajacai csatában hősi halált halt. Idehaza kevésbé ismert még azon történet, amely Csillag András kutatásának köszönhetően került feltárásra. E szerint az amerikai sajtócézárrá vált, makói születésű Pulitzer József is csatlakozni kívánt a Latin-Amerikába tartó sereghez, belépési szándékát viszont elutasították, mivel gyengénlátó volt, sőt, általános fizikai állapotát sem tartották megfelelőnek a katonai szolgálatra.


A mexikói önkéntes sereg egyenruhája. Forrás: Vasárnapi Újság. 1864. december 11.

Mikor kezdtél foglalkozni Miksa mexikói kalandjával és a Habsburg Birodalomban toborzott önkéntes sereggel?

A téma kutatását 2012-ben, az egyik magyar résztvevő élettörténetének feltárásával kezdtem meg. 2013 nyarán egy amerikai diákmunkaprogramnak köszönhetően és a honolului tiszteletbeli magyar konzulasszony, Dr. Csiszár Katalin támogatásával végeztem kutatásokat a Hawaii State Archives és a Hawaii State Library intézményeiben, ahol jelentős mennyiségű anyagot sikerült összegyűjtenem Jajczay József magyar huszár élettörténetéhez. Jajczay Habsburg Miksa császár szolgálatában részt vett a mexikói harcokban, majd 1872/1873-ban a Hawaiian Royal Household Troops kiképző kapitányaként működött. E vizsgálataim eredményeit a Századok hasábjain publikáltam 2014-ben. A Hawaii-szigetekre került magyar huszár személyén keresztül görgettem tovább a szálakat, amik Tardy Lajos munkásságához és jelenlegi kutatásomhoz vezettek el. Munkámat jelenleg Dr. Semsey Viktória szakmai közreműködésével végzem. A tanulmányaim és kutatásaim során példaként szolgált oktatóim munkássága, akik közül intézetünk két vezetőjét Dr. Kurucz Györgyöt és Dr. Hermann Róbertet emelném ki.


Jajczay József kiképzőkapitány által írt “days duty” (Hawaii State Archives) és a Hawaii királyi testőrség laktanyája Honoluluban (Fotó: Bobay István)

Milyen szerepet játszott a kutatásaidban az, hogy lehetőséget kaptál Tardy Lajos hagyatékának feldolgozására?

Ha egyetlen pontot kellene kiemelnem az eddigi pályámban, ami meghatározó volt számomra a téma iránti elköteleződést illetően, akkor talán az lehetne, amikor eljutottam Tardy Lajos mindezidáig feldolgozatlan, jelentős mennyiségű hagyatékához. Tardy történészként az 1980-as években végzett mélyreható kutatásokat a tárgykörben idehaza és külföldön egyaránt, azonban feltárt anyagának feldolgozása az 1990 januárjában tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt a mai napig várat magára. Fiának, Dr. Tardy Jánosnak, aki a Magyar Természettudományi Társulat ügyvezető elnöke, felkeresésekor az a megtiszteltetés ért, hogy rám bízta édesapja nagy volumenű, a mai napig a Tardy család birtokában lévő kutatási anyagát és annak feldolgozását, amelyért ez úton is szeretném a köszönetemet kifejezni.

Hol végeztél feltárásokat a témában, illetve milyen forrásadottsággal szembesültél?

Egyrészt egy Erasmus-program keretében Lisszabonban tölthettem egy szemesztert, ahol az Instituto Univeritárió de Lisboa (ISCTE-IUL) vendéghallgatójaként mélyreható ismereteket szereztem a Portugáliában zajló Latin-Amerika kutatásokról. Másrészt forrásaimat jelentős hazai, illetve külföldi levéltári és könyvtári anyaggal sikerült bővítenem. Meglepő, hogy a fővárosi, megyei és kisebb levéltárakban, illetve gyűjteményekben milyen jelentős számú forrást őriznek a kérdéskörrel kapcsolatban. Ezeken felül 2017 februárjában, Bécsben a Kriegsarchivban és a Haus-, Hof- und Staatsarchivban végeztem átfogó kutatást a Habsburg Miksa mexikói császárságára vonatkozó iratanyagban, amelynek során részleteiben feltártam a két intézményben található primer forrásanyagot. A korabeli sajtóanyagban szintén érdekességekben és információkban gazdag írásokra találtam.


Bobay István a bécsi Hadtörténeti Múzeumban

Mesélj kérlek Miksa herceg életének fontosabb eseményeiről és személyiségéről!

Habsburg Miksa 1832-ben született Ferenc Károly főherceg és Wittelsbach Zsófia Frederika főhercegné gyermekeként. E mellett, mint I. Ferenc József császár legidősebb öccse, a trón következő várományosa volt, amelynek egyenes következménye volt bátyjával kialakult rossz viszonya. Habár neveltetésük hasonló volt, személyiségük és világlátásuk meglehetősen különbözött egymástól. Ferenc József konzervatívabb szemléletével szemben Miksa nyitottabb és fogékonyabb volt az újításokra. 1854-ben bátyja nevezte ki őt a Császári–Királyi Haditengerészet főparancsnokának, majd három esztendővel később a Lombard–Velencei Királyság kormányzójává. A Habsburg Birodalom hadiflotta-fejlesztésének elindítása szintén az ő nevéhez fűződik, amelyet később Tegetthoff admirális folytatott eredményesen. Miksa számára nem volt ismeretlen terep Latin-Amerika, hiszen köztudomású, hogy az óceánon átkelve egy tudományos expedíció során korábban már járt Brazíliában. A történet szempontjából fontos megemlíteni, hogy felesége I. Lipót belga király lánya, Sarolta volt, aki által szorosabb kapcsolatba került francia udvarral.

Miért éppen ő lett Mexikó császára 1864-ben?

Hogy miért az ő neve merült fel Mexikó trónját illetően? A történetből a legegyértelműbb talán a belga–francia kapcsolat jelentősége. Mexikó 19. századi történelmét feszült politikai légkör jellemezte, amely gyakran fegyveres konfliktusokba torkollott. Ilyen volt a reformháború 1857–1861 között, amelynek győztese Benito Juarez, a republikánus oldal vezetője volt. A polgárháborús időszakok jelentős mennyiségű hitel felvételére kényszerítették az ország vezetőségét, amelynek visszafizetését Juarez megtagadta. III. Napóleon ezt használta fel ürügyül arra, hogy megindítsa a francia intervenciót – az első hónapokban spanyol és angol csapatok segítségével – kezdetben Vera-Cruz kikötővárosa, majd egész Mexikó ellen. A kezdeti nehézségeket követően 1863-ra a francia erőknek sikerült elfoglalniuk az ország fővárosát, ahol még abban az évben kikiáltották a második Mexikói Császárságot. Egy mexikói küldöttség Európába utazott, és a trónra a Habsburg-házból származó Miksa főherceget hívta meg, aki hosszas hezitálás után végül elfogadta a felkérést.

Felvázolnád, hogy milyen információkkal rendelkezünk a császár önkéntes seregéről?

A Miramari Egyezménynek köszönhetően a fiatal főhercegnek francia hitelekből lehetősége nyílt egy több ezer fős önkéntes sereg toborzására. A haderő pontos számáról eltérő források állnak rendelkezésünkre, mindenesetre az bizonyos, hogy az önkéntesekhez Sarolta császárné révén egy közel 1500 fős belga önkéntes egység is csatlakozott. Tardy Lajos kutatása szerint az ún. Mexikanische Österreichisches Freiwilligenkorps teljes állományán belül 1046 személy volt magyarországi származású, azonban a kutatás jelenlegi állása alapján számuk ennél magasabb lehetett. A sereg rekrutálása 1864 nyarán kezdődött meg, összegyűjtésük és kiképzésük a mai Ljubjanában folyt, kiszállításukra pedig 1864 végén került sor Trieszt kikötőjéből. Az önkénteseket rendfenntartásra verbuválták, azonban egy véres gerillaháborús helyzetbe csöppentek, ahol a francia haderő alárendeltségében küzdöttek. Mindennapjaikat bemutató levelezéseik, naplóik és visszaemlékezéseik szerencsére szép számmal fennmaradtak.

Miként értékelnéd a mexikói harci eseményeket és az önkéntes haderő helytállását?

A kezdeti időszakban a francia expedíciós sereg alárendeltségében küzdő osztrák–belga önkéntesek, kiegészítve az egyiptomi segédcsapatokkal, az emigráns konföderációs tisztekkel, valamint a mexikói császári alakulatokkal létszámbeli fölényükből és szervezettségükből adódóan dominánsabbak voltak, mint a velük szemben álló republikánus erők. Azonban a hadi szerencsében fokozatosan fordulat állt be, amely két jelentős okra vezethető vissza. 1865-ben az amerikai polgárháború lezárulásának – az USA ismét érvényesíteni tudta a Monroe-elvet, illetve fegyverekkel és önkéntesekkel támogatta a republikánus oldalt –, valamint a königgrätzi porosz győzelemnek köszönhetően III. Napóleon porosz támadástól tartva fokozatosan kivonta a francia erőket a latin-amerikai országból. Ennek következtében a mexikói önkéntes sereg morálja is megrendült, nehéz helyzetbe hozva a császárságot. A sereget végül 1866 végén, illetve egyes források szerint 1867 elején oszlatták fel és szállították haza, azonban közel ezer fő még 1867 nyaráig kitartott az uralkodó mellett.


Miksa császár inge a kivégzés után. Forrás: Francois Aubert

Miksa kivégzését követően mi történt Sarolta császárnéval?

A fiatal uralkodó felesége még 1866 közepén elhagyta Latin-Amerikát. Európába utazott, ahol személyesen felkereste III. Napóleont, IX. Piusz pápát és sógorát, I. Ferenc Józsefet. Tette ezt annak érdekében, hogy további segítséget kérjen férje számára, azonban erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak. Végül a megpróbáltatások és férje halála miatt elméje elborult. Ennek ellenére magas kort megérve hunyt el Belgiumban. A kortársak romantikusnak tartották az uralkodópár házasságát, azonban közös gyermekük nem született.


Sarolta császárné fiatal és idős korában. Forrás: Pinterest, Elisabeth Sissi.org

Zárásként kérlek mesélj röviden az önkéntesek későbbi sorsáról!

Habsburg Miksa császár halála a második Mexikói Császárság végét jelentette. A mexikói kalandot túlélt önkéntes katonák későbbi sorsa a saját kezükbe került. A hazaérkezettek közül sokan a katonai pályán folytatták életüket, többen magas rangig jutottak. De természetesen arra is találunk példákat, hogy a katonák idegen országokban (USA, Kuba, Hawaii-szigeteki Királyság, Franciaország, Olaszország, Egyiptom, Perzsia, Indokína stb.) kezdtek új életet. Mindez azt jelenti, hogy a civil életbe visszatértek között is találunk néhány érdekes személyiséget…


Miksa császár holtteste. Forrás: cdn.blog.hu

Balogh Ádám

Kapcsolódó cikkek:

A Monroe-doktrína első másfél évszázada – I. rész

A Monroe-doktrína másfél évszázada – II. rész

Egy világsajtót bejárt magyar kutatási projekt

„A régi iskola utolsó európai uralkodója” – 100 éve halt meg Ferenc József

Ezt olvastad?

Ormos Mária akadémikus, történész professzor több tucat monográfiája és tanulmányainak százai révén a történetírás meghatározó személyisége lett, akinek neve országosan