Folytatódik a Wolf Hall: Meddig emelkedhet Thomas Cromwell?

A BBC novemberben kezdte adni Hilary Mantel Wolf Hall trilógiájának utolsó kötetéből készült sorozatát, majdnem egy évtizeddel az első évad vetítése után. A Tudor-kori Angliába kalauzoló történet Magyarországon ugyan nem kapott sok figyelmet, de az Egyesült Királyságban nagy sikere lett, a szakma nyolc BAFTA jelöléssel fejezte ki tetszését, amelyek közül hármat el is hozott. Ezentúl a legjobb minisorozatnak járó Golden Globe-ot is megkapta a hatrészes produkció.

Mark Rylance a legjobb színésznek járó BAFTÁ-t kapta meg az első sorozatban nyújtott alakításáért
(Forrás: BBC)

Az első sorozat sikere után a BBC elkötelezett volt a folytatásra, a várakozás viszont hosszúra nyúlt. A rendező Peter Kosminsky évekig folyamatosan dolgozott a következő sorozaton szoros együttműködésben Mantellel, aki a készülő utolsó könyvet már a kiadás előtt részenként Kosminsky rendelkezésére bocsátotta és állandó dialógusban voltak. A trilógia befejező része végül 2020-ban került a könyvesboltokba, ám az ekkor kitörő Covid-járvány miatt a forgatás megkezdésével még várni kellett. A stáb végül három év múlva kezdte meg a munkát, amiben Hilary Mantel ezúttal már nem tudott részt venni. A hosszú évekre visszamenő kollaborációnak és barátságnak köszönhetően ugyanakkor halála ellenére is benne van az új sorozatban az író szellemi hatása.

Dame Hilary Mantel és a trilógia befejező része, Mantel 2022 őszén hunyt el (Forrás: amheath.com)

Hilary Mantel Wolf Hall trilógiája VIII. Henrik udvarának adja történelmi szempontból a végletekig hiteles, mellette húsba vágóan életszerű, közeli képét. A történelemnek ezt a számtalanszor bemutatott darabját ezúttal az egyik korábbi antihős, Thomas Cromwell szemszögéből láthatjuk, aki egy kovács fiából lesz a király tanácsadója. Hihetetlen felemelkedése ráadásul világi pályán történik, nem az egyházi hierarchiában. A trilógia utolsó része, a Tükör és fény Anne Boleyn kivégzésének pillanatával nyit, ahol az előző könyv véget ért. A kötet méltó lezárása a kétszeres Man Booker-díjas történetnek (és egyben Mantel életművének), és az első részhez hasonlóan Walter Scott-díjjal tüntették ki.

Mark Rylance és Peter Kosminsky munka közben (Forrás: BBC)

A kötetet adaptáló sorozat ugyancsak az előző évad utolsó képeivel veszi fel újra a fonalat. A nézőt egy pillanat alatt visszarepíti a Towerbe, Thomas Cromwell kíséri VIII. Henrik bukott királynéját a börtönbe, majd a vesztőhelyre. Miközben Anne Boleyn reszketve figyeli a Tower ablakait, az utolsó pillanatig reménykedve a kegyelemben, a szürke képkockák közé vegyül az udvar minden fénye. VIII. Henrik napsütötte termeiben aranyszínű ruhába öltözik, s a tükörben figyeli elég fess vőlegény-e. Anne feje lehull, Henrik pedig belép a kápolnába, hogy elvegye újabb választottját: Jane Seymourt.

A harmadik feleség: Jane Seymour (Kate Phillips) (Forrás: BBC)

Damian Lewis kilenc év kihagyás után ezúttal már az idős király bőrébe bújik, és ez meg is felel a valóságnak: VIII. Henrik ekkorra 45 éves, gyakran küzd fájós lábával. Mark Rylance Thomas Cromwellként tovább emelkedik a ranglétrán, de közben nem feledi egy percre sem, honnan és hogyan jutott a király termeiig. Nem tagadja alacsony származását, nincsenek illúziói szerepéről, és környezetének sem hagyja, hogy mást higgyenek: továbbra is VIII. Henrik embere, aki hűen fogja szolgálni a királyi akaratot. A színészgárda javarésze szerencsére maradt a második sorozatra is. Visszatér Wolsey bíboros szerepében Jonathan Pryce és Lilit Lesser Mary Tudorként. Jane Seymourt ezúttal is Kate Phillips alakítja. Változás csak néhány szerep esetében történt, a legfeltűnőbb talán Bernard Hill hiánya, aki már nem tért vissza a félelmetes Lord Norfolkként megtöltve energiával a karaktert. Összességében azonban jól ismert arcok, terek, dallamok fogadják és vezetik tovább a nézőt.

Forgatás az „inkluzivitás” jegyében (Forrás:BBC)

A majdnem évtizednyi különbség a forgatásban mindössze egy dologban érhető tetten. Míg a 2015-ben megjelenített Tudor-kori Anglia az utolsó porszemig autentikusnak tűnt, addig a 2024-esbe már betüremkedik a 21. század: a díszlet minden eleme korhű továbbra is, ám most már az új szerepekben és a statiszták között itt is megjelenik a diverzitás. A legtöbb történelmi film esetében nincs ennek különösebb jelentősége, hiszen ezek általában csak igen elnagyoltan törekednek némi hitelességre, esetleg szándékoltan modernizált adaptációkról van szó. A minden más szempontból olyannyira pontos Wolf Hallnál viszont most a háttérben folyamatosan emlékeztetik a nézőt, hogy ez nem a 16. század, csak egy 2020-as évekbeli imitációja, ami megtöri az atmoszférát és kizökkent az egyébként elsöprő erejű történetből. Igen sajnálatos, hogy a BBC előremutató irányelveit az inkluzivitásról és a társadalom sokszínűségének reprezentálásáról a Wolf Hallba is beleerőszakolták, mivel ez aláássa a korabeli helyszínek, öltözködés és szokások rekonstruálásában elért eredményeiket. Az pedig éppen az inkluzivitás szempontjából roppant visszatetsző, hogy a diverzitást megtestesítő karakterek el vannak rejtve a háttérben és a casting láthatóan igyekezett az européertől lehetőleg kevésbé eltérő arcokat válogatni. Előreláthatóan csak egyetlen dialógussal is rendelkező szerepre választottak látványosan afroamerikai színésznőt. Nehéz megalázóbb helyzetet elképzelni, mint ahol a nem európai etnikumú színészek statisztálnak fehér kollégáik főszerepeihez. A tolerancia és elfogadás közvetítése helyett egyelőre csak óriási támadási felületet nyitott magának a produkció, kritikák már a szereposztás nyilvánosságra hozásakor megjelentek. Mantel maga elfogadóan nyilatkozott a „colour-blind” castingról, kifejezve, hogy ugyan számára nehéz, mert van egy nagyon erős képe a szereplőkről fizikailag is, de a színpadon vagy a képernyőn már reprezentációról van szó. Mindenesetre szerencsésebb lett volna, ha a BBC igyekszik a szereplőválogatásnál is szorosan közel maradni Mantel vízióihoz.

Az első sorozatban már feltűnt Mary Tudor (Lilit Lesser) a Tükör és fényben már több szerepet kap
(Forrás: BBC)

Nyilvánvalóan minden adaptáció saját korának gyermeke, de különbség van aközött, hogy a társadalom érdeklődésének épp megfelelő, addig nem megjelenített, de valós aspektusok kerülnek bemutatásra, vagy olyasmi kerül bele a történetbe, ami soha nem volt ott. Talán nem véletlen, hogy a 21. században született meg az a regény a Tudor-korról, amelyik a „gazember” Thomas Cromwell szemszögéből kívánt írni, és nem félt a szent Thomas More-t gyarló emberként bemutatni. Habár a színtér VIII. Henrik udvara és a főszereplő férfi, már mégsem csupán „nagy emberek (=férfiak) nagy tetteiről” van szó. Az alacsony származású, pragmatikus Thomas Cromwell személyén keresztül a hétköznapi emberek is hangot kapnak. Cromwell kiváló figura arra, hogy összekösse a különböző szinteket. Az ő háztartása az udvaron túl a társadalom más oldalait is meg tudja mutatni. A történelemnek ez az a fejezete, ahol a nők mindig is megkerülhetetlen szereplők voltak, de Hilary Mantel különös érzékenységgel nyúl karaktereikhez, és mindannyiuknak komplex személyiséget és politikai agendát ad. Habár Cromwell férfi főszereplő, családjának nőtagjain keresztül új feminin szempontok is megjelennek, ők hozzák be az egyszerű asszonyok perspektíváját, akár gondolataikat a politikáról. Mert ahol a király mondvacsinált okokkal botrányos módon elválik a feleségétől több mint húszévnyi házasság után, ugyan miért ne lehetne az „utca asszonyának” is véleménye a helyzetről?

VIII. Henrik (Damian Lewis) (Forrás: BBC)

Thomas Cromwellé a „nagy ember” mögötti szürke eminenciás története, az udvari élet és politika színfalak mögötti képe. Rögtön az első rész az események sűrűjébe visz: összeesküvő nemesek, diplomáciai manőverek, egyházpolitika szorosan összefonódva családi viszonyokkal. A történet perspektívája ezúttal is az összeurópai politikai színpad, a pápa és a császár éppúgy jelen vannak, mint az angol főurak. Anne Boleyn halála után ugrásra készen áll egy nemesi csoportosulás, akik Aragóniai Katalin lányát, a katolikus Maryt szeretnék ismét trónörökösként látni. A király viszont igen durva hangot üt meg az anyja emlékét meg nem tagadó, őt az egyház fejeként el nem ismerő lányával szemben. A sokszereplős játszmák nem egyszerűsödnek le klisékké. A történetmesélés megmarad az első sorozatban megszokott lassú mederben, miközben ezernyi apró részlet pörög le a néző szeme előtt, amelyek majd a végkifejlet ismeretében nyernek értelmet. Látszik, hogy az elbeszélés íve ezúttal is gondosan felépítve halad a katarzis felé.

A Cromwell magányos pillanataiban újra és újra felbukkanó Wolsey bíboros (Jonathan Pryce) (Forrás: BBC)

Király és alattvaló viszonya az új Wolf Hall sorozat lényegi eleme lesz, a forgatókönyvet író Peter Straughan minden jel szerint ezt teszi meg rejtett vezérfonalává a szerteágazó történet fókuszált elbeszéléséhez. Az intrikákkal teli udvarra minden ragyogás ellenére nehéz árnyékként telepszik rá Anne Boleyn vére. Az angol történelemben addig példátlan kivégzés újra tudatosítja mindenkiben: bármi lehetséges. VIII. Henrik esküvője Anne Boleyn lefejezésének élményével erősen összefolyva minden addiginál visszatetszőbb képet ad a királyról, alattvalóinak tudatosítaniuk kell magukban, hogy uralkodójuk hangulata változékony, ellentmondani neki egyre veszélyesebb. Thomas Cromwell pályája felívelőben, mégis aggodalmasabban néz, mint valaha. Az udvarból hazatérve, szobájának magányában egykori mentora, Wolsey bíboros jelenik meg, a mészáros fiából papi pályán York érsekévé és VIII. Henrik kancellárjává emelkedő főpap, aki végül kegyvesztetten, üldözötten halt meg. Cromwell vele folytatja belső párbeszédeit, az ő irányításával figyeli uralkodóját, hogyan viselkedjen vele, mit kedvel, mit gyűlöl a király, miképpen lehet akaratát kordában tartani; és persze az érem másik oldala: hogyan kerülje el az ember a vérpadot? Anne Boleyn és Thomas Wolsey kísértete ott lebeg Cromwell körül, ahogyan az újabb sorozat elindul.

Kintli Dorka

A nemzetközi forgalmazásba 2025 elején kerülő sorozat előzetese:

Ezt olvastad?

Werbőczy Imre, az elfeledett törökverő

Werbőczy István nádor, a magyar nemesi szokásjogot összefoglaló Hármaskönyv szerzője a magyar történelem egyik jól ismert alakja. Szinte teljesen feledésbe

X