„Jó kutatóvá sem tanácsok révén lehet válni” – interjú Ormos Máriával

Oszd meg másokkal is:

Portré

Ormos Mária a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Pécsi Tudományegyetem rektor emeritája és professzor emeritája. A Magyarországon és külföldön egyaránt elismert történész nevéhez több tucat monográfia és számos tanulmány fűződik. Tudományos teljesítményéért, valamint életpályájának elismeréséül rangos díjakban részesült. Ormos Mária emellett kiemelkedő oktató, aki segítő szándékkal, őszinteséggel fordul tanítványai felé. Ennek köszönhetően mindmáig hatással van a hallgatóinak tudományos gondolkodására és fejlődésére. Idén a Kossuth Kiadó megkezdte legjelentősebb könyveinek újrakiadását. Ormos Máriával Hamerli Petra beszélgetett.

Újkor.hu: Hogyan kezdett érdeklődi a történelem iránt, miért ezt a pályát választotta?

Ormos Mária: A történelmet nem választottam, hanem jött. Rendkívüli hallgató lettem a debreceni egyetemen – ez azt jelentette, hogy kék helyett sárga indexem volt, bármilyen kurzusból vizsgát tehettem, és utólag elismertethettem őket – és elcsábítottak.

Forrás: indafoto.hu

Hogyan alakult a pályája, mielőtt az MTA Történettudományi Intézetében kezdett dolgozni?

Nem a Történettudományiban kezdtem dolgozni, hanem általános iskolában. Oda úgy kerültem, hogy megírtam egy dolgozatot, ami megtetszett az intézményigazgató helyettesének – Ránki Györgynek –, és odavettek.

Korábbi beszélgetéseink során többször említette, hogy az igazi áttörést a Padovától Trianonig című munkája hozta meg. Miért épp ez a kötet?

A Padova azért lehetett keresett könyv itthon és a környezetünkben – elsősorban Erdélyben –, mert évtizedeken keresztül senki sem írt – nem mert írni – Trianonról. Már a címe is provokált.

Forrás: antikvarium.hu

1993-ban az MTA rendes tagjává választották. Mennyire volt nehéz akkoriban idáig eljutni nőként? Elismerték a férfi kollégák?

Mivel az MTA tagságot mintegy 90%-ban férfiak szavazzák meg, feltehető, hogy nagyjából elismerték a teljesítményemet.

Pályája során több életrajzot is írt, például Benito Mussoliniról, Adolf Hitlerről, vagy Kozma Miklósról. Van-e kedvence közülük?

Az általam írt életrajzok szereplői közül Kozma Miklós és Ágoston Péter állt hozzám a legközelebb.

1982 óta Pécsett dolgozott, ahol oktatóként és rektorként tevékenykedett, illetve kutatásait is tovább folytatta. Melyik szerepkörben érezte magát a legjobban?

Amíg rektor voltam Pécsett, rektorként éreztem magamat a helyemen. Máig sem bántam meg ezt a „kitérőt”.

Nemrégiben memoárt is írt. Mi motiválta ebben?

Saját életutam megírásában a kíváncsiság volt a húzóerő.

Változtak-e a kutatási módszerei, megközelítési módjai az évtizedek során?

Kutatási módszereim sokat változtak az idők során. Eleinte derék adatgyűjtőként működtem – Leopold von Ranke igencsak elégedett lett volna velem –, azután rájöttem, hogy egy történésznek az eszét, az emberi tapasztalatait, a logikáját és a képzelőerejét is latba kell vetnie.

Forrás: kulturpara.blog.hu

Idén a Kossuth Kiadó megkezdte a munkáinak újrakiadását. Mindegyik könyve megjelenik? Van-e köztük olyan, amin változtat tartalmilag?

Tartalmilag nem változtatok, de nem jelenik meg mindegyik könyv, mert nem mind érdemli meg.

Melyik könyve a személyes kedvence?

Személyes kedvencem a marseille-i gyilkosság (Merénylet Marseille-ben), mivel ebben kezdőként sikerült letörölni a térképről az egész nemzetközi mezőnyt. Másik kedvencem Ágoston Péter (A katedrától a halálsorig – Ágoston Péter 1874–1925), aki sok jogi eljárást kezdeményezett, és oly nyomorú sorsra jutott.

Forrás: moly.hu

A pályája során felmerülő nehézségek idején mindig hitt abban, hogy érdemes kitartani? Hogyan kezelte az olyan eseteket, amikor keresztezni akarták a pályáját?

Az útkereszteződéseknél tovább mentem a már elkezdett úton. Kiderült, hogy ez volt a leghasznosabb.

Ön a szeretett oktatók közé tartozik, aki a tanulmányok befejezése után is tartja a tanítványaival a kapcsolatot. Mit tanácsolna a fiatalabb tanároknak, hogyan tudnának ehhez hasonló jó viszonyt kialakítani a saját diákjaikkal?

Nem osztogatok tanácsokat. Az ilyesmi többnyire nem hasznos, hanem bosszantó.

Azért vannak, akik szívesen kérnek és fogadnak el tanácsot a tapasztaltabbaktól. Mit javasolna a fiataloknak arra vonatkozóan, hogy miként váljanak jó kutatókká?

Jó kutatóvá sem tanácsok révén lehet válni, hanem csak akkor, ha valaki eldönti, hogy ezt akarja tenni és semmi mást.

Min dolgozik mostanában?

Nem árulom el. Titok.

Hamerli Petra

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket