Ki volt br. Szilassy Gyula? – Első rekonstrukció a kortársi értékelések mentén

2020-ban, születésének 150 évfordulóján a kortársainak, munkatársainak tollából fennmaradt benyomásokat, véleményeket kívánjuk ezen cikk útján összegyűjteni. A címben megfogalmazott kérdésre kielégítő és kimerítő választ a br. Szilassy Gyula halálának 100. évfordulójára tervezett életrajz kínál majd. Ehhez összefoglaltuk diplomáciai karrierjének főbb állomásait. Az Osztrák–Magyar Monarchiában diplomáciai karriert befutott, magyar–svájci gyökerekkel rendelkező Szilassy Gyula 1870. augusztus 21-én született a francia–svájci Vaud kantonban található Bex községben. 1935. június 7-én hunyt el a franciaországi Nizzában.

A jogi végzettségű Szilassy Gyula 1895 májusában – huszonöt évesen – tett felvételi vizsgát az osztrák–magyar közös külügyminisztériumban. Kálnoky Gusztáv közös külügyminisztersége alatt lépett az Osztrák–Magyar Monarchia külügyi szolgálatába. Első külszolgálati megbízatása Bukarestbe szólította őt, ahol gróf Alois von Aehrenthal nagykövet irányítása alatt attasévá nevezték ki. Aehrenthal a pétervári diplomata iskola neveltjeként volt ismert, Szilassy rendkívül nagyra értékelte a nagykövet diplomáciai érzékét, technikai tudását. Egyetlen olyan személyként utalt rá, akitől sokat tanulhatott, és hagyta is magát befolyásolni. A jó munkakapcsolat és a szimpátia kölcsönös lehetett az idős és a fiatal diplomata között, mert Aehrenthal a pétervári követségi tanácsosi pozíció betöltésénél Ludwig von Flotow helyett Szilassy mellett döntött 1909-ben. Az aehrenthali diplomáciai ’iskola’ oroszbarát volt, ami pedig a Monarchia belpolitikáját illette, a dualizmus helyett a föderalizmus kibővítése mellett állt ki. Szilassy véleménye szerint Ahrenthal volt az első diplomata, aki komolyan foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel. Egy háromhetes közös erdélyi és magyarországi utazás eredményeképpen született meg 1895-ben írása „Die Herzen zu magyarisieren” „Magyarosítani a szíveket” címmel.

Bukarest után két követségi titkári állás következett az osztrák–magyar külszolgálati hierarchiában. Az elsőt New Yorkban 1898 tavaszától, a másikat gróf Mensdorff nagykövet kérésére Londonban 1906 elejétől töltötte be. A két megbízatás közötti kairói kiküldetéséről Szilassy maga hallgatott visszaemlékezéseiben, az ott történt családi problémák, feltehetően a kínos üggyé váló válása miatt. Flotow, az osztrák–magyar külügyminisztériumot felszámoló utolsó külügyminiszter, a kritikus rivális azonban nem mulasztotta el, hogy ezt megemlítse Szilassyról készített összeállításában.

1907 elején londoni tartózkodása idején titkárból követségi tanácsossá lépett elő. Ekkor történt, hogy beválasztották a második hágai békekonferenciára készülő osztrák–magyar delegációba. A delegációt Mérey Kajetán vezette. Tagja volt a híres, neves Heinrich Lammasch jogászprofesszor. Szilassy a szárazföldi háborús bizottság munkájában vett részt.

1908 tele és 1909 tavasza között rövid egy évig Tokióban volt követségi tanácsos. Közel hat hétig 1908. november 18. és 1909. január 7. között az új nagykövet kinevezéséig pedig ügyvivőként vezette a tokiói nagykövetséget. Aehrenthal külügyminiszter döntése értelmében 1909 márciusától a pétervári nagykövetség ügyvivője lett, közel négy évig, 1912. december 1-ig töltötte be ezt a pozíciót. Főnöke ekkor gr. Leopold Berchtold volt, aki Flotow benyomásai szerint Szilassyt értékes tanácsadónak tartotta. Ezt támasztja alá Berchtoldnak az a szándéka, hogy 1912-től mint közös külügyminiszter számítva Szilassy munkájára felajánlotta számára az első szekciófőnöki pozíciót a Ballhausplatzon, ezt a felajánlást azonban mások javaslatára később ejtette. A közös pétervári munkából kifolyólag mindketten jól ismerték Oroszországot, és az oroszokhoz fűződő diplomáciai stratégiáról azonos nézeteket vallottak. Azaz az Oroszországhoz fűződő jó viszony ápolásának politikáját részesítették előnyben. 1912. december elsejétől ezért Berchtold közvetlen munkatársaként portfolió nélkül dolgozott a bécsi Ballhausplatzon, és az Oroszországgal kapcsolatos tárgyalásokban vett részt a külügyminiszter felkérésére. Ezen kívül fontos feladatai közé tartozott gazdaságpolitikai tanulmányok elkészítése, hiszen Aehrenthal korszakától kezdve a Monarchia balkáni külpolitikai stratégiája különös tekintettel volt a gazdasági érdekekre, a gazdasági terjeszkedés politikai támogatását legfontosabb feladatának tartotta. Ezt a feladatot Athénba történő áthelyezése után barátja, Alexander von Musulin kapta meg.

Néhány hónapos reszort nélküli bécsi minisztériumi tartózkodás után tehát athéni missziófőnökké nevezték ki. 1913. december elsejétől 1916. november 18-ig vezette az osztrák–magyar képviseletet. Diplomáciai küldetése Athénban elsősorban abból állt, hogy elérje, Görögország lehetőleg maradjon semleges, ne lépjen be a háborúba. A főszerep a diplomáciai stratégia alakításában azonban itt is a Német Császárságnak jutott. Mivel Szilassy véleménye szerint az érdekek egybeestek, az együttműködés konfliktusmentes volt. Fontos szerep jutott Szilassy diplomáciai tudásának a Dardanellák krízisének kezelésében 1915 késő nyarán, kora őszén. Szilassy sikeresen oldotta meg, hogy a frissen megválasztott görög miniszterelnök, Venizelos nem élt a casus foederis opciójával, és nem lépett be a háborúba 1916 közepéig.

Az 1916. évi őszi athéni kiutasítás után, ami a Központi Hatalmak összes diplomatájára vonatkozott, néhány hónapig, pontosabban 1917 szeptemberéig újra Bécsben szolgált. Októberben kapott felkérést a konstantinápolyi követségi tanácsosi hely elfoglalására. A nagykövet Pallavicini őrgróf mellett dolgozott, 1918 nyarán az utóbbi betegsége okán maga vezette a követséget. Ebben az időszakban keletkezett két legfontosabb, az uralkodóhoz intézett politikai memoranduma. Az 1917 novemberében keletkezett írás nagy hatással volt az uralkodóra, és szerepet játszott abban, hogy 1918 őszén Szilassy neve is felmerült a közös külügyminiszteri szék várományosaként. Ezen terv támogatói között volt Hunyady gróf és az akkori élelmezési miniszter, Ludwig Windisch-Graetz herceg. Az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásával erre azonban nem került sor, néhány héttel később a Magyar Királyság diplomáciai szolgálatába állt.

Szilassy több alkalommal saját kezdeményezésére próbálta felvenni a kapcsolatot az új magyar miniszterelnökkel, gróf Károlyi Mihállyal. 1918. december 17-én került sor az első egyeztető megbeszélésre közöttük. December 23-án, második megbeszélésük folyamán a miniszterelnök felajánlotta számára a hágai vagy a berni képviseleti lehetőséget. Szilassy szabad választási jogot kapott, ő pedig a második hazájának tekintett Svájcot választotta. Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyi szolgálatában ezt nem igazán tehette volna meg, hiszen ott szigorúan követték az elvet, diplomata a számára érdekeltséggel bíró országban nem kaphatott vezető diplomáciai megbízást egyfajta összeférhetetlenség miatt. Mivel Svájc nem kívánta hivatalosan elismerni a Monarchia vesztes utódállamait addig, amíg az antant országok ezt nem teszik meg, egyelőre csupán Magyarország de facto képviselőjeként dolgozhatott Bernben 1919. január 19. és április 25. között. A Kun-kormány hatalomra kerülését követően sem mondott le, amíg persze be tudta tartani azt a svájci szövetségi tanács felé tett vállalását, hogy nem folytat kommunista propagandát az alpesi országban. Amikor azonban a svájci hatóságok letartóztatták Ernst Otto követségi futárt kommunista propagandaanyag Svájcba való behozatalának kísérlete miatt, kénytelen volt betegségre való hivatkozással beadni a lemondását. Diplomáciai karrierje ezzel véget is ért. A későbbi magyar kormányok nem tartottak igényt a szolgálataira.

1.

Ludwig Freiherr von Flotow (1867–1948) a likvidálás alatt álló bécsi közös külügyminisztérium vezetője 1918 novemberétől.

A rivális szempontjai. (részletek)

„1895 májusában Szilassy velem együtt tette le a diplomatavizsgát. Akkoriban feltűnően csinos, nagyon intelligens fiatal ember volt kitűnő nyelvérzékkel. Jó magyar nemesi családból származott, anyja svájci nő, francia Svájcban és Angliában nevelkedett, német egyetemen végzett, öt-hat nyelvet beszélt. Mindegyiket azonban egy sajátosan idegen akcentussal beszélte. Már fiatal éveiben sokat utazott. Egyik szentpétervári tartózkodása során az orosz nyelv gyors megtanulása és eredeti megfigyelőképessége által magára irányította az ottani nagykövetségi tanácsos Aehrenthal figyelmét, aki bukaresti követként aztán az időközben attasévá kinevezett Szilassyt a követségre osztotta be.” [Ford. szerző]

A német nyelvű nyomtatott szöveg lelőhelye: Matsch, Erwin: November 1918 auf dem Ballhausplatz. Erinnerungen Ludwigs Freiherrn von Flotow, des letzten Chefs des österreichisch‑ungarischen auswärtigen Dienstes 1895‑1920. Verlag Böhlau, Wien‑Köln‑Weimar 1982. 338–341.

2.

Gr. Csáky Imre (1882–1961) szintén közös diplomata, munkatársa a Ballhausplatz-on 1917 folyamán, szenvedélyes vadász és társasági ember.

A rivális, szakmabeli magyar arisztokrata véleménye.

„…mogorva, emberkerülő agglegény, akit a szolgálaton és a karrieren kívül más nem érdekelt, és aki került minden társasági érintkezést, még a kollégáival is.” [Ford. szerző]

Forrás lelőhelye: Vom Geachteten zum Geächteten. Erinnerungen des k. und k. Diplomaten und k. Ungarischen Aussenministers Emerich Csáky (1882–1961). Csáky, Eva-Marie Hrsg. Böhlau Verlag, Wien–Köln–Weimar, 1992. 187.

3.

Gr. Ottokar Czernin (1872–1932) közös külügyminiszter értékelése a bárói cím kieszközlésekor.

A főnök értékelése.

„Szilasi és pilisi dr. Szilassy Gyula rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter az antant hatalmak beavatkozási kísérletei miatt nehéz terepnek számító athéni poszton oly jól teljesített, hogy szívesen támogatom szíve vágyát, a magyar bárói cím megszerzését.

Ezzel kapcsolatban szóban legalázatosabban tájékoztattam Ő császári és apostoli Királyi Felséget, hogy legalázatosabb hozzájárulásával kapcsolatba léphessek a szóban forgó ügyben Excellenciáddal. Ennek értelmében alázatosan kérem Excellenciádat szíveskedjék a magyar királyi kormány felé szóba hozni Szilassy úrnak adandó magyar báróság kérdését, és ha Excellenciád és a magyar kir. kormány ezzel egyetért, szíveskedjék ebben az értelemben legkegyelmesebb javaslatba hozni a kérést. Erre az esetre engedtessék meg a számomra, hogy az alábbiakban a nevezett diplomata karrierjének legfontosabb adatait ismertessem:

Dr. Szilassy Nógrád vármegye tiszteletbeli aljegyzőjeként kezdte pályafutását 1893-ban, diplomáciai szolgálatba 1894-ben lépett, melynek során számos európai és tengerentúli poszton szolgált. 1908-tól az akkori pétervári nagykövet gr. Berchtold alatt szolgált első diplomataként, aki nagykövetként saját tapasztalatokat szerezhetett kiváló képességeiről, amiért is őt 1912 májusában a külügyminisztériumba rendelte. 1908. november 22-én dr. Szilassyt követségi tanácsossá (I. kat.) nevezték ki, majd 1912. augusztus 2-án megkapta a rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri címet. 1913. november 7-én követté nevezték ki a görög királyi udvarnál, ahol szándékainknak minden tekintetben megfelelt, helyét visszahívás nélkül csak azért hagyta el, mert az ellenséges országok 1916 késő őszén lehetetlenné tették, hogy érdekeinket ott képviselje. Hosszabb szabadság után a mostani őszt követően átmeneti jelleggel kinevezték Pallavicini őrgróf konstantinápolyi nagykövet mellé első diplomatának.

Mint Athénben, Szilassy Gyula, aki elvált feleségétől, szorgalmas, nagy tudású diplomatának bizonyult, így a neki szánt rangemelést szolgálatainak egyértelműen megérdemelt elismeréseként tekintem.

Czernin” [Ford. szerző]

Forrás lelőhelye: A közös külügyminiszter gr. Ottokar Czernin átirata Wekerle Sándor miniszterelnökhöz dr. Szilassy Gyula cs. és kir. követ részére a magyar bárói méltóság legkegyelmesebb kieszközlése tárgyában. Bécs, 1917. november 26. Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. K26 Miniszterelnökségi Iratok XI. 1539/1918 No. 2. fol. 1–4. Német nyelvű gépelt irat másolata.

4.

Windisch-Graetz Lajos hcg. (1882–1968) magyar élelmezésügyi miniszter a második és harmadik háborús Wekerle-kormányban (1918)

„ – Mivel vigasztalják Felségedet Burián és Wekerle? Németország összeomlása már bekövetkezett. Az Isten szerelmére, mire várnak még? Tönkremegyünk. Nyitott szemmel támolygunk az örvényben. Felséged azt akarja: dolgozzam Felségedért, ezt nem tehetem, míg nem kegyeskedik alkalmas külügyminisztert kinevezni.

– Andrássyt nem nevezhetem ki – válaszolt a király. Sem a németek miatt, sem a délszlávok miatt.

– De kire gondolt Felséged?

– Tarnovszkyra gondoltam, ám ez hadüzenet volna Németországnak. Hisz a német kormány még azt sem akarta megengedni, hogy lengyel miniszterelnök legyen.

– Tehát kit akar Felséged?

– Szilassy Gyulát – válaszolta. Szilassy egy évvel ezelőtt igen okos memorandumot küldött nekem. Már akkor rámutatott a béketárgyalások megkezdésének szükségességére, s emellett több összeköttetése van az entente-hoz….[216.]

[…]

Szeptember 8-án Szilassy Dánival Budapestre érkezett. Szilassyt eddig még nem ismertem, nálam szállt meg, és felolvastam neki Őfelsége programját. Egyidejűleg telefonáltam Hunyadynak, hogy azonnal közvetítse a kihallgatást. […] Két nap, két éjszaka tárgyaltam Szilassyval. Kifejtette előttem eszméit, amelyek lényegükben nem nagyon tértek el az enyémekétől. Programja főleg a következőket ölelte fel: politikában azonnali béke, s ha Németország, amely, mint Breszt és Bukarest láttatta, annexiós politikát akar űzni – különbéke. Továbbá: messzemenő autonómia Lengyelországnak, a délszlávoknak, Triesztnek (kereskedelmi főváros). Lemondani Galíciáról (legalább időlegesen). Belpolitikai téren mélyreható demokratikus, szociális reformok mindkét államban. Tételeinek elmés, pregnáns, diplomáciailag mesteri formulázásai, valamint politikai, katonai, morális erőviszonyokban való tiszta, üde, éles áttekintő képessége, érvelésének hatalma, briliáns logikája elragadtak.”[219–220.]

[…]

Szilassynak aztán, akit sietve, sőt titokzatosan citáltak ide, két teljes hétig kellett várakoznia, míg a király elé került.” [221.]

Forrás lelőhelye: Windisch-Graetz Lajos herceg. Küzdelmeim. Jegyzetek és utószó: Gali Máté. Bp., 2018. 216–221.

5.

Gr. Károlyi Mihály (1875–1955) magyar miniszterelnök, aki 1918 decemberében bízta meg Szilassyt képviselje Magyarországot Svájcban.

„Burián elejtése és Szilassy meghívása annak a külpolitikai rendszerváltozásnak győzelme lett volna, amelyet 1917 elején még Czernin akart bevezetni. Szilassy békebarát, egyenesen pacifista diplomataként volt ismeretes, és azon kevesek közül való, akik a háborút ellenezték. E meggyőződésének megfelelően ellensége volt az osztrák és magyar belpolitikai rendszereknek is, az oligarcha uralmának –s így az ő külügyminisztersége azt is jelentette volna, hogy a magyar belpolitikában vége a reakció fölülről való támogatásának, és megkezdődik az orientálódás a demokratikus, radikális, szocialista és nemzetiségi pártok felé.”

Szilassy támogatója volt Windischgraetz herceg, aki szívesen nevezte magát vörös hercegnek. Szilassy szeptember 18-án jutott a király elé. Utóbb megtörtént a bolgár front áttörése, a király azonban nem nevezte ki külügyminiszterré.”

Forrás lelőhelye: Károlyi Mihály: Egy egész világ ellen. Gondolat, Bp. 1965. 282.

6.

Garami Ernő (1876–1935) a Károlyi-kormány kereskedelemügyi minisztere.

„Ugyanekkor — tehát alaposan elkésetten — győződtem meg arról is, hogy Károlyinak egy rendkívül fontos lépése éppen az akkor nagyon fontos Svájcban mennyire hibás volt. Ez a lépés: Bédy-Schwimmer Rózának svájci követté való kinevezése volt. E kinevezés a minisztertanácson többszöri előterjesztés után végül is csak azzal ment keresztül, hogy Károlyi saját, személyes kívánságaként terjesztette elő. A hatás Svájcban pusztító volt. Ott éppen akkor volt a női választójog kérdése napirenden és Svájc kormánya, amely ellenezte a nők választójogát, ezt a kinevezést tüntetésnek fogta fel. Károlyi sajátságos módon még akkor sem akarta Bédy-Schwimmer Rózát elejteni, amikor már halomszámra jöttek ellene a panaszok, s nyilvánvaló volt, hogy szereplésével csak kárt okoz a magyar köztársaságnak. Csak nagy nehezen lehetett keresztülvinni a visszahívását. Helyére Szilassy Gyula báró lépett, aki nem könnyen tudta amatőr elődjének a hibáit helyrehozni. Egyébként Szilassy volt körülbelül az egyetlen mágnás és diplomata, aki nem csak komoly és értékes szaktudással és tehetséggel, hanem odaadással és meggyőződéssel is szolgálta a magyar köztársaság ügyét, nem pedig alattomos hátsó gondolatokkal, mint a társai.”

Forrás lelőhelye: Garami Ernő: Forrongó Magyarország. Emlékezések és tanulságok. Garami Ernő. Pegazus, Leipzig–Wien, 1922. (Reprint 1989) 84–85.

7.

Charles D. Bourcart (1860–1940) Svájc bécsi követe által beszerzett információk Szilassy Gyuláról.

„34. számú táviratukra válaszolva: Szilasi és pilisi Szilassy Gyula 1870-ben született. Anyja genfi vagy waadtföldi. Részben Svájcban nevelkedett, villája van Bex-ben. 1893-ban kezdte a diplomáciai pályát. 1902-ben és 1904-ben követségi titkár volt Bernben, utóbb 1913-tól athéni követ. A viharos ifjú évek után, majd házasságának felbomlását követően, amit egy amerikai nővel kötött, aki néhány hónapi házasság után elhagyta őt, megjavult. Jelenleg egy kicsit embergyűlölőnek és eredetinek tartják, azonban komoly, intelligens és szorgalmas. Semmi esetre sem bolsevik.” [Ford. szerző]

Forrás lelőhelye: Charles D. Bourcart, Svájc bécsi követének 76. számú távirata a Svájci Politikai Főosztály Külügyi Részlegének, Bern a svájci követi kinevezés támogatásához beszerzett információkról Szilassy Gyulával kapcsolatban. Bécs, 1918. december 31.

Schweizerisches Bundesarchiv, Bern. Ungarische Gesandtschaft, de Szilassy Minister. CH BAR E2001B–1000/1501–1456 fol. 29.

Német nyelvű gépelt másolat.

A következő rekonstrukció során Szilassy Gyula családi hátterét, iskolai tanulmányait kívánjuk külföldi és belföldi források alapján bemutatni.

Gyarmati Enikő

Szakirodalom:

Gyarmati Enikő: A diplomácia szolgálatában. Adalékok báró Szilassy Gyula (1870‑1935) diplomata karrierútjához. In: Lymbus Magyarságtudományi Forrásközlemények 15. (2017) 437‑450.

Pritz Pál (Szerk.): Iratok a magyar külügyi szolgálat történetéhez 1918–1945. Akadémiai Kiadó, Bp. 1994.

Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat keletkezése és története 1930-ig. In: Uő: A magyar diplomácia a két háború között. Tanulmányok. Magyar Történelmi Társulat, Bp., 1995.

Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös külügyminisztériumban. Századok 138. (2004) 3. szám 601–672.

Somogyi Éva: Magyarok a bécsi hivatalnokvilágban. A közös külügyminisztérium magyar tisztviselői 1867–1914. BTK TTI, Bp., 2017.

Ezt olvastad?

A 143 éve született Bartók Béla portréja

A zenetudós, zeneszerző és zongoraművész Bartók Béla 1881. március 25-én született Nagyszentmiklóson, Torontál vármegye területén, mely ma már Romániához tartozik.

X