Kiállítás nyílt az Eötvös József Collegiumban

Múlt hét szerdán megnyitott A Báró Eötvös József Collegium Hivatástörténete 1895-1950 című kiállítás az ELTE Eötvös József Collegium nagytermében.  Az ünnepélyes megnyitón elhangzott beszédek után a felszólalók leleplezték a történelmi emlékhellyé avatott intézmény újonnan felállított sztéléjét és reliefjét. Később pedig könyvbemutatókon és a kollégiumi Baráti Kör találkozóján vehetett részt a közönség.

    

A tárlat 2014. szeptember 3-án, Eötvös József születésnapján nyílt meg. A kiállított dokumentumokat a kollégium műtárgy-, dokumentum- és fotótárának anyagából válogatták ki. A kiállítás alapjául szolgáló kötet szerzője, Garai Imre maga is kollégista volt. 2005-től tanult az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Kollégiumi jelentkezésére és felvételére maradandó élményként emlékszik, mivel teljesen új világot ismert meg az intézmény falai között. Harmadévesen kezdett el hallgatni egy kollégiumtörténeti órát, Paksa Rudolf előadásában. Garai Imre elmondása szerint mindig tartott attól, hogy kicsapják a kollégiumból, mert néha rezgett a léc a tanulmányi átlaga miatt. Ahogy olvasta a régi kollégisták visszaemlékezéseit, arról sosem talált adatot, hogy mi lett azokkal, akiknek nem sikerült elvégezni itteni tanulmányait. Így kezdett el foglalkozni a régi kollégiumból kicsapottakkal, később pedig már nemcsak velük, hanem a kollégium egészének történetével. Doktori disszertációja kapcsán kérte meg Horváth László igazgató, hogy a történelmi emlékhellyé avatás alkalmából ne csak a megjelenő kötetet mutassák be, hanem annak „vizuális formáját” is. A disszertáció több vizsgálati szempontjából négyet tudtak prezentálni, a kollégium képzési rendszerének és céljainak, a tanári állománynak, a kollégiumot körülvevő közpolitikának, valamint a kollégium belső életének a változásait.  Az ötödik szempont, a hallgatók és az elutasított hallgatók leíró statisztikai jelentése nem szerepel a kiállításon.

 

Horváth László a kezdetekről elmondta, hogy a most látható kiállítás ötlete a 2011-es Lustrum rendezvénysorozat kapcsán jutott eszébe, mivel akkor ünnepelték az Eötvös Collegium épületének 100. évfordulóját. A tervet idén tudták csak megvalósítani, bár így sem volt könnyű, az önkormányzat és az egyetem támogatására, továbbá rengeteg önkéntes segítségére volt szükség hozzá. A kiállításnak berendezett helyiség tulajdonképpen a régi kollégium ebédlője, amely kialakítása miatt állandó közösségi tér és konferencia terem. A dokumentumokat a Collegium saját levéltárából válogatták ki, amelyek az egyetemi könyvár állományába tartoznak. Ezeket egyébként nagy részben már digitalizálták is.

  

A kiállítás a kollégium előtörténetének bemutatásával kezdődik. Szó van a törvényi előzményekről és a célkitűzésekről, majd a korai időszakáról (1895-1910) tájékozódhatunk. Ezután azt láthatjuk, hogy miként állt a kollégium a birodalmi léptékű ügyek szolgálatában (1911-18). Majd megtekinthetjük, milyen volt az intézmény az első világháború után, milyen válságokkal és kihívásokkal kellett szembenéznie ebben az időszakban (1919-1927). Ezt követi a megújult kollégium bemutatása, melyet Gombocz Zoltán igazgató neve fémjelez (1927-1935), majd a Szabó Miklós igazgatása alatti éveket nézhetjük meg (1935-1944). Ezután a Keresztury-Tomasz-éra alatti történetét ismerhetjük meg (1945-1948), végül pedig azt, hogyan kísérelték meg marxista tudósképzővé alakítani az intézményt (1948-1950). 1950-ben bezárták a kollégiumot, és csak 1958-ban nyitották meg újra. A kiállítás utolsó tárlói 1958-tól az 1990-es évig mutatja be az igazgatókat. Horváth László elmondta, hogy az 1958-tól újra működő kollégium teljes bemutatása még várat magára, mivel rengeteg dokumentumot kell még értékelni. A munkát továbbra is folytatni fogják.

Az ünnepi megnyitón köszöntőt mondott Palkovics László felsőoktatásért felelős államtitkár (EMMI), aki elmondta, hogy az Eötvös József Collegium az első állami oktatási intézmény, amely megkapta a történelmi emlékhely címet.  Hoffmann Tamás polgármester (Újbuda) a közösség erejéről beszélt, arról, hogy ebben rejlik az intézmény sikere és kiválósága. Mezey Barna rektor (ELTE) beszédében hangsúlyozta, hogy a kollégium kezdettől a modern tanárképzés igényével működött, ezt máig hitelesen képviseli, és meghatározó szereppel bír a felsőoktatásban. Papp Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főosztályvezetője szerint pedig a negyvenhét magyarországi történelmi emlékhely közé méltán került be a kollégium. Szakály Sándor történész és választmányi tag (EC Baráti Kör) a régi kollégium életét idézte meg, hangsúlyozva, hogy nem ellenségeknek, hanem vitapartnereknek, illetve ellenfeleknek kell ma is lenni, mert a konstruktív viták során olyan eredményeket lehet felmutatni, amelyekre valamennyiünknek szüksége van. Az intézmény volt tanulói között szerepel Benda Kálmán történész, Keresztury Dezső író, költő, Kodály Zoltán zeneszerző és Kosáry Domokos történész, tudhattuk meg az elmondottakból.

   

A beszédek után, a felszólalók közösen leleplezték a történelmi emlékhely sztéléjét. A ceremónia után S. E. Roland Galharague, Franciaország magyarországi nagykövete mondott beszédet, amelyben kiemelte, hogy az oktatás felemelkedése egyúttal az ország felemelkedése is.  A diplomata úgy fogalmazott, hogy a párizsi École Normale Supérieure és a mintájára megalapított Eötvös Collegium is műhelyként működnek, méghozzá a szabadság, a tolerancia és a hatalommal szembeni ellenállás műhelyeként. A nagykövet a sztélé mellett lévő francia nyelvű reliefet leplezte le. Végül Horváth László igazgató a sztéléről, mint antik szimbólumról beszélt, amely egyszerre volt az enyészettől való védelmet jelképező sírfelirat és a szövetségek megkötése alkalmából keletkező véset, amely a legszentebb körösségi helyeken állt.

A kiállítás megnyitása után, 13:00 órától könyvbemutatók következtek.  Garai Imre: A tanári elitképzés műhelye. A Báró Eötvös József Collegium története (1895-1950) című kötetét Bertényi Iván, az EC Kuratóriumának elnöke ismertette. A kollégium egyik korábbi igazgatója kiemelte a szerző alaposságát, a könyv részletességét. Radnai Gyula: Fizikusok és matematikusok az Eötvös Collegiumban (1895-1950) című könyvéről Keszthelyi Lajos akadémikus, egykori kollégista beszélt, aki kedves történetekkel tűzdelte meg bemutatóját, amelyek a korábbi kollégiumi társairól, tanárairól szóltak.

    

Ezután 14:00-től az Eötvös Collegium Baráti Körének találkozóját tartották, de előtte még egy csoportkép erejéig összeálltak az egybegyűltek.

A kiállításról bővebben: Forrás: honlap.eotvos.elte.hu 

A kiállítást kezdeményezte: Horváth László igazgató

Rendezte: “Régi Collegium” – Garai Imre, Új és legújabb kori Collegium – Horváth László, Diákélet – a Collegium Diákbizottsága

A megvalósításban közreműködtek: Pierre Belenfant, Csernetics Istvánné, Fejérvári Boldizsár, Garai Imre, Hegyi Orsolya, Horváth László, Kádár Gyöngyvér, Laczkó Krisztina, Mátyás Eszter, Noszkó Ilona Éva, Pikács Albert, Sára Balázs, Sipos Enikő, Szűcs Lajos, Vargyas Brigitta, Zámboriné Fikó Katalin, Zrupkó Gáborné, valamint Róth Judit és Szabó Mátyás.

A kiállítást berendezték: Sipos Enikő, Zámboriné Fikó Katalin, Mátyás Eszter

A kiállítást kivitelezte: ELTE Eötvös József Collegium

Kommunikáció: ELTE Eötvös József Collegium Titkárság

A kiállítást állandó nyitvatartási rend szerint a XI. kerület Újbuda polgárai, a nagyközönség és a Collegium egykori és mai növendékei egyaránt látogathatják.

Támogatók: Eötvös Loránd Tudományegyetem, XI. Került Újbuda Önkormányzata, ELTE Eötvös József Collegium

Fotók: Rajkó Kinga

Ezt olvastad?

2020. március 2-án az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszéke – amelyhez a történelemtanítás szakmódszertanának oktatása is tartozik – szakmai vitát