„Kilépve Pázmány árnyékából” – új kötet Lippay György levelezéséről

Örvendetes, hogy az évtizedekig mellőzött magyar egyháztörténeti kutatások az elmúlt időszakban nagy lendületet vettek. E kutatások egyik zászlóshajója az MTA-PPKE ’Lendület’ Egyháztörténeti Kutatócsoport, amelynek a vezetője, Tusor Péter március 18-i könyvbemutatóján újabb kötettel örvendeztette meg az MTA Könyvtár és Információs Központ Agora programjának keretében az érdeklődőket.


Fotó: Guitman Barnabás

Az „Írom kegyelmednek, mint igaz magyar igaz magyarnak…”, Lippay György veszprémi és egri püspök, esztergomi érsek levelei magyar arisztokratákhoz, nemesekhez (1635-1665) című kötet az érsek 448 magyar nyelven írt levelét tartalmazza. Ezt egészíti ki a szerző közel ötven oldalas előtanulmánya, amelyben magáról a kutatási programról, valamint a levelek kiadásáról és forrásértékéről olvashatunk. A kötet emellett egy új sorozat, a nem vatikáni kutatásokon alapuló eredményeket közreadó Collectanea Studiorum et Textuum első kötete, így programadónak is tekinthető.


Fotó: Guitman Barnabás

A bemutatón a forrásgyűjteményt Monok István, az MTA Könyvtár és Információs Központ főigazgatójának moderálása mellett Fazekas István, Pálffy Géza, Jankovics József és Kármán Gábor méltatta.

Monok István a kötet általános ismertetésén kívül megemlítette, hogy a Lippay-leveleknek milyen sok olvasata lehetséges, valamint az Európa-szerte épülő nagy újkori levelezési adatbázisokra hívta fel a figyelmet. A kötet egyik legfőbb erényének pedig azt tartja, hogy felhívja a kutatók figyelmét az eddig Pázmány árnyékában lévő érsek fontosságára és a magyar politikai és egyházi életben betöltött meghatározó szerepére.


Fotó: Guitman Barnabás

Pálffy Gézától megtudhattuk, hogy a forráskiadvány alapját a szerző egyetemi szakdolgozata adja, amelyre még kiadatlanul is sokan hivatkoztak, így mindenképpen hiánypótlónak tekinthető kiadása. Így tulajdonképpen a szerzőt Lippay vezette „Rómába”. A kötet értékekének tartja továbbá, hogy a Pázmány utáni magyar egyházi elit vezetőjének szemüvegén keresztül szemlélhetjük a török háborúk és a rekatolizáció mindennapjait, az érseknek a világiakkal – többek közt a nádorral – tartott kapcsolatát, valamint az 1664-es vasvári béke okozta országos sokkot.


Fotó: Guitman Barnabás

Kármán Gábor – e téma kutatójaként – az érseknek az erdélyi fejedelmekkel folytatott levelezését emelte ki, amellyel tovább finomítható a két fél közti viszony képe.

Jankovics József Lippayról, mint levélíróról beszélt, bemutatva, hogy az érsek ujjait milyen logikus, olvasottságát is bizonyító gondolatmenet vezette, és széleskörű figyelmének köszönhetően a levelei hírlappótló jelleggel bírnak. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a tanulmányokkal ellentétben a hasonló jellegű forráskiadványok nem évülnek el, ötven-hatvan év múlva is meghatározó fontosságúak lesznek.


Fotó: Guitman Barnabás

Fazekas István kiemelte, hogy e forráskiadás egy későbbi Lippay-életrajz alapját képezheti, valamint rámutatott, hogy e levelezés milyen sok információval gazdagítja a bécsi hivatalok működéséről a tudásunkat, viszont az érsek mecénási és könyvgyűjtői tevékenységéről szinte semmit sem olvashatunk e levelekben. Így Lippaynak elsősorban nem az egyházfői és kultúraápoló arcát ismerhetjük meg, hanem sokkal inkább a politikus érsek képe bontakozik ki előttünk.

Végezetül Tusor Péter hangsúlyozta, hogy e levélkorpusszal Lippay levelezésének kiadása nem fejeződött be, érdemes lenne az érsek és a bécsi udvar, valamint a többi magyar egyházi vezető közti levelezést is kiadni, amihez a PPKE egyháztörténeti képzése megfelelő alapokat tud adni.


Fotó: Guitman Barnabás

További olvasnivaló:

Lendületben az egyháztörténeti kutatás – interjú Tusor Péterrel

Rovatok: