Konferencia kávészünet nélkül?

Az „új koronavírus-járvány mindannyiunk életét megváltoztatta” kijelentést már különböző kontextusban nagyon sokszor hallottuk és elcsépelten is hangzik. Azonban tény, hogy március óta akit lehetett „home office”-ba küldtek, a köz- és felsőoktatási intézményeket pedig bezárták. Az egyetemek „lakat alá helyezésével” nemcsak az ott folyó oktató- vagy kutatómunka vált nehezebbé, hanem a tudományos élet olyan fontos fórumai is, mint a konferenciák, melyek elmaradtak illetve jelenleg is elmaradnak. Vagy éppen más időpontban, más formában kerülnek megrendezésre. De hogyan lehet egy konferenciát más formában megtartani? Ez a kérdés foglalkoztatta a Szegedi Történészhallgatók Egyesületének II. Konferenciájának szervezőit is.

Az Egyesület 2018 őszén alakult újjá azzal a céllal, hogy kapcsolatot teremtsen a Szegedi Tudományegyetem történelem iránt érdeklődő hallgatói között. Éppen ezért tagsága is igen színes. Soraiban nemcsak az SZTE minden képzési formájában tanuló hallgató található meg, hanem az egyetem más karáról is vannak jelentkezők. Tudománynépszerűsítő tevékenysége mellett a SZETE komoly szakmai rendezvényeket is felvonultat programkínálatában. Kerekasztal-beszélgetések, filmestek, előadások, könyvbemutatók és a tavaly áprilisban először megrendezett, hagyományteremtő konferencia. Ezen közel harminc hallgató mutatta be kutatási eredményeit, az elhangzott előadások közül tizenkettő a konferencia tanulmánykötetében is megjelent.

A hagyományokat pedig folytatni kell. Idén tavasszal is lett volna konferencia, azonban a veszélyhelyzet miatt nem volt lehetséges annak megtartása. Szerencsére az elmúlt időszakban előtérbe kerültek és sokat fejlődtek az infokommunikációs eszközök, amelyek megkönnyítették a munkát. És ha úgy tetszik, új távlatokat is nyitottak a tudományos életben. Az Egyesület tagjai, akik egyúttal a konferencia szervezői is, felismerték ezt a lehetőséget, és a Szegedi Történészhallgatók Egyesületének II. Konferenciájára idén augusztus 19-én kerülhetett sor – méghozzá rendhagyó formában, a virtuális térbe helyezve.

Bevallom őszintén, tartottam attól, hogy az online forma furcsa lesz és attól is, hogy sokakat majd el fog riasztani a személytelen közeg. Azonban, ahogy Lengyel Ádám, az Egyesület társelnöke és a konferencia egyik főszervezője a megnyitón elmondta, ez az új forma nem okozott nagy változást a jelentkezők számában. Így is, a tavalyi alkalomhoz hasonlóan közel harminc hallgató döntött úgy, hogy bemutatja a témát, amellyel foglalkozik. Az előadók között voltak alap- és mesterszakos, osztatlan képzésben résztvevő hallgatók, valamint doktorandák és doktoranduszok. Voltak, akik még csak a szárnyaikat bontogatják a kutatómunka elején járva, sokan pedig már megkezdett kutatásuk újabb eredményeit, esetleg doktori disszertációjuk egy-egy résztémáját mutatták be. A jelentkezők számából pedig látszik, hogy van egy új történészgeneráció, amely nyitott az újdonságokra és még ezekben a nehéz időkben is vágyik a szakmai fórumokon való részvételre, az onnan érkező visszajelzésekre, útmutatásra.

 A reggeltől estig tartó konferencián a résztvevők sokszínű érdeklődésének köszönhetően számos korszakba nyerhettünk bepillantást az ókortól egészen jelenkorunk történetéig. Többféle megközelítésben szerepeltek az eseménytörténettől a hadtörténeten át a társadalomtörténetig előadások a programban. A szervezőknek nyolc szekciót kellett kialakítani ahhoz, hogy a valamilyen szempontból összeillő témák egy csokorba kerüljenek. Ezeken a SZETE tagjai, az SZTE doktorandái, doktoranduszai, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetemről és a Pécsi Tudományegyetemről meghívott külsős kollégák is elnököltek. Bár fő kutatási területem az Amerikai Egyesült Államok és Texas 19. századi története, amely „szerelemtéma” is egyben, érdeklődés-hobbi szintjén a jelenkor bizonyos részeivel is szívesen foglalkozom. Így fordulhatott elő, hogy a Szovjet blokk története című szekción elnökölhettem.

Sajnos nem volt rá módon, hogy egész nap a monitor előtt ülve mindenkit meghallgassak, ahogyan egy személyes részvételű konferencián se tud az ember egyszerre mindenhol jelen lenni. De igyekeztem minél több előadást figyelemmel követni. Elsősorban a saját korszakomhoz, kutatási területemhez kapcsolódó előadásokról tudok bővebben beszámolni, így most ezeket fogom kiemelni a programnak megfelelő sorrendben.

Csapó Fanni (PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem) Chorográfiák. A korabeli földrajzi tudás közvetítői vagy térképek „szövegkönyvei”? című előadásában bemutatta, hogy Magyarországon a 15-16. században hogyan jelent meg humanista földrajzleírás műfaja. Munkájában Wolfgang Lazius (1514-1565) két latin és egy német nyelvű korabeli Magyarország térképét, chorográfiáját, azok egymáshoz való viszonyát vizsgálta. Érdekes volt látni, hogy a korszakban miként fonódott össze két-három, ma már külön tudományág, hiszen ezek egyaránt történeti, irodalmi és földrajzi leírások.

Szabó-Gajmer Bernadett (osztatlan tanár szakos hallgató, Szegedi Tudományegyetem) Jean de Léry útinaplója Brazíliáról 1557-ben címmel prezentálta kutatásának eredményeit. Az előadás témája különösen tetszett, hiszen egy útinaplóról volt szó, amelyen keresztül a franciák brazil gyarmatalapítási kísérleteit ismerhettük meg. Jean de Léry írásában nemcsak a korabeli Brazília és őslakosainak leírását találjuk, de a gyarmatalapítás kudarcához vezető okok egy részére is fényt derít.

Gera Zsuzsanna (alapszakos hallgató, Szegedi Tudományegyetem) Háremtől a hatalomig címmel mutatta be azokat a nőket, akik rabszolganőként kerültek a szultán udvarába, és intrikával, csellel az Oszmán Birodalom legbefolyásosabb asszonyaivá váltak. Az előadó szemléletesen mutatta be az eltérő példákon keresztül a különböző hatalmi rendszerek és érdekszférák átalakulását, illetve a birodalomban bekövetkezett változásokat.

Pásztor Renáta (PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem) Az ukrán-orosz kapcsolatok kiéleződése Ivan Mazepa „átállásától” a poltavai csatáig – I. Péter levelezésének tükrében című előadása már egy láthatóan kiforrott, folyamatban lévő kutatás egyik állomását prezentálta. Az ukrán-orosz kapcsolatok, ahogyan ma sem, úgy a 18. század elején sem voltak egészen tisztázottak, felhőtlenek. Az előadó ezt a bonyolult kapcsolatrendszert, I. Péter cár ukrán politikáját vizsgálta Ivan Mazepa 1708 októberében bekövetkezett „átállását” követően egészen az 1709. július 27-én lezajló poltavai csatáig.

Jómagam az Angolszász történelem szekcióban Texas a 19. század elején egy német-amerikai író szemével címmel tartottam előadást, de mellettem még két kolléga mutatta be munkájának gyümölcsét. Singer Márton (osztatlan tanár szakos hallgató, Szegedi Tudományegyetem) Viktória királynő című előadásában az 1838-1901 között uralkodó királynő életét mutatta be. Azon belül is inkább személyiségére és személyes kapcsolataira koncentrált azzal a céllal, hogy a viktoriánus kor névadójáról kialakult képet árnyalhassa. Látszott, hogy az ifjú kolléga még keresi az útját, azonban az előadás egy jó kiindulópontja lehet egy mélyrehatóbb, részletesebb kutatásnak, amellyel a kitűzött célt megvalósíthatja. Gombos Jarmo (PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem) a gyakorlott előadók rutinjával prezentálta kutatásának eredményeit Egyesült Királyság 1945-1997: nagyhatalomból középhatalom címmel. Arra a folyamatra világított rá, amelyben a II. világháborúból győztesen kikerülő gyarmatbirodalom befolyása milyen módon szorult vissza. Megtudhattuk, hogy azért, mert az Egyesült Királyság előkelő helyet foglal el az ENSZ-ben, a Londoni Értéktőzsde a világ egyik legjelentősebb tőzsdéje, vagy, mert atomhatalom, jelentősége nem lesz feltétlenül olyan nagy, mint amilyen régen volt.

A beszámolót még folytathatnám minden, általam meghallgatott előadás és téma rövid összefoglalásával, de talán nem lenne célravezető. Akkor ez az írás is borzasztóan hosszú lenne, hiszen terjedelme túlmutatna a befogadható mértéken. Ezen kívül pedig az előadóknak lehetőségük van az előadásuk írott változatát a konferencia tanulmánykötetében megjelentetni, amelyben az elhangzott kérdések, megjegyzések alapján akár még részletezhetik is az elmondottakat. És ki tudná náluk jobban kifejteni mindazt, ami elhangzott?

Persze a teljesség kedvéért, hogy láthatóvá váljék, az ifjú szegedi történészek mennyire szerteágazó érdeklődési körrel rendelkeznek és milyen, esetleg hiánypótló kutatásokat folytatnak, néhány előadást be kell, hogy mutassak.

A napindító ókoros szekción szereplők közül kiemelem Kapi Péter (PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem) Diviciacus: egy druida ábrázolása és Szögi  László (osztatlan tanár szakos hallgató, Szegedi Tudományegyetem) Alea iacta est? – Átkelés a Rubiconon című előadását. Mindkettő egy-egy, az átlagemberek által felületesen ismert történet tudományos mélyrétegeibe kalauzolt el bennünket. Előbbi a népszerű druidákról kialakult képet igyekezett tisztázni. A modern kutatás által egyetlen név szerint ismert druida, Diviciacus ábrázolásait mutatta be, érveket és ellenérveket hozott korabeli források alapján, hogy a róla alkotott kép mennyire egyeztethető össze az ókori szerzők druida-képével. Utóbbi előadó pedig a már-már közmondássá vált Alea acta est (A kocka el van vetve) szállóige keletkezési körülményeit vizsgálta. Szögi  László előadásából megtudhattuk, hogy Caius Julius Caesar Kr. e. 49 januárjában a Rubicon folyón történő átkelését hét ókori szerző örökítette meg. A különböző forrásokat vizsgálva egyértelműen látszik a kultuszteremtő szándék, a szállóige születése és az esemény korabeli megítélése. Azonban fölmerült a kérdés, hogy vajon mennyire lehet az utókor biztos abban, hogy Caesar valóban azt és abban a formában mondta, ahogyan ma ismerjük?

A délutáni, Magyarország az I. világháború után című szekció előadásai közül a program sorrendjében először Bíró Róbert (osztatlan tanár szakos hallgató, Szegedi Tudományegyetem) „Hull a hó, fú’ a szél…” avagy Magyarország szerepe a második világháborúban, egy Hős életén keresztül című előadását emelném ki. Az ifjú kolléga dédnagyapja hagyatékában talált források alapján árnyalta a Don-kanyarban történt eseményekről alkotott képünket, illetve bemutatta, hogyan bántak a világháborút követő korszakokban a hadirokkantakkal. Ez a kutatás is láthatóan még a kezdeti fázisában van, de felhívta a figyelmet arra, hogy a mikrotörténetnek milyen fontos szerepe van az események nagy egészének megértésében. A második előadás, amelyet szeretnék bemutatni, Dávid Benjámin (mesterszakos hallgató, Szegedi Tudományegyetem) II. világháború következményei Endrőd társadalmára és demográfiájára című előadás. Ez is egy már megkezdett kutatás legújabb eredményeit tárta a hallgatóság elé. Ahogyan a fentebb bemutatott előadás, ez is egy kisebb szelettel, résztéma feltárásával gazdagítja a 20. századi Magyarországról, azon belül is Endrőd településről tudott ismereteinket. Helytörténeti, társadalomtörténeti és eseménytörténeti szempontból is érdekes volt az előadás, hiszen a levéltári dokumentumok, online adatbázisok és szakirodalom alapján nemcsak száraz adatokat és kimutatásokat láthattunk, hanem azok okaira, illetve következményeire is fény derült.

A hadtörténet, bár távolabb áll tőlem, mégis Mezey Csaba Bence „Search nd Avoid” – Az amerikai és a dél-vietnámi haderő kapcsolata a vietnámi háborúban (1955-75) című előadása alatt kicsit közelebb került hozzám. Vietnám viharos történetét számos filmből, sorozatból ismerhetjük. Az előadó azonban részleteiben mutatta be az Egyesült Államok és Dél-Vietnám kapcsolatát, hogy miként próbálták meg óvatosan, pénzzel, tárgyi javakkal és katonai tanácsadókkal segíteni a Dél-Vietnami Köztársasági Haderőt az észak-vietnámi gerillák elleni harcban.

A kiemelteken kívül még nagyon sok kiváló előadás hangzott el a Szegedi Történészhallgatók Egyesületének II. Konferenciáján. Egy ilyen jellegű rendezvény egyfajta tudományos műhely is egyben. Az előadások és a szekciók vita része során be kell tartani az időkeretet, amely a virtuális világba való áthelyezéssel talán még fontosabbá is vált. Hiszen otthon a „karosszékben” ülve hamarabb elkalandozik a hallgatóság figyelme. Azonban a személyes jelenlét esetén a kísérőprogramok, szünetek során adódik lehetőség további eszmecserére, szakmai kapcsolatok építésére. Kissé hiányérzetet keltett, hogy a konferenciák savát-borsát adó kávészünetek elmaradtak. Erre némi gyógyírt jelent, hogy a konferencia szervezői, talán erre gondolván, az absztraktkötetben minden előadást tartó e-mail címét feltüntették. Így ha bárkiben maradt kérdés vagy kapcsolódási pontot talált saját területével, felveheti a kapcsolatot az előadóval.

A Szegedi Történészhallgatók Egyesületének II. Konferenciáját az új lehetőségeket kihasználva idén az online térben rendezték meg. Így a SZETE valahol pótolni tudta azt az űrt, amelyet az ilyen tudományos fórumok, műhelyek elmaradása jelentett. Személy szerint már most kíváncsian várom a megjelenő tanulmánykötetet, melyben – bízom benne – sokak előadásainak, kutatási eredményeinek kidolgozottabb és kiforrottabb összefoglalását olvashatjuk majd.

Berczeli-Nemcsényi Alex

Ezt olvastad?

Talán nem túlzó állítás, hogy az 1980-as években született korosztályból sokak meghatározó gyerekkori olvasmányélménye volt James Fenimore Cooper öt kötetből