Lengyelország-Magyarország: Az első királyok – kiállítás-ismertető

Az Esztergomi Vármúzeum Nagytermének galériáján, méltó helyen 2025. augusztus 8-án Lengyelország – Magyarország: Az első királyok címmel megnyitottak egy kiállítást, amely a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma és a Dziekanowice-i Lednicai Első Piastok Múzeuma közös munkájával, illetve a Magyar–Lengyel Nem-kormányzati Együttműködési Program támogatásával valósulhatott meg. Az első ezredforduló magyar és lengyel királyi házait bemutató kiállítás Magyarországon 2025. október 31-ig megtekinthető, azt követően a lengyel partnermúzeumba helyezik át.

Az alkotók a Vármúzeum Nagytermének galériáján kihelyezett táblákon mutatják be a két ország történetét az első ezredforduló időszakában. A szöveg minden táblán magyar, illetve lengyel nyelven is szerepel, amelyeket a korszak fontosabb eseményeit ábrázoló, a romantika korából származó festmények, térképek és az ezredforduló tárgyi és építészeti emlékeinek felkutatása érdekében végzett régészeti feltárások felvételei tesznek színesebbé. A kiállítás készítői mindkét állam esetében különös figyelmet fordítottak az államalapító dinasztiákra, egymással és más korabeli államokkal ápolt kapcsolataikra, valamint a latin rítusú kereszténység felvételére, amely lehetővé tette, hogy a nyugat-európai uralkodók egyenrangú partnerként kezeljék őket. A két ország korabeli történetének fontosabb eseményeit logikusan felépítve, egymástól elkülönítve tárgyalják.

A két állam közül elsőként Lengyelország történetét ismerhetjük meg, amelyből első legfontosabb momentumként I. Mieszko Piast-dinasztiából származó fejedelem 966-os megkeresztelkedését emelik ki. Ezt a kulcsfontosságú eseményt a korabeli lengyel állam központjainak rövid bemutatása követi, amelyek között igazgatási és szakrális központokat kell megkülönböztetni. Mindkét kategóriába besorolható Ostrów Lednicki, ahol I. Mieszko fejedelmi palotát és kápolnát is építtetett. Az egykori Ostrów Lednicki területén régészeti feltárás is zajlott, az itt talált leletek közül a palota maradványai emelhetőek ki, mivel ezek a korabeli Lengyelország történelmi építészetének legjobb állapotban megmaradt emlékei. A településhez közel fekszik az állam legfontosabb egyházi központja, Gniezno is. Gnieznóban kapcsolódik össze a lengyel törtémnelem szempontjából a korszak két legjelentősebb személyiségének története: I. (Vitéz) Boleszló lengyel fejedelemé (992–1024, király:1025) és Szent Adalbert prágai püspöké. Szent Adalbert több alkalommal járt Rómában és Magyarországon, jó kapcsolatot ápolt III. Ottó német-római császárral (986–1002), akinek megbízásából 997-ben térítőútra indult a pogány poroszok közé, egyik későbbi életrajzírójának, Querfurti Brúnónak a társaságában.

A két térítő pap rövid ideig I. Boleszló udvarában tartózkodott, majd amikor Adalbert a poroszok között vértanúhalált halt, I. Boleszló Gnieznóba szállíttatta a holttestét. Adalbert kultuszának jelentőségét mutatja, hogy III. Ottó német-római császár 1000-ben ellátogatott a sírhoz, és ezzel egy időben Gnieznót független lengyel egyháztartományi központnak nevezte ki. Az eseményből kitűnik Lengyelország korabeli békés kapcsolata a Német-Római Birodalommal, ugyanakkor ez az önálló egyházi központ I. Boleszló egyházszervező tevékenységét is megkönnyítette. Az önálló egyháztartomány azért is bizonyult fontosnak, mert Lengyelország és a Német–Római Birodalom baráti viszonya rövidesen megromlott: III. Ottó 1002-ben bekövetkezett halála után I. Boleszló területszerzés céljából több hadjáratot is indított, egészen 1018-ig a Német-Római Birodalommal is háborúban állt. A lengyel fejedelem ebben az időszakban I. Szent István magyar királlyal (997–1000/1001–1038) is konfliktusba került, mert a magyar uralkodó II. Henrik német-római császárt (1002–1024), sógorát támogatta vele szemben. A mai napig tisztázatlan okok miatt – valószínűsíthető azonban, hogy ebben a lengyel–német háború is szerepet játszott – a lengyel uralkodók a királyi címet a magyarokénál csak lényegesen később, a fennmaradt források tanúsága és a legvalószínűbb feltételezések szerint 1025-ben nyerték el. Ekkor kenték fel I. Boleszlót a szent olajjal, lengyel királyi koronáról azonban még sokáig nem tanúskodnak források., sőt, a királyi cím használata is egészen rendszertelen. I. Boleszló fia és utóda, II. Mieszko (1025 – 1032) még használja a címet, őt követően azonban csak I. Ulászló (1076–1079) uralkodása alatt lelhető ez fel. A lengyel uralkodók királyi címe I. Vencel uralkodásától (1300–1305), 1300-tól állandósul.

A kiállítás ezt követően a korabeli magyar történelemmel foglalkozik, amelyet a honfoglalástól egészen a 11. századi trónviszályos időszak kezdetéig követ végig. A honfoglalás után röviden a kalandozások is bemutatásra kerülnek, kiemelve a 955-ös Lech-mezei vereséget. Ezután a lengyel állam jellemzésének logikáját követve a kereszténység felvétele kerül a középpontba. Ebben – közismerten – az Árpád-házból származó Géza fejedelem játszott kezdeményező szerepet, amikor I. Mieszkóhoz hasonlóan 972-ben csatlakozott a latin rítusú egyházhoz. Több adatunk is van arra, hogy Géza fejedelem fiát, Vajkot tudatosan keresztény rítus szerint nevelte. Törekvése, hogy Magyarországot a latin rítust követő keresztény Európába integrálja, más döntéseiben is tetten érhető: a bajor herceg leányát, Gizellát kérte meg fia számára feleségül. Az alkotók leírása szerint Géza halála után Szent István uralkodói helyzetének stabilizálását Koppány legyőzésén kívül 1000-ben megszerzett királyi koronájának, valamint a Német-Római Császárság élére álló sógorának, II. Henriknek köszönhette.

Fontos megjegyezni azonban, hogy a belháború mindezekkel nem ért véget, mivel nem egyedül Koppány lázadt Szent István hatalma ellen. Koppányon kívül ugyanis még több törzsi vezető uralta az ország kisebb régióit. Példaként az erdélyi Gyula, illetve a Maros közét uraló Ajtony említhető. A király az ország teljes területét csak 1030 körül uralta. Azonban eddig az időpontig más fontos, bel- és külpolitikai tevékenység is köthető államalapító királyunk nevéhez. A külpolitikát tekintve a német–lengyel háborúba való belépés kap hangsúlyt (1018), amelyhez a kiállítás készítői a 11. században lengyel területen talált magyar lovasok régészeti leleteit is társították. A belpolitikából I. Boleszlóhoz hasonlóan az egyházszervező tevékenységet, valamint a törvénykezést emeli ki. Ezekhez kapcsolódóan említésre kerülnek a koronázási palást keletkezési körülményei is, amelyből a helyszínen egy reprodukció is látható. Az ezredforduló körüli magyar történelem záróepizódjai az utódlás kérdése és megoldása I. István uralkodásának utolsó éveiben, valamint a trónviszályos időszakra való kitekintés.

A kiállítás érdekessége, hogy a magyar és a lengyel történetírás eltérő kánonjait is láttatja. Erre példaként említeném I. Boleszló baráti viszonyát a Német-Római Császárság arisztokráciája felé uralkodása elején. Ennek megítéléséhez szem előtt kell tartani, hogy a korszakban Lengyelország a birodalommal vazallusi viszonyban állt. Amikor pedig ezt a viszonyt I. Boleszló háborúi felrúgták, láthattuk, hogy a német-római császár válasza nem maradt el. A lengyel-német háború időszakához kapcsolódóan látható egy térkép is, amely mindkét országnál szerepel. A lengyel térképen még nem, a kiállítás magyar egységénél viszont már a Magyar Királysághoz tartozik a Vág völgye, amely a magyar hadbalépésre is céloz. Fontos megemlíteni az ezredforduló körüli történelem lengyel toposzát is, amely szerint Szent István király a kormányzás gyakorlása céljából házassága után, de még hatalomra jutása előtt az ún. Nyitrai Fejedelemséget irányította. Ezt az elméletet azonban egy korabeli forrás sem támasztja alá. Hasonló a helyzet Szent István királlyal és a bajor hercegi címmel kapcsolatban. Szintén nagyon elterjedt toposz, hogy államalapító királyunk céljai között szerepelt a bajor hercegi cím megszerzése, azonban ezt az elméletet sem támasztja alá korabeli forrás.

A kiállítás informatívabb, a történettudomány újabb elméleteit, elképzeléseit is jobban számba veszi, valamint a nemzetközi együttműködés, és a nemzetközi kapcsolatok ápolásának egy remek példája. Különös figyelemmel ajánlom az ezredforduló iránt érdeklődőknek, illetve iskolás csoportok, vagy az őszi hétvégékre programot kereső családok számára is, mivel összeköthető a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma állandó kiállításának megtekintésével.

Ács Noémi

Ezt olvastad?

Félúton a régmúlt igazsága felé – Honfoglalás és államalapítás a Magyar Históriában

A Magyar história sorozat a Kossuth Kiadó gondozásában azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a legújabb tudományos eredményeket

X