“Mert nem volt az földi ember, egy azokból, kik most élnek” – Tanulmányok Szent Lászlóról és koráról

A debreceni MTA–DE „Magyarország a középkori Európában” Lendület Kutatócsoport újabb értékes kötettel gazdagította már megjelent kiadványai sorát. A kötet a 2017-es Szent László év apropóján jelent meg. Az emlékév két fontos évforduló kapcsán lett meghirdetve: László 940 éve lépett trónra, és 825 éve avatták szentté.


Szent László király uralkodása kapcsán számos olyan témakör akad, amely vizsgálatra érdemes, és amely tárgya volt annak a konferenciának, amelyből a kötet született. Olyan kutatók írásait olvashatjuk, akik neves kutatói, oktatói hazai egyetemeknek (ELTE, PTE, ME, DE) illetve az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának és a Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak. Az ajánlóhoz a Szent László legenda freskói szolgálnak illusztrációként, mintegy kihangsúlyozva a lovagkirály alakjának megjelenítését a képzőművészetben.

A kötet a konferencia két plenáris előadásának írott változatával kezdődik, amelyek áttekintik Szent László uralkodásának időszakát Európában és a Magyar Királyságban. Orosz István tanulmánya felvázolja a 11. századi Európát, amely demográfiai, kulturális, gazdasági és politikai változáson ment keresztül. A népességnövekedés gazdasági fejlődéssel járt együtt. A mezőgazdasággal kapcsolatban az új technikák, eszközök, és az éghajlatváltozás tényezői kiemelendők. A társadalmi csoportok változásokon mentek keresztül, mind az alsóbb, mint a felsőbb rétegekben. Fontos, hogy megjelent a lovagi életforma, amelybe illeszkedett Szent László király alakja. Az egyház is egyre növekvő hatalommal és befolyással bírt. Zsoldos Attila a Magyar Királyságra irányítja olvasói fókuszát, Szent László uralkodását az ország fejlődésének folyamatába ágyazva. László törvényeinek tárgyalása után a megyerendszer kialakulására és fejlődésére koncentrál, amely kapcsán azok szervezése és felosztása kerül szóba. A társadalom is jelentős változásokon megy keresztül: itt a szolgák és a szabadok helyzete mellett a nemesség kialakulása kerül bemutatásra.

Szent László freskó – Székelyderzs. Fotó: Gyönki Viktória

A kötet további tanulmányai már a 11. század egy-egy fontos részkérdését tárgyalják. Weisz Boglárka a királyi hatalom gazdasági hátterét vizsgálja. A mozgásban lévő királyi kíséret udvarházról udvarházra járt, felélve ezzel terményeit. A bevételek kapcsán a már Szent István korában bevezetésre került vámokról, valamint a privilégiumnak számító vámmentességről esik szó. A pénzkibocsátás és a nemesfém-bányászat is a királyt gazdagította. Előbbi Szent László uralkodása alatt jellemző: a király kétévente cserélte a forgalomban lévő pénzt, amely idővel erősödött. Utóbbi, vagyis a bányászati bevételek fokozatosan erősödtek, de igazi jelentőségük csak később lett. A sóbányászat azonban jelentős bevételi forrás volt a 11. századra. A király további jövedelmei bírságokból, a tized megadóztatásából és nemesi ajándékokból származtak.

Szent László freskó – Székelyderzs. Fotó: Gyönki Viktória

A következő két tanulmány egyháztörténeti témában íródott. Thoroczkay Gábor Szent László egyházpolitikáját mutatja be, amelynek fontos lépése, hogy a peremterületekre is helyezett egyházi központokat. A fent említett megyerendszert a püspökségek átszervezése egészítette ki. Társaskáptalanok alapításában elmaradt, de az egyházi központokat (pl. Gyulafehérvár) erősítette. Az egyház társadalmi szempontú változásaként megjelent a középréteg. László ideje alatt több szentté avatás történt. Imre herceg esetében felfedezhető a papi nőtlenség és a lászlói példakép erősítése, míg a remeteszentek esetében datálási gondokra hívja fel a figyelmet a szerző. Egyértelmű, hogy László Szent István modelljét követte, amely utódai számára is meghatározó volt. A Magyar Királyság földrajzi elhelyezkedése következtében fő útvonala volt a Jeruzsálembe igyekvő zarándokoknak, akikről Veszprémy László tanulmánya értekezik. A szerző említi László vezető szerepének lehetőségét a keresztes hadjáratokban, amely nemesi származású zarándokokhoz köthető. A tanulmány alaposan áttekinti és elemzi a forrásokat, amelyekből kitűnik, hogy a zarándokok különböző országból, és néha különböző útvonalakon haladtak céljuk felé. A zarándokút biztonsága pedig hozzájárult ahhoz, hogy a későbbiekben megindulhassanak a keresztes hadjáratok.

Szent László freskó – Bögöz. Fotó: Gyönki Viktória

Három tanulmány tárja föl a Szent Lászlóval kapcsolatos forrásokat. Csákó Judit átfogó és részletes írásban tárgyalja a nyugati keresztény országokban keletkezett forrásokat. Jelen tanulmány egy kézikönyv részét képezi, amely filológia szempontból vizsgálja a forrásokat. Ennek a vizsgálódásnak – amely körülbelül 90 forrást érint – fő szempontjai pedig azok voltak, hogy milyen színben jelenítik meg a nyugati szerzők Szent László alakját, és Magyarországot a 11. század végén. Bradács Gábor kizárólag német és cseh forrásokra fókuszált, csak az 1077 és 1095 közötti időszakkal kapcsolatban. A forrásokat három szintre osztotta a szerző aszerint, hogy milyen közel, illetve távol állnak a vizsgált kortól. A harmadik szinten például olyan 14. század eleje után keletkezett források találhatók, amelyekben László alakját már szentként mutatják be, vegyítve a kor gazdag historiográfiai hagyományait, és (kissé egyoldalúan) kihangsúlyozva a király kegyes életét. Utóbbi gyakorlat miatt a vizsgált forrásokból keveset tudhatunk meg a történeti László királyról. Bagi Dániel Lászlónak a lengyel történetírásba való beágyazottságát elemezte, amelynek alapja az Árpád-ház és a Piastok politikai és házassági kapcsolatai. A tanulmány egyik izgalmas kérdése, hogy honnan származott Gallus Anonymus ismerete László királyról? Lehetséges alternatívaként felmerült Salamon özvegyének, a Sváb Juditnak elbeszélése, vagy az, hogy a szerző a Magyar Királyság területén élt egy ideig.

Szent László freskó – Kilyén. Kép forrása: Medievistica (Facebook oldal)

Három tanulmány foglalkozik külpolitikával, illetve más országok helyzetével Szent László korában. Font Márta a Kijevi Rusz politikai helyzetét vázolja fel, amely a magyar helyzethez hasonlóan konfliktusoktól volt terhes. Kapcsolatuk a lengyel királysággal kerül elsőként tárgyalásra, de dinasztikus kapcsolataik voltak az Árpádokkal is, így Lászlóval is, bár ez csak feltételezhető. Nehezíti a dinasztikus szempontú kutatást, hogy a források töredékesek, és nőkről csak elvétve maradtak fent feljegyzések. Körmendi Tamás tanulmányának első felében a Magyar Királyság részévé váló Horvátország helyzetét kívánja tisztázni, különös tekintettel arra, hogy mikortól fedezhető fel a magyar fennhatóság. A két ország közti határ megállapítása elsősorban a várispánságok alapításának ideje miatt fontos. Végül László horvát hadjáratát taglalja a szerző, bár megfelelő források hiányában nehéz az eseményt pontosan rekonstruálni. A harmadik diplomáciatörténeti tanulmányban Bárány Attila egy széles nemzetközi áttekintést ad. László pápapárti politikája mellett belefolyt a német-római császári trónért folytatott harcokba is, amikor befogadta Rudolf sváb herceget, és támogatta őt. Halála megroppantotta a császár-ellenes szövetséget, de László kitartott politikája mellett. Az Adriai-tenger vidéke is konfliktusgóc volt László idejében: a normannok, Velence, és Bizánc is teret kívánt nyerni. Bizánccal azonban jó kapcsolata volt a magyar uralkodóknak. A tanulmány különös hangsúlyt fektet László politikájának 1090 után történt megváltozására, amely semleges viszonyt eredményezett a pápával.

Szent László freskó – Kakaslomnic.. Fotó: Gyönki Viktória

Pósán László a középkor zord időjárási körülményeit idézi fel. Éhínségek, járványok, természeti katasztrófák sűrűn sújtották a kor emberét, akárhol is élt Európában, vagy azon kívül. A tanulmány több ilyen esetet mutat be korabeli források alapján. Végezetül pedig Tózsa-Rigó Attila tanulmánya repít minket vissza a gazdaságtörténet felé. Jacques Le Goff koncepciója alapján kerül bemutatásra a „kereskedelem forradalma”, amely köthető a demográfiai növekedéshez, és az azt elősegítő, békésebb körülményekhez. a tanulmány leginkább tárgyalt pontja a hitelek megjelenése, amely valóban átalakította az addigi rendszert.

Gyönki Viktória

A kötet adatai: Európa és Magyarország Szent László korában. Szerk.: Bárány Attila és Pósán László. Debrecen, MTA–DE „Magyarország a középkori Európában” Lendület Kutatócsoport, 2017. 247 pp.

Ezt olvastad?

Capet Margitról az emlékezetnek íródott krónikás források elbeszélései fontos adalékul szolgálnak III. Béla király második felesége életének vizsgálatához. Az Árpád-kori