Itt a Lisa, hol a Lisa?: A múlt század legnagyobb műkincsrablása

1911 augusztusában lába kelt napjaink egyik legismertebb festményének, a Mona Lisának. Leonardo da Vinci híres remeke 1516-ban került I. Ferenc francia király tulajdonába, amikor az uralkodó azt az udvari festővé avanzsált itáliaitól megvásárolta. A nagy francia forradalom óta az alkotás mindmáig a Louvreban tekinthető meg, noha rövid időre Bonaparte Napóleon hálószobáját is ékesítette. 

A festmény eltűnése azonnal világméretű sajtószenzációvá vált, amelyet a francia hatóság tétlenkedése és sötétben tapogatózása tovább tetézett. A párizsi rendőrség kezdetben kifinomult módszereket alkalmazó műkincsrablókra gyanakodott. Ekkor egy a biszexuálitásáról is ismert belga kalandor, bizonyos Honoré Joseph Géry Pieret a Le Journal szerkesztőségébe vonulva bemutatott egy ibériai szobrocskát, amelyet korábban a Louvre-ból tulajdonított el. Ekkor a gyanú Géry baráti körére terelődött, amelynek tagja volt a tradicionális művészeteket elutasító avantgárd költő, Guillaume Apollinaire, valamint a kubista festő Pablo Picasso is.

 

Apollinaire és Picasso

Apollinaire korábban a Louvre porig égetésére buzdított, s a két művész maga is ellopott egy-két műtárgyat a múzeumból. A belga szenzációhajhász szerkesztőségi jelenete után mindketten pánikba estek, Picasso továbbra is birtokolt két lopott ibériai szobrocskát, mi több, Les Demoiselles d’Avignon c. festménye szereplőinek fülét az egyik szoborról mintázta. A két művész azon volt, hogy a szobrocskákat a Szajnában eltüntesse, de Apollinaire-t időközben letartóztatták, a kihallgatás során pedig belekeverte az ügybe Picassot. A rendőrség bizonyíték hiányában végül mindkettőjüket szabadon engedte.

Korabeli címlap (Forrás: cnn.com)

Két év telt el, mire a nyomozás valódi eredményt hozott. Mint kiderült, az elkövető a 32 éves olasz Vincenzo Peruggia volt, aki még 1908-ban költözött Párizsba, hogy művészi ambícióit kiteljesítse. Később rövid ideig a Louvre alkalmazásába került szobafestő-üvegezőként, sőt ő maga készítette a Mona Lisa üvegkeretét. A rablást megelőző napon, 1911 augusztus 20-án Peruggia az alkalmazottak által hordott fehér munkaköpenyben jelent meg a múzeumban, ahol a raktárban kivárta az estét, majd kiemelte az alkotást a keretéből. A festményt nem rögzítették a falhoz és a többi alkotáshoz hasonlóan akkor még kevésbé őrizték: esténként csupán egy idős veterán járta körbe az épületet.

A rablás képes illusztrációja (Forrás: cnn.com)

Kis mérete okán (55 cm x 77 cm) másnap délelőtt a munkaköpeny alá csúsztatva igyekezett kijutni Mona Lisával a kulturális intézményből. Egy őr nélküli ajtón tervezett kisétálni, de a menekülőutat zárva találta. Egy csavarhúzó segítségével már eltávolította a kilincset, amikor egy Sauvet nevű vízvezetékszerelőbe botlott. A munkást ekkor kedvesen megkérte, hogy nyissa ki számára a kilincs nélküli ajtót. A vízvezetékszerelő – mit sem sejtve a rablásról – eleget tett a kérésének és saját kulcsával engedte ki az alkalmazotti öltözékben tetszelgő Peruggiát.

A menekülőút (Forrás: cnn.com)

A múzeumban csupán két nappal később eszméltek rá a történtekre, ugyanis gyakori volt, hogy egy-egy festményt a műterembe vittek fényképkészítés céljából. A közvélemény egyöntetűen a biztonsági intézkedések hiányát emelte ki és rótta fel a vezetőség számára. A Petit Parisien napilap szarkasztikus nyugtázta, hogy „legalább a kerete megvan”, a szélsőséges Action Francaise lap pedig egyesen zsidó összeesküvést vélt felfedezni az eset mögött. Egy korabeli francia pszichológusprofesszor nyilatkozatában kifejtette, hogy a tolvaj akár szexuális pszichopata is lehet, aki valószínűleg élvezetét leli majd Mona Lisa megcsonkításában, megszentségtelenítésében.

A festmény hűlt helye (Forrás: cnn.com)

A rablást követően a Louvre egy hétig zárva maradt, majd újranyitásakor tömegek torlódtak fel (többek között Franz Kafka is jelen volt), hogy saját szemükkel tekintsék meg a kép hűlt helyét. A Mona Lisa világszenzációvá vált: népszerű dalok születtek róla, a képeslapeladás az egekbe szökött, sőt arcát a reklámipar a dohányipartól kezdve egészen a divatig is felhasználta. Efféle széles körű feltűnést korábban egyetlen festmény sem keltett, bár az alkotás korábban is ismert volt. Költők és hétköznapi emberek intéztek verseket hozzá, mintha Mona Lisa egy hús-vér nő lett volna. (Egy reménytelenül szerelmes fiatalember 1910-ben a festmény előtt lőtte fejbe magát.)

Peruggia egyszobás párizsi lakása (Forrás: ft.com)

A francia rendőrség nemzetközi nyomás alá került, de mindössze egy, a falon maradt ujjlenyomat állt rendelkezésükre, és a kilincs, amelyet egy közeli árokban találtak meg. (A szolgálati lépcső egyik sarkában lelték meg az üvegkeretet.)  A vízvezetékszerelőt számos egykori és akkori Louvre-alkalmazott fényképével szembesítették, de nem tudta azonosítani a tolvajt közöttük. Az alkalmazottakat kihallgatták, ujjlenyomatot gyűjtöttek be tőlük, de egyik sem volt azonos az elkövetőével.

Vincenzo Peruggia, az elkövető

A nyomozás korai szakaszában Peruggiát a lakásában meglátogatta a rendőrség, de az olasz alibit igazolt azzal, hogy a nevezett időszakban munkában volt. Peruggia jobbkezes ujjlenyomata kisebb ügyek kapcsán már bekerült a francia adatbázisba, de mivel a múzeumi falán bal kezének ujjlenyomata maradt meg, kicsúszott a hatóság kezei közül.

Peruggia a francia adatbázisban (Forrás: ft.com)

A festmény két évig hevert a konyhaasztalán, amikor 1913 novemberében Leonardo Vincenzo néven levélben megkereste a firenzei műkincsforgalmazót, Alfredo Gerit, felajánlva neki, hogy Olaszországba juttatja Mona Lisat. Az általa írt levelezőlapon ennyi állt: „Leonardo da Vinci ellopott munkája a birtokomban van. A helye Olaszországban van, hiszen a festője itáliai volt.” Geri megmutatta a levelet a híres Uffizi galéria tulajdonosának, Giovanni Pogginak, majd megegyezett a titokzatos „Leonardoval” a kép megtekintéséről. Az alacsony, viaszos bajszú Peruggia ezt követően kifejtette, miként sikerült ellopnia a festményt, és hitet tett afelől, hogy annak helye Itáliában van, viszont „járulékos költségei” okán 500 ezer lírára igényt tart.

Hotel Tripoli-Italia (Forrás: cnn.com)

A következő hónapban vonattal Firenzébe vette útját, duplafenekű kofferjába rejtve a képet. Geri és Poggi a Tripoli-Italia hotelben megtekintették a festményt,  majd meggyőzték Peruggiat arról, hogy tüzetes vizsgálat céljából adja át nekik a festményt. A két műkincsszakértő a törésvonalakból meggyőződött az alkotás eredetiségéről, majd szólt a rendőrségnek, a tolvajt pedig este letartóztatták. A festmény csak 1914 januárjában került vissza eredeti helyére, előtte Olaszországban körbehordozva kiállították.

Mona Lisa az Uffizi galériában (Forrás: cnn.com)

Kezdetben Peruggiat hősként tisztelte az olasz közvélemény, de csakhamar kiderült, hogy nem hazafias tolvajzsenivel állnak szemben. A tárgyaláson Peruggia elmondta, hogy olasz bevándorlóként folyamatos megaláztatások érték Párizsban, s hogy egy Napóleon itáliai hadjáratát ábrázoló festményen látta, amint a hadvezér katonái olasz műalkotásokkal teli szekérrel vonultak el. Abban a hitben élve, hogy a Mona Lisát sok egyéb festmény társaságában Napóleon vitte magával Észak-Itáliából, hazafias kötelességének érezte annak visszaszerzését. Állításának ellentmondtak a rendőrség által lefoglalt levelek, amelyekből egyértelműen kiviláglott az anyagi haszonszerzés indítéka. Az olasz bíróság megkérdőjelezte a tolvaj önzetlen hazafiasságát, s valamivel több mint egy év büntetésre ítélte az elkövetőt, amelyből végül mindössze hat hónapot ült le.

 

Peruggia a tárgyaláson (Forrás: cnn.com)

Peruggia az első világháborúban katonaként harcolt, később Pietrora keresztelkedett át, megházasodott, majd 1925-ben bekövetkezett haláláig egy festéküzletet vezetett Franciaországban. Csúcstechnológiás felszerelések hiányában Peruggia tervét a türelemre és az időzítésre építette. Részleges sikeréhez bőségesen hozzájárult a francia rendőrség tehetetlensége. Az esetet követően Leonardo da Vinci Mona Lisája a magaskultúrán túllépve világszerte ismertté vált, népszerűsége napjainkra sem apadt el.

 

A festmény visszatér Párizsba (Forrás: cnn.com és ft.com)

Külső hivatkozások:

http://www.historytoday.com/richard-cavendish/mona-lisa-stolen-louvre

http://content.time.com/time/specials/packages/article/0,28804,2003244_2003246_2003362,00.html

http://www.ft.com/cms/s/2/069d8662-be37-11e0-bee9-00144feabdc0.html

http://edition.cnn.com/2013/11/18/world/europe/mona-lisa-the-theft/

http://www.seeker.com/the-story-behind-the-mona-lisa-heist-1765377013.html

http://www.smithsonianmag.com/arts-culture/stolen-how-the-mona-lisa-became-the-worlds-most-famous-painting-16406234/?no-ist

http://theartinquirer.blogspot.hu/2011/08/100-years-ago-vincenzo-peruggia.html

Ezt olvastad?

A Lászlóból Lancelot: Magyar király a Kerekasztal lovagjai között? (László to Lancelot: Hungarian Kings, Arthurian Knights) címmel került megrendezésre a