Ukrajna Európa történetében: egy frissen kiadott ukrán társmonográfia ismertetése

2020 nyarán Kijevben került kiadásra az Ukrajna Európa történetében a 19. század – 21. század kezdete között: történelmi esszék (Україна в історії Європи XIX – початку XXI ст.: історичні нариси) című kötet. A Vidnyánszky István felelős szerkesztő gondozásában megjelent vaskos, több mint 800 oldalas puha kötésű többszerzős monográfia az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Ukrajna Története Intézet (UNTA UTI), azon belül az Ukrajna Nemzetközi Kapcsolatok és Külpolitika Története Osztályának legújabb kiadványa. Mint arról a könyv annotációjából is értesülhet az olvasó, az ukrán kutatók által írott „társmonográfia olyan történelmi esszéket tartalmaz, melyek Ukrajna helyét, illetve megjelenését igyekeznek bemutatni az európai történelmi folyamatokban és annak megnyilvánulásaiban a 19. századtól kezdve a 21. század elejéig” (2. oldal).

Felépítését tekintve a kiadvány három hosszú fejezetre tagolódik. A kötet első fejezetét alkotó hat alfejezetben széles és kevéssé ismert forrásbázisra alapozva kerül bemutatásra Ukrajna európai kulturális és civilizációs recepcióinak tanulmányozása a 19. századtól kezdve a 21. század elejéig. A Vidnyánszky István által írt 1.1. alfejezetben Ukrajna Európába történő integrálódásának rövid történelmi áttekintését adja a Kijevi Nagyfejedelemség idejétől kezdődően napjainkig, az Okszána Ivanenkoval társszerzőségben írott 1.3. alfejezetben pedig külön kitér a többi szláv nemzetekkel való kapcsolatfejlődés és kulturális-civilizációs kérdések vázolására. Egy alfejezetben külön kiemelik (1.4., Vladislava Piszkizsova tollából) a szláv népek közül az ukrán–bolgár interkulturális kapcsolatok fejlődését a 19. század végétől a 20. század elejéig.

Vidnyánszky István, az UNTA UTI Ukrajna Nemzetközi Kapcsolatok és Külpolitika Története Osztályának osztályvezetője. (Vidnyánszly István saját fotója)

Német szempontból vizsgálja az ukrán kapcsolatokat Olekszandr Kurajev és Natаlia Krivec. Előbbi szerző a kötet 1.2. alfejezetében az ukrán kérdés német historiográfiában történő megjelenését tekinti át, utóbbi történész az 1.6. alfejezetben az ukrán–német kulturális párbeszédet mutatja be a 19. és 20. század folyamán. A tematikus egység 1.5. alfejezetében pedig Okszána Ivanenko a Harkovi, Kijevi és Novorosszijszki (ma Odesszai) Egyetemek nemzetközi kapcsolatain keresztül tárja fel azt a fontos kérdést, hogy a Dnyeper folyó két partján elterülő ukrán területek kulturális, oktatási és tudományos közege miképp illeszkedett be az európai kultúrába és annak intézményrendszerébe.

A kiadvány második fejezetének hét további alfejezete Ukrajna és az ukrán kérdés helyét igyekszik bemutatni az olvasónak az európai történelemben a 20. század folyamán. A Vidnyányszky István által írott 2.1. alfejezet az első világháborúról, az azt követő Közép- és Kelet-Európai nemzetépítés problémáiról, ezeken belül pedig az ukrán kérdésről ad áttekintést. Logikusan ezt követi Mátyás Irina írása (2.2.), mely az 1917 és 1924 közötti ukrán diplomácia kiépítését vázolja, különösen az Ukrajna függetlenségének elismertetését célzó diplomáciai úton történő harc tükrében. A Vidnyánszky–Krivec írópáros a 2.3. alfejezetben a két világháború közötti ukrán emigráció helyzetéről számol be Csehszlovákia és Németország példáján. A könyv 2. fejezetét a két világháború közötti időszakot illetően Оlekszandr Danilenko (2.4.), valamint Mikola Vehes (2.5.) által összeállított alfejezetek teszik teljessé. Előbbi szerző az Ukrán SZSZK 1920–1930 közötti európai országokkal való kapcsolatát tárja az olvasó elé. Vehes pedig Kárpátalja helyét és helyzetét tekinti át a második világháborút megelőző közép-európai politikai krízis közepette, mely különösen érdekes lehet a magyar olvasó számára. Az Olekszandr Liszenko által írott 2.6. alfejezet Ukrajna második világháborús történetét mutatja be vázlatosan, míg az Andrej Martinov a fejezet utolsó részében (2.7.) az Ukrán SZSZK helyét próbálja értelmezni Közép–Kelet Európában 1945–1991 között.

UNTA UTI Ukrajna Nemzetközi Kapcsolatok és Külpolitika Története Osztályának munkatársai (Forrás: Міжнародні зв’язки України: наукові пошуки і знахідки)

A monográfia utolsó fejezete az 1991-től független Ukrajna európai integrációs folyamatokban történő részvételét igyekszik az olvasó elé tárni. Az Oleg Horenko által írott 3.1. alfejezet Ukrajna egységes bel- és külpolitikájának kérdéseit taglalja a globalizáció és európai integráció közepette. Ezt követően Vidnyánszky István mutatja be Ukrajna Európai Unióval való kapcsolatépítésének főbb állomásait és problémáit. A 3.3. alfejezetben Irina Mátyás az Ukrajna–UNESCO integrációs kapcsolatait taglalja. A fejezet – és egyben a könyv – utolsó két része az aktuális kelet-ukrán helyzetnek szentel megkülönböztetett figyelmet. Makszim Kononenko és Mikola Tocsicky írópáros az általuk írt alfejezetben (3.4.) a nemzetközi közösség visszhangját vizsgálják a 2014-es krími népszavazással kapcsolatban a Velencei Bizottság, valamint az ENSZ Nemzetközi Bíróságának véleményeinek tükrében. Ezt követően a kötetet Hanna Harlasz, Okszána Mitrofánova és Jevhev Szafarjansz közös írása zárja, melyben Németország, Franciaország és Ausztria példáján az EU orosz–ukrán fegyveres konfliktust illető álláspontját tekinti át 2014–2019 között.

Az Ukrajna Története Intézetnek(Інститут історії України) online felülete (Forrás: Az Intézet hivatalos honlapja)

Áttekintve a művet megállapítható, hogy az olvasónak nem egy egyszerű többszerzős monográfiával van dolga, hanem a fejezetrészek – a nagyszámú felhasznált irodalom és sajtóforrások mellett – jelentős mennyiségű, többnyire ukrán levéltári forrásokat tartalmaznak, ami kétségtelenül számottevően emeli az ismertetett mű tudományos értékét.  Azt azonban érdemes jelezni, hogy a szöveg könnyebb kezelhetőségét szolgáló mutatók teljes hiánya nagyban nehezíti a kutató dolgát. A kötet ugyancsak nem tartalmaz semmilyen képi ábrázolást vagy térképet – itt kivételt csupán az 1919-es párizsi békekongresszus – a kiadvány borítóján ábrázolt – Ukrajna térképe jelenti.

Mindamellett – a szerkesztő előszavával egyetértve – bátran ajánlható a kötet szaktörténészeknek, diplomatáknak és egyetemi hallgatóknak Ukrajna történetének megértéséhez. Különösen amiatt, mivel az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Történeti Intézetének kiadványa – túllépve az ukrajnai illetve bipoláris kereteken – globális megközelítésekből, történelmi transzferek segítségével értelmezi az ukrán területek elmúlt 200 évének történelmét. Magyarországi olvasóként sajnálhatjuk, hogy nem jelennek meg nagyobb hangsúllyal a magyar–ukrán kapcsolatok, viszont a kötet tág horizontja elegendő okot ad arra, hogy az ukránul tudó magyar olvasók is kezükbe vegyék a művet, igyekezve megérteni a közös történelmi problémáink ukrán olvasatát.

Paládi Renáta

Az ismertetett kötet adatai: Україна в історії Європи XIX – початку XXI ст.: історичні нариси. С. В. Віднянський (відп. ред. та керівн. автор. кол.), М. М. Вегеш, О. М. Горенко, О. В. Даниленко, О. А. Іваненко (відп. секретар), М. О. Кононенко, Н. В. Кривець, О. О. Кураєв, О. Є Лисенко, А. Ю. Мартинов, І. Б. Матяш, О. О. Мітрофанова, В. В. Піскіжова, Є. В. Сафар’янс, М. С. Точицький, Г. О. Харлан. Київ: Інститут історії України НАН України, 2020. 814. oldal.

Ezt olvastad?

Frank Tibor munkáit a filológiai pontosság, a nagy szakirodalmi apparátus megmozgatása mellett az új források feltárására és közreadására való törekvés