Vizuális művészet, háborús valóság – interjú Katona Anikóval

Katona Anikó művészettörténészként az első világháború politikai plakátjaival foglalkozik. Az Országos Széchényi Könyvtár munkatársával a nemrég a társszerkesztésében megjelent Képpé formált háború című kötet kapcsán Szőts Zoltán Oszkár beszélgetett pályájáról, a magyarországi plakátok történetéről és az első világháborúról.

Újkor.hu: Egyetemi végzettségedet az ELTE BTK művészettörténet-kommunikáció szakpárján szerezted. Hogyan döntöttél úgy annak idején, hogy ide felvételizel?

Katona Anikó: Gimnazista koromban művészpályára készültem, folyamatosan jártam rajziskolába is vele párhuzamosan. Az érettségi felé közeledve egyre inkább elbizonytalanodtam, mert úgy éreztem, a többiek rajzai jobbak az enyémeknél. Mindig is szerettem viszont tanulni, nagyon érdekelt a történelem és az irodalom. Rájöttem, hogy a művészeti és a humán érdeklődést kombinálni kellene, és a művészettörténet pont egy olyan irány lenne, ahol jól érezném magamat, hiszen tovább foglalkozhatnék az engem rendkívül érdeklő vizualitással. Édesapám úgy gondolta, hogy fontos, hogy az elméleti szakom mellett legyen egy gyakorlatban kamatoztatható is, így javasolta a kommunikációt, mivel úgy gondolta, jó újságíró lennék. Ezzel nem értettem egyet, de beírtam a jelentkezési lapra, és fel is vettek rá. Végül nem bántam meg, mert sokat tanultam itt. Fontos társadalomelméleti, kultúrtörténeti alapozást jelentett, amely nagyon hasznosnak bizonyult hosszú távon. Az írott sajtó szakirányon megtanítottak írni is, de azért egyértelmű volt az egyetem végére, hogy én inkább művészettörténész szeretnék lenni.

Az, hogy kutatni szeretnél, már egyetem alatt megérlelődött benned?

Sok irányba indulhattam volna. Lehettem volna szakújságíró, elmehettem volna tanítani, ezt egyébként máig szívesen megpróbálnám. Bizonyos témákban szerettem elmélyülni. Ugyan nem TDK-ztam, de ahogy egyre szorosabb lett a kapcsolatom a témavezetőmmel, egyre inkább úgy éreztem, hogy sok a feltáratlan téma, amelyet kutatni lehetne.

Elsősorban plakátokkal foglalkozol. Hogyan találtad meg magadnak őket? Azért választottad, mert benne volt a kommunikáció és a művészettörténet is?

Ez volt az egyik ok. A másik az, hogy engem a kezdetektől nagyon érdekelt a grafika. Rajziskolai múltamból fakadóan mindig jobban vonzott, mint a festés. Erről összesen egy óránk volt művészettörténet szakon, ahol azt tanultuk meg, hogyan kell a különböző grafikai technikákat felismerni. Aztán rájöttem, hogy a két szakomat jól össze lehet hozni a plakát témában, és nagyon megtetszett. Egyik tanárom elirányított Bakos Katalinhoz, aki a legfontosabb plakátokkal foglalkozó kutató Magyarországon. Mivel ő írta meg erről a témáról az első és eddig egyetlen alapkönyvet a magyar plakát száz évéről, evidens volt, hogy ha engem ez érdekel, őt kell felkeresni. Katalin örömmel elvállalt, intenzíven foglalkozott velem, ennek is köszönhetem, hogy beleszerettem ebbe a témába.

Magyarországon mióta vannak egyébként plakátok?

Az első magyar plakátot 1885-ben adták ki, ezt Benczúr Gyula tervezte a Magyarország gazdasági, kulturális és ipari fejlettségét demonstrálni akaró Általános Kiállításhoz. A századfordulóra már nagyon jó plakátok készültek, mivel azok a festők, akik önálló kiállítást rendeztek, maguknak terveztek és festettek plakátokat.


Az Országos Széchényi Könyvtár állományából. Forrás: kepkonyvtar.hu

A szakdolgozatodat első világháborús plakátokból írtad. Miért pont a háborús plakátokkal kezdtél foglalkozni?

Eleve az 1945 előtti plakáttörténet érdekelt. Az első világháborút, mint témát Katalin javasolta, egyrészt azért, mert ez a terület olyannyira feldolgozatlan, hogy még az ő összefoglaló kötetében is csak egy-két bekezdést tett ki, másrészt azért, mert úgy érezte, hogy a kommunikáció szakon tanult szociológiai, politikai és történelmi ismereteket ezen a területen tudnám legjobban kihasználni. Ebből is fakadt, hogy a politikai és propagandaplakátok számomra érdekesebbek a kereskedelmieknél. Azokhoz inkább gazdaságtörténeti irányba kellett volna menni.

A plakátok mellett milyen forrásokat tudsz használni ehhez a kutatáshoz?

A szaksajtó már ebben a korban létezett. Például a Magyar Iparművészet című újságban beszámoltak a plakátkiállításokról, az utcán látható plakátokról, egy-egy művészről, vagy mondjuk az első világháborús hadikölcsön-plakátokról. Pont az első világháború alatt plakátkészítéssel kapcsolatos pályázati kiírásokat, elbírálásokat is olvashatunk a lapban. De a napi sajtó is számos információval szolgál, ahogy a plakátkiállítások katalógusai is.


Az Országos Széchényi Könyvtár állományából. Forrás: kepkonyvtar.hu

A plakátok mennyire játszottak fontos szerepet az első világháború idején a hivatalos kommunikációban?

A szöveges plakátok nem érdekesek művészettörténeti szempontból, így én a képesekkel foglalkozom, amelyeknek meggyőző ereje rendkívül erős, ha az a plakát jól van megtervezve. A nyomtatott sajtó talán fontosabb volt, de a plakátok is megkerülhetetlenek. Nálunk egy kis fáziskéséssel, a háború második felében ismerték fel ennek a médiumnak az erejét, és kezdték politikai célokra használni. A háború első felében még inkább csak a kereskedelmi reklámok jelentek meg plakátformában, például olyan sörplakát, amely katonákat ábrázolva hirdette a sört. A másik, háború elején elterjedt típus uralkodói arcképeket ábrázolt egy egyszerű felirattal, például Éljen a király! Ezek csak abban az értelemben plakátok, hogy ki voltak ragasztva, de nem tekinthetők igazi plakátoknak. Az igazán klasszikus háborús plakát alaptípusa a hadikölcsön plakát, amely csak a háború második felében jelent meg.

Mit értesz az alatt, hogy igazán klasszikus plakát?

A plakát, definíció szerint, az valami, amit kiragasztanak, kép és szöveg együtt van rajta, és valamiről meg akar győzni valakit, legyen az vásárlás, politikai ideológia vagy bármi más, azaz egy üzenetet hordozó falragasz. Ennek az évek során kialakult egy sajátos művészi eszköztára. Jól látható legyen, érthető legyen, felhívja magára a figyelmet, olvasható legyen a szöveg, és megragadjon az emlékezetedben, hogyha meglátod. A plakátoknak saját vizuális világuk van, amely egészen más, mint a festészet. Nehéz körülírni. A Vilmos császáros és Ferenc Józsefes plakátokról szerintem azért nem egyértelmű, hogy igazi plakátok, mert általában olyan funkcióban voltak, mint azelőtt a metszetek. Az, hogy kitették egy üzlet kirakatába az uralkodó arcképét, nem egy klasszikus plakátfunkció.


Az Országos Széchényi Könyvtár állományából. Forrás: kepkonyvtar.hu

Tehát a hatalom csak idővel kezdte felismerni a plakátok hatékonyságát?

Igen. A jótékonysági akciókat hirdető vagy a kereskedelmi plakátok sikerét, illetve az antant plakátjainak ilyen irányú felhasználását látva kezdték politikai célokra használni. Míg nálunk az 1916-os hadikölcsön plakát az első politikai célból készült, addig Angliában már a háború elején megjelent ez a típus.

Ez mivel magyarázható?

Angliában a toborzás miatt már a háború elején szükség volt nagymértékű propagandatevékenységre. Ráadásul itt jóval fejlettebb volt a reklámszakma a mienknél. Voltak olyan grafikusok, akik ugyan a kereskedelmi szférából jöttek, de amit tudtak, azt azonnal be tudták állítani a hatalom, jelesül a toborzás szolgálatába, így látványos plakátok születtek. A háború során aktívan figyelte egymást a két oldal, és sokat tanultak egymástól. A német szaklapokban például hosszú cikkek jelentek meg az antant propagandájáról, és nagyon jól meg lehet figyelni a plakátokon, hogy bizonyos trükköket átvettek. Például a híres Your country needs you feliratú, Lord Kitchenert ábrázoló plakát, amelyből a kimutató ember formája Magyarországon is megjelent 1919-ben, mint tanácsköztársasági, sötétben bujkáló ellenforradalmárokat megfélemlítő plakát.

Források: www.iwm.org.uk és www.kepkonyvtar.hu

Milyen információáramlás volt a két oldal között? Honnan tudhatták, hogy egy kampány működik?

Elsősorban a sajtónak voltak meg a megfelelő információs csatornái. Például a Das Plakat című szaklap vagy Magyarországon például a Társaság című folyóirat egyik 1916-os száma közölt egy hosszú cikket az angol plakátokról. Azt nem tudhatták, és mi sem tudhatjuk utólag, hogy ezek közül mi volt az, ami tényleg működött? Például, hogy Lord Kitchener plakátból kimutató ujja az tényleg megszólításként hatott, vagy félelemkeltést jelentett? Egy mai reklámügynökség tevékenységével kapcsolatban mérik, hogy az adott kampány miért és hogyan hat, de ez sem teljesen egzakt, hiszen nem tudhatjuk, hogy egy termék piaci sikere annak köszönhető, hogy jó a termék, vagy annak, hogy jó volt a kampány? Száz év távlatából ezt még nehezebb kimutatni. A háborús hangulat miatt vonultak be az angol férfiak tömegesen, vagy a Kitchener-plakát hatására? Van olyan tanulmány is, amelyik pont arra mutat rá, hogy ijesztő mivolta miatt ez egy negatív hatású kampány volt. Persze a tanácsköztársaságos plakátnál pont ez a hatás volt a cél.

Kutatásaidat az Országos Széchényi Könyvtár munkatársaként folytatod. Hogyan kerültél ide és mivel foglalkozol itt?

A Plakát- és Kisnyomatványtárban dolgozom 2009 óta. Nagy szerencsém volt, mert pont akkor kerestek ide plakátokkal foglalkozó művészettörténészt, amikor végeztem, és témavezetőm, Bakos Katalin beajánlott az akkori osztályvezetőnek, Tamási Balázsnak, aki felvett ide dolgozni. A legfontosabb alapfeladatom a feldolgozás. Először a külföldi plakátgyűjteményt kaptam meg, amely egy nagyon értékes, szuper anyag, aztán a régi metszeteket, amelyek ebben a tárban az 1945 előtti anyagokat jelentik. Ezeknek a feldolgozásával gyorsan végeztem. Mivel elsősorban a plakátokhoz értek, ezért mindenfélével foglalkozom, ami ezzel a gyűjteménnyel kapcsolatos, azaz a beszerzés, a gyarapítás vagy a kiállítás. Igyekszem persze a gyűjtemény tudományos feldolgozását is előremozdítani.

Ha már a kiállítások szóba kerültek, milyen nagyobb kiállításokat szerveztél eddig?

Nem sokkal az után, hogy itt kezdtem dolgozni, csináltam egy Vaszary János kiállítást, aminek az volt az apropója, hogy az egyik fiókban találtam két eredeti Vaszary pasztell szőnyegtervet. Ezeket néhány plakát és az ezekből készült szőnyegek kíséretében bemutattuk egy kis kamara-kiállításon. Idén volt az Iparművészeti Múzeumban egy nagyobb kiállítás, amelyet a tárunk anyagából rendeztünk. Főkurátora Bakos Katalin volt, és az Iparművészeti Múzeumból Reichart Dóra vett részt a munkában harmadikként rajtam kívül. Ezzel párhuzamosan rendeztem egy kis Irsai István életmű-kiállítást az Izraeli Kulturális Intézetben. Ezek mellett kisebb kiállításokat szerveztem például Zircen, vagy itt a Plakáttár folyosóján. Kisebb kortárs kiállításokat szoktunk rendezni a Magyar Plakát Társaság nevű egyesülettel, amely ma élő művészeket tömörít, akik plakáttervezéssel foglalkoztak. Ma már perifériára szorult ez a műfaj, a klasszikus plakát helyett általában kimerevítenek a tévéreklámból egy fotót, amit kitesznek az óriásplakátokra. Klasszikus plakátok inkább a kultúrterületen vannak még, például a színházi világban. A társaság tagjai terveznek plakátokat a kiállításokra, de ezek többsége (sajnos) sosem kerül utcára.

Az OSZK mellett a Budapest Poster Galleryben is dolgozol. Itt milyen munka folyik?

Ez egy nagyon klassz, fiatalos, gyorsan fejlődő galéria. Helyileg a Falk Miksa utcában van, de nem az utcafrontról nyílik, hanem egy emeleti lakásban kapott helyet. A galéria plakátokkal kereskedik, a forgalom nagy része az internetes oldalon keresztül bonyolódik le, mert a megrendelők általában külföldiek. Egyre inkább elfogadják a magyar vevők is a plakátot régiségként, így a hazai piac is fejlődik.

Visszatérve az első világháborúra és a Széchényi Könyvtárra, december végén jött ki Szarka Anitával közösen szerkesztett Képpé formált háború című kötetetek.  Mit akartatok bemutatni vele?

Egyrészt szerettük volna felhívni a figyelmet a könyvtár egykori első világháborús gyűjteményére. A te tavalyi, a gyűjtemény történetét és törzsgyűjteményi magyar nyelvű anyagait bemutató könyved után szerettük volna bemutatni az egykori gyűjtemény vizuális dokumentumait. Meg akartuk mutatni, hogy ide érdemes bejönni, érdemes reprodukciókat rendelni, sőt, érdemes lenne ebből az anyagból egy nagyobb kiállítást rendezni. Igazából kolléganőmnek, Szarka Anitának volt az ötlete, hogy szerkesszünk egy képes albumot. Régebben volt egy nagyon jól működő együttműködés az Osiris és az OSZK között, amelynek keretében kiadtak a 2000-es évek elején több albumot. Ennek a mintájára dobtuk be az ötletet feletteseinknek, illetve az Osiris kiadó vezetőjének, Gyurgyák Jánosnak. Szerencsére mindkét oldalról pozitívan fogadták. Persze a megjelenéshez a Nemzeti Kulturális Alap támogatására is szükség volt.

Mekkora anyagot mutattatok be, és hogyan válogattatok?

Több tízezer dokumentumból válogattuk ki azt a hatszáz képet, amit bemutattunk. Először kitaláltunk egy tematikus vázat, fejezetekre osztottuk a kötetet, ehhez kerestünk anyagot. Az anyag átnézése mutatta meg, melyek azok a fő témacsoportok, amelyeket érdemes bemutatni. A válogatást tipológia szerint végeztük. Szarka Anita válogatta a képeslapokat, Csillag Katalin a fényképeket, én pedig a plakátokat. Talán nem titok, hogy az OSZK első világháborús anyagait szeretnénk egy nagyszabású kiállításon is bemutatni.

Mit jelent számodra az első világháború így, hogy évek óta foglalkozol vele?

Sokan furcsállják velem kapcsolatban, hogy miért érdekel engem ez a háború, mert alapvetően nem egy nőies téma. Nem egyszer az is előfordult, hogy egyedül adtam elő nőként konferencián. Rá kellett jönnöm, hogy szélsőségesen pacifista és humanista vagyok. Nem értem, miért viselnek háborúkat az emberek, és talán pont ezért érdekel annyira ez a téma. Tudni szeretném, milyen idegállapot kell ahhoz, hogy kitörjön egy háború, hogyan reagálnak az emberek ilyen krízishelyzetekre, és miként cselekednek ilyen időkben? Nyilván a kommunikációs és a művészeti vonulatával foglalkozom a Nagy Háborúnak, de nagyon érdekelnek ezek a kérdések. Ráadásul a háborúk valósága és a plakátok látványvilága között ordító ellentét van.

Milyen ellentét?

Egyre inkább kezdem azt érezni, hogy a médiának óriási hatása volt az emberek gondolkodására, ahogy ma is van, sőt, a mai állapot az első világháborúban gyökerezik. A háború végén volt egy hadikölcsönplakát, amely azt mondta, hogy még egy utolsó erőfeszítés kell a békéért. Ezt az emberek elfogadták, és pénzt adtak azért, hogy folytatódjon az a háború, amelyet ők már egyáltalán nem akartak, a retorika mégis működött. Nagyon érdekel a hatásmechanizmus, ahogyan a média befolyásol, és úgy gondolom, az első világháborúban keletkezett ordító ellentét a valóság és a médiában megjelenő valóságkép között napjainkban is jelen van.

Milyen terveid vannak a jövőre?

Egyre rövidebb távú tervem, hogy befejezzem a doktorimat, mert már csak a disszertáció van hátra. Ezt a magyar politikai plakát 1910-től 1920-as évek elejéig terjedő időszakából írom, tehát az első világháború mellett a forradalmak és a Tanácsköztársaság időszaka is benne van. Említettem már, hogy tervezünk egy első világháborús kiállítást az Országos Széchényi Könyvtárban, remélhetőleg ezt ősszel sikerül megvalósítani. Távlati terveim közé tartozik az OSZK korai, külföldi szecessziós plakátjainak bemutatása, illetve egy nagyobb szabású Irsai István-kiállítás is.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

A Magyar Népköztársaság 1918 decemberében létrehozta a Ruszka Krajna nevű autonóm területet, ami Kárpátalja ruszinok lakta részét ölelte fel. Ezt