1848-as ünnepünk anatómiája – Március 15. története a dualizmus korában

A modern nemzetek életében az ünnepek különleges szerepet töltenek be: a közösség identitásának látványos és ismétlődő megnyilvánulásai, amelyek egyszerre idézik fel a múlt eseményeit és formálják a jelen politikai kultúráját. E jelenség történeti vizsgálatára vállalkozik M. Lovas Krisztina Márciusok Ferenc József Magyarországán – Egy 1848-as ünnep anatómiája című kötete, amely 2025-ben jelent meg a Martin Opitz Kiadó gondozásában. A szerző doktori kutatásaira épülő monográfia azt vizsgálja, hogy miként alakult az 1848-as forradalom emlékezete és a hozzá kapcsolódó ünneplési gyakorlat a dualizmus kori Magyarországon.

A Múzeum körút 1904-ben a Múzeum utca - Bródy Sándor (Főherceg Sándor) utca - Rákóczi (Kerepesi) út között. Jobbra a Magyar Nemzeti Múzeum épülete. Forrás: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück und Sohn
A Múzeum körút 1904-ben a Múzeum utca – Bródy Sándor (Főherceg Sándor) utca – Rákóczi (Kerepesi) út között. Jobbra a Magyar Nemzeti Múzeum épülete. Forrás: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück und Sohn

M. Lovas Krisztina 2025-ben megjelent kötete az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb olyan emlékezettörténeti összefoglalója, amely az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc utóéletével és emlékezetével foglalkozik. A szerző jól érzékelte, hogy a magyar nemzet kollektív történeti emlékezetében oly fontos és kiemelkedő helyet elfoglaló, az 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékező március 15-i ünnepségek alakulását, illetve az 1848 megünneplésére 1898-ban hivatalosan elrendelt április 11-i ünnepnap megnyilvánulási formáit, az ünnepségeknek a dualizmus kori történetét, az aktuális történeti-politikai szituációkban elfoglalt szerepét alaposan még nem vizsgálta a történetírás. A 150. évfordulóra megjelent munkák meglehetősen szűk terjedelemben tárgyalták ezt a korszakot (is), és a helytörténeti kutatások sem sokat tettek hozzá e téma kutatásához.

Karikatúra 1908. március 15-én. Az emelvényen ifj. Andrássy Gyula olvassa fel a koalíciós kormány 12 pontját, a háttérben Kossuth Ferenc és Szterényi József, a közönség soraiban Wekerle Sándor, Eötvös Károly, Batthyány Tivadar, Barabás Béla. Kossuth Ferenc a maga Nemzeti Dalát adja elő „Hasra magyar!” címmel. Andrássy 12 pontja így szól: „A nagy márczius 15-nek hatvanadik évfordulóján kívánja tehát a magyar nemzet: 1. A plurális választói jogot, 2. a kvóta-emelést, 3. a létszám-emelést, 4. a tiszti gázsi-emelést, 5. a házbéremelést, 6. a mandátumok számának emelését, 7. a képviselők nyugdíjjogosultságát, 8. az önálló magyar bank tőkéjének elemelését, 9. függetlenségi főispánokat, 10. a Duna-Tisza csatornát, 11. a vasúti beruházásokat s végezetül 12. ikerpontul a parlamenti klotűrt és az előzetes sajtó-cenzurát.” Megjelent: Borsszem Jankó, 41. évf. 1908. márc. 15. 11. sz. 10–11.
Karikatúra 1908. március 15-én. Az emelvényen ifj. Andrássy Gyula olvassa fel a koalíciós kormány 12 pontját, a háttérben Kossuth Ferenc és Szterényi József, a közönség soraiban Wekerle Sándor, Eötvös Károly, Batthyány Tivadar, Barabás Béla. Kossuth Ferenc a maga Nemzeti Dalát adja elő „Hasra magyar!” címmel. Andrássy 12 pontja így szól: „A nagy márczius 15-nek hatvanadik évfordulóján kívánja tehát a magyar nemzet: 1. A plurális választói jogot, 2. a kvóta-emelést, 3. a létszám-emelést, 4. a tiszti gázsi-emelést, 5. a házbéremelést, 6. a mandátumok számának emelését, 7. a képviselők nyugdíjjogosultságát, 8. az önálló magyar bank tőkéjének elemelését, 9. függetlenségi főispánokat, 10. a Duna-Tisza csatornát, 11. a vasúti beruházásokat s végezetül 12. ikerpontul a parlamenti klotűrt és az előzetes sajtó-cenzurát.” Megjelent: Borsszem Jankó, 41. évf. 1908. márc. 15. 11. sz. 10–11.

Holott a korszak emlékezettörténetének egyik legizgalmasabb kérdéséről és problémájáról van szó: mit tudott kezdeni az államhatalom egy spontán, a társadalom által választott módon létrejött ünneppel, amely ugyan a dualista berendezkedés történeti előzményét képező eseménysorhoz kötődött, de forradalmi tartalma miatt mégsem volt vállalható a hatalom birtokosai számára – különös tekintettel az uralkodóra, aki a maga legitimációját éppen a forradalom leveréséből eredeztette.

A szerző természetszerűleg nem vállalkozhatott 50 év teljes emlékezettörténetének feldolgozására, ezért is irányította vizsgálatai fókuszát az 50. évfordulóra és arra a sajátos kormányzati próbálkozásra, ahogy március 15-ét, a forradalom napját, megpróbálták felváltani április 11-ével, a törvények szentesítésének és a Batthyány-kormány hivatalba lépésének napjával. Noha a kormányzati szavazógépen az indítvány természetesen átment, azaz, a Magyar Királyságnak lett hivatalos, állami 1848-as ünnepe, azonban a közvélemény elégedetlen volt a változással, s 20 év leforgása alatt sem volt képes elfogadni ezt az ünnepet, sőt, 1919-ben azonnal visszatért – immáron állami szinten – március 15-éhez.

M. Lovas Krisztina: Márciusok Ferenc József Magyarországán – Egy 1848-as ünnep anatómiája. Budapest, Martin Opitz Kiadó, 2025.
M. Lovas Krisztina: Márciusok Ferenc József Magyarországán – Egy 1848-as ünnep anatómiája. Budapest, Martin Opitz Kiadó, 2025.

M. Lovas Krisztina tekintélyes levéltári és sajtóanyag segítségével fest plasztikus képet a fél évszázad ünneplés- és emlékezés-történetéről, kijelölve ezáltal az eljövendő részletkutatások irányát is. Alapossága és precizitása, új kutatási eredményei, a kötetben feltárt számos, korábban nem ismert vagy nem használt elsődleges forrásanyag miatt örömmel ajánlom az olvasók figyelmébe.

Hermann Róbert

Ezt olvastad?

Amikor az 1848–49-es szabadságharc kapcsán a hadsereg és a politikai vezetés konfliktusairól beszélünk, elsőként Kossuth Lajos és Görgei Artúr viharossá
Támogasson minket