A vidéktörténeti kutatások lehetőségei és feladatai

A Kubinyi András Történész Műhely A vidéktörténeti kutatások lehetőségei és feladatai (20. század) címmel rendezett beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót a PPKE BTK piliscsabai campusán. A rendezvény első felében Ö. Kovács Józsefet (Magyar Tudományos Akadémia– Nemzeti Emlékezet Bizottsága Vidéktörténeti Kutatócsoport, PPKE-BTK) a társvezetésében 2014 őszén indult Témacsoport munkájáról, a második részben pedig az idén májusban megjelent könyvéről (Ö. Kovács József: Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról. Balassi-Korall, Budapest 2015.) és annak szakmai fogadtatásáról kérdeztük.

A délutánt Kanász Viktor nyitotta meg, bevezetőjében saját élményeire hivatkozva elmondta, hogy a kommunista diktatúra vidéki eseményei mai napig éreztetik hatásukat. A traumát nem felejtették el, ma is része a mindennapoknak.

Az első kérdésre reflektálva Ö. Kovács József a vidékkutatás jelentőségeként kiemelte, hogy a 2014 őszén a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Emlékezet Bizottsága között kötött megállapodás egy budapesti intézményszerveződés, melynek sajátossága, hogy elsősorban a nagyvárosi életformákon túli kérdésekkel foglalkozik. Kitért arra is, hogy 1910-ben a magyar társadalom 60 %-a, de még 1950-ben is legalább a fele az agrártársadalomhoz tartozott, ezért meglepő, hogy mind a mai napig a közbeszédben és a tudományos nyilvánosságban méltánytalanul háttérbe szorult e kérdéskör. Ugyanez mondható el az oktatásról is, hiszen az iskolai tananyag igen csekély része foglalkozik a vidéki „tömegek” problémájával, sokkal dominánsabb helyet foglal el a politikatörténet. A vidéktörténeti kutatás nem jelenti csak a paraszti világ vizsgálatát, a városi kapcsolatok elemzését, az utóparaszti világot és a kisvárosi polgárság kérdéskörét is érinti. A kutatócsoport munkájához tartozik a csoport tagjainak egyéni kutatása, műhelybeszélgetések és konferenciák szervezése. A kutatásban résztvevők alapvetően individuális tevékenységet végeznek, de mindig van egy nagy téma, és e köré építik a saját munkájukat. A műhelynek saját honlapja is van, ahol számos információ olvasható a témáról.

Horváth Gergely Krisztián kutatásaira utalva felmerült a vidék szó problematikus jelentése, ugyanis e kifejezést használhatjuk pozitív illetve negatív jelentéstartalommal is. Vidéken az elmúlt évszázad alatt sok minden megváltozott, de vannak olyan toposzok, amelyek ma is tovább élnek, például valamilyen szinten ma is a szegénység jellemzi a vidéki Magyarországot.

Ö. Kovács József külön kiemelte a paraszt kifejezés sajátosságát. Említésre méltó, hogy a paraszt szó kikopott a rendi kategóriákat jelentő vezetéknevek közül, (inkább csak negatív jelentéstartalommal bír) és senki sem használja, ellentétben a Jobbágy, Nemes, Pap és Polgár nevekkel. Ezzel szemben például a német nyelvterületen mai napig nagyon gyakori vezetéknév a Bauer.

A beszélgetés következő részében Ö. Kovács József hangsúlyozta, hogy a vidékkutatás egyfajta identitáskérdés is, ugyanakkor némi veszéllyel is járhat, és sajátos gondolkodásmódot igényel. A publikációknak a társadalom tagjairól és a társadalom tagjaihoz kell szólni. Ez a küzdelem sztereotípiákkal olyan, mint egy folyamatos párviadal, és a kérdés arról is szól, hogy a nyilvánosságban a nyelvi erőteret ki hogyan tölti be. A korszak ideologikus nyelvhasználatát analitikus fogalmakkal át kell kódolni egy ma is érthető nyelvre.

A kutatócsoport céljai között szerepel többek között az 1945 utáni arisztokrácia, a volt polgárság, a téeszesítés, a volt középosztály és mentalitás kérdéskörének kutatása is. Az idei téma a „szocializmus alapjainak lerakása” a hosszú ötvenes években, az 1940-es évektől az 1960-as évek elejéig. Ebben az időintervallumban a kutatócsoport azt vizsgálja, hogyan viszonyultak a döntéshozók a civil társadalomhoz és az egykori egyesületek világához, mi történt az egyházakkal, és külön figyelmet kapnak az egyéni és kollektív ellenállási formák és a szervezett ellenállás is.

A kutatást nehezíti az objektivitás kérdése, mely a jelenkortörténet-kutatás nagy dilemmája. Problémát jelent a ,,sok túlélő”, az egyéni emlékek és a kollektív kötődések is. Ö. Kovács József javaslata szerint az eltávolító technikát célszerű alkalmazni, szavaival élve „fegyelmezett szubjektivitásra” kell törekedni. Nem lehetetlen tárgyszerűségre törekedni, de ehhez szükséges, hogy az embernek legyen világos problémafelvetése, majd azt állítsa középpontba és a forrásokat is problémaközpontúan kutassa.

A beszélgetés során felmerült a téma forrásadottságának kérdése is. A vizsgálat során legnagyobb mértékben a politikai diktatúra idején keletkezett szövegeket lehet használni, melynek során különösen fontos a „kódolt” szövegek dekódolása. A kommunista diktatúrában a nyelvre nem pusztán kifejezési eszközre tekintettek, hanem fegyverre, így ennek megfelelően használták, melynek eredménye a forrásokból jól kitűnik. A pártarchívumok, tanácsi iratok, jelentések feltárása elengedhetetlen részét képezik a kutatásnak. Kérdésként felmerült az interjú, mint módszer használata, de ez nagyon támadható, éppen azért, mert attól függően, hogy kivel készül az interjú, az emlékek torzíthatják annak igazságtartalmát. Másrészt a tapasztalat azt mutatja, hogy az emberek nem nagyon akarnak beszélni a ’60-as évek eseményeiről. Ebből következik, hogy aki e korszak társadalomtörténetével szeretne foglalkozni, annak szembe kell nézni a kommunista diktatúra utóhatásaival. Ezek összefüggésben Ö. Kovács József célként fogalmazta meg a társadalmi önismeret formálásának kérdését és az elfojtott emlékezet nyilvános térbe helyezését is.

A beszélgetés második blokkjában a „Vidéki Magyarország 1945-1970. Dokumentumok földről, hatalomról, emberi sorsokról.” kötetről beszélgettünk. A könyv egyfajta kiegészítése a 2012-ben megjelent A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában c. művének. A kötet tematikája magában fogalja az erőszak problémáját. Az erőszak alkalmazását és hatását alulnézetből, a vidéki társadalom szemszögéből mutatja be. Az akkori történések mechanizmusának megértését segíti elő ez a szöveggyűjtemény úgy, hogy érthetővé teszi, mi történt például egy kis vidéki faluban az emberekkel, mit jelentett egy módos gazda megkínzása, milyen egy tsz leírása azok szemszögéből, akik ténylegesen érezték a hatását.

A beszélgetés végén a hallgatói kérdések között felmerült a kutatás kiterjesztésének lehetősége a Kárpát-medencére, illetve a vidéki események „városi” hatásának vizsgálata. Ezzel kapcsolatban felvetődött annak a munkásrétegnek a vizsgálata, akik a kollektivizálás következtében a városi iparba kényszerültek, és ezzel egy új életformában találták magukat.

A másfél órás beszélgetés konklúziójaként a hallgatóság megállapíthatta, hogy a vidékkutatás számos lehetőséget rejt még magában, nagyon sok a „fehér folt” és a kutatlan forrás. Végül pedig a legfontosabb: a társadalomtörténet egy szemléletmódot jelent, mely nagyon fontos a társadalmi önismeret formálásban.

Ezt olvastad?

Mikorra esnek az ünnepek és a magyarországi emléknapok 2024-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? Ezeket a kérdéseket minden évkezdet előtt
Támogasson minket