A Zrínyi család muraközi emlékhelyei

A Muraköz északon a Mura, délen a Dráva által határolt tájegység, Trianonig Magyarországhoz, Zala vármegyéhez tartozott. 1920-ban az akkor létrehozott Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, a későbbi Jugoszláviához csatolták. 1941 és 1945 között újra magyar fennhatóság alá került, majd ismét visszaállították a trianoni határokat. 1990 óta Horvátországhoz tartozik. A XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve az impériumváltozásig Muraközben igen jelentős magyar és horvát nyelvű Zrínyi-kultusz létezett. Mára a csaknem teljesen horvát lakosságúvá vált területen a Zrínyiek magyarsága már nem evidencia. A vidék bővelkedik Zrínyi emlékhelyekben, melyeket érdemes nekünk is ismerni, felkeresni és nemzetiszínű koszorúkkal ékesíteni.

 

 

Újságunk indulásától kezdve arra törekszünk, hogy más történelemmel foglalkozó médiumokkal együttműködjünk. A kéthavonta megjelenő Honismeret folyóirat hasonlóan az Újkor.hu-hoz a színvonalas tudományos ismeretterjesztést tűzte zászlajára. Kiadója, a Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom és a művészet helyi értékeivel, a természeti és szellemi környezet védelmével, a helyi kultúra őrzésével, a népnyelv ápolásával, az emlékhelyek gondozásával foglalkozó egyesületeket, szakköröket, munkatársakat a közös értékvédelem és a nagyobb hatékonyság érdekében. Udvarhelyi Nándor most közlésre kerülő írása a Honismeret folyóirat 2015. évi 5. számában jelent meg. A tartalomjegyzék a címlapra kattintva tekinthető meg.

A Zrínyi család eredeti neve brebiri Subics volt. A család a horvát tengermellékről származott, és a XII–XIII. század óta fontos szerepet játszott a dalmáciai, horvátországi történelemben. II. András királyunk birtokot adományozott nekik Dalmáciában, Nagy Lajos pedig 1347-ben a szlavóniai Zrin várát adta nekik, ettől kezdve használták a Zríni nevet. A XV. század végétől szinte folyamatosan részt vettek a török elleni harcokban. A törökök előrenyomulásával birtokaikat elfoglalták, s ők északabbra húzódtak. Továbbra is tevékenyen részt vállaltak az ország védelmében, sőt annak főszereplői lettek.


A szigetvári hős szobra a muraközi várban. A szerző felvétele. (Részlet.)

Zrínyi (IV.) Miklós (1508–1566) egész életét végigharcolta a végeken. Sikeres harcainak jutalmaként 1542-ben horvát báni címet kapott. 1546-ban kapta birtokul Csáktornya várát és vele Muraközt, mely hosszú időre a família legfontosabb rezidenciája lett. Címerük: a hasított pajzs egyik mezőjében kiterjesztett sasszárny, a másikban egy vár rajza, ami feltehetően Csáktornyát ábrázolja. Az 1540-es években Zrínyi Miklós már magyaros formában írta alá családnevét: Nicolaus comes Zríni. A horvát származású arisztokrata magyar hős lett. 1557-ben tárnokmester, 1561-ben szigetvári főkapitány, 1563-ban a dunántúli végek főkapitánya lett. 1566-ban a szultán vezetésével Bécs ellen vonuló százezres török sereget önfeláldozóan állította meg Szigetvárnál. A nagyvezír gyolcsba göngyölve küldte el Zrínyi fejét a Győr mellett veszteglő császári csapatok parancsnokának, ahol katonai tiszteletadással búcsúztatták el.

A következő évszázadban egy testvérpár, a dédunoka (VII.) Miklós (1620–1664) és Péter (1621–1671) neve magasodik ki. A két testvér megosztozott a hatalmas birtokon, Miklós a magyarországi, Péter a horvátországi területeket kapta. Ennek megfelelően Miklós a magyar, Péter a horvát nyelvet használta elsősorban. Miklós százada legkiválóbb politikusa, diplomatája és hadvezére volt, akit a magyar irodalomtörténet is a legjelesebb barokk írók között tart számon. Fő művét, a Szigeti veszedelmet Péter fordította le horvátra. Tartalmas élete mindössze 44 évig tartott. 1664-ben egy tragikus vadászaton halt meg, ahol egy megsebzett vadkan ölte meg. Halála után rögtön mendemondák indultak el, melyek cáfolták a baleset tényét, és merényletet emlegettek. Az emberek nem akarták elhinni, hogy egy csatákban győztes hőssel egy vadállat végezzen. Péter élete is tragikus véget ért, 1671-ben a törvényes formaságokat is mellőzve, Frangepán Ferenccel együtt Bécsújhelyen kivégezték. Hamvait a templom fala melletti gödörbe dobták. 1919-ben a horvátok hazahozatták két hősük hamvait, és a zágrábi katedrálisban temették el őket.

A bécsi udvar az egész családot meg akarta semmisíteni. Zrínyi Péter feleségét, Frangepán Katalint a gráci domonkos kolostorba zárták, ahol két év múlva meghalt. Fiúgyermeküket, Jánost még a nevétől is megfosztották, és besorozták katonának. Egy szerencsétlen puskalövés miatt a császár elleni merénylettel vádolták meg, majd börtönbe zárták, ahol megőrült, megvakult és húsz év fogság után 1703-ban halt meg. Két lányuk, Judit Zágrábban, Aurorika Veronika Klagenfurtban, kolostorban halt meg. A harmadik lányuk volt Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja, Munkács hős védője. 1699-ben elkísérte második férjét, Thököly Imrét törökországi száműzetésébe. 1703-ban Nikodémiában érte a halál. A költő Zrínyi Miklós egyetlen fia, Ádám kegyelemből később visszakapta a csáktornyai birtok felét. A század legvéresebb ütközetében, a törökkel vívott szalánkeméni csatában esett el 1691-ben. Halálával a Zrínyi család birtoka a császári kamara kezére került.

Muraköz legnagyobb települése Csáktornya. 1910-ben 5200 lakosa volt, fele részben magyarok, fele részben horvátok lakták. Ma is csak 15 ezer lakosú kisváros. Központjában található az egytornyú barokk ferences templom. Homlokzatán a bejárat két oldalán lévő fülkében Szent István és Szent László egész alakos szobra látható. Szent István jogart és országalmát, Szent László fokost tart kezében. A mellette lévő kolostor bejárata fölött a Zrínyi család faragott kőcímere található, utalva arra, hogy Zrínyi Miklós hívta ide a ferenceseket. Az épület mai formáját már a XVIII. század első felében nyerte. A főutcán végigsétálva jutunk el a várhoz. Az utca végén áll Zrínyi Miklós költő és hadvezér emlékműve, Szász Gyula szobrászművész és Árkay Aladár építész alkotása, amit közadakozásból emeltek 1904-ben. A XIX. század végén az egykori Zrínyi birtok felvilágosult ura, Festetics György állt az emlékmű állítási mozgalom élére, jelentős adománnyal támogatva azt. A nyolc méter magas fehér mészkőoszlop tetején a kiterjesztett szárnyú bronz turulmadár karmai közt tollat és kardot tart (lásd az első borítón). Az alsó részt Zrínyi Miklós bronz domborműve díszíti. Eredetileg magyar nyelvű Zrínyi idézetek voltak az emlékművön. A hátsó oldalon: „Híremet nemcsak keresem pennámmal, hanem rettenetes bajvívó szablyámmal!”, a portré alatti bronzszalagon: „Ne bántsd a magyart!” Mindkét magyar feliratot eltüntették 1920 után, ma csak egy rövid horvát nyelvű bevésés látható rajta: Zrínyi Miklós horvát bán és költő.


A magyar feliratok nélküli dombormű. A szerző felvétele.

Az emlékmű mögötti parkos területen keresztül jutunk el a várhoz. Egykor vizesárok vette körül, melynek nyomát ma is jól ki lehet venni. A várat a Hahót nembeli Csák Demeter építette a XIII. században, eleinte feltehetően egyetlen toronyból állt, ezért kapta a tulajdonos neve mellé a „tornya” nevet. Birtokolták a Lackfiak, a Szécsiek, a Cilleiek, majd a mohácsi vész után I. Ferdinánd király Zrínyi Miklósnak adományozta. A XVI–XVII. században a kor igényeinek megfelelően építették át ötszög alakú olaszbástyás erődítménnyé, melyet áthatolhatatlan mocsaras, lápos terület vett körül. A vízivár közepén volt a Zrínyiek belső udvaros, téglalap alakú reneszánsz palotája, ahol könyvtár és nyomda is működött. A vár pompájáról a híres utazó, Evlija Cselebi 1660-as írása is tanúskodik. 1671-ben a császári katonák teljesen kirabolták, majd felgyújtották. 1719-ben a cseh Althan gróf birtokába került, aki kényelmes barokk kastéllyá alakította át az egész épületegyüttest. 1791-ben a Festetics család lett Csáktornya ura. 1848 októberében a vár alatti csatában Perczel Mór tábornok serege megverte és kiszorította a Muraközből a horvátokat.

A vár ma a Muraközi Múzeumnak ad helyet. A négyzetes belső udvar boltívei alatti kőtárban számos történelmi személy mellszobrát fedezhetjük fel, köztük van Batthyány Ádám horvát bán, Szelepcsényi György hercegprímás, Csáky István, Illésházy István, Zrínyi Péter. A szobrok a XVIII. századi átépítéskor kerültek ide, stájer mesterek munkái. Ugyanitt látható a költő Zrínyi Miklós halálának helyszínén emelt kőoszlop, hosszú latin felirattal, melynek alsó harmadában olvashatjuk ismert sorait: „Sors bona, nihil aliud” (Jó szerencse, semmi más). A külső udvarban a helyi Zrínyi Gárda 2009-ben egy új, háromalakos emlékművet állított fel, ami Zrínyi Péter és felesége búcsúzását valamint Frangepán Ferencet ábrázolja. Minderről egy horvát nyelvű felirat tudósít, ahogy a múzeumban is csak horvát feliratokat találunk. A vár melletti parkban néhány éve állították fel a szigetvári hős álló alakú bronzszobrát. Felirata szintén csak horvát nyelvű.


A szigetvári hős szobra a muraközi várban. A szerző felvétele.

A Dráva folyó közelében található Zrínyifalva (Kuršanec). A falu melletti erdőben zajlott a halálos kimenetelű vaddisznóvadászat. A falu 1887-ben, a Zrínyi hagyományok ápolásaként vette fel e nevet. A kuršaneci erdőben, a Dráva közelében egy tisztáson, Zrínyi halálának helyszínén 1724-ben állítottak fel egy obeliszket. Az emlékművet Pignatelli Anna grófné, Csáktornya urának, Althan Mihálynak a felesége emeltette. Latin nyelvű felirata így kezdődik: „1664. 18. novemb. Epitaphium Comitis Nicolai a ZRINIO.” (Zrínyi Miklós gróf epitáfiuma) Ez alatt a latin nyelvű verses szöveg magyarul így hangzik:

Itt halt meg a győzhetetlen Zrínyi, megölte a vadkan, vaddisznó prédája lett, bár inkább ellenség keze által kellett volna elesnie. A győztest, aki annyi ezer vad ellenséget elpusztított kardjával, vadállat győzte le. Itt fejezte be művét és élete gyötrelmeit, a szerencsétlen hazára szenvedések zúdultak. Az égből nézi szenvedésünket, romlásunk siratja meggyilkolását. Jó szerencse, semmi más őrizte meg a hadakozásban, elragadta a fátum, a rossz sors, semmi más. Mennyire közeli a végzet az emberi dolgokban, mindenki láthatja ebben a tükörben.” (Laczházi Gyula – Kiss Farkas Gábor: A kursaneci Zrínyi-emlékoszlop. Irodalomismeret 12. Bp., 2002. 177–178.)

A Dráva áradásai miatt az emlékmű 1930-ban a varasdi múzeumba, majd a csáktornyai vár udvarára került. 1994-ben Zrínyifalva központjában ennek egy másolatát állították fel. A falu közepén, fenyőfákkal övezett parkban áll ma az emlékmű, ami a költő és hadvezér Zrínyi Miklós halálára emlékeztet.


Zrínyifalva emlékműve. A szerző felvétele.

Csáktornyától Lendva irányába haladva mindössze 3 kilométerre található Szentilona (Šenkovec) település. Nevezetessége az 1990-es években felújított pálos kolostor maradványa, ahol a Zrínyi család tagjait temették el. A Boldogságos Szűz Mária és a Mindenszentek tiszteletére szentelt pálos kolostort és gótikus kápolnát 1376-ban alapította Lackfi István erdélyi vajda, László fiával és Dénes testvérével. A rendház építését és bővítését az 1400-as évek elején már az új birtokosok, a Cillei grófok fejezték be, akik 1420-ban Šenkovec falut ajándékozzák a pálos atyáknak. Muraköznek ez volt az egyetlen kolostora, és sikeresen elkerülte a török pusztítást.

Amikor 1546-ban a Zrínyiek lettek a Muraköz urai, a kolostort Szent Ilona tiszteletére újraszenteltették. Zrínyi Miklós a monyorókeréki birtokán lévő pálos rendház szerzeteseit hozatja ide, támogatásukra számos birtokot és kiváltságot adományoz. 1559–1561 között felépítteti a kápolna melletti kriptáját, ahová elsőként 1561-ben elhunyt feleségét, Frangepán Katalint temeti el. Alig pár évvel később 1566-ban fia Zrínyi György, a szigetvári hős levágott és bebalzsamozott fejét díszes urnában, díszkísérettel hozza haza Győrből Csáktornyára, majd temeti el a családi sírboltba, első felesége mellé. Sírkövét vörös veronai márványból faragták.

Az 1570-es évektől mintegy fél évszázadon keresztül a Zrínyiek is a reformáció hívei lettek. Zrínyi (IV.) György 1570-ben lutheránussá teszi Csáktornyán a Szent Mihály templomot, a katolikus papokat elzavarták. 1580-ban az evangélikusok megtámadták és kifosztották a szentilonai kolostort, a perjelt börtönbe zárták. A pálosok azonban hamarosan visszatértek. Az 1603-ban elhunyt Györgyöt protestáns hite ellenére Szentilonán a családi sírboltban temették el. Fia (V.) György Pázmány Péter hatására visszatért a római katolikus hitre, a tridenti hitvallást a csáktornyai templomban tette le, s ennek emlékére száz aranyat ajándékozott a templomnak. 1626-ban halt meg, s a szentilonai sírboltba temetik. Előtte azonban átalakítják, bővítik a családi sírboltot.

A költő Zrínyi Miklós vallási éltére nagy hatással voltak a szentilonai pálos remeték. A kolostor-kápolna kriptájában vörösréz szarkofágba temették el őt is, 1664. december 21-én, két gyermeke és első felesége mellé. Egyetlen fia Zrínyi Ádám nagykorúvá nyilváníttatva, visszakapta az uralkodótól családi birtokait, és az 1680-as évektől Csáktornyán élt. Ezer forintot adományozott a szentilonai kolostornak, hogy édesapja lelki üdvéért hetente szentmisét mondjanak. Pálos hagyomány szerint a Szalánkeménnél hősi halált halt Ádám holttestét is hazaszállították, és a szentilonai családi sírboltban helyezték örök nyugalomra. Ezt azonban a történészek nem tartják valószínűnek.


A szentilonai pálos kolostor. A szerző felvétele.

1695-ben tűzvész, 1738-ban földrengés sújtotta a kolostort, legnagyobb pusztítás azonban 1786 után kezdődött, amikor a pálos rendet eltörölték, s a kolostor gazdátlan lett. A romosodó épület köveit kezdték széthordani. A Festetics család a XIX. században teljesen lebontatta, csak a ma is látható kápolnarész maradt meg. Az egykori kolostor falai ma már nehezen rekonstruálhatók, mert a környékén sűrűn beépített családi házak sorakoznak.

Az utóbbi évtizedek kutatásai nyomán XIV. század utolsó harmadából való falképeket tártak fel a gótikus kápolnában, ezek feltehetően még Lackfi életében készültek. A templomot valamikor teljesen beborították a falfreskók, ma ezekből csak töredékes ábrázolások ismerhetők fel. Az ásatások során megtalálták a Zrínyi család hatszögletű sírboltjának maradványait is, melyek a mai kápolnától különállóan cseréptetővel védett kis építmény alatt láthatók. A szigetvári hős vörös márvány síremléke is előkerült, azt a barokk stílusban megújított kolostor falába építették be. A Zrínyi sírbolt fontos zarándokhelye lehetne mindkét népnek.

2001-ben a Mura és a Dráva összefolyása közelében fekvő Alsódomboru (Donja Dubrava) faluban is létesült egy Zrínyi emlékmű. A Zrínyi kultuszt ápoló csáktornyai Sárkány Lovagrend egy fekete obeliszket állított itt, a Zrínyi-újvár erődjének építése emlékére. Ezt a várat 1661-ben kezdte építeni Zrínyi Miklós, és fontos szerepet játszott a következő évek háborúiban. A vár kapuja fölött a család címere és jelmondata (Sors bona, nihil aliud) állt. 1664-ben a törökök elfoglalták, felrobbantották és porig égették. Az obeliszk horvát nyelvű táblájára egy verset véstek, ami a költő és hadvezér Zrínyi Miklósnak állít emléket.

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem irányításával végzett kutatások során az elmúlt években egyértelműen azonosították Zrínyi-újvár helyét: az a mai Belezna és Őrtilos között helyezkedett el, a Mura bal partján, a mai határ magyar oldalán. A feltárás megkezdődött.

A horvátok természetesen magukénak vallják a Zrínyi (horvátul Zrinski) családot, eredetüket nem is lehet vitatni. Jó lenne azonban, ha a változó politikai légkörben már ők is elfogadnák, hogy a Zrínyiek (de legalábbis a család egy része) ugyanakkor magyarnak is vallották magukat, magyar hősök is voltak. Reméljük, mielőbb magyar feliratok is lesznek ezeken az emlékműveken, kiállítóhelyeken.

Udvarhelyi Nándor

Kapcsolódó cikkek:

IV. Béla nyomában Dalmáciában

Élő múzeum- és helytörténet – interjú Debreczeni-Droppán Bélával

Bajza József, avagy egy Horvátország-szakértő a huszadik század elejéről

Beszámoló a zágrábi puskatörténeti kiállításról

Jagellók Európában: dinasztikus diplomácia és külkapcsolatok

Ezt olvastad?

2018. január 10-én újabb állomásához érkezett a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület és a Wosinsky Mór Megyei Múzeum (Szekszárd)