Ávósok az üvegpalotában – Adalékok Magyarország és az ENSZ kapcsolatának kezdeteihez

Magyarország az „Egyesült Nemzetekkel” – ahogy a második világháborúban a szövetséges országokat nevezték – ellentétes oldalon állt 1945-ig, így sokáig nem volt esélye az ekkor létrehozott világszervezethez való csatlakozásra, amit később pedig a hidegháború fordulatai akadályoztak meg. Sokszoros próbálkozás után, a megfigyelői státusz 1953-as megadását követően, 1955-ben nyílt meg végre a lehetőség a csatlakozásra, amelynek az állandó képviselet létrehozására vonatkozó előkészítésében és végrehajtásában (a szuperhatalmak megállapodása nyomán) azonban a Külügyminisztérium csak „statisztaszerepet” játszott, az események igazi mozgatója ugyanis az államvédelem volt.

Az 1950-es években a Magyar Népköztársaság washingtoni képviseletén számos titkosszolga dolgozott, akik azonban szűk mozgástérrel rendelkeztek. Megfigyelésük könnyű volt az FBI számára, s ennek nyomán esetleges akcióik megelőzése is. New York, a maga nyüzsgésével alkalmasabbnak bizonyult a kommunista titkosszolgálat számára, kiváltképp az ENSZ, amelyben sokrétű kapcsolatrendszer kiépítésére volt lehetőség, hírszerzésre, dezinformációra, sőt: a világszervezet apparátusába történő beépülésre is alkalom nyílhatott.

Két ÁVH-s tiszt, Hollai Imre és Rácz Pál kapta a feladatot, hogy diplomáciai „fedésben” készüljenek fel Magyarország ENSZ-csatlakozására, s amikor a történelmi pillanat elérkezett, ők telepítettek számos titkosszolgát New Yorkba, mint a képviselet apparátusát, míg delegátusként megérkezett Budapestről Kós Péter diplomata.

Akinek a szerepe az 1956-os forradalom idején volt számottevő, amikor – Nagy Imre táviratának megfelelően, aki reménykedett a szovjetekkel való megegyezésben – „belügynek” nyilvánította a forradalmat, amelyet felháborodás követett, majd a magyar ENSZ-képviselő visszahívása. Helyére pedig Nagy Imre táviratilag nevezte ki az első titkárként dolgozó Szabó Jánost, akinek titkosszolgálati fedőneve „Székely Bertalan” volt, és aki folyamatosan és sikeresen szabotálta a tartótisztjétől, a szovjetekkel kapcsolatban álló Rácz Páltól kapott instrukciók alapján mindazt, amit az ENSZ tehetett volna a „magyar ügyért.”

A forradalom eltiprását aligha akadályozhatta volna meg a világszervezet, de a hatékonyabb magyar fellépés az ENSZ-ben, a hitelesebb információramlás, az amúgy is lassú „ügymenet” felgyorsítása számottevő különbséget jelenthetett volna a forradalom utáni helyzetben. Noha újabb kutatások azt sejtetik, hogy a magyar titkosszolgák az ENSZ felső vezetésében is találhattak szövetségeseket, aminek a fényében a történet még drámaibb, mint amilyennek első ránézésre tűnik.

Nagy András

A cikk alapját adó tanulmány a Magyarország az ENSZ-ben: diplomácia, emberi jogok, jelenlét. A Magyarország és az ENSZ kutatócsoport 2025. évi tanulmányai (Szerkesztette: Balogh Lídia, Germuska Pál, Kecskés D. Gusztáv ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja Történettudományi Kutatóintézet – Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2025.) című kötetben jelent meg, amely elérhető és letölthető az ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet honlapján.

Ezt olvastad?

Technokraták a pártállamban – a szakértelem és a hatalom dinamikája a szocializmusban

Bódy Zsombor, az ELTE TáTK Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszékének professzora hosszú ideje kutatja az 1945 utáni Magyarország szocialista nagyvállalatait, technokráciáját,

X