Finn történelemtanítás alulnézetből – Interjú egy finnországi magyar diákkal

Finnország gyakran előkerül a hazai nyilvánosságban, ha az oktatási rendszerről van szó, és általában pozitív példaként. A különféle nemzetközi felmérések eredményei és az ottani oktatási környezet sajátosságai jól ismertek idehaza is, de vajon hogyan néz ki mindez a diákok szemszögéből? A Finnországban élő és tanuló középiskolás diákkal, Szűcs Márkkal az Európai Parlament Modell (MEP) 2018. februári tallinni ülésén beszélgetett Szemethy Tamás a finnek és a történelem viszonyáról, a történelemtanításról és általában az oktatásról. Márk a fél évvel korábbi ülésen nyújtott kiemelkedő teljesítményének köszönhetően juthatott ki újra a nemzetközi diákkonferenciára. (Korábban Anssi Halmesvirta professzorral közöltünk interjút, amelyben szó esett a finn felsőoktatásról, a kutatóhelyekről és a finn–magyar kapcsolatokról. – A szerk.)

Újkor.hu: Magyarországon lépten-nyomon történelembe botlik az ember, rengeteg az emlékmű, az emlékév, a sajtóban időről időre fellángolnak a viták egy-egy történelmi személyiség vagy korszak kapcsán, népszerűek a történelmi ismeretterjesztő magazinok és blogok, és persze a történelemoktatás vagy a tankönyvkiadás is foglalkoztatja az embereket. Mi a helyzet Finnországban? Hogyan viszonyulnak ott az emberek a közösség múltjához?

Szűcs Márk: Mivel finnországi magyar családból származom, tudom a szüleimtől, hogy a magyarok nagyon szeretik a történelmüket. Finnországban ez nem annyira központi kérdés, kevés olyan történelmi téma van, amelyről rendszeresen beszélnek. Az a néhány viszont, amiről igen, az tényleg összehozza a őket, és ezekre valóban odafigyelnek, igyekezve a velük kapcsolatos hagyományokat megőrizni. Persze itt is van olyan, hogy a politikában megtámadnak valakit, például azért, hogy miért van szobra? Általában ezekből nagy viták szoktak kerekedni, különösen az egyes történelmi személyiségek oroszok elleni szabadságharcban való szerepvállalása kapcsán. Ezen kívül még az 1918-as polgárháború jelentős esemény, amelyről rendszeresen megemlékeznek a finn emberek.

Mannerheim megítélése hogyan változott az utóbbi időben? Mennyire volt vitatott, hogy olyan jelentős emlékművet állítsanak neki, mint a Helsinki belvárosában látható nagy lovasszobor?

A finnek nagyon egyetértenek abban, hogy Mannerheim megérdemli az emlékművet, mert nemzeti hősnek tartják. Ez megmutatja, hogy nemcsak azokat tudják tisztelni, akik „100%-ban finnek”. De hogy visszatérjek arra, amiről először beszéltünk, úgy érzem, hogy Magyarországon talán fontosabbak ezek a történelmi kérdések, mint Finnországban. A magyar identitásnak sokkal inkább része az, hogy min ment át a magyar nemzet, mint a finnek esetében. Talán azért lehet ez, mert a finneknek nem olyan hosszú a történelmük.

A tavalyi évben lett százéves Finnország, pontosabban a finn függetlenség. Nálatok az iskolában ezt ünnepelték?

Ez valóban nagyon nagy dolog volt Finnországban. A tejesdoboztól kezdve a fagylalton át a télikabátig sokféle terméken megjelent, hogy Finnország százéves. De ebben is az mutatkozott meg, hogy a finnek tényleg büszkék az évszázados függetlenségükre. Természetesen az iskolában is ünnepeltünk, volt koncert, torta, s a többi.

(Forrás: flickr.com)

Mennyire élénk a vita az ország oktatási rendszeréről? Konszenzus van az oktatáspolitikában?

Nagyon sokat vitatkoznak Finnországban mostanában, hogy jól tanítanak-e minket vagy sem. Finnország híres volt arról, hogy a világ elsőszámú oktatási rendszerével rendelkezett. Most, ha jól tudom, Dél-Koreának van a legjobb oktatási rendszere, és erre a finn politikusok egy része azt mondja, hogy rossz irányba halad a finn oktatáspolitika, ha csökken az oktatás színvonala. Ugyanakkor szerintem a statisztikai visszaesést inkább arra használják fel, hogy ennek ürügyén megváltoztassanak bizonyos dolgokat az oktatási rendszerben, és ezzel némi politikai tőkét kovácsoljanak. Például azt akarják, hogy ne lehessen választani, hogy Finnországban melyik iskolába vigyék a családok a gyereküket, hanem a legközelebbi iskolába kelljen menni. Ugyanakkor egy iskolát belülről nézve szerintem elmondható, hogy azért nagyon jó a finn oktatási rendszer, mert mindenkire odafigyelnek, hogy ne maradjon le. Ha valaki nagyon okos az osztályban, akkor viszont nem tud nagyon gyorsan fejlődni, és lehagyni a többieket. Ezzel szemben, ha valaki nem érti, hogy mi a helyzet órán, akkor a tanár őrá fog fókuszálni, és addig segíti a diákot, amíg utol nem éri a többieket. Ez azért nagyon jó, mert felviszi az átlagot, ha nincsenek rossz tanulók. A hátránya viszont az, hogy a tehetséggondozás nem kap túl nagy szerepet.

Magyarországon létezik a fakultációk rendszere, ami azt jelenti, hogy a gimnázium utolsó két évében a diákok érdeklődésük és továbbtanulási terveik szerint választhatnak bizonyos tárgyakat, amelyeket emelt óraszámban tanulnak. Ilyesmire van lehetőség Finnországban?

Igen, nálunk is van erre lehetőség azokból a tárgyakból, amelyeket meg szeretnénk tanulni. Nálunk kevesebb tanóra van, mint Magyarországon, de ez azért is van, mert gimnáziumban szinte mindenhol 75 perces órák vannak. Az viszont nagyon fontos itt, hogy ha valamit mélyebben szeretnél tanulni, akkor plusz órákat kell felvenned, amelyek felkészítenek az emelt szintre. Ugyanakkor viszonylag sokáig kell tanulnod a legkülönfélébb tantárgyakat, ezzel nyitva tartva a lehetőséget arra, hogy ha változik az érdeklődési köröd, továbbtanulási szándékod, akkor váltani tudjál. Ezért van az, hogy az utolsó évben dönthetik el a diákok, hogy mely tárgyakat választják érettségire. Ezeket ilyenkor már leginkább otthon tanulják a végzősök.

Magyarországon a történelemtanítás 5. osztályban kezdődik, a történelem pedig kötelező érettségi tárgy. A finnek mikor kezdenek történelemmel foglalkozni, és mennyire hangsúlyos szaktárgy? Hetente hány órában tanulják a diákok a történelmet?

Amikor én 5. osztályba jártam, akkor kezdtünk el „rendesen” történelmet tanulni, de már előtte voltak különböző óráink, ahol szó esett ilyen kérdésekről. Ezeket nem hívták történelemórának, de megtanultuk például, hogy hogyan fejlődött ki az ember, hogyan kezdett el városokban élni, vagy hogy mit jelentenek a közösség és a társadalom fogalmai. Ötödiktől három óránk volt hetente, ezek rövidebb, 45 perces órák voltak akkor még, de most, hogy emelt szinten tanulom, így három 75 perces órám van hétről hétre. Ez szerintem bőven elég arra, hogy megtanítsák nekünk azt, amire szükségünk van. Nekem most európai történelmet kell tanulnom, ami azt jelenti, hogy a korábbiakhoz képest jelentősen leszűkült a látókör, de jobban el kell merülnöm a kontinens múltjában.

Diákként választhatsz, hogy inkább finn vagy inkább európai történelmet tanulnál? Az iskola döntheti el, hogy milyen hangsúllyal oktatja az európai történelmet vagy a történelem más részeit?

Néhány helyen igen, de az európai történelmet tanítják leggyakrabban az iskolák. Alapvetően az intézmény döntése, hogy mit kínál a diákoknak. Nálunk ez az egy lehetőség volt, de vannak iskolák, ahol bővebb a választék. Például van, ahol az antik történelmet tanulhatják hangsúlyosabban, de van, ahol ázsiai történelmet is lehet választani. Akad olyan iskola, ahol eleve a történelemre mint tantárgyra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek, még nagyobb kínálattal. Egy átlagos finn gyerek számára azonban általában eléggé limitált, hogy milyen történelmet tanul. Amikor mi ötödik osztályban elkezdtünk történelmet tanulni, akkor elég röviden foglalkoztunk a különböző témákkal. Szó esett például arról, hogy Rómában mi történt, beszéltünk Athénról.

Tehát akkor kronologikusan végigvettétek a főbb tematikus egységeket. Például az athéni demokráciára szántatok 2-3 órát és mentetek tovább?

Nem egészen. A finn oktatási rendszerben az alsó tagozat 1-6. évfolyamig van, utána 7-9. a felső tagozat, majd 3 év gimnázium. Az 5-6. évfolyamon be volt osztva, hogy az alaptémákat megtanuljuk, később ezeket már nem tanultuk, csak akkor kerültek elő, ha például összehasonlítottuk az antik görög jogrendszert egy későbbi kor jogrendszerével.

Értem, és meddig jutottatok el ebben a két évben?

Elég sok minden volt benne, az ókor és a középkor is. A végére úgy éreztük, hogy elég jól értjük az átvett anyagot. Általában egy-egy témát két hónapig tanultunk, utána pedig írtunk belőle egy nagydolgozatot.

Pasi Sahlberg könyve, A finn példa (Forrás: origo.hu)

Mi a helyzet a tankönyvekkel? Hányféle tankönyvből tanulhatjátok a történelem-tananyagot? Piaci alapon történik a választás, vagy az állam megmondja, hogy melyik könyvet kell használni?

Ez úgy megy nálunk, hogy először gimnáziumban kell tankönyvet venni magunknak, előtte mindent az állam biztosít. Megkaptuk a könyveket, és bármit írhattunk bele, nem kellett visszaadnunk. Előfordult olyan is, hogy csak pár évre kaptunk meg egy-egy könyvet, és azt végül vissza kellett adnunk, de az volt a gyakoribb, hogy megtarthattuk. 5-6. osztályban az állam alapvetően meghatározta, hogy mi az, amit minden finn diáknak meg kell tanulnia történelemből, és ehhez biztosította a megfelelő tankönyveket is. Ebben a két évben, úgy tudom, néhány tankönyvből lehetett tanulni, az eltérés pedig jelentős részben abból adódott, hogy a finn nyelv regionális eltérései miatt másként kellett megírni bizonyos részeket a könyvekben. Illetve létezett svéd nyelvű tankönyv is, hiszen a svéd Finnország második hivatalos nyelve. Az eltérések tehát elsősorban nyelviek voltak, de néhány témának a fókuszát is módosíthatták. Mindent összevetve ezekben az években elég egységesen megadja az állam, hogy mi az, amit mindenképpen meg kell tanulni. Gimnáziumban nő a választási lehetőségek száma (más-más területtel foglalkoznak a kurzusok), és a diákok döntésére van bízva, melyiket választják. Ezekhez a kurzusokhoz készültek könyvek, de az iskola ajánlása irányadó.

Mennyire támaszkodott a történelemtanárod ezekre a könyvekre? Órán használtátok őket?

Az én tanárom igen jó volt, mindenki nagyon élvezte a történelemórákat, mert nemcsak arról beszélt, ami a könyvben le volt írva, hanem elkezdett például arról mesélni, hogy a tanult anyaggal párhuzamosan Burmában mi történt ekkor. Sok olyan dolgot hozott be pluszban, ami nem tartozott bele a tantervbe. Sokkal érdekesebbé tette az órát, hogy nemcsak a tankönyvi szöveget használtuk.

Az óra menetéhez hozzátartozott, hogy megkérdezte a véleményeteket az egyes történelmi kérdésekről?

Igen, de az volt a gyakoribb, hogy mi kérdeztünk tőle. Nem frontális előadást tartott, hanem egy-egy téma kapcsán kérdezhettünk bármit, ami érdekelt minket, és ebből nagyon érdekes beszélgetések alakultak ki általában.

Érdekes, amit Burmával kapcsolatban említettél. Ilyen plusz ismeretek minek a kapcsán kerülhettek elő? Mondjuk azt mondta a tanárotok, hogy most akkor tanuljunk az alkotmányosságról, és különböző példákat hozott a világ minden részéről?

Igen, például emlékszem, amikor azt tanultuk, hogy Burmában elég régóta rosszul bánnak az emberekkel. Lehet, hogy ez a konkrét téma inkább a tanárom személyes érdeklődéséhez tartozott, de mégis segítette, hogy egy kicsit tágabb kontextusban lássuk a saját helyzetünket.

Előfordult mondjuk olyan, hogy hozott a tanárotok egy szöveget, hogy azt elemezzétek? Vagy azt mondta, hogy akkor most játszunk el egy helyzetet, például ott vagyunk a római fórumon, ahol most egy politikai vita következik, amelyben te leszel Cicero, és beszédet kell tartanod?

Alsó tagozatban ilyesmit nem csináltunk, de például gimnáziumban már elég gyakran előfordult, hogy a tanár feltett egy képet az okostáblára, és arról beszélgettünk, hogy mit jelent az, ami látható rajta. Lehetett ez háborús fotó vagy propagandaplakát, a mi feladatunk az volt, hogy megfejtsük, hogy mit jelent a kép. Szerintem ez azért fontos, mert így jobban megértjük, hogy az adott korban hogyan éltek az emberek, és mi az, amit megtapasztaltak. Ha például csak elolvassuk a könyvben, hogy erős propagandát használtak egy adott háborúban az ellenfél ellen, az egészen más, mintha konkrétan egy ilyen képet láthatunk. Olyan kreatív dolgokat nem nagyon csináltunk, hogy el kellett képzelnünk egy helyzetet, viszont sokszor volt olyan feladat, hogy prezentációt kellett készítenünk egy-egy témáról.

Ezeket otthon készítitek el, vagy az iskolában?

Finnországban elég szabadon kezelik az órákat. Egy ilyen feladat esetén kimehetünk az osztályteremből, összeülhetünk a folyosón dolgozni, mert azt mondják, hogy az egész óra erre van, dolgozzatok, és majd a következő órán előadjátok. A finn iskolákban általában kényelmes bútorok és praktikusan kialakított közösségi terek vannak, ahol ilyenkor tudunk dolgozni. Most például az én iskolámban lecsökkentették ezeknek a helyeknek a számát, ami nagy felháborodást eredményezett a diákok körében. Ez érthető, hiszen nekünk nagyon fontosak ezek a terek.

A matematika, a természettudomány és a szövegértés eredményei a PISA felmérések alapján Finnországban (Forrás: gregashman.wordpress.com)

Hány diák van egy történelemórán?

Iskolától függ. A történelemóra olyan, hogy mindegy, hányan akarják tanulni, meg fogják tartani. De ha nagyon sokan akarnak történelmet tanulni, akkor csinálnak két csoportot. A létszámlimit nagyjából harminc fő.

Mindig egy tanár foglalkozik veletek?

Történelemórán egy tanár szokott lenni, mivel ez a többi tárgyhoz képest inkább olyan óra, ahol a tanár beszél, mi hallgatjuk, aztán kérdezünk, beszélgetünk vele. Sokszor azt mondják nekünk, hogy ne írjunk a füzetünkbe jegyzeteket, hanem inkább hallgassuk a magyarázatot vagy a beszélgetést, és majd később csinálunk valami feladatot, ami kapcsán rögzítjük a tananyagot. Tényleg nagyon fontos, hogy amikor a tanár beszél, akkor rá figyeljünk, mert például én magamról is tudom, hogy ha közben még jegyzetelnem is kéne, nem tudnék figyelni.

Kötelező érettségi tárgy a történelem?

Nem, nem kötelező. Ezért is van az, hogy csak a gimnázium első évében kötelező tárgy. Ahol történelemfókuszú oktatás van, ott például kötelező, így azok választanak ilyen iskolát, akik vállalják, hogy történelemből vizsgáznak. A minimum 4 tantárgyból a matematika kötelező, és egy idegen nyelvből is vizsgázni kell, de nagyon nagy szabadságot adnak abban, hogy mit választasz. (Ritka, hogy valaki csak a négy tárgyból ír érettségit.) Ha a szinteket nézzük, akkor egy emelt szintű érettségit kell teljesíteni, de a legtöbben ennél többet írnak. Nálunk az iskolák ritkán mondhatják azt, hogy valamit muszáj csinálni. Általában, ha vállalod, hogy valamilyen speciális részébe jársz az oktatási rendszernek, akkor kell valamilyen többletkötelezettséget vállalnod. Vagy kitesznek a speciális képzésből, például, ha nem akarsz már annyit történelemmel foglalkozni egy történelemfókuszú iskolában. De Finnországban igyekeznek nagyon odafigyelni arra, hogy a gyerekeknek minél nagyobb szabadságot adjanak abban, hogy mit szeretnének. Fontos a személyiség szabad fejlődése. Ugyanakkor például a gimnáziumi továbbtanulás esetében csak akkor mehetsz ilyen iskolába, ha elértél egy bizonyos szintet. Ha jól tudom, akkor ha 7 alatt van az átlagod, akkor nem tanulhatsz tovább gimnáziumban. (10-ig megy az osztályozás.)

Ha valaki eléri a hetes átlagot, akkor kell még külön felvételiznie, vagy csak be kell iratkoznia a gimnáziumba?

Finnországban ez is elég speciális, mert szinte sehova nem kell felvételizni. Ez alól azok az esetek a kivételek, amikor valaki valamilyen speciális osztályba szeretne járni. Nekem például felvételiznem kellett ahhoz, hogy egy angol érettségit adó osztályba járhassak. A mi rendszerünk speciális, de a finn állam az ilyen különleges tanrendű képzéseknél előírja, hogy meg kell tanítani azokat az anyagokat is, amelyeket egy nem speciális osztályba járó diáknak tudnia kell. Ilyen szempontból elég hasonló a képzésem egy átlagos finn osztályéhoz.

Mi történik azokkal, akik nem gimnáziumban tanulnak tovább?

Erre is nagyon jó rendszer van. Több lehetőséged van: az egyik rögtön az, hogy kilencedik után nem muszáj iskolába járnod Finnországban, így 15-16 éves korban befejezheted a tanulmányaidat. (Az átlagfizetés 2000 euró/hó a 15–19 éves korosztályban.) Ha nem akarsz iskolaépületbe bejárni, azt is meg tudják oldani, de az alapoktatásban kötelezően részt kell venned. A másik lehetőség, amit sokan választanak, hogy szakiskolába mennek, amivel kapcsolatban érdemes tudni, hogy ha itt végzel, és szakmunkás leszel, nem lesz a fizetésedben túl nagy különbség azokhoz képest, akik más irányba tanultak tovább, mert az adórendszer kiegyenlíti a fizetések közötti jelentős különbségeket. Nagyon megnő az adókulcs, ha magas a bruttó fizetésed, így az nem jelent igazán nagy motivációt a továbbtanulásra, hogy ott sokkal többet lehet keresni. A gimnáziumnak azért mégis valamivel nagyobb a presztízse, de ide főként azok mennek, akik tényleg jók voltak korábban, vagy a szüleik hatására akarnak tovább tanulni, vagy tényleg érdekli őket egy adott terület, amit gimnáziumban tanulhatnak, és tudósok akarnak lenni.

(Forrás: finland.fi)

Milyen digitális eszközöket használnak a finn oktatási rendszerben?

Nagyon sokfélét, ebben is elég nagy szabadságot adnak nekünk. Mindenki előveheti a laptopját, a telefonját, jegyzetelhetünk így, vagy használhatjuk az internetet, ha egy információra vagyunk kíváncsiak. Finnországban annyira olcsó az internet, hogy mindenkinek van a telefonján, de persze van, aki ezzel visszaél. A finn oktatási rendszer erre úgy reagál, hogy megpróbálja megértetni veled, hogy mással foglalkozni otthon is tudsz, így az iskolában inkább tanulj, és ahhoz használd a telefonodat. Persze, ha nagyon zavarod az osztályt, akkor a tanár megkér, hogy ne tedd, de nem utasítanak senkit se arra, hogy hagyja el a termet, inkább megkéri hússzor a tanár a diákot, hogy hagyja a többieket tanulni. Előfordul, hogy a tanár ideges lesz a végén, de ennek sem lesz igazán komoly következménye, maximum a diáknak be kell mennie az igazgatóhoz beszélgetni. Viszont elég kevés az ilyen probléma, mert aki elmegy gimnáziumba – én úgy érzem –, az tényleg nagyrészt motivált arra, hogy tanuljon. Ez fakadhat mondjuk egyfajta kulturális sajátosságból is, mivel Finnországban elég keveset beszélnek az emberek. A nonverbális kommunikáció sokkal fontosabb.

Mennyire mentetek el múzeumokba a történelemtanítás kapcsán?

Egyszer sem mentünk el múzeumokba a történelemóra miatt. Volt, hogy például a biológiaóra miatt elmentünk. Minden évben szerveznek viszont egy utazást, tavaly például Auschwitzba mentünk, ahol egy egykori őr kísérte körbe a diákokat. Nagyon jó kapcsolatai vannak az iskolának, sok kisebb kirándulást szerveznek a tananyaghoz kapcsolódóan.

Előfordul, hogy meghívnak vendégelőadókat az órákra?

Sokszor inkább filmeket nézünk meg. Riportokat olyan emberekkel, akik átéltek egy bizonyos történelmi szituációt. Régebbi korokból is próbálunk elsődleges forrásokat elemezni, de ugye ezeket már csak szöveges formában tudjuk elolvasni.

Mennyire népszerű a diákok körében a történelem mint tantárgy?

Ez az egyik legnépszerűbb tárgy, mert elég hasznosnak tartjuk. Egyrészt segíti a problémamegoldást, valamint sok esszét kell írni, ami jól jön a többi tantárgynál is.

Szemethy Tamás és Szűcs Márk

Te hol tervezed a továbbtanulást?

Angliában szeretnék továbbtanulni. Jelentkeztem több helyre is, például a London School of Economicsba vagy a UCL-ra.

Miért nem a Helsinki Egyetemre mész?

Speciális helyzetben vagyok, mert jól beszélek angolul. Minden finn tud angolul valamennyire, de nem olyan szinten, hogy ezen a nyelven tanuljon tovább. Én úgy állok hozzá, hogy ha van rá lehetőségem, hogy angolul tanuljak, akkor megpróbálom. Valószínűleg nem fognak felvenni, de ez sem jelent gondot. Nem zavar, ha Finnországban járok majd egyetemre, mert itt is nagyon jó a felsőoktatás. A közgáz és a jog érdekel. Valahogy szeretném mind a kettőt tanulni.

Egy utolsó kérdésem lenne még. Milyen a megítélése Magyarországnak Finnországban? Milyen kép él a finn emberekben rólunk?

Ha történelmet tanulunk, akkor például nekem mint Finnországban élő kisebbséginek biztosították, hogy a saját iskolámban magyarul is tanuljak, és a magyar történelmet is tanuljam. Hét-nyolc diák ült ezeken az órákon együtt. A finneknek tanítanak Magyarország történetéről, de elég keveset, azt is inkább a Habsburg Birodalmon belüli helyzetéről. A finn–magyar rokonság az oktatási rendszerben nem igazán van benne, bár a finn emberek fejében eléggé ott van, hogy rokonok vagyunk. Ugyanakkor mostanában sokat lehet hallani arról, hogy ez lehet, hogy vitatható. Azt gondolom, hogy a finnek büszkék a finnugor származásukra, és Finnországban élő magyarként úgy érzem, hogy ez – összehasonlítva más itt élő népekkel – némi pozitívumot jelent a magyarok itteni megítélésében.

Szemethy Tamás

(Címlapkép: fernandotrujillo.es)

Ezt olvastad?

Idén is számos színvonalas, kreatív, egyéni- és csapatversenyek közül válogathatnak az általános- és középiskolás tanárok és tehetséges diákjaik. A cikkben