A háborús erőszaktétel története

“A fegyveres konfliktusok során nők ellen elkövetett tömeges nemi erőszak folyamatosan jelenlévő eszköz, amely a polgári lakosság terrorizálását szolgálja, a már legyőzöttek végső leigázásának és megalázásának része. A test birtokbavétele alapvetően társadalmi tabu, amelyhez az erőszakot elszenvedőkben szégyen tapad. Ebből eredően a téma feldolgozása és reprezentációja ritka, tabukat döntöget és kevéssé van jelen a társadalmi diskurzusokban. A projekt célja, hogy a téma társadalmi feldolgozása és az emlékmű létrehozása érdekében társadalmi és szakmai párbeszédet kezdeményezzen.”[1]

Budapest Főváros Közgyűlése 2020. január 29-én kelt határozata hagyta jóvá a Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projekt elindítását, amely három, egymással egyenrangú alapra épül. A projekt első pillére a hazai és nemzetközi színtéren történő emlékezet-történeti adat- és forrásgyűjtés, azok feldolgozása és széles körű társadalmi megismertetése, amelynek egyik eszköze a témában indított, hat alkalomra tervezett előadássorozat. A második pillért a képzőművészeti-vizuális előkészítő projektelemek képezik, amelyek a közterek, az emlékművek és a város összefonódó történetének kutatását és az emlékműállítás hagyományainak, összefüggéseinek, illetve korszerű irányainak és formanyelvének megismertetését célozzák. A projekt harmadik része a művészeti pályázat, amely egy korszerű vizuális nyelvet használó, színvonalas mű vagy művek létrehozását célozza.

A projekt keretében elindított előadássorozat nyitó rendezvényére 2020. szeptember 17-én 17.30 órai kezdéssel került sor Budapest Főváros Levéltárában (BFL). Az eseményt – betartva a vírushelyzet által megkövetelt maszkviselési és távolságtartási szabályokat – a helyszínen és a BFL hivatalos YouTube-csatornáján lehetett élőben követni.

Elsőként az est házigazdája, Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltára főigazgatója köszöntötte a hallgatóságot. Beszédében kiemelte, hogy a projekt célja nem csupán egy emlékmű felállítása a fővárosban, amely mementóként a háborúkban megerőszakolt nőkre emlékeztet, hanem általában körül szeretnék járni azt a kérdéskört, hogy hogyan kell kezelni a nőkkel szembeni háborús erőszak fogalmát és a kortárs emlékműállítás problémakörét. Emellett kiemelten fontos törekedni arra, hogy a társadalom minél szélesebb körei érezzék magukénak a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés súlyát és jelentőségét. Mindennek elősegítésére szükséges a szakmai és társadalmi párbeszéd megteremtése, amelyben hangsúlyos szerepet fog kapni a részvételiség. A levéltár főigazgatója ezután ismertette a projekt keretében tervezett további rendezvényeket és az emlékmű állításának menetrendjét, valamint bemutatta az állandó bizottság és a szakértő tanácsadó testület tagjait.[2] Kitért arra, hogy a levéltár a projekt keretében forrásgyűjtési akciót indított, amelynek során olyan személyes- vagy családi iratokat (például levelezés, feljegyzés, visszaemlékezés, napló, okmány, fotó) szándékoznak gyűjteni, amelyek a XX. század háborúiba és forradalmaiba engednek bepillantást. (Amennyiben ilyen tárgyú személyes vagy családi forrásokkal rendelkezik, kérjük, vegye fel a kapcsolatot Budapest Főváros Levéltárával.)

1974. április 4-i ünnepség Budapesten. A kivezényelt tömeg a „hős felszabadítókat” ünnepli – ma műr ismert a nők elleni tömeges erőszak ténye (Kép forrása: Wikipedia)

Népessy Noémi, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) főigazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy a BTM a projekt házigazdájaként az adminisztrációs feladatok ellátása mellett két kiállítást tervez: a pályázatra beérkezett pályaműveket be a Budapest Galériában mutatják majd be. A másik tárlat a BTM Kiscelli Múzeum Fővárosi Képtárában több oldalról közelíti meg a fegyveres konfliktusok során a nők ellen elkövetett erőszak kérdéskörét és a kortárs emlékműállítás problematikáját; bemutatja a háborús nemi erőszakra vonatkozó történeti folyamatokat, a változó jogelveket, a téma jelenlétét a vizuális kultúrában, másrészről kritikai történeti megközelítésben szemlélteti az emlékműállítás gyakorlatát. Az előadássorozattal kapcsolatosan Népessy Noémi hangsúlyozta, hogy a felkért előadók az adott téma jeles szakértői és kutatói, előadásaik a témát illető társadalmi párbeszédet és a kérdés nyilvános megvitatását hivatottak elősegíteni.

Apor Vilmos boldoggá avatott magyar vértanú püspök szobra Budán. A püspököt 1945. március 30-án, miután a rezidenciájára menekült asszonyok kiadását megtagadta, egy szovjet katona dulakodás közben halálosan megsebesítette. (Kép forrása: Wikipedia)

A nyitó rendezvény első előadója B. Szabó János (történész, muzeológus, BTM; tudományos munkatárs, Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont Magyar Őstörténeti Témacsoport) volt Normakövetés, normaszegés, erőszak a kultúrák mezsgyéjén – mongolok, tatárok Magyarországon című előadásával. A történész bevezetőjében az erőszak fogalmának évszázadokon átívelő metamorfózisával foglalkozott: mivel a civilizáció magterületeit a II. világháború óta javarészt elkerülték a fegyveres konfliktusok, ma egész máshogyan viszonyulunk ehhez a fogalomhoz, mint a középkorban, a török hadjáratok alatt vagy a világégés idején élt eleink. A prezentáció körbejárta annak a kérdéskörét, hogy miként ítélték meg az erőszakot a tatárjárás során – külön kitérve arra, hogy micsoda sokkot jelentett a IV. Béla országára rontó mongol invázió, különösen a támadók kegyetlen harcmodora. Példákat hozott fel, hogy a történelem során milyen elvek érvényesültek az ostromlott városok elfoglalásakor, így a XV. századi angol-skót határvidéken vagy Arábiában, illetve a XIX. századi a muszlim világban Bizonyítékok vannak például arra, hogy Budapest 1944–45-ös ostroma után is engedélyezett volt a szovjet katonák számára a háromnapi szabad rablás az elesett városban. Az előadást követő, a nyugati hatalmak gyarmatokon alkalmazott erőszakos tetteire irányuló kérdésre az előadó kifejtette, hogy amikor egy alávetett nép föllázad, a gyarmatosítók-hódítók példát akarnak statuálni a többségben lévő lázadók felett, ennek során pedig számtalan alkalommal átlépik saját kulturális normáikat. Erre példa lehet az oszmánok arabok ellen vezetett megtorló hadműveletei vagy a gyarmatosítók afrikai és a betelepülő észak-amerikaiak az őslakosok ellen elkövetett rémtettei, amikor nem érvényesültek azok az etikai-háborús normák, amelyek a kontinensen elvártak és megszokottak voltak.

A tatárok betörésének több mint két évszazaddal későbbi (1488) ábrázolása Thuróczi János krónikájában. (Kép forrása: Wikipedia)

Fedeles Tamás (történész, egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem; tudományos főmunkatárs, MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport) „A katonák kedvük szerint megbecstelenítették” – A nők elleni erőszak a késő középkori Magyarországon című előadásában a nők elleni erőszak késő középkori magyar vonatkozásait vizsgálta, korabeli példák ismertetése alapján, elsősorban az oszmán-magyar háborús eseményeket számba véve. A korabeli magyar városok és falvak leányai, asszonyai nem csupán az idegen seregek martalócaitól rettegtek, ugyanis sokszor a szomszédos birtokokon elkövetett rajtaütések, korabeli kifejezéssel élve a hatalmaskodások során is erőszakos cselekedetek szenvedő alanyaivá váltak, amikor a magyarországiak, határon belül, saját honfitársaikon követtek el erőszakot. Az előadó Buda város jogkönyvéből hozott példákat arra vonatkozólag, hogyan kell kivizsgálni és megbüntetni a nőkön erőszakot tevőket. A vizsgált korszakban a háborúk során nők ellen elkövetett erőszak egyrészt a kulturális és vallási különbségekkel magyarázható, azonban ennél sokkal fontosabb okként említhető az ellenség megfélemlítésének szándéka, a ösztönök biológiai, valamint a katonák esetében megfigyelhető csoportszellem pszichológiai háttere.

Keresztény rabok elhurcolása, rézkarc, 1604. (Kép forrása: mek.oszk.hu)

B. Nagy Anikó (művészettörténész kurátor, gyűjteményvezető, BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár Metszettár; óraadó tanár, Magyar Képzőművészeti Egyetem) Orcádra fordítom ruhádnak alját – A nők elleni erőszak ikonográfiai típusai az ókortól a 19. század végéig című előadásának idézetét Náhum próféta könyvéből választotta: Isten e szavakkal fenyegette meg a szajhaként megjelenített, pusztításra szánt Ninivét. A művészettörténeti szempontú, képekkel gazdagon illusztrált prezentáció a nemi kényszerítés történeti ikonográfiáját követte végig vázlatosan az ókortól a 19. század végéig. Az előadó bemutatta és értelmezte azokat a nyugati civilizáció hajnalán megalkotott, korszakról korszakra örökített és rendre újratöltött mitológiai és bibliai kerettémákat, amelyek az ábrázoló művészetekben évszázadokon át az erőszak – s főként a nők elleni erőszak – narratív foglalatait adták. Az előadás az erőszak különböző paradigmáit követte végig az ókortól a XIX. század végéig, úgy, hogy a szövegszerű források ismertetését a vizuális ábrázolások, az illusztrációs anyag elemzése követte.

A “Sacco di Roma” – I. / V. Károly spanyol és német király (későbbi német-római császár) csapatai feldúlták Rómát, 17. századi festmény (Kép forrása: Wikipedia)

A rendezvényről készült felvétel továbbra is megtekinthető a BFL YouTube csatornáján.

Az előadássorozat második részének tervezett időpontja: 2020. október 1.

Ternovácz Bálint

 

[1] Budapest Főváros Önkormányzata – Projekt Alapító Dokumentum – Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete projekt. A projekt leírása. (https://www.elhallgatva.hu/wp-content/uploads/2020/07/PAD_HMNE_v%C3%A9gleges.pdf) 5. p.

[2] https://www.elhallgatva.hu/bemutatkozas/#projekttagjai

Ezt olvastad?

A Budapest Főváros Közgyűlése 2020. január 29-én kelt határozatával elindult Háborúkban megerőszakolt nők emlékezete című projekt előadássorozatának második rendezvényére október