Izland és az 1956-os forradalom

Ahogy azt korábbi cikkünkben olvashatták, a világ többi részéhez hasonlóan Skandináviában is figyelemmel kísérték a magyarországi forradalom eseményeit. Nem volt ez másképp Izlandon sem, amely mindössze 1944 óta volt független – okkal feltételezhető, hogy egy nemzet függetlenségért való küzdelme ezért ragadta meg a kis ország közvéleményének figyelmét. A Morgunblaðið nevű konzervatív lap 1956. október 24-től 1957-ig gyakorlatilag napi rendszerességgel, több cikkben, legtöbbször a főoldalon írt az aktuális helyzetről Magyarországon, de ezen kívül sok cikk jelent meg a magyar irodalommal, zenével kapcsolatban is. Izlandi értelmiségiek – mint például a Nobel-díjas író, Halldór Laxness – írtak a magyar forradalommal kapcsolatban, illetve az újság cikkeket közölt például Mindszenty József bíborostól vagy Kéthly Annától.

)

Egyetemisták tiltakozása a forradalom leverése ellen 1956. november 6-án (Forrás: Morgunblaðið

A kommunista beállítottságú párt, az Alþýðubandalagið[1] is a közvélemény figyelmének kereszttüzébe került – ahogy a Morgunblaðiðban olvashatjuk, nem a legjobb értelemben. A lap hasábjain több alkalommal jelentek meg a kommunizmust vitató és elítélő írások. A párt vezetőségének látogatásai a szovjet nagykövetségen ellenérzést váltottak ki, és sokan Hannibal Valdimarsson[2] visszavonulását követelték. Az Izlandi Egyetem hallgatói is megmozdultak a forradalom hírére, véradást szerveztek és több tüntetésre is sor került. November 8-án ismeretlen tettesek ellopták a szovjet zászlót a nagykövetség elől.

56-os magyar menekültek Izlandon (Forrás: Morgunblaðið)

A forradalom leverése után az izlandiak figyelemmel kísérték a magyar menekültek sorsát. A Morgunblaðið pénzgyűjtési akcióba kezdett, és az izlandi Vöröskereszt részt vett az Ausztriába menekült magyarok megsegítésében. Ennek a támogatásnak egyik kezdeményezője a Vöröskereszt vezetője, Dr. Gunnlaugur Þórðarson ügyvéd, parlamenti képviselő volt. Az ő javaslatára merült fel annak ötlete, hogy Izland magyar menekülteket fogadjon be. Több koncepció is megfogalmazódott: először csak nőket, vagy gyerekeket akartak volna befogadni, végül azonban mind korban, mint nemben vegyes csoport utazott Izlandra, decemberben érkezett meg a magyar csoport repülőgéppel, Koppenhágán keresztül. Az 52 fős csoportot Hjalti Kristgeirsson kísérte, aki diákként Budapesten tanult a forradalom ideje alatt, és tudott magyarul. A Morgunblaðið természetesen beszámolt az eseményről. Az első cikk, amely a magyarokról szólt, nem közölt semmilyen személyes adatot vagy nevet, és a felnőttek szeme ki volt satírozva, ezzel kívánták védeni a menekülteket. Ugyanakkor az izlandiak mindenképpen azt akarták, hogy a menekültek beilleszkedjenek a társadalomba, ennek érdekében minden segítséget megadtak a magyaroknak: biztosították számukra a nyelvtanulást, és a Morgunblaðiðban lehozták, kinek mi a foglalkozása. A felhívástól remélték, hogy a magyarok megfelelő munkát találnak majd maguknak. Dr. Gunnlaugur Þórðarson egy interjúben kiemelte, hogy a magyarok befogadása jó döntés volt, hiszen szorgalmasak, és remekül beilleszkedtek az izlandi társadalomba.

56-os magyar menekültek Izlandon (Forrás: Morgunblaðið)

A Morgunblaðið a következő években is írt a magyarokról. Bemutatták, hogyan töltötték el első karácsonyukat, majd később azt is, milyen állásokban dolgoztak. A közvélemény érdeklődése a magyarországi események után is megmaradt. 1958. június 20-án nagyszabású tüntetésre került sor Reykjavíkban. Az emelvény mellett feltűnt a pár nappal korábban kivégzett Nagy Imre és Maléter Pál neve.

Az Izlandra érkező magyarok mintegy fele telepedett le végül az országban. Voltak, akik hazatértek Magyarországra, mások pedig továbbmentek az amerikai kontinensre.

Tölgyes Miklós

Az alábbiakban röviden szeretném bemutatni annak a magyar menekültnek az életét, aki elsőnek iratkozott fel az Izlandi Vöröskereszt listájára, hogy a kicsi skandináv országban kezdhessen új életet. Bár idős kora ellenére nagyon aktív, személyesen már nem szeret beszélni az 1956-os eseményekről, ezért korábbi interjúk, újságcikkek, és idősebbik leánya, Hulda María elbeszélései nyomán állítottam össze az alábbi írást.

Tüntetés Reykjavíkban 1958-ban (Forrás: Morgunblaðið)

Tölgyes Miklós Lajos 1935. október 17-én született Zalaegerszegen. 1944-ben családjával Ausztriába menekült, és egy Salzburg melletti kis faluban laktak a második világháború végéig. Hazatérésük után egy ideig a Balatonnál éltek Miklós nagyszüleinél, 1949-ben pedig anyjával és nővérével Budapestre költöztek. 1955 novemberében vonult be Budaörsre katonának, és rádió távírászként szolgált a forradalom kitöréséig. Nagy hatással voltak rá a budapesti események. December 2-án indult el a fővárosból egy csoportot vezetve Ausztria felé. Tölgyes katonai tapasztalatainak köszönhetően biztonsággal tudta vezetni a férfiakból, nőkből és gyermekekből álló csoportot. Sokszor kellett bujkálniuk árkokban, hogy a katonaság ne vegye észre őket. Az akadályokat leküzdve végül sikerrel értek el egy menekülttábort Ausztriában. Tölgyes szándéka az volt, hogy az amerikai kontinensre jusson, de a sors úgy hozta, hogy Izlandra került. A többi magyarhoz hasonlóan a fiatal katona sem tudott sokat arról az országról, ahová tartott. Ma, ha valaki Izlandra látogat, könnyen megérteti magát, ha tud angolul, 1956-ban azonban az izlandiak nemigen beszéltek más idegen nyelvet a dánon kívül, így az első politikai menekülteknek azonnal el kellett kezdeniük izlandiul tanulni, hogy megértessék magukat, és munkát kaphassanak. Tölgyes az első években az izlandi telefontársaságnak dolgozott, olyan munkakörben, amely kevés kommunikációt igényelt – telefonpóznákra kellett felmásznia, és a kábeleket rögzítette.

Tölgyes Miklós (Forrás: Morgunblaðið)

Az első pár év nehézségei nem tántorították el attól, hogy Izlandon maradjon. Pár éven belül egy boltban kezdett dolgozni, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Kristjana Birgissel. 1961-ben házasodtak össze, két leányuk született: Hulda María és Ásdís. Tölgyes Miklós nevét az izlandi szokásoknak megfelelően Mikael Franssonra változtatta.[3] Felfedezték rajzoláshoz való tehetségét, és így sikerült megalapoznia életét. 60 éve él Izlandon családja körében, ma is aktív ezermesterként. Egy interjúban arra a kérdésre, hogy magyarnak vagy izlandinak tartja-e magát, így felelt: „Magyarnak születtem, és magyarként halok majd meg. De közben jó izlandi voltam.”

A család ragaszkodása a magyar származáshoz nagyon erős annak ellenére, hogy nem beszélik a magyar nyelvet. Nagyon érdeklődtek a kultúra iránt és sokat kérdeztek, amikor a velem való beszélgetésre sor került. Ezen kívül úgy határoztak, hogy felveszik a Tölgyes családnevet. Tölgyes Miklós édesanyjának, Máriának a neve pedig leányágon öröklődik tovább.

Gyönki Viktória

 


[1] Izlandon 1916-ban alakult meg az Alþýðuflokkurinn, azaz Szociáldemokrata Párt. 1930-ban kivált, és megalakult a Kommúnistaflokkur Íslands. Ez a Kommunista Párt a Kommunista Internacionálé tagja lett. A szociáldemokratákról 1937-ben újabb csoport vált le, akik egyesülve a kommunistákkal létrehozták a Sósíalistaflokkurinn-t, vagyis a Szocialista Pártot, de nem csatlakoztak a Kommunista Internacionáléhoz. 1956. április 4-én a Szocialista párt a Szociáldemokrata Pártból kivált újabb csoporttal választási szövetséget kötött. Ennek a csoportnak volt a vezetője Hannibal Valdimarsson, aki az új tömörülés, az Alþýðubandalagið (Emberek Szövetsége) vezetője lett. A szövetség bekerült a Parlamentbe az 1956. július 24-i választások után. A kormánykoalíció tagjaként két miniszteri széket kaptak: Hannibal Valdimarsson a szociális ügyekért, míg Lúðvík Aðalsteinn Jósepsson a kereskedelemért és a halászatért felelős miniszter lett.

[2] A kormánykoalíció tagjaként az Alþýðubandalagið két miniszteri széket kapott: Hannibal Valdimarsson a szociális ügyekért, míg Lúðvík Aðalsteinn Jósepsson a kereskedelemért és a halászatért felelős miniszter lett. Mindketten 1958. december 23-ig maradtak hivatalban.

[3] Izlandon a mai napig az az apa nevéből képezik az utónevet, tehát az apa nevéhez a –son (valaki fia) vagy a –dóttir (valaki lánya) végződést illesztik. Később a törvényt enyhítették, így azok a családok, akik például dán származásuk miatt rendelkeztek családnévvel, visszavehették azt.

 

Ezt olvastad?

Újabb állomásához érkezett a Magyar Nemzeti Levéltár és az Újkor.hu történelmi portál által szervezett Levéltári délutánok című előadássorozat november 2-án.