„Maradni szégyen, veszni borzalom” – a Petőfi Irodalmi Múzeum első világháborús kiállítása

2014. november 5-én egyedülálló kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), amely a magyar írók első világháborús szerepvállalását mutatja be. A 2016. január 10-ig megtekinthető tárlatot írásunk belülről, kurátori szemmel mutatja be.

„Maradni szégyen, veszni borzalom.” Ez a Szép Ernő idézet a címe a Petőfi Irodalmi Múzeum első világháborút bemutató kiállításának. A kiállítás készítő kurátor csapat (Varga Katalin, Borbás Andrea, Molnár Eszter Edina, Sulyok Bernadett, Veres Miklós) egyik célja, a háborút megélt magyar írók, költők nézőpontjából illetve értelmezésében bemutatni az 1914 és 1918 közötti évek történéseit. A kiállítás személyes narratív forrásokra – levelezésekre, naplókra – alapozva, korabeli irodalmi művekből építkezve az egyéni tapasztalatok közvetítésére vállalkozik olyan módon, hogy szerkezetében az írók számára adódó új szereplehetőségek köré szerveződik. A front, a hátország és a fogság színtereinek, valamint a tipikus háborús kihívásoknak élményszerű megjelenítésére az írók személyes használati tárgyai, kötetei és kéziratai mellett korabeli képzőművészeti alkotások, plakátok, fotók kerültek bemutatásra.

A primitív ember egyedül élhetett, mert minden szükségletéről maga gondoskodott. A jövő embere maga élhet, mert minden szükségletéről gondoskodik így is a technika, a civilizáció. A technika eddig demokratizálta az emberiséget, most arisztokratává teszi az embert.” – Biró Lajos: A repülő ember

A kiállítás rendhagyó módon keretes szerkezettel mutatja be a látogatóknak a világháború kataklizmáját és annak hatását. A kiállítás bevezető és záró szakasza a magyar nyelvű utópisztikus és sci-fi irodalom háborús utópiáit mutatja be a közönségnek. A felvezető szakasz a világháborút megelőző, boldog békeidők hangulatát idézi meg. Ennek első részét olyan 1914 előtt megjelent magyar nyelvű irodalmi művek inspirálták, amelyek számoltak egy, a jövőben bekövetkező, világot átformáló háború lehetőségével. A steampunk stílusban megalkotott grafikák, és az ezek alapján megépített modellek hivatottak bemutatni, hogy a korszak legjelentősebb írói, köztük Jókai Mór, Ambrus Zoltán, Csáth Géza, milyen eszközöket, fegyvereket, járműveket vizionáltak. Ezekből több a világháború során vált pusztító eszközzé (repülő, tengeralattjáró), éles kontrasztot teremtve azokkal a szövegekkel, amelyek a repülőgépet, és tágabban értelmezve a technikai fejlődést mint az emberi alaptermészet egyik lehetséges formálójaként, mi több megváltójaként mutatták be.

A háborús utópiákat követő szakaszban a világháború lehetőségét felvillantó publicisztikák és versek többek között Cholnoky Viktor  A világháború c. cikke 1906-ból, Szép Ernő A háború előestéje című verse 1912-ből, vagy Csáth Géza Nincs vége című cikke bizonyítják, hogy a világháború kitörése nem érte teljesen váratlanul a magyar írótársadalmat.

Minket Váradon (Jászit, Birót és engem) a szó szoros értelmében megríkatott a trónörökös drámája. Képzelheted milyen egzaltáltan utaztam, érkeztem Szatmárra.” Ady Endre Boncza Bertának, 1914. július 3.

A világháborús fikciók felvezetik a háború kitörését. A boldog békeidők utolsó harmonikus nyári hangulatát megidéző szövegek idillt tükröznek, amelyet egyetlen pillanattal zúzott szét a szarajevói merénylet híre. A trónörökös pár halála az egész magyar társadalmat megrázta. A merénylet miatti felzúdulás, a hadüzenet híre lassan világossá tették az írók számára, hogy világháború közeledik. A sorozást bemutató szakasz, már egy új világ születésnek első pillanatát mutatja be a látogatóknak. Az érintett írók közül több nevet említhetnénk, de emeljük ki Kosztolányi Dezsőt, akit háromszor is soroztak a háború alatt. Kétszer alkalmatlannak találták szívbillentyűzavar miatt. Harmadszorra viszont alkalmasnak nyilvánították, s csak a Világ szerkesztőségének köszönhette, hogy nem vitték el katonának. Különösen megdöbbentő Karinthy Frigyest katonaruhában látni, akinek hazahozatalán Teleki Sándorné (Szikra) és a magyarországi cenzúrát felügyelő író, a trianoni békediktátum későbbi aláírója Drache-Lázár Alfréd fáradozott.

A sorozást bemutató részt követően, a kiállítás rendhagyó módon folytatódik. Kihasználva a múzeum adottságait, a látogató választhat bejárási útvonalat, a front és a hátország között. A párhuzamos térszervezés lehetőséget ad arra, hogy a látogató több irányból meg tudja nézni a kiállítást. Ez a lehetőség több olvasatot is kínál a látogatók számára, hisz a két végpont között nem feltétlenül kronologikus a sorrend. A két tér közös keresztmetszete, a végén látható üvegfal, ahol a hátországi és fronton készített tárgypárok segítségével kaphat képet a látogató a két világ éles különbségéről.

„Feltámadt bennem, s azóta egy percre nem hagyott el egy óriási felelősségérzés, hogy itt tenni kell valamit, kiabálva, sírva kell figyelmeztetni az embereket, hogy ne engedjék magukat belesodorni abba a szörnyűségbe, amit ártatlan emberek legyilkolása, egy világ összeomlása jelenthet, ami állati irtózat és ellentéte minden emberségnek.” – Lengyel Menyhért: Egyszerű gondolatok

A hátország első termének középpontjában négy író, Ady Endre, Babits Mihály, Móricz Zsigmond és Lengyel Menyhért áll. A különböző háborús attitűdök formálódásának bemutatása a terem célja, miközben felvillantja az értelmiségi szereplehetőségek sokoldalúságát. A háború tényéhez kapcsolódó magatartás kapcsán Nagy Lajos szavait idézhetjük, aki a következőket írta 1918-ban Lengyel Menyhért Egyszerű gondolatok című könyvéről:

Lengyel Menyhért volt az első, aki mert nyíltan és bátran félni a háborútól, borzadni minden tünetén, kétségbeesni, szörnyülködni, ő volt az első, aki e hangulatai nyomán gondolkozni mert, a gondolatait le merte írni, sőt közrebocsátani is merte. Az elsőség érdeme az övé, – e sorok írója nem feledkezik meg másokról, hanem tudatosan nem ismeri el senki másnak Lengyel előtt ilyen erkölcsi erejét.”

Lengyel elvi pacifizmusa mellett tanulságos Móricz Zsigmond útja, aki a háború igenléséből jut el annak elítéléséig. Az írói hozzáállások változása mellett a terem másik meghatározó témája a cenzúrához fűződő viszony, amelyet egy óriási cenzúrapecsételő jelképez. A további ismeretbővítés céljából elhelyezett érintőképernyőn a látogató végigkísérheti a Rákosi Jenő és nyugatosok, Ady Endre és Gyóni Géza kapcsán lefolytatott vitáját.

„[…] a sajtó s különösen a haditudósítók kara szorosan belekapcsolódik a háború érdekeinek a szolgálatába, a hadsereg egyik fegyvernemévé válik, de ez az állapot nagyon megnehezíti az egyes haditudósítók írói képességeinek érvényesülését.”– Molnár Ferenc haditudósításai, Vasárnapi Újság,

A következő teremben a haditudósítás, mint műfaj kerül bemutatásra. A haditudósítói szerep különleges volt, hisz ők teremtették meg a kapcsolatot a hátország és a front között. A négy haditudósítót, Molnár Ferencet, Vészi Margitot, Biró Lajost és a kakukktojásként szereplő Szomory Dezsőt – aki úgy írt haditudósításokat, hogy soha nem járt még a front közelében sem – állítja központba. A látogató megismerheti, hogy miként gondolkodott a haditudósításról maga a hatalom. Beszédes a Tisza István által Herczeg Ferencnek írt levél, ahol a miniszterelnök egyszerűen csak kirándulásnak nevezte a haditudósítóknak impresszióik beszerzésére szervezett utakat. Fontos szerep jut a szövegekben a cenzúra bemutatásának, amely haditudósítói írások minden egyes sorát meghatározta, visszahatva ezzel a haditudósítók önreflexióira és külső megítélésre. A sátorként berendezett enteriőr hangulatát haditudósítói grafikák (például Conrad Gyula) határozzák meg.

Krisztus elfordítja a fejét a Földtől. A magamfajta lakója ennek a világnak kábultan néz maga elé: ember vagyok-e csakugyan?” – Gárdonyi Géza: Napló

A haditudósítói térből továbblépve a látogató megismerkedhet Kassák Lajos világháborús tevékenyégével. A kassáki életmű világháborús vonatkozásai mellett, a különböző konzervatív és nyugatos írók Kassákkal kapcsolatos reflexiói megmutatják Kassák megítélésének sokszínűségét. Közvetlenül Kassák után Móra Ferenc és Tömörkény István háborús tevékenységével ismerkedhet meg a látogató. Az ezzel szemközti falon az idősebb írók generációjához tartozó Bródy Sándor és Gárdonyi Géza, a fiaikat féltő apák szerepéből tekintenek a háború borzalmaira.

„Most például első örömünket elkeseríti a spanyolnátha. Soha ennyi halottaskocsit nem láttunk a pesti utcákon, a szomorú fekete-ezüst fogatok a gyászhuszárokkal sietve vágtatnak végig, mert sok a dolguk. Istenuccse, nem így képzeltük a béke közeledését.” – Kosztolányi Dezső: Hja, béke van

A kassáki térből a kórterembe jutunk. A háború allegóriájaként egy kórházba helyezve jelenik meg az őrület, ami egyaránt fejezi ki a tömegek háború eleji pszichózisát, illetve a fokozatos lelki és testi megroppanását. Jól példázza ezt Juhász Gyula állapota 1918-ban. A kórteremben bemutatásra kerül Csáth Géza munkássága, aki katonaorvosként szolgált a háborúban. A háborús pszichózis hatásai mellett kiemelt szerep jut a világméreteket öltött járvány, a spanyolnátha bemutatásának, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Kaffka Margit személyes tragédiáin keresztül.

Aki nem volt el négy hónapig hazulról, nem volt piszkos, tetves, rongyos kívül-belül, kócos, borotválatlan, éhes valami kis édességre csak, nem tudja, hogy mi az, csomagot kapni, amiben szappan van, tiszta ruha – óh Istenem, zsebkendő! – nem kell többé ujjaimat az orrom után a nadrágba törölni.” – Hamvas Béla szüleinek és testvérének írott leveliből

A front felőli bejárást választva a megtekinthetjük Gyóni Géza, Nagy Endre, Tersánszky Józsi Jenő fronthoz kapcsolódó élményeit. A frontot bemutató szakasz egyik legmarkánsabb része az úgynevezett érettségizők fala. Több írónk a frontra kerülve tudta csak befejezni iskolai tanulmányait és szerzett érettségit, mint Hamvas Béla, Szabó Lőrinc, Tamási Áron vagy Erdélyi József. A front egyik legfontosabb üzenetét közvetítő részéről van szó, amely bemutatja, hogy a háborúban érintett emberek jelentős része szinte még gyerekként került a frontra, és ott vált azzá az íróvá, akit később a nagyközönség megismert. Meghatározó hangulati eleme a frontnak a két földtárló, amelyekben személyes tárgyak, levelek és naplók láthatóak. Ezeket Molnár Ferenc és Biró Lajos haditudósításai inspiráltak, akik írásaiban elmondják, hogy a legszörnyűbb élményt számukra a fronton a halott katonák földön szanaszét heverő személyes tárgyai és levelei jelentették. A front záró szakaszában Szép Ernő és Balázs Béla tanulságos és példamutató háborús szerepvállalásával ismerkedhet meg a látogató.

A francia műveltséget, a francia népet továbbra is szeretem. Sokat szenvedett ez az ország, ami sok mindent megmagyaráz… De mindig érthetetlen marad előttem az a szokatlan gyűlölség, amellyel a hivatalos Franciaország a magyar néppel szemben viseltetett az egész háború alatt. Elítélem bánásmódját a foglyokkal szemben, és kárhoztatom a fegyverszünet utáni bosszúálló, imperialista politikát…” Kuncz Aladár: Fekete kolostor

A frontról a fogság élményét bemutató terem felé veheti az irányt a látogató. A fogság tematikailag két nagyobb részből áll: az internálásból és a hadifogságból. Az internálás témáját Kuncz Aladár legjelentősebb művének, a Fekete kolostornak segítségével tekintheti át a látogató. A hadifogság élményét pedig olyan autentikus szerzők regényein, visszaemlékezésein és versein keresztül, mint az orosz fogságba került Markovits Rodion, Strém István, és Németh József (Németh László édesapja), vagy az olasz fogságba került Tersánszky Józsi Jenő. A fogságba esés élményét megmutató, az utazás szörnyűségeit érzékeltető, és magát a fogság szenvedéseit felvázoló szakasz végül a hazaúttal zárul, amely lehetett viszonylag rövid, mint Tersánszky, kalandosan hosszúra nyúlt, mint Strém és Markovits, esetleg tragikus, mint Gyóni Géza és testvére esetében, akik életüket vesztették a Szibériában.

A ravatal körül forradalmi tüzek égtek; de hol is éghettek volna, ha nem ott?” – Herczeg Ferenc: Hűvösvölgy

A háborús világot Melocco Miklós Ady Endréről készült alkotása zárja, amelyet rendhagyó módon sikerült integrálni a kiállításba. Ez a tér a költőfejedelem, Ady Endre búcsúztatásaként jelenik meg, de a háború valamennyi áldozatára való emlékezés lehetőségét is adja a látogató számára. Ady halála, temetése felvillantja a nemzethalál vízióját, amely összekapcsolódott a háború vesztés szörnyű élményével.

2015-öt irtunk Kr. u. A háborús hullám elmúlt. A békeszakasz kezdetén voltunk. Az emberiség egyik fele szabályszerűen levágta az emberiség másik felét. Tíz nap alatt. Record! Az előbbi háború még egy évig tartott. És voltak sebesültek! Most nem; csak halott.” Radóné Kempner Magda: Integrállények, 1926

Az utolsó terem mutatja be a háború művészeti és irodalmi utóéletét. Az irodalmi rész további két részre oszlik. A világháború után a háború élményének irodalmi feldolgozása az 1920-as évek végén kezdődött, és a 1930-as években érte el a csúcspontját. Olyan írók jelentkeztek a háborút feldolgozó regényeikkel, mint Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Smogyváry Gyula, Zilahy Lajos. Élen jártak a világháborús élmény feldolgozásában az Erdélyi Szépmíves Céh írói, köztük Bánffy Miklós, Nagy Dániel, Nyirő József és Szántó György.

A második tematikai egység, amely egyben a kiállítás záró szakasza, a két világháború között megjelent újabb világháborút vagy világháborúkat vizionáló utópisztikus műveket mutatja be. A terem hangulatát Babits Mihály Elza pilóta című regénye inspirálta. A regény élénk színekkel ecseteli a jövőben kitörő, gázzal folytatott háború szörnyűségeit. Ezzel szemben Lengyel Menyhért A boldog város című regényében egyenesen a háborúba és pusztításba süllyedő európai és nyugati civilizáció józanságát kérdőjelezi meg. A gázháborúktól való félelem nemcsak az irodalomban, hanem a képzőművészetben is megjelent, erről tanúskodik Zilzer Gyula Gáz című litográfiai albuma. A végső utópia szakasza lezárja kiállítás kezdetén megnyitott keretet, nyomasztó hangulatával előre mutat az újabb világháború felé.

Az első világháborús irodalmi anyag gazdagsága nemcsak súlyos egyéni, társadalmi és nemzeti tragédiánkra irányította rá a figyelmet, de bizonyos értelemben egy fájó hiányra is. A kurátorok csapatának sokszor volt olyan benyomása, hogy a magyar írótársadalom első világháborús anyagának feldolgozása, jelentőségének megértése, még az alapkutatások szintjén sem kezdődött meg az elmúlt 100 évben. A 20. század során egymást követő hazai tragédiák miatt az első világháború kapcsán elmaradt a szembenézés, a feldolgozás, mind az irodalomtudományban, mind a nemzeti kollektív emlékezetben. Bízunk benne, hogy a kiállításunk a maga szerény eszközeivel segíti ezt a folyamatot.

Veres Miklós, kurátor

Ezt olvastad?

Woodrow Wilson (1856–1924) két cikluson keresztül, 1913 és 1921 között töltötte be az Egyesült Államok szövetségi elnökének székét. A demokrata párti