„Mindezt a feleségem miatt tettem. Ti pogányok ne temessetek el engemet…” – Az 1879-es tatai vérengzés reprezentációja a korabeli sajtóban

1879. szeptember 24-én este Tata főutcáján olyan erőszakos cselekmény történt, amely napokon belül az országos sajtó visszatérő témájává vált. A vérengzést Szőgyi Mihály követte el, aki személyes és anyagi sérelmei miatt meggyilkolt egy köztiszteletben álló bőrkereskedőt, majd menekülés közben további áldozatokat is, végül öngyilkosságot követett el. A tatai ámokfutás története kezdetben több, kevés információt tartalmazó híradásban jelent meg, majd az újságírók oknyomozása révén pontosabb beszámolók születtek. Az esetről összesen húsz tudósítás látott napvilágot 1879. szeptember 25. és október 5. között. Cikkemben az esetet a korabeli sajtó különböző műfajú tudósításainak, valamint a a vonatkozó egyházi anyakönyvi bejegyzéseknek az együttes elemzésével rekonstruálom, bemutatva, miként formálódott és pontosodott az eset értelmezése a nyilvánosságban.

A vérengzés első verziója – Szenzáció-orientált cikkek

A történtek első verzióját az 1879. szeptember 25-én, a gyilkosság másnapján kiadott lapokban leírtak jelentik, amelyet később is több újság átvett. Ezen verzió szerint a kegyetlen gyilkosság  szeptember 24-én történt meg, este nyolc óra tájban. A rablásnak induló tettet Szőnyi Mihály – később javították nevét –, egy tatai illetőségű csavargó követte el, amikor is Tata városának főutcáján kiszemelte Langheim bőrgyáros üzletét. Szőnyit korábban már több ízben elítélték betörés és rablás bűntettével. Azon az estén az üzletben a tulajdonos és segédje tartózkodott, miután belépett az üzletbe, Szőnyi fejszéjével ketté hasította a köztiszteletben álló iparos fejét, amelybe az áldozat rögtön bele halt.

Tettét folytatni akarván a segéddel is hasonlóan akart elbánni, ugyanakkor a segéd kirohant az utcára és nagy lármát csapott, hogy valaki siessen a segítségére. Ezt meghallva a községi segédjegyző sietett a segéd megsegítésére, ugyanakkor a gyilkos, aki közben kijött az üzletből, bevárta az őt megfogni kívánó köztisztviselőt, és fejszéjével ismét lesújtott. Tette után futásnak eredt, mivel a segéd addigra riasztotta a lakosságot. A lakosok közül Bauer ügyvéd kocsisa utolérte és mielőtt megfoghatta volna Szőnyi elővette pisztolyát és agyonlőtte a kocsist. Ezek után a katonák és a lakosság összefogva bekerítette az elkövetőt; a csapdába esett ekkor Szőnyi elővette második pisztolyát, és azzal saját magát főbe lőve, a helyszínen meghalt. A holttest megvizsgálása után további gyilkolásra alkalmas eszközöket fedeztek fel nála. (Pesti Napló, 1879. szeptember 25. Esti kiadás. 2., Ellenőr, 1879. szeptember 25. Esti kiadás 1., A Hon 1879. szeptember 25. Esti kiadás 2., Egyetértés, szeptember 26. 2., Hölgyek lapja, 1879. október 4. 467.)

A vérengzés második verziója – Korrekcióra törekvő cikkek

Az előbbiekben rögzített, véres eseménysor azonban nem a történet egyetlen variánsa – a korábbi közleményeket kiegészítő és helyreigazító írásokat azonban már kevesebb lap hozta le.  Először az Ellenőr szeptember 26-án esti számában majd 27-én A Hon reggeli számában jelentek meg ilyen cikkek, és például ekkor került javításra az elkövető neve is.

Az idézett lapok szerint az események este hétkor kezdődtek meg, mikor Szőgyi Mihály tatai illetőségű, de már régóta Komáromban lakó csavargó – Szőgyi nővére Észak-Komáromban lakott családjával – szeptember 24-én, a délutáni órákban érkezett Tata településére. Langheim Dávid bőrkereskedő otthonához ment, amely Tata legnépesebb utcájában volt. Szőgyi csengetett a kapun, amelyet a cseléd nyitott ki és azt mondta neki, hogy munkaadójának hozott levelet Komáromból. A cseléd erre beengedte Szőgyit a házba, és bekísérte őt a konyhába. Mikor Langheim a szobából a konyhába belépett, akkor a családapát Szőgyi megragadta és kivonszolta az udvarra, ott pedig agyonszúrta. Ezt követően a szolgáló, Langheim felesége és lánya sikoltozva kifutottak az udvarra. (Ellenőr, 1879. szeptember 26. Esti kiadás 2.)

Ezeket a sikolyokat hallotta meg Láng Ferenc városi aljegyző, aki éppen feleségével tartott haza szőlőjükből. Előbb mindketten besiettek a házukba, majd az aljegyző kijött – vélhetően, hogy Langheimék segítségére siessen. A gyilkos azonban a kapufélfánál őt is leszúrta. Szőgyi ezután eredt futásnak a Komáromi utcán észak felé, Szőny irányába, agyon lövéssel fenyegetve meg közben mindenkit, aki őt fel akarná tartóztatni. Horváth, Bauer ügyvéd kocsisa neki rohant a menekülőnek és megragadta őt, de abban a pillanatban Szőgyi agyonlőtte a bátor fiatalt. Miután a lakosság és a katonák is üldözőbe vették, Varga tatai gazda gereblyével lerántotta a gyilkost a lábáról és miután a Szőnyiben tudatosult, hogy nem tud elmenekülni, főbe lőtte önmagát. (Ellenőr, 1879. szeptember 26. Esti kiadás 2.)

A Hon cikke abban különbözik, hogy itt Szőgyi a levelet Szőnyből hozta, és Langheimet nem leszúrta, hanem szíven lőtte. A cikk alapján Langot pedig az udvarra belepve gyilkolta meg késsel, majd az aljegyző csak a legközelebbi boltig tudott eltántorogni, ahol egy székre roskadva hunyt el. A cikk az is megjegyzi, hogy a nála talált pisztolyok régiek és ócskák voltak. (A Hon, 1879. szeptember 27. Reggeli kiadás 2.)

A vérengzés harmadik verziója – Oknyomozó cikkek

A tatai vérengzés hátteréről a legrészletesebb információkat két lap szolgáltat, amelyek tartalmát később mások is részleteiben átvettek. Különösen az Esztergom és Vidéke közölt olyan adatokat, amelyek fényt derítettek az első emberölés indítékaira, míg a Pesti Hírlap 1879. szeptember 28-i száma átfogó, részletekbe menő beszámolót adott közre az eseményekről. Ugyanakkor a Pesti Hírlap cikk szerzője több idézetet is használt a gyilkosságsorozat elkövetőjétől és áldozataitól, amelyt más lapok nem vettek át. A Magyarország 1879. október 1-én kiadott számában is új információkat közöltek az esettel kapcsolatban, majd a Veszprém megyei hivatalos heti közlöny 1879. október 19-i száma ennek legtöbb információját megerősítette.

A tudósítás szerint a tettes, Szőgyi Mihály 43 éves, rovott előéletű férfi volt, aki mintegy tizenöt éve nem élt Tatán, ám időről időre visszatért a városba, rendszerint gyanús ügyek intézése céljából. Korábban tehetős embernek számított, ami arra vezethető vissza, hogy a Szőgyi család már a 18. századtól kezdve malombérlők voltak Tatán. Házassága idején jelentős vagyonnal rendelkezett, azonban néhány év alatt élete teljesen összeomlott. Felesége elhagyta, gyermeke meghalt, anyagi helyzete tönkrement, és ettől kezdve züllött életmódot folytatott. Meggyőződése szerint mindezért több személy is felelős volt, akik ellen bosszút forralt. (Pesti Hírlap, 1879. szeptember 28. 6.)

Ezek közé sorolta Langheim Dávid tatai bőrkereskedőt is, akit vagyonának elvesztéséért tartott felelősnek. Szőgyi még házas emberként vásárolt egy házat, amelyről később kiderült, hogy előző tulajdonosának Langheim korábban kölcsönt nyújtott, és ezt követelésként érvényesítette a ház új tulajdonosával, Szőgyivel szemben. A per végül a ház árverezéséhez vezetett, Szőgyi pedig elvesztette a vételárat. Bár később többször próbált elszámolást követelni Langheimtől, minden alkalommal elutasításban részesült. A sérelem lassan gyűlöletté érlelődött, amely végül az 1879. szeptember 24-i véres eseményekhez vezetett. (Pesti Hírlap, 1879. szeptember 28. 6., Esztergom és Vidéke, 1879. szeptember 28. 3.)

A Budapesti Közlöny hírei szerint Langheim Dávid neve több jogi ügyben is felbukkant a 19. század második felében. 1873-ban egy Nobl Sámuel ingatlanára vonatkozó zálogjogi ügyben (734 forint 821 krajcár) kellett ügyvédet kijelölni, ellenkező esetben Nobl elveszíthette jogait. Később, 1877-ben Langheim maga volt felperes egy kisebb összegű követelés ügyében (52 forint 52 krajcár), akit Bauer Ödön ügyvéd képviselt. Az alperesek a Szilágyi család tagjai és örökösei voltak. Bár nem bizonyítható, hogy Szőgyi Mihálynak köze lett volna az ügyekhez, tény, hogy Langheim többször is felperesként szerepelt zálogjogi perekben, és elképzelhető, hogy még az 1860-as években történtek hasonló esetek.

Aznap este Szőgyi a billegi csárdától Tata felé tartott. Útközben Nikits Mihály szekeres fiúval találkozott – akkor huszonkét éves lehetett, ami házassági bejegyzéséből derül ki –, akitől fuvart kért. Út közben rablógyilkosságokról beszélt, amivel láthatóan megfélemlítette útitársát. A város közelében leszállt este hat óra körül, majd Tóvárosban betért egy korcsmába, ahol rövid idő alatt nagy mennyiségű bort fogyasztott, s kijelentette: „Ez kurázsit csinál.” (Pesti Hírlap, 1879. szeptember 28. 6., Magyarország, 1879. október 1. 2.) Este negyed nyolc körül Langheim Dávid házánál csengetett. (A ház ma a Komáromi utca 5. szám alatt található.)  Azt állította, hogy Komáromból hozott levelet. Langheim a kaput kinyitotta, és mit sem sejtve beengedte őt, ám Szőgyi az alkalmat kihasználva elreteszelte a kaput, majd a konyhaajtónál megtámadta áldozatát. A földre teperte, térdével mellkasát szorította, a Langheim segítségére siető, huszonegy éves Mária lányát és a család cselédjét félrelökte. Majd Szőgyi egy éles késsel halálos sebet ejtett a bőrkereskedőn. (Pesti Hírlap, 1879. szeptember 28. 6.)

A házban kitört pánik közepette Langheim felesége az utcára rohant segítségért, lánya pedig az ablakon át kiáltott. A zajra több szomszéd is a helyszínre érkezett, mint például a szomszédban lakó Antal Lajos ügyvéd két fia, a tizenkilenc éves Lajos (később református lelkész), és a tizenhárom éves Géza nevű fia (ő később a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke volt 1924 és 1934 között); valamint Láng Ferenc városi aljegyző, aki megpróbálta feltartóztatni a támadót, Szőgyi azonban őt is leszúrta. Közben az feltehetően az idősebbik Antal fiú felé kiáltotta Láng, hogy „Mentse meg magát!” (Pesti Hírlap, 1879. szeptember 28. 6.)

Szőgyi ezután két pisztollyal a kezében az utcára menekült, ahol Horváth József kocsis próbálta útját állni. Szőgyi két lövéssel végzett vele. A menekülő gyilkost végül hátulról lerántották – egyes forrásokban Varga tatai gazda gereblyével rántotta le –, ekkor térdre rogyva saját magával is végzett: pisztolyát a szájába emelve főbe lőtte magát. Holttestét a városházára szállították, ahol boncolás során több fegyvert, kevés készpénzt – 89 krajcárt –, valamint egy búcsúlevelet találtak nála, amelyben tettét feleségéhez kötötte, és saját temetésének megtagadását kérte. A búcsúlevelében a következőket írta:

„Mindezt a feleségem miatt tettem. Ti pogányok ne temessetek el engemet, tegyétek ki testemet a madaraknak, hadd falják fel. Isten veletek jó barátaim!” (Pesti Hírlap, 1879. szeptember 28. 6–7.)

Az emberölés utóélete

Az Egyetértés 1879. szeptember 30-i számában ismét foglalkozott Szőgyi ügyével, amelyet a Békésmegyei Közlöny is átvett október 2-án. A cikk a tatai szolgabírói hivatal főkapitánysághoz intézett átiratát ismertette, amelyben felvetették annak lehetőségét, hogy Szőgyi Mihály összefüggésbe hozható Neumann Sándor mészáros korábbi meggyilkolásával is. Az eset Budapesten történt, a Váczi utcában. Az átirat indoklása szerint a gyanút egyrészt Szőgyi mészárosként való tevékenysége táplálta, másrészt az, hogy a nyár folyamán gyakran tartózkodott Budapesten. A tatai szolgabírói hivatal ezért vizsgálat megindítását kezdeményezte a főkapitányságnál. A cikk ugyanakkor megjegyzi, hogy az átirat nem szolgált részletes indoklással arra vonatkozóan, milyen konkrét bizonyítékok alapján tartották a vizsgálatot megalapozottnak, különösen annak fényében, hogy az ügyben mindkét érintett személy már elhunyt. (Egyetértés, 1879. szeptember 30. 2., Békésmegyei Közlöny, 1879. október 2. 3.)

Az esetben elhunyt személyek élettörténete

Langheim Dávid

Langheim Dávid 1828-ban született Tatán, egy nyolcgyermekes izraelita család legfiatalabb fiaként. A családot az 1848-as zsidóösszeírás (Conscriptio Judaeorum) is rögzítette, amely nemcsak a létszámukat, hanem társadalmi beágyazottságukat is jelzi. Apja Langheim Izsák volt, aki Tatán született 1771-ben. Nagyapja Jakov Langheim pedig 1831-ben hunyt el, dédapjáról Iszer Langheimről csak neve maradt fenn. Apja mesterségét Dávid vitte tovább: bőrkereskedőként Tata főutcáján, a Komáromi utcában működtette üzletét, ahol családjával lakott.

Felesége Pollak Julianna – más forrásokban Lemberg(er) Júlia – Pozsonyból származott. Házasságuk során három gyermekük született: két lányuk, Lujza és Mária 1855-ben, illetve 1858-ban; Fiuk, Izidor pedig 1861-ben. Utóbbi később Lakosra magyarosította a nevét, fakereskedő lett, és a dualizmus kori gazdasági elitbe emelkedett. Pályafutása csúcsán a Phönix életbiztosító-társaság vezérigazgatója volt.

A család anyagi helyzetére utal, hogy Julianna 6000 forint hozományát hivatalosan is bejegyezték Langheim cégébe – ez az összeg a korszakban egy tehetősebb polgári egzisztenciát jelzett. Mindez azonban nem védte meg Langheim Dávidot a gazdasági összeomlástól. 1879 márciusában csődöt jelentett, amelyet maga a tulajdonos kezdeményezett. Az ügyet Komáromi Királyi Törvényszék tárgyalt, és a hitelezők követeléseit országos lapban tették közzé.

Fél évvel később, 1879. szeptember 24-én Langheim Dávid erőszakos halált halt: üzletében Szőnyi Mihály ölte meg. Halála után felesége vitte tovább az üzletet, amire utal, hogy 1892-ben még bőrkereskedőként tevékenykedett Tatán. Halála nemcsak egy egyéni tragédia volt, hanem egy olyan társadalmi feszültségekkel terhelt történet része, amely a 19. század végének gazdasági bizonytalanságait és erőszakos konfliktusait is megmutatja.

Láng Ferenc

Láng Ferenc 1833 januárjában született Tatán. Édesapja, idősebb Láng Ferenc kocsisként dolgozott, édesanyja Veber Anna volt. A család az akkori Hajdú utcában, a 698. szám alatt élt. Láng Ferenc pályáját a városi közigazgatásban futotta be: aljegyzőként szolgált a Tatai városházán. Ez a tisztség nem csupán adminisztratív feladatokat jelentett, hanem aktív részvételt a város mindennapi ügyeinek intézésében is, így betekintést engedett Tata társadalmi és gazdasági életének működésébe.

Magánéletében 1857. szeptember 28-án kötött házasságot Rekus Katalinnal, aki Rekus Mihály csizmadia mester és Pintér Katalin gyermekeként egy kézműves családból származott. A házasság jól példázza a korszak városi társadalmára jellemző kapcsolatokat, ahol a közigazgatási tisztviselők és a kézműves réteg családjai szorosan összefonódtak. Összesen tizenegy gyermekük született, akik közül nem mindenki élte meg a felnőtt kort.

1872-ben tagja volt a világkiállítási országos magyar bizottmánynak, ami azt mutatja, hogy bekapcsolódott a Monarchia ipari és gazdasági modernizációjához kapcsolódó országos kezdeményezésekbe. Ugyanebben az évben, az Országos Ipari Szövetség megalakulását követően, a szervezet tatai kerületi bizottságának aljegyzőjévé választották. Ez a tisztség megerősíti, hogy Láng Ferenc nemcsak hivatali munkáján keresztül, hanem közéleti szerepvállalásával is hozzájárult Tata fejlődéséhez a 19. század második felében.

Életének tragikus véget vetett az 1879. szeptember 24-i tatai vérengzés. A zajra több szomszéd is a helyszínre sietett, köztük Láng Ferenc városi aljegyző is, aki feleségével együtt éppen szőlőjükből tartott hazafelé. Megpróbálta feltartóztatni a támadót, Szőgyi Mihályt, ám az őt is leszúrta. Temetésére 1879. szeptember 26-án került sor.

Horváth József

1854-ben született Horváth József a Fejér vármegyei Magyaralmáson, egy zsellércsaládban. Szülei, Horváth József és Simicska Katalin 1841-ben kötöttek házasságot, és a falu 45. számú házában éltek. Gyermekéveit tragédiák árnyékolták be: édesanyját hétévesen, édesapját tizenkét évesen veszítette el. Árvasága után Tatára került, ahol a Komáromi utcában lakott, és munkát vállalt Bauer ügyvéd szolgálatában, kocsisként. Élettörténete jól példázza a falusi szegényrétegek városba áramlását és a megélhetésért folytatott küzdelmet.

Az 1879. szeptember 24-i tatai vérengzés során Horváth József – Láng aljegyzőhöz hasonlóan – megpróbálta feltartóztatni Szőgyi Mihályt. A támadóval kialakult dulakodás és üldözés közben halálos lövést kapott, és a helyszínen életét vesztette. Temetésére 1879. szeptember 26-án került sor.

Szőgyi Mihály

Szőgyi Mihály 1836 áprilisában született Tóvároson, keresztelőjére április 28-án került sor. Szülei Szőgyi József molnár, a tatai református egyház elöljárója és Vári Nagy Erzsébet voltak. Mihály és testvérei keresztelési bejegyzéseinél édesanyjánál meg volt jelölve, mint nemes és a gyermekek keresztelőjénél az átlagosnál több keresztszülő keresztelte a gyermekeket. A család a Tóváros 401. számú házában élt. A házaspárnak összesen tíz gyermeke született 1824 és 1840 között.

A házaspár lányai közül az 1826-ban született Lídia élte meg a felnőtt kort. 1847-ben Csukás Benjámin komáromi születésű kisnemesi származású molnárhoz ment hozzá, majd Észak-Komáromba költöztek. A másik felnőtt kort megélt testvére az 1831-ben született József volt, aki apja foglalkozását vitte tovább, így molnár lett. A történet érdekessége, hogy 1850-ben házasodott meg Török Mária banai származású római katolikus nemes lánnyal. Egy lányuk született 1851-ben, akkor még a család Tóvároson élt. 1852-ben hunyt el lányuk, akkor a család már Bana településén lakott. Feleségétől a házasságtól számított másfél év után elvált, ami Török Mária 1862-es halotti anyakönyvi bejegyzéséből derül ki.

Fiatal felnőttként Szőgyi Mihály 1860. szeptember 23-án kötött házasságot Bíró Juliannával, Bíró János – és nem Szabó Péter bíró, mint amit a Pesti Hírlap cikke állít – csutorás mester (faedény készítő) és Sárközi Sára leányával. A házassági anyakönyv tanúsága szerint ekkor még mészárosként dolgozott, vagyis biztos megélhetéssel rendelkezett.

A kortárs sajtó későbbi visszatekintései azonban már egészen más képet rajzolnak róla. A Pesti Hírlap 1879. szeptember 28-án megjelent cikke szerint Szőgyi a 1860-as évek elején tehetős embernek számított, mintegy kilencezer forintos vagyonnal. A lap állítása szerint egy sikertelen házvásárlási ügy – amelyet a cikk szerzője Langheim Dávid nevéhez kapcsolt – anyagi összeomláshoz vezetett, és Szőgyi 1864 körül elhagyta Tatát. Halála után született sajtóbeszámolók már „tatai csavargóként” és „száműzöttként” emlegették, aki 1862-től kezdve többször is összetűzésbe került a hatóságokkal, betörés és rablás miatt.

Magánélete szintén válságba jutott: fiú gyermeke meghalt, felesége Bíró Julianna elhagyta a házasság után három évvel, majd 1871-ben válópert indított ellene. A tárgyaláson Szőgyi Mihály nem jelent meg, ezért a Budapesti Közlöny 1871. október 24-i számában idézéssel próbálták elérni. Az anyakönyvi megjegyzések alapján a válás 1872. november 30-án jogerőre emelkedett, és a bírósági ítélet által a válástól számított tíz hónap múlva a felek új házasságot köthettek.

Szőgyi Mihály halála után vagyoni ügyei sem rendeződtek azonnal. A bíróság 1884. szeptember 24-én hirdetményben szólította fel az esetleges örökösöket, hogy negyvenöt napon belül jelentkezzenek a tata-tóvárosi ingatlanra. Ellenkező esetben az ingatlan tulajdonjogát testvéreire: Csukás Benőné, született Szőgyi Lídia, valamint Szőgyi József nevére jegyzik be. Az öröklési eljárás elhúzódása jól mutatja, hogy Szőgyi Mihály élete – és halála – után is rendezetlen maradt, sorsa pedig a 19. század végének társadalmi lecsúszását és bizonytalanságát példázza.

Összegzés

A sajtó próbált gyorsan reagálni a tatai eseményekre, így már a Szőgyi Mihály által elkövetett gyilkosságok másnapján elkezdődtek a tudósítások; az információk azonban kezdetben pontatlanok voltak. Több lap átvette ugyanazt az első beszámolót, így az országos közvélemény gyorsan értesült a történtekről. Egyes lapok később javításokat és pontosításokat közöltek, ezzel a valósághoz közelebb álló verziót próbálták bemutatni. A helyi és országos sajtó részletes háttérinformációkat is nyújtott, beleértve az elkövető motivációját és előéletét, ezzel komplexebb képet alkotva az olvasók számára. Ugyanakkor az nem bizonyítható, hogy egy korábbi ingatlanügy és az abból fakadó anyagi veszteség miatt végzett  Langheim bőrkereskedővel. A sajtó így egyszerre szolgáltatott információt olvasóinak és formálta a közvéleményt az esetről. A tatai ámokfutás története így nem csupán egy bűneset krónikája, hanem annak példája is, miként formálta a korabeli sajtó az erőszakról alkotott képet.

Bacsa Máté

Szakirodalom

Kerti Katalin–Simonik Péter (Szerk.): „Legyen lelke Isten árnyékában” A tatai zsidó temető története és 18–21. századi sírkövei. Tata Város Önkormányzata, Tata, 2023.

Források

Nyomtatott sajtó

A Hon, 1870. február 5. Reggeli kiadás 2.

https://adt.arcanum.com/hu/view/AHon_1870_02/?pg=19&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

A Hon, 1873. április 25. Esti kiadás. 2.

https://adt.arcanum.com/hu/view/AHon_1872_04/?pg=129&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

A Hon, 1879. szeptember 25. Esti kiadás. 2.

https://adt.arcanum.com/hu/view/AHon_1879_09/?pg=123&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

A Hon, 1879. szeptember 27. Reggeli kiadás. 2.

https://adt.arcanum.com/hu/view/AHon_1879_09/?pg=131&layout=s+ (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Békésmegyei Közlöny, 1879. október 2. 3.

https://adt.arcanum.com/hu/view/BekesmegyeiKozlony_1879_2/?pg=128&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Budapesti Közlöny, 1871. október 24. 5354.

https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiKozlony_1871_10/?pg=382&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Budapesti Közlöny, 1871. október 26. 5426.

https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiKozlony_1871_10/?pg=424&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Budapesti Közlöny, 1873. december 12. 4920.

https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiKozlony_1873_12_ertesito/?query=langheim+tata&pg=155&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Budapesti Közlöny, 1879. március 19. 2211.

https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiKozlony_1879_03/?pg=554&layout=s&query=langheim (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Budapesti Közlöny, 1884. október 10. 9.

https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiKozlony_1884_10/?pg=102&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Budapesti Közlöny, 1896. március 8. 8.

https://adt.arcanum.com/hu/view/BudapestiKozlony_1896_03/?pg=43&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Egyetértés, 1879. szeptember 26. 2.

https://adt.arcanum.com/hu/view/EgyetertesMagyarUjsag_1879_09/?pg=141&layout=s+ (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Egyetértés, 1879. szeptember 28. 3.

https://adt.arcanum.com/hu/view/EgyetertesMagyarUjsag_1879_09/?pg=156&layout=s+ (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Egyetértés, 1879. szeptember 30. 2.

https://adt.arcanum.com/hu/view/EgyetertesMagyarUjsag_1879_09/?query=tata+gyilkos&pg=165&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Ellenőr, 1879. szeptember 25. Esti kiadás. 1.

https://adt.arcanum.com/hu/view/Ellenor_1879_09/?pg=124&layout=s%20 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Ellenőr, 1879. szeptember 26. Esti kiadás. 2.

https://adt.arcanum.com/hu/view/Ellenor_1879_09/?pg=131&layout=s+ (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Esztergom és vidéke, 1879. szeptember 28. 3.

https://adt.arcanum.com/hu/view/Esztergom_es_Videke_1879/?pg=140&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Fővárosi Lapok, 1879. szeptember 26. 1064.

https://adt.arcanum.com/hu/view/FovarosiLapok_1879_09/?pg=99&layout=s+ (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Hölgyek Lapja, 1879. október 4. 467.

https://adt.arcanum.com/hu/view/HolgyekLapja_1879/?pg=478&layout=s+ (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Képes Néplap és Politikai Hiradó, 1879. október 5. 317.

https://adt.arcanum.com/hu/view/KepesNeplapPolitikaiHirado_1879_07-12/?query=%22Sz%C5%91gyi+mih%C3%A1ly%22&pg=108&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Központi Értesítő, 1876. december 21. 2.

https://adt.arcanum.com/hu/view/Kozponti_Ertesito_1876/?query=%22langheim%22+tata&pg=1054&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Magyarország, 1879. szeptember 26. 3.

https://adt.arcanum.com/hu/view/Magyarorszag1897_1879_09/?pg=90&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Magyarország, 1879. október 1. 2.

https://adt.arcanum.com/hu/view/Magyarorszag1897_1879_10/?query=%22Sz%C5%91gyi+mih%C3%A1ly%22&pg=1&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Magyarország iparosainak és kereskedőinek cím- és lakjegyzéke. Budapest, 1892. 265.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/FszekCimNevTarak_25_023/?pg=336&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Magyar Polgár, 1879. szeptember 17. 3.

https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarPolgarKolozsvar_1879-2/?query=tata+gyilkos&pg=289&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Pénzügyi Közlöny, 1879. március 30. 316.

https://adt.arcanum.com/hu/view/PenzugyiKozlony_1879/?pg=353&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Pesti Hírlap, 1879. szeptember 26. 6.

https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiHirlap_1879_09/?pg=223&layout=s+ (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Pesti Hírlap, 1879. szeptember. 27. 5.

https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiHirlap_1879_09/?pg=230&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Pesti Hírlap, 1879. szeptember 28. 6–7.

https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiHirlap_1879_09/?pg=239&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.) https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiHirlap_1879_09/?pg=240&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Pesti Hírlap, 1921. január 4. 5.

https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiHirlap_1921_01/?pg=16&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Pesti Napló, 1872. március 21. Reggeli kiadás. 2.

https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiNaplo_1872_03/?pg=111&layout=s  (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Pesti Napló, 1879. szeptember 25. Esti kiadás. 2.

https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiNaplo_1879_09/?pg=39&layout=s+ (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Pesti Napló, 1921. január 4. 6.

https://adt.arcanum.com/hu/view/PestiNaplo_1921_01/?query=%22lakos+izs%C3%B3%22&pg=17&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Politikai Ujdonságok, 1879. október 1. 477.

https://adt.arcanum.com/hu/view/PolitikaiUjdonsagok_1879/?pg=476&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Szegedi Híradó, 1879. szeptember 27. 3.

https://adt.arcanum.com/hu/view/SzegediHirado_1879-2/?pg=294&layout=s+ (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Szentesi Lapok, 1879. október 5. 3.

https://adt.arcanum.com/hu/view/SzentesiLap_1879/?pg=120&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879. október 19. 2.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/VeszpremMegyeiHetiKozlony_1879/?pg=259&layout=s (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Anyakönyvi bejegyzések

Izraelita Hitközség anyakönyvei

Tata, Izraelita Hitközség anyakönyvei. Halotti anyakönyv. 1879. 23. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS87-S5MJ?i=75&cat=261153 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Izraelita Hitközség anyakönyvei. Házassági anyakönyv. 1880. 4. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS87-SPBP?cat=261153&lang=hu&i=82 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Izraelita Hitközség anyakönyvei. Házassági anyakönyv. 1887. 2. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS87-S5F2?cat=261153&lang=hu&i=212 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Conscriptio Judaeorum, 1848. Komárom vármegye, 1848. 69. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS8H-S9ZS-S?cat=352982&lang=hu&i=528 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Református egyház anyakönyvei

Tata, Református egyház anyakönyvei. Keresztelési anyakönyvek. 1833.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RPQM-LJ?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV5Q9-TYG&action=view&lang=hu&groupId=M9DV-7CR (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Református egyház anyakönyvei. Keresztelési anyakönyvek. 1842.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RPQM-1C?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV5Q9-G3Q&action=view&cc=1858355&lang=hu&groupId=M9DV-7CRc (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Református egyház anyakönyvei. Keresztelési anyakönyvek. 1860. 19. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-R33Q-LS?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV5QS-MLJ&action=view&cc=1858355&lang=hu&groupId=M9DV-QN4 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Református egyház anyakönyvei. Keresztelési anyakönyvek. 1866. 23. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RS39-8P?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AV5Q9-1VH&action=view&cc=1858355&lang=hu&groupId=M9DV-7CY (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Református egyház anyakönyvei. Házassági anyakönyv. 1847.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RP31-DR?cat=koha%3A90911&i=523&lang=hu&cc=1858355 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Református egyház anyakönyvei. Házassági anyakönyv. 1860. 15. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RS3S-FL?i=168&cat=90911&lang=hu (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Református egyház anyakönyvei. Házassági anyakönyv. 1872. 4146/1872.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RSS1-QG?i=483&cat=90911&lang=hu&cc=1858355 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Református egyház anyakönyvei. Házassági anyakönyv. 1880. 22. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-C3MJ-LKVQ?lang=hu&i=95 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Református egyház anyakönyvei. Halotti anyakönyv. 1879. 76. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-R334-HK?i=467&cc=1858355&cat=90911 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Római katolikus egyház anyakönyvei

Bana, Római katolikus egyház anyakönyve. Házassági anyakönyv. 1850.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939J-6Y9S-D4?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6N34-CGBJ&action=view&cc=4133831&lang=hu&groupId=M943-CL9 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Bana, Római katolikus egyház anyakönyve. Halotti anyakönyv. 1862.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939J-6Y99-QJ?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6NS1-62VD&action=view&cc=4133831&lang=hu&groupId=M943-CL9 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Magyaralmás, Római katolikus egyház anyakönyve. Halotti anyakönyv. 1861. 13. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9398-N36W?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6N3M-TSD8&action=view&lang=hu&groupId=M932-LLR (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Magyaralmás, Római katolikus egyház anyakönyve. Halotti anyakönyv. 1866. 24. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9398-NS9X-VW?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6N39-3Q7K&action=view&lang=hu&groupId=M932-LG9 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Magyaralmás, Római katolikus egyház anyakönyve. Házassági anyakönyv. 1843. 2. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9398-NS96-N5?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A6N34-1QYT&action=view&lang=hu&groupId=M932-LLG (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Római katolikus egyház anyakönyve. Halotti anyakönyv. 1879. 166. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSPH-DCQ1?i=121&cat=123451 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Római katolikus egyház anyakönyve. Halotti anyakönyv. 1879. 167. bejegyzés.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CSPH-DCQ1?i=121&cat=123451 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Római katolikus egyház anyakönyve. Házassági anyakönyv. 1857. 47. bejegyzés. 

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS6D-T3XM-N?lang=hu&i=618 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Tata, Római katolikus egyház anyakönyve. Keresztelési anyakönyv. 1833. január 29.

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939X-S198-(Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)ZQ?view=index&personArk=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AXKT5-7QK&action=view&lang=hu&groupId=M9DJ-BQP (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Térképek forrása

Komárom vármegye közigazgatási és földmívelési térképe. 1905. Forrás: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, B IX a 1845.

https://maps.hungaricana.hu/en/HTITerkeptar/1293/view/?bbox=3016%2C-4880%2C7359%2C-3159  (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)

Komáromi utca, Tata. Forrás: Mapire. Habsburg Birodalom, Kataszteri térképek, XIX. század.

https://maps.arcanum.com/hu/map/cadastral/?bbox=2037189.2684461412%2C6047756.631503399%2C2039005.842196481%2C6048378.8766867835&map-list=1&layers=3%2C4 (Utolsó elérés: 2026. jan. 19.)