Önképének fogságában – Horthy Miklós kultuszáról

Közel egy évtizedes kutatómunka eredményeként, 2015 végén jelent meg Turbucz Dávid A Horthy-kultusz 1919-1944 című könyve. A kötetet február 16-án, telt ház előtt Fodor Pál, Romsics Ignác és Ablonczy Balázs mutatta be az MTA Könyvtár és Információs Központ konferenciatermében.


Turbucz Dávid, Ablonczy Balázs, Romsics Ignác, Fodor Pál

A rendezvényt az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója, Fodor Pál nyitotta meg. Rámutatott, hogy a kötet nagyon aktuális, reflektál napjaink közéleti vitáira is, hiszen Horthy Miklósról nemcsak a történészek között folyik párbeszéd. A Történettudományi Intézet kutatói nem kívánnak az ideológiai természetű vitákban állást foglalni, kutatásaikat a történettudományi szakma kívánalmainak megfelelően végzik. Ez alól Turbucz Dávid sem kivétel. A könyv a 2012-ben indult Magyar Történelmi Emlékek sorozat keretében jelent meg, ami eddig is fontos értekezéseknek adott helyet. A kötet elsősorban Horthy Miklós kultuszáról szól, és megfelel annak a kívánalomnak, hogy európai kontextusba helyezze a kutatási eredményeket. A mai világban ugyanis elszigetelt, a nemzetközi eredményekre nem reflektáló kutatásokat nem érdemes végezni, mert torzított képet adnak. A kötet nagyon mértéktartó a kultusz korabeli szerepével kapcsolatban, ugyanis valódi hatását nem lehet megítélni. Ami biztosnak tűnik, hogy maga a kormányzó is hatása alá került, elhitte, amiket róla írtak, ami megmagyarázza, miért nem mondott le az ország német megszállásakor.


Fodor Pál

Fodor Páltól az egri Eszterházy Károly Főiskola professzora, az MTA rendes tagja, Romsics Ignác vette át a szót. Elmondta, hogy a szerzőt hosszú ideje ismeri, szakdolgozati és doktori témavezetője is volt. Turbucz Dávidnak ez a második könyve, az első 2011-ben jelent meg, s egy, a maga ismeretterjesztő nemében kiváló munka volt Horthy Miklósról. Jelen kötethez a szerző óriási mennyiségű kvalitatív és kvantitatív kutatást végzett el, amelynek során a Horthy-korszak forrásait elemezte, különös tekintettel a sajtóra. A könyv 1919 és 1944 között elemzi a kormányzó kultuszát, külön tárgyalva az 1919-20-as, az 1920-1938-as és az 1938-44-es időszakot. 1925 a kultuszt tekintve tartalmi határvonalnak minősül. Addig főként a jobboldali radikálisok építették, az állam nem. Utána a kormányzó viszonya elhidegült ezekkel a körökkel, így előtérbe került az állami propaganda. A kialakuló vezérkultusz nem volt egyedülálló jelenség. Európában több helyen megfigyelhető, hogy korábban komoly karriert befutó, az első világháborúban magukat kitüntető tisztek később nemzetállami vezetők lettek. Mannerheim, Pilsudski, Franco majd Antonescu említhető példaként, mindannyiuk kultuszának alapja korábbi katonai teljesítményük volt. Mussolini és Hitler vezérkultusza is megemlítendő, de ők nem futottak be olyan katonai karriereket, mint a fentiek. Romsics Ignác laudációja végén kitért arra, hogy milyen kutatási lehetőségeket lát Turbucz Dávid előtt. Az első az 1945 utáni ellenkultusz kutatása, a második a vezérkultuszok általános kutatása Európa-szerte, a harmadik pedig egy Horthy Miklósról szóló komoly életrajzi kötet elkészítése.


Romsics Ignác

A harmadik előadást Ablonczy Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem habilitált egyetemi docense, az MTA BTK TTI tudományos főmunkatársa tartotta. Hangsúlyozta, hogy nagyon fontos könyvről van szó. A mai közéletben sokat beszélnek emlékezetpolitikáról, amelynek során szikráznak az indulatok. Az érdeklődés tehát óriási a múlt kérdései iránt, és a történettudomány nem tud annyi szakmunkát produkálni, ami ezt kielégítené. Turbucz Dávid könyve ebből a szempontból is kiemelendő. A másik szempont, amit meg kell említeni, az a történészi teljesítmény, ami megírása mögött van. A kötetnek csak az irodalomjegyzéke hetven oldal, ilyen mennyiségű adat feldolgozása után pedig komoly következtetéseket lehet levonni. Ablonczy Balázs szerint a kötet művelődéstörténeti jellegű is, mivel megmutatja, hogy hogyan lehet felépíteni egy személyről egy adott társadalom által elfogadott képet. A kultusz felépülését annak kezdetétől, a katonai szerepvállalástól a végéig megismerhetjük, egészen addig, amíg egy szociáldemokrata országgyűlési képviselő is úgy kiáltott fel, hogy „eljutottam odáig, hogy éljen Horthy Miklós”, utalt ezzel a Magyar Nemzetben nemrég megjelent, a szerzővel készített interjúra, amely ezt az idézetet választotta címként. A kötetből kisejlenek egy készülő Horthy-biográfia körvonalai is.


Ablonczy Balázs

Zárásként Turbucz Dávid emelkedett szólásra. Az elhangzottakra válaszolva elmondta, hogy csakugyan tervei között szerepel egy Horthy-életrajz elkészítése, jelenleg is a kormányzó tengerésztiszti pályáját kutatja. Horthy megítéléstörténete is hamarosan elkészül, hiszen ennek nagy részét már megírta ennek a kötetnek a készültekor. A vezérkultuszok nemzetközi összehasonlítását szívesen elvégezné, azonban valószínű, hogy ezt a kutatást másra hagyja, mivel nem beszél annyi nyelven, ahány országban ez a jelenség előfordult.


Turbucz Dávid

Turbucz Dávid, a megnyitóra visszautalva elmondta, hogy a könyv csakugyan reflektál a mai viszonyokra, megmutatja a mai statikus beállítások gyökereit. Horthy személyéhez a kortárs közélet szereplői szélsőségesen viszonyulnak, olyan egyszerűsített képeket használva, amik nélkülözik a tudományos megalapozottságot. Azok, akik feltétel nélkül tisztelik, főként az 1944 előtti kultikus narratívát alkalmazzák. Ennek a vezérképnek az elemei a kormányzó rendkívüliségét hangsúlyozták, mindennemű kritika nélkül. Azok pedig, akik kritizálják, az 1945 utáni, kifejezetten negatív ellenkultusz érvrendszerét használják, ami ugyanolyan egyoldalú megítélés, csak más előjellel, mint a feltétlen tisztelet. Horthy Miklós realisztikus értékelése ezek mentén az érvrendszerek mentén nem lehetséges. Ahhoz e két szélsőség között vezet a helyes út, mivel mind kritikai hozzáállásra, mind empátiára szükség van ahhoz, hogy tevékenységét és személyét objektívan értékelhessük.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Ormos Mária a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Pécsi Tudományegyetem rektor emeritája és professzor emeritája. A Magyarországon és külföldön