Varga Máté: Középkori és kora újkori aranypénzek. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Éremgyűjteménye I.

A millennium után eltelt másfél évtizedben több gyűjtemény, kincslelet katalógusa jelent meg. A teljesség igénye nélkül ide sorolható a Magyar Nemzeti Bank középkori magyar aranyairól szóló munka Kálnoki-Gyöngyössy Márton tollából; Tóth Csaba pedig a kassai és az újfehértói aranykincsekről jelentetett meg könyvet Marek Budaj, illetve Ulrich Attila társszerzőségével. Legfrissebbként pedig Varga Máté címben említett műve sorolható ide, amely a maga nemében hiánypótló.

A numizmatikai irodalom különleges, felbecsülhetetlen fontosságú kiadványai a katalógusok. Ezek a munkák tartalmazzák azokat az alapadatokat, amelyek egy-egy későbbi kutatás számára nélkülözhetetlenek. Másik oldalról a műtárgyak is egyre ismertebbé válhatnak általa, addig szinte elfeledett tárgyak kerülnek be a tudományos élet vérkeringésébe.

A kötet szöveges része három nyelvű (magyar, angol, német), míg a katalógus csak magyarul íródott. Ez utóbbihoz van szintén három nyelvű rövidítésjegyzék, amely segít eligazodni a nem magyar ajkú szakembereknek is a különböző kategóriák közt. A bevezetés két részre osztható, amelyek egyenként két-három oldalas rövid ismertetők az aranypénzverés európai és magyar történetéről, illetve a Rippl-Rónai Múzeum numizmatikai gyűjteményének történetéről. Az előbbiben a lydiai elektron stater megszületésétől (Kr. e. VI. század) a török elleni háborúk korszakáig, azaz a XVII. század végéig terjedő több mint két évezred aranypénzverésének fontosabb dátumait, eseményeit, folyamatait olvashatjuk. A hellenisztikus kor két nagy uralkodója, II. Philipposz és Nagy Sándor már aranyból verették a sztatérokat. A Római Birodalomban is készültek ebből az anyagból pénzek, amelyeket azonban már aureusnak neveztek. Az előlapi éremkép általában a kibocsátó portréja, míg a köriratban a neve és címei jelennek meg; a hátoldalon már változatosabb szimbólumok, elemek láthatók: vannak köztük istenségek attribútumaikkal, hadi jelvények, fegyverek stb. Itt jelenik meg a verési hely jelzése is, amely a középkorban is fontos része lesz az éremképeknek. Az aranypénzverés következő nagyobb korszaka a keletrómai avagy bizánci, amely szintén Nagy Konstantin uralkodása alatt indul, hiszen a később világhírűvé váló solidusokat – illetve annak egyharmad értékű hányadosvereteit, a tremissiket – ekkor kezdték el verni. Az ábrázolások esetében a császárábrázolások stilizáltabbak lettek, illetve a keresztény szimbólumok – példának okáért arkangyal, kereszt – gyakrabban jelentek meg.

A solidusok szerepe a római pénzrendszer hanyatlásával, illetve a Karoling eredetű denárrendszer térnyerésével átalakult, ugyanis az ezüst vált a fő nyersanyaggá, ellenben az aranypénzek forgalmát nagy részben Bizánc valutája biztosította. Bár II. Roger apuliai herceg bocsátott ki aranyból készült pénzt 1140 körül, de igazán csak egy évszázaddal később, 1252-ben Firenzében készült olyan veret, amely aztán a későbbiekben komoly részévé vált a pénzforgalomnak. A Magyar Királyságban az 1325-ös esztendő és Anjou Károly Róbert hozta el ezt a fordulatot. A bőséges bányászott nyersanyaggal rendelkező magyar állam legnagyobb pénzverési sikerévé vált a forint, hiszen évszázadokon keresztül Európa egyik legkedveltebb és elismertebb valutája volt, amelynek minőségét és hírét a legválságosabb időkben is igyekeztek változatlanul megőrizni. A kötetben említett XVII. század végére a nagy értékű, de ezüstből készült tallérok háttérbe szorítják a XVI. század közepétől már dukátnak nevezett aranyakat, hiszen mind külkereskedelmi, mind vagyonhalmozási szerepüket át tudták venni, ráadásul az Újvilágból származó nemesfém elárasztotta egész Európát, miközben az addig domináló magyar és egyéb közép-európai bányák egyre jobban kimerültek.

Külön kiemelendő, hogy a szerző megemlíti az utóbbi évek archaeometriai kutatásainak legfontosabb eredményeit is, amelyek segítségével a magyar aranyak finomságáról most már természettudományos mérések adatait is felhasználva alkothatunk képet.


Képünkre kattintva megtekinthetik a kötet szerzőjével, Varga Mátéval készült rövid riportot (Forrás:KaposvárMost.hu)

A gyűjteménytörténeti áttekintés a XIX. század közepéig repíti vissza az olvasót az időben, akkor kezdődött a csurgói és a kaposvári középiskolákban a régiséggyűjtés. Még ebben a században megalakult a Somogy Vármegyei Régészeti és Történelmi Társulat, amelynek feladatkörét a társulat megszűnése után az 1909-ben alakult Somogy Megyei Múzeumi Egyesület vette át, ami a mai Rippl-Rónai Múzeum jogelődjének tekinthető. A gyűjtemény gyarapodását a régészeti ásatások, éremleletek (csak néhányat említve: Siójut, Buzsák, Csököly), szórványok, illetve ajándékok jelentik. Az ismertető végén röviden bemutatja a katalógusban található érméket. Az értékelés lényegre törő, ám a helyi és/vagy regionális gazdaságtörténeti, esetlegesen a vonatkozó politikatörténeti események rövid leírása hiányzik. Ez leginkább a XV-XVII. század esetében lenne igazán hasznos, hisz ebből a korszakból származik a legtöbb itt bemutatott aranypénz.

A katalógusban a 30-ból csupán két érme esetében nem határozható meg még a feltételezés szintjén sem a lelőhely, amely igen jó aránynak mondható. A műtárgyak bemutatása a mostanában általános formátumban történik. Baloldalon találhatók az aranyak adatai: sorszáma, lelőhelye, a kibocsátó személye és az állam, a verdejegy és a verde megnevezése, a verés ideje, a típusa katalógusszámokra való hivatkozással, az éremképek leírása, végül pedig a metrikus adatok (átmérő, tömeg). A jobb oldalon digitális technikával készült jó felbontású műtárgyfotók láthatók, amelyek mellett egy kis oszlopban az érmék eredeti méretét jelző kisebb fotókat találunk. A katalógus nyelvezete szabatos, megjelenítése olvasható; gyűjtők, kutatók egyaránt jól tudják használni.

Összességében kiemelendő Varga Máté hosszú és eredményes munkája, hogy közzétette a Somogy megyei közép- és kora újkori aranypénzek katalógusát. Hiánypótló művével folytatta a bevezetőben említett kutatók által képviselt utat, hogy minél nagyobb mennyiségű gyűjteményi anyag bemutatása és értékelése lásson napvilágot, ezzel is gazdagítva tudásunkat saját kulturális örökségünk egy-egy szeletéről.

Nagy Zsolt Dezső

A kötet megjelenési adatai:

Varga Máté: Középkori és kora újkori aranypénzek. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Éremgyűjteménye 1. Kaposvár, 2015.

Kapcsolódó cikkek:

First lady a viharban – Recenzió

Zalai honvédek Erdélyben – Recenzió

A “Nagy Háború” és emlékezete – recenzió

Bálok, zászlók, emlékkönyvek és egy fotós hajóskapitány a Janus Pannonius Múzeum 2015-ös évkönyvében

„…az irodalmat úgyis megette a fene” – Naplók az első világháború idejéből

Ezt olvastad?

II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem áll a következő, immár hatodik HadTörténész Sörest középpontjában. A rendezvényt a HM Hadtörténeti Intézet és