„Volt egyszer egy Monarchia”

Hajdúnánás már évek óta rendszeresen ad otthont különböző történész-szakmai rendezvényeknek. Ezek sorába illeszkedik az a 2018. június 1-én megtartott konferencia is, amely a centenárium apropóján az Osztrák-Magyar Monarchiát és annak felbomlását állította fókuszba. A széles támogatói háttérrel[1] megrendezett, Barta Róbert egyetemi docens, majd Kerepeszki Róbert  egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének igazgatója és igazgató-helyettesének elnökletével lezajlott szakmai program során összesen 10 előadás hangzott el, amelyek számos aspektusból, gazdaság-, hely-, politika-, diplomácia-, irodalom- és emlékezettörténeti, valamint historiográfiai megközelítésből mutatták be a száz évvel ezelőtt megszűnt birodalmat.

Kerepeszki Róbert. Fotó: Hajdúnánás Város Önkormányzata

Szólláth Tibor és Csiszár Imre, Hajdúnánás város polgármestere és alpolgármestere megnyitója után Barta János, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének professor emeritusa Birodalom az alpesi tejgazdaságok és a transzhumáló állattartás között. A mezőgazdasági művelés szintjei az Osztrák Magyar Monarchiában a 19. század második felében és a 20. század elején címmel tartott plenáris előadást. Barta professzor arra mutatott rá, hogy az 1848. évi forradalom idején törvénybe iktatott jobbágyfelszabadítás a Habsburg Birodalmon, illetve a Monarchián belüli tartományok agrárnépessége közötti jogi egyenlőtlenséget igyekezett eltörölni, ám valójában végül ez a törvény is a gazdasági különbségek erősödéséhez vezetett. Az örökös tartományok birtokosai ugyanis jelentős állami kárpótlást kaptak jobbágyaik elvesztéséért, amit a nagybirtokosok birtokuk fejlesztésére fordíthattak, s ennek alapján a legfejlettebb tartományokban jelentős mezőgazdasági feldolgozóipar alakulhatott ki, azonban a termelés formái a különböző régiókban rendkívül eltérőek maradtak, és mind a földművelésben, mind az állattenyésztésben megfigyelhető a nyugat-keleti megosztottság. A birodalom keleti területei felé haladva a földművelésben egyre kevésbé alkalmazták az intenzívebb, modern művelési módszereket, illetve a 19. század második felében elterjedő mezőgazdasági gépeket, az állattenyésztésben pedig a nyugati alpesi tartományok a svájci mintához igazodtak, a keleti és déli végeken azonban még rendszeres volt a jószág téli és nyári legelő között mozgó vándor-tartása. Barta professzor kiemelte, hogy a színvonalbeli különbség oka főképp a történelmi háttérben, a hagyományok továbbélésében keresendő, de szerepet játszhatott benne a jobbágyfelszabadítás után létrejött birtokszerkezet, a változásokat befogadni kész, tőkével rendelkező nagybirtok és a befektetésekre képtelen, tengődő törpe gazdaságok eltérő kilátásai is.

Forrás: Hajdúnánás Város Önkormányzata

A szekció-előadások sorát Brenner Kolomán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Germanisztika Intézete docensének referátuma nyitotta meg, aki egy kényes és összetett témát vizsgált. A nemzetiségi kérdés: A Monarchia halálos ítélete vagy alapvető jellemzője? című probléma-érzékeny előadásában arra kereste a választ, hogy milyen tapasztalatokat szűrt le az egyes nemzetiségek vezető rétege az 1848-as forradalmi időszakból, milyen nemzetiség- és nyelvpolitikát folytatott az osztrák részen a Habsburg-ház, valamint azt, hogy ez milyen következményekkel járt a Magyar Királyság területén élő nemzetiségi lakosságra. Ennek során részletesen elemezte a kiegyezést követően megalkotott 1868. évi nemzetiségi törvényt, melynek révén rámutatott az „egy politikai nemzet” koncepcióra, illetve arra, hogy a dualizmus korában a magyar politikai elit elsősorban nyelvi kérdésként kezelte a nemzetiségi törekvéseket.

Barta János. Fotó: Hajdúnánás Város Önkormányzata

Az összbirodalmi keretekről a helytörténet szintjére először Pintér Zoltán Árpád, a Karcagi Nagykun Református Gimnázium tanárának előadása váltott át. A Városház építészet a dualizmus korszakában – A karcagi városház építésének története című referátumában a dualizmus korának gazdasági konjunktúráját a polgárosodás, az iparosodás, a modernizáció és nem mellékesen az urbanizációs fejlődés szempontjain belül az építőiparon, építőművészeten keresztül ragadta meg. Az építőipar felvirágzásához nem csekély mértékben a helyhatósági és állami megrendelésre épülő középületek adtak lendületet. Az előadó áttekintette a dualizmuskori közigazgatási reformokat, amik sokszorosára növelték a létrejövő új rendezett tanácsú városok adminisztrációs terheit, s így a hivatalnoki állomány óriási felduzzadását eredményezték. Ezt követően Karcag város példájával rátért arra, hogy a reformoknak köszönhetően keletkezett és a magyar városok képét máig meghatározó város- és megyeház épületek a dualista államhatalom reprezentációjaként, a magyar nemzetpolitikai törekvések eszközeként értelmezhetőek, hisz a korszak presztízskérdése volt annak a tételnek a bizonyítása, hogy az ellenzék által egyre intenzívebben támadott dualista államszervezet képes megállni saját lábán, és jólétet, gyarapodást teremteni az „oszthatatlan és elválaszthatatlan” birodalomban.

Barta Róbert, Csiszár Imre. Fotó: Hajdúnánás Város Önkormányzata

A helytörténeti vonatkozású előadások sorát folytatta Csiszár Imre, Hajdúnánás város alpolgármesterének és az MTA–DE Néprajzi Kutatócsoport munkatársának A hajdúnánási iparosság fejlődése és kapcsolódási pontjai a mezőgazdasággal a dualizmus időszakában című referátuma. Az előadó rámutatott arra, hogy a számos belső feszültség és az osztrákokkal folytatott viták ellenére a Monarchia úgy maradt meg az emberek emlékezetében, mint egy olyan nagyhatalom, amely a történelmi magyar állam nagyságát is jelképezte, ennek megfelelően Hajdúnánáson is a nyugodt fejlődés és a modernizálódó város korszaka volt ez. A kedvező külső és belső gazdasági körülményeknek, a Monarchián belül kialakult munkamegosztásnak és a technikai fejlődésnek köszönhetően azonban nemcsak az agrárium, de a helyi ipar is fellendült elsősorban az agrárszféra igényeihez igazodva. A házi ipart Hajdúnánáson is fokozatosan felváltották olyan kis- és középüzemek, amelyek már modern technológiákat alkalmaztak és képesek voltak a helyi igények maradéktalan kielégítésére. Az eszközkészítés mellett azonban az új technológiák, a cséplés és az aratás gépesítése is jelentősen javította a terméseredményeket és a növénytermesztés feltételeit. Az ehhez kapcsolódó ipari konjunktúra révén megjelentek olyan termékek is, amelyek nem álltak szoros kapcsolatban a mezőgazdasági munkákkal, hanem sokkal inkább a divat és a praktikum egyesítésével szereztek világhírnevet a városnak. Az előadó kiemelte, hogy a szalmafeldolgozás és a szalmakalap-készítés révén Hajdúnánás nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchiában, hanem azon túl, egész Európában, de még a tengerentúlon is ismertté vált. Ez a páratlan fejlődés egyértelműen a dualizmusnak, s a dualizmus évtizedeiben országszerte terjedő iparosodásnak az eredménye volt.

Fotó: Hajdúnánás Város Önkormányzata

A konferencia szünetét követően Bödők Gergely, a Clio Intézet ügyvezetője az Elvtelen önfeladás vagy reális kompromisszum? – Az 1867-es kiegyezés magyarországi emlékezete című historiográfiai szempontú előadásában az elmúlt százötven év dualizmussal kapcsolatos legfontosabb kortársi- és történetírói értékítéleteit tekintette át. Kiemelte, hogy az 1867-ben kötött osztrák-magyar kiegyezés nemcsak egy új korszak nyitánya volt, de egy közel fél évszázados békés történelmi fejlődés kiindulópontja is, ami noha kétségtelenül gazdasági és kulturális modernizáció hozott, mégis mélyen megosztotta a kortársakat: pártolói reális kompromisszumként, heves ellenzői elvtelen önfeladásként és a 48-as forradalom és szabadságharc eszméinek elárulásaként értékelték. Az előadó a különböző periódusok jellemző narratíváinak bemutatásával érzékeltette az értékítéletek változásait, az eltérő nézőpontok közötti polémiák kiéleződését és tompulását.

Ezt követően a századelő nagyhatalmi politikájába és nemzetközi kapcsolataiba engedett bepillantást Schrek Katalin, a DE BTK Történelmi Intézete tanársegédének Az Osztrák-Magyar Monarchia és Oroszország balkáni „partnerségének” felbomlása 1908-ban című előadása. Az előadó rámutatott arra, hogy a 19. század második felében a Balkán az Osztrák-Magyar Monarchia és az Orosz Birodalom között számos érdekellentét forrása volt. A két nagyhatalom külpolitikájának fő vonásai között elhelyezve mutatta be a századforduló hullámzó diplomáciai kapcsolatrendszerét, a korabeli osztrák-magyar-orosz háttértárgyalásokat egészen az 1907-es Buchlau-i egyezményig és az 1908-as annexiós válságig, a bécsi és a szentpétervári együttműködés felbomlásának folyamatát, valamint rávilágított arra is, hogy milyen okok vezettek a két birodalom eltávolodásához, illetve megállapodásaik működésképtelenségéhez.

Schrek Katalin. Fotó: Hajdúnánás Városi Önkormányzata

További gazdaságtörténeti vonatkozásokat fejtegetett Pallai László, a DE BTK Történelmi Intézetének adjunktusa is, aki A Monarchia pénzügyi felkészülése az első világháborúra című referátumában kiemelte, hogy a Monarchia vezetőiben már a „Nagy Háború” kirobbanása előtti években felmerült egy nagy fegyveres konfliktus lehetősége. Ehhez a századelőn, az 1908-as annexiós válság idején teremtették meg a szükséges financiális előkészületeket, illetve a háború alatti kivételes pénzügyi rendelkezések jogi alapjait. A háborút eredetileg maximálisan 3 hónapos időtartamra tervezték, aminek pénzügyi finanszírozásban a jegybank szerepe volt a meghatározó. Mivel rövid idejű konfliktusra számítottak, a tervek szerint különlegesebb, a gazdasági és a pénzügyi élet megszokott rendjétől gyökeresen eltérő intézkedésekre nem gondoltak. A háború elhúzódása azonban ezeket a várakozásokat alapjaiban borította fel, az évekig tartó katonai konfliktus többszörösére duzzasztotta a dualista állam költségeit, ami végső soron jelentősen hozzájárult a Monarchia összeomlásához.

A konferencia következő két előadója irodalomtörténeti aspektusokat boncolgatott. Botos Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Nemzetközi és Politikatudományi Intézetének tanszékvezető egyetemi docense a „Minden nemzet akkor hal meg, ha megásta sírját”. Herczeg Ferenc Bizánc című drámája mint a Monarchia bírálata című nagy átéléssel prezentált referátumában a századelő egyik ünnepelt írójának színdarabja keletkezés- és fogadtatástörténetét vizsgálta. A kultúrtörténeti szempontból is rendkívül izgalmas kontextus egyik legfőbb eleme a darab keletkezésének ideje, ami az 1903-as obstrukciós válság időszakára esett, a bemutatót követő siker legnagyobb hulláma pedig a dualista Magyarország legnagyobb belpolitikai válságával, a Szabadelvű Párt 1905-ös választási vereségét követő krízissel vágott egybe. Az előadó rámutatott, Herczeg színdarabjának népszerűsége annak volt köszönhető, hogy abban a Monarchia „áthallásos”, de mindenki számára érthető bírálata fogalmazódott meg. Az összeomlást előrevetítő, az önámító társadalmat bíráló mű népszerűsége 1918 után sem kopott meg, sőt éppen ellenkezőleg: a bukott birodalom jóslatának beigazolódása okán még inkább piedesztálra emelte szerzőjét.

A másik irodalomtörténeti előadás a kortárs irodalom aspektusából közelített a Monarchia összeomlásának és felbomlásának emlékezetéhez. Uri Dénes Mihály, a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégiumának tanára a Békeidő és összeomlás. A Monarchia vége Tompa Andrea Fejtől s lábtól című regényében címmel elhangzott referátumával egy 2013-ban megjelent regény metaforikus mondanivalójára és az azokon keresztül bemutatott jelenségekre, lélektani összefüggésekre érzékenyen reflektáló elemzést nyújtott. A mű izgalmasan – a magyar irodalomban eddigi kevéssé megmutatott módon – világította meg a Monarchia történetének utolsó periódusát (azon belül a „boldog békeidők” Kolozsvárát, kulturális életét, az ottani egyetem működését) és a Trianon utáni, a szerző által „T-szindrómának” nevezett időszakot. A regény lapjain a régi Magyarország végnapjai két orvostanhallgató, egy zsidó lány és egy református férfi szempontjából kerülnek felidézésre. Az előadó érzékeltette a mű nyelvezetének szokatlanságát, illetve gazdag eszme- és társadalomtörténeti aspektusait különösen a női karakter vonatkozásában, akinek történetében a zsidó és női emancipáció problematikája elevenedett meg.  

Uri Dénes Mihály Fotó: Hajdúnánás Város Önkormányzata

A konferencia záró előadása egy család históriája révén visszakanyarodott a helytörténethez. Nyakas Miklós, a Hajdúsági Múzeum nyugalmazott igazgatója Egy hajdúnánási polgárcsalád a boldog békeidőkben. A Nyakas família című rendkívül gazdag képanyaggal illusztrált áttekintése a 17. századig nyúlt vissza, és több generáción átívelve jutott el a család dualizmuskori történetéhez. Különös figyelmet szentelt a családtagok kulturális és oktatási hátterének, valamint világháborús szerepvállalásukhoz.

Nyakas Miklós. Fotó: Hajdúnánás Város Önkormányzata

A rendkívül tartalmas konferencia színvonalas és tematikailag sokszínű előadásait várhatóan az év végén olvashatjuk tanulmánykötet formájában.

Kerepeszki Róbert

[1] Hajdúnánás Város Önkormányzata, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara, Történelmi Intézete, Néprajzi Tanszéke, illetve Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolája, valamint az MTA-DE Néprajzi Kutatócsoportja, a Györffy István Néprajzi Egyesület, az Ethnica Alapítvány, a Doktoranduszok Országos Szövetsége és a Járom Kulturális Egyesület támogatásával.

Ezt olvastad?

Március 15-e több mint egy ünnep. Ezen a napon egész Magyarország az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékezik, előttük tiszteleg.
Támogasson minket