Az Auschwitz ellen 1944. szeptember 13-án végrehajtott amerikai légitámadás és kérdései

Az Auschwitz I. nevű koncentrációs tábortól körülbelül 5 kilométerre észak-keletre, a birkenaui megsemmisítő tábortól pedig 7 kilométerre keletre, Monowitz (Monowice), valamint Dwory települések mellett és helyén helyezkedett el az a műbenzin-, illetve szintetikus gumigyár, amelyet az amerikai 15. Légi Hadsereg bombázó repülőegységei 1944. szeptember 13-án megtámadtak. Aznap az ipartelep elleni légitámadás során a birkenaui halálgyár fölött célfotók is készültek, s a fotókon tisztán látszanak az aláhulló bombák és alattuk a tábor teljes terjedelemben, munka közben. Ezek a megrázó légifotók a háborút követően több évtizeddel egy a mai napig lezáratlan, szélsőséges érzelmekkel átitatott vitasorozatot indítottak el a történészek és túlélők között, amelynek fő kérdése az lett, hogy amennyiben a szövetséges légierők tudtak a haláltáborok létezéséről, akkor miért nem pusztították el azokat a levegőből? Tagadhatatlan, hogy a fenti kérdés logikusnak tűnik a laikus számára, mégis különös az, hogy az évtizedek során – noha elméletek tucatjai láttak napvilágot a témában – magát a légitámadás pontos történetét ezidáig senki nem tárta fel részleteiben. Írásomban a közelmúltban előkerült amerikai dokumentumok alapján ezt a munkát kívánom elvégezni, azaz az események 75. évfordulója alkalmával – csak nagy vonalakban – a közönség elé tárom mindazt, valójában mi is történt Auschwitz felett 1944. szeptember 13-án.

Az egyik olyan Auschwitzról készült légifotó részlete, amely a háború után napvilágra kerülve a mai napig tartó vihart kavarta a történészek és a túlélők között. Aláhulló amerikai bombák az auschwitzi gázkamrák fölött.

Auschwitz bombázására aznap az egyik legharcedzettebb alakulatot, a négy groupból álló, ekkor már a 102. bevetését teljesítő 55. Bomb Winget vezényelték ki. A légitámadás megtervezése és végrehajtása ugyan nem volt egyszerű feladat, az amerikai légierőnek azonban már rutin feladatot kellett, hogy jelentsen. A terület földrajzi adottságai miatt sem volt könnyű célpont, elég csak azt megemlíteni, hogy az amerikai repülők hatótávolságának a legszélén feküdt. Ha csak a berepülés tervezett útvonalára tekintünk, szembetűnik a számtalan irányváltás, amellyel az útba eső sűrűn elhelyezkedő légvédelmi körzeteket kellett volna kikerülni. Az amerikai légierő bevetési útvonalainak volt néhány állandó viszonyítási vagy navigációs pontja, melyek közül a legfontosabb az IP, azaz az indítási pont (Initial Point) volt. Ez minden esetben néhány percnyi repülésre helyezkedett el a céltól, ettől kezdődött a rárepülés (bombrun). A köteléknek az IP-től nyílegyenesen, állandó sebességet tartva kellett rárepülnie a célpontra, majd át fölötte, hogy a bombacélzást segítsék, illetve egyáltalán lehetővé tegyék. A bombateher kioldását követően a támadóalakzat a légvédelem kijátszására és a következő támadóhullám helybiztosítására kifordult a célterület fölül, majd ráállt a visszaútra előírt útvonalra.

Az auschwitzi (lengyel nevén Oswiecim) táborkomplexumról készült mozaikfotó. A táborkomplexum az Auschwitz, Birkenau és Monowitz települések mellé települt három főtábort és a közvetlenül ezek mellé telepített objektumokat foglalta magába. Köztudott azonban, hogy szervezetileg ide tartozott még jónéhány a közelben működő melléktábor, kitermelés, üzem és egyéb más objektum is. Az amerikai légierő a célpontját következetesen Oswiecimként azonosította. (Forrás: Yad Vashem)
Az eredeti képfelirat tanúsága szerint az Oswiecim elleni légitámadás közben repülő, a 464. Bomb Group egyik radarral felszerelt B-24 Liberator típusú repülőgépe. Aznap kettő ilyen speciális repülőgép került bevetésre. (Forrás: NARA)

Nagyon fontos idevágó és összekapcsolódó kérdés az amerikai bombázógépek repülési alakzata, valamint a bombázásuk eljárása. Az amerikai légierő a második világháborúban döntően kötelékszerű, nagytömegű, nappali légitámadást hajtott végre, melyek során az arcvonalankénti három, hat, és kilenc repülőgépes harci alakzatot, az úgynevezett combat boxot alkalmazta attól függően, hogy a támadás paraméterei melyiket követelték meg. Anélkül, hogy mindebbe mélyebben beleásnánk magunkat, csak néhány fontos jellemzőt kívánok alább részletezni. Egy kilencgépes alakzat bombaszőnyegének 540 méter (1800 láb), egy háromgépesé pedig 210 méter (700 láb) a legoptimálisabb szélessége. Közismert, hogy az amerikai légierő általában területbombázást, közkeletű néven úgynevezett szőnyegbombázást végzett. A támadóalakzat képétől, a bombavetés beállításaitól, valamint a rárepülési sebességtől függően az egyszerre kioldott bombák úgy terültek szét a célzónában mintha egy szőnyeget terítettek volna le, innen került be a köztudatba a szőnyegbombázás kifejezése. A bombaszőnyeg tehát úgy alakult ki, hogy egy támadóalakzat vagy annak egyes részei egyszerre oldották ki a bombaterhüket abban a pillanatban, amikor a támadóegység vezérgépe is.

Az amerikai 15. Légi Hadsereg 465. BG-jának (55. Bomb Wing) B-24 Liberator típusú bombázó repülőgépei a bombakioldást követően, a jobbratartó kifordulás közben, 1944. szeptember 13-án. A képen tisztán látszik a monowitzi ipartelep és a birkenaui tábor. Ez volt a legelső támadó repülőegység, tehát ők vezették az egész wing támadását. (Forrás: NARA)

Mint ahogyan az számomra korábban is sejthető volt, mostanra bizonyosság vált: ez a bevetés sok tekintetben nem volt tökéletes. A támadás során az átlaghoz képest sok volt a műszaki okok miatt az formációt elhagyni kényszerülő és korábban visszatérő repülőgép, de ami ennél is fontosabb, feltűnően sok volt az úgynevezett kényszeroldás. (A bombaterhet kényszeroldani általában műszaki hiba vagy sérülés miatt kell.) A tervezett berepülési útvonal egyelőre ismeretlen okok miatt megváltozott, ami az események szempontjából alapvető fontosságúvá vált! Eredetileg az indítási pont a céltól 37 kilométerre északnyugatra fekvő Orzesze lett volna, tehát a célpontra tartó rárepülés útvonala a birkenaui tábortól kissé északra húzódott volna. A valóságban azonban a kötelék az eredeti tervekhez képest 12 kilométerre délre, a céltól 40 kilométerre fekvő Zory magasságában fordult rá a támadásra, ennek következtében pontosan a haláltábor fölött zúgtak át, mint ahogyan a célfotók ezt ékesen bizonyítják. Hasonló, menet közben történt, mondhatni rögtönzött változtatás a repülési útvonalakban ugyan nem volt szokatlan jelenség a háborúban, ebben az esetben azonban ez nagy jelentőségű részlet.

Valószínűleg a 465., vagy 464. Bomb Group egyik repülőgépének 1944. szeptember 13-án készült célfotója. Jóval a háború után napvilágra kerülve ez kavarta a mai napig tartó vihart a történészek és a túlélők között. A kiértékelő magyarázatokat az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) fűzte hozzá 1978-ban. A kép bal felső sarkában tisztán kivehetőek az 500 fontos rombolóbombák. Célfotót egy repülőkötelék egyes repülőgépeire szerelt kamerák rögzítettek, amelyek a bombarekesz ajtajának, illetve a bombák kioldását követően meghatározott időközönként egy beállított időpontig folyamatosan fényképeztek. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy minden támadó repülőgépen volt ilyen szerkezet! Csak az alakzat legfontosabb pontjain, de a formáció közepén, a vezérgépén, valamint annak helyettésénél bizonyosan. (Forrás: http://www.evidenceincamera.co.uk)

Emellett a támadást vezető repülőknek a rárepülési sebességüket a tervezett 256 km/h-áról (160 mph) le kellett lassítaniuk azért, hogy a berepülés során szétnyúlt alakzat hátsóbb részei fel tudjanak zárkózni. Csak viszonyításképpen ez hozzávetőlegesen 100 km/h-val alacsonyabb, mint egy modern Forma 1-es versenyautó átlagsebessége. Ez a rárepülési manőver két dolgot eredményezett: elsőként veszélyesen közel kerültek az alakzat elején repülő repülőgépek az úgynevezett áteséshez, ami azt eredményezte volna, hogy lezuhannak. Másodsorban pontosan a célkörzet légvédelmi övezetében lassult le a támadóhullám, ami nagyban megkönnyítette a német légvédelmi tüzérek dolgát, és ez végzetessé vált. Ezen fontos részlet fölött legtöbbször nagyvonalúan átsiklanak, de meg kell jegyeznem, hogy Auschwitz köré rendkívül jelentős és harckész légvédelmi csoportosulás települt, amely nagyjából 10 kilométeres körben akár mindhárom főtábor légterét védelmezhette.

Valószínűleg a támadást vezető 465. Bomb Group célfotója. Birkenau fölött, valamint a kép jobb alsó sarkában láthatóak az aláhulló bombák. (Forrás: failedmessiah.typepad.com)
Egy tipikus német légvédelmi üteg lőállása valahol Európában. Auschwitz köré Auschwitz légvédelmi tüzér csoport (Flakgruppe Auschwitz) néven legkésőbb 1944. nyár végéig 22 db nehéz légvédelmi üteg és kettő füstfejlesztő század települt. A lövegek száma október elejére elérte a 134-149 darabot. (Forrás: wikipedia.org)

A célra történt rárepülés során a rettentően heves és pontos légvédelmi tűznek meg is lett a rémálomba illő eredménye. Nyitányként a teljes támadóalakzat vezérgépét és a közvetlenül mellette repülő helyettesét, azt a két kulcsfontosságú repülőgépet, amik az egész támadást vezették, egyszerre érte súlyos légvédelmi tüzérségi telitalálat nagyjából pontosan Birkenau fölött. Mindkét repülőgépnek azonnal vészkioldással dobniuk kellett a bombaterhüket, majd rögvest kifordultak az alakzatból és mint utóbb kiderült, a Frantic hadműveletben kiépített ukrajnai kisegítő repülőterek egyikén kellett kényszerleszállniuk. Ezt követően még számtalan találat érte az amerikai repülőket, ami miatt további bombákat voltak kénytelenek elszórni, számosat ezek közül szintén Birkenau fölött.

Az amerikai 15. Légi Hadsereg 55. Bomb Wingjének B-24 Liberator típusú repülőgépei tipikus zárt alakzatban repülve (Forrás: NARA)

Összesen 101 darab bombázórepülőgép repült át a célpont fölött, ebből 64 darabot ért légvédelmi találat, sőt emiatt legkevesebb hét bombázórepülőgép le is zuhant. A lezuhant bombázórepülőgépek közül az egyik egyébként egészen Szigetvár térségéig elvánszorogta magát és végül ott csapódott fel. A szétlőtt és szétszórt repülőalakzatnak meg is lett a következménye, a bombázásuk nem sikerült fényesre, tehát ennek statisztikai adatait sem szívesen mutogatták az évkönyvekben.

A második támadó kötelék, a 464. Bomb Group 776. sz. bombázó repülőgépének célfotója Birkenau fölött 1944. szeptember 13-án. A kép közepén elterülő pályaudvar mellett (a képen fölött) valószínűleg egy légvédelmi ütegállás fedezhető fel. (Forrás: phdn.org)
Ugyanannak a repülőgépnek egy későbbi felvétele. A kép bal oldalán jól látszanak a bombák robbanásai, de attól fentebb a korábban felrobbant bombák okozta bombatölcsérek is! Nagyszerűen látszik az Auschwitz I. főtábor köré telepített füstfejlesztő berendezések lassan elterülő füsttakarója. Ezeknek a légévelmi eszközöknek a célpont füsttel történő álcázása volt a feladata. (Forrás: Yad Vashem)

Ma már nyilvánvaló, hogy a szövetséges vezetők tudtak az auschwitzi létesítmények létezéséről és működésének céljairól, okairól. Az 1970-es évek végén a fentiekben tárgyalt légifotók, célfotók napvilágra kerülésének nyomán kirobbant vita még mindig nem záródott le. Nem tisztázott teljesen mindenki számára megnyugtatóan az a kérdés sem, miszerint miért nem bombázták szét a szövetségesek a haláltáborokat. (Lényegében ekkor már második alkalommal bombázták az auschwitzi táborkomplexumot, s technikailag kivitelezhető lett volna egy ilyen célú támadás.)[1] A kérdésfeltevéstől függetlenül mostanra az világossá vált, hogy az 1944. szeptember 13-i légifotók valójában több végzetes dolog együtthatásából következően, az eredeti szándékoktól eltérően készültek el. Néhány nagyon fontos dokumentum felkutatása még esedékes ezügyben, azonban az eddigiekből kiszűrhető információk egy teljesen más, immáron sokkal árnyaltabb képet nyújtanak Auschwitz bombázásáról.

Oláh András Pál

Függelék

Az amerikai 15. Légi Hadsereg által használt mértékegységek

1 mérföld/óra (mph) = 1,6 km/h

1 láb (foot) = 0,3048 m

1 font (libs) = 0, 4536 kg

1 könnyű tonna (short ton) = 0, 907 metrikus tonna

 

Az amerikai légierő egységei és alegységei

Légi Hadsereg            Magasabb szervezeti és vezénylési egység. Az amerikai 15. Légi Hadsereg öt bombázó wingből és 21 bombázó és hét vadászrepülő groupból állt fel.

 

Bomb Wing                Ezred méretű bombázórepülő egység. Egy Bomb Wing 3-4 bomb groupból állt

 

Bomb Group              Osztály méretű repülő egység. Egy Bomb Group négy bombázó századból állt

 

Felhasznált szakirodalom:

Craven, Wesley Frank – Cate, James Lea: The Army Air Forces in World War II, Volume Two, Office of Air Force History, Washington D.C., 1983.

Gilbert, Martin: Auschwitz & the Allies: The truth about one of this century’s most controversial episodes, Mandarin, London, 1991.

Hausner, Gideon: Ítélet Jeruzsálemben, Európa, Budapest, 1984.

Hummel, Karl-Heinz: Die Deutsche Flakartillerie 1935 – 1945, VDM-Verlag, 2010.

Kitchens, JamesH.: The Bombing of Auschwitz Re-Examined, The Journal of Military History, Vol. 58, No. 2. (Apr., 1994)

Miller, Donald L.: A levegő urai, Gabo, 2013.

Oláh András Pál: A 15. Amerikai Légi Hadsereg Auschwitz (Buna Werke) elleni 1944. augusztus 20-i támadásának iratai, Emlékeztető 2013/4, www.emlekpont.hu/emlekezteto

Oláh András Pál: Az igazi bombák földjén – A II. világháború keserves öröksége Magyarországon, Határtalan Régészet II. évfolyam 2. szám, 2017, 33-37. o.

Oláh András Pál: A Földközi-tengeri Szövetséges Légierő Magyarországra vonatkozó felderítése, valamint a szövetséges légitámadások általános fotókiértékelése a II. világháború idején.Belvedere Meridionale 30. évf. 1. sz., 2018, 146-168. pp.

Oláh András Pál: A magyarországi légiháború és a magyar zsidók deportálásának kapcsolatai a II. világháború idején.Belvedere Meridionale 30. évf. 2. sz., 2018, 69-87. pp.

Oláh András Pál: A Frantic hadművelet – A II. világháborús amaerikai légitámadások, Újkor.hu, Közzététel: 2019. június 2.

Rácz András:Auschwitz – Birkenau bombázásának katonai lehetőségei, Hadtörténelmi Közlemények 117. évf. 2004/3. sz.

 

Levéltári források:

The National Archives of United States

Air Force Historical Research Agency

The National Archives, London

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára

[1] Arról, hogy erre miért nem került sor, végül egy közeljövőben megjelenésre kerülő tanulmányomban fogok külön értekezni.

Ezt olvastad?

Ezzel a gyűjteménnyel a történelemből emelt szintű érettségire készülőknek szeretnénk segíteni. A szóbeli tematikához kapcsolódóan összeszedtük azokat a honlapunkon megjelent