„Letörni a burzsoáziát” – A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei

„Képzeljük el, hogy egy reggel arra ébredünk, hogy puccs történik az országban, az új hatalom statáriumot hirdet, bezárja a bíróságokat, az ügyeket vagy lezárja vagy jogi végzettség nélküli, hétköznapi emberek elé utalja. Ráadásul az ítéleteik ellen fellebbezni nem lehet, legfeljebb kegyelmi kérvényt lehet beadni egy politikai testülethez, nevesül a Forradalmi Kormányzótanácshoz” – kezdte Gellért Ádám a Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékeiről szóló előadását.

Gellért Ádám

A Clio Intézet tavasszal kezdte meg Tanácsköztársaság 100 év után című – Budapest Főváros Levéltárával közösen rendezett – előadás-sorozatát, amely rövid nyári szünetet követően szeptember 4-én folytatódott. Az őszi szezon nyitórendezvényén Bödők Gergely (társ-ügyvezető, Clio Intézet) moderálása mellett Gellért Ádám (társ-ügyvezető, Clio Intézet) és Erdős András Patrik (PhD-hallgató, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Történelemtudományi Doktori Iskola) előadásait hallgathatták meg az érdeklődők. Gellért Ádám a forradalmi törvényszékek általános jellemzőit, Erdős András Patrik pedig ítélkezési gyakorlatukat mutatta be. Gellért Ádám fent kiemelt nyitószavai után felhívta a figyelmet arra, hogy a forradalmi törvényszékekkel kapcsolatos utolsó átfogó munkát Sarlós Béla A Tanácsköztársaság forradalmi törvényszékei című 1961-es könyve jelenti, ami úttörő, de több helyen érződik rajta  az elfogultság. Már csak ezért is mindenképpen érdemes újra megvizsgálni ezt a témát.

Bödők Gergely megnyitója

A forradalmi törvényszékek létrejötte és működése

A Forradalmi Kormányzótanács első rendeletével azonnal statáriumot hirdetett, kimondva, hogy a bűnösök fölött forradalmi törvényszék ítél. Felállításukról a IV. számú rendelet gondoskodott. Kezdetben csak polgári forradalmi törvényszékek működtek, majd április 13-tól katonaiak is. Május 17-től statáriális bírósági rendszert vezettek be, illetve április 21-től működött a Frontmögötti Bizottság Keleti Hadsereg Rögtönítélő Törvényszéke is, amely Szamuely Tiborhoz kötődött. A polgári forradalmi törvényszékek elnökből és további két tagból álltak. Elnökeit, bíráit és vádbiztosait a Forradalmi Kormányzótanács nevezte ki (ezt a jogot március 27-én az Igazságügyi Népbiztosra ruházták). E funkciók ellátását nem kötötték képesítéshez. A bíróságok hatáskörébe olyan bűncselekmények tartoztak, amelyeket a Kormányzótanács külön rendelettel odautalt. Alakszerű nyomozásnak, vádiratnak nem volt helye, az egész eljárást a törvényszék előtt, lehetőleg félbeszakítás nélkül kellett lefolytatni. A szükséges bizonyítékokat a vádbiztos teremtette elő, védő bárki lehetett. A tárgyalást bármely órában, a szabad ég alatt is megtarthatták. Menete a következő volt: a vádbiztos szóban előadta a terhelt elleni tényeket, bizonyító eljárást és indítványt. Ezután a vádlott és védője szólaltak fel, amelyre a vádbiztos válaszolhatott. Az utolsó felszólalás joga a terheltet és védőjét illette meg. A határozathozatal zárt tanácskozáson történt, a bűnösségről titkosan szavaztak. Halálbüntetést csak egyhangú határozattal lehetett kiszabni. Az eljárásrend nagyban hasonlított az 1912-től életben levő statáriális eljáráshoz. Összesen 135 forradalmi törvényszéket hoztak létre. Működésükbe közvetlenül beavatkoztak az igazságügyi biztosokon keresztül, akik az összekötő kapcsot jelentették a helyi direktóriumok és a törvényszékek között. Politikai szempontból ugyanis a direktóriumok tudták legjobban eldönteni, hogy a helyi adottságokra tekintettel szükség van-e konkrét esetben a büntetőeljárás megindítására. Az ítélkezés politikai célja a proletariátus erősítése, illetve a burzsoázia letörése lett volna. Érdekes módon mégis nagyobb arányban hoztak ítéleteket proletárok ellen. A Forradalmi Kormányzótanácsban komoly viták folytak arról, hogy milyen mértékben szükséges mélyíteni a diktatúrát. Kun Béla már áprilisban propagálta, hogy vezessék be a rögtönítélő bíráskodást a forradalmi törvényszéki rendszer helyett, erre azonban csak május 16-án került sor, többek között a román hadsereg előretörése nyomán kialakuló helyzet hatására.

Halálbüntetések

Gellért Ádám rámutatott, hogy a polgári forradalmi törvényszék ítélete után huszonhét halálbüntetést hajtottak végre. Ebből ötöt Budapesten, huszonkettőt vidéken. Tizenöt politikai természetű, tizenkettő köztörvényes jellegű volt. A katonai forradalmi törvényszék ítélete után tizenegy halálbüntetést hajtottak végre. A statáriális bíróság ítélete után viszont száztizenöt kivégzésre került sor, amelyből összesen tizenkettőt ítéltek meg közönséges bűncselekmény miatt. A többi ítélet politikai jellegű volt. A forradalmi törvényszékek halálos ítéleteik többségét március végén és áprilisban hozták meg, a rögtönítélő bíróságok ítéleteinek zöme májusra és júniusra esett.

Bírák, vádbiztosok

Gellért Ádám idézte Sarlós Béla adatait, aki szerint a forradalmi törvényszékek elnökeinek és bíráinak túlnyomó többsége a munkásosztály soraiból került ki. A budapesti 162 bíró között csak négy tisztviselőt vagy tanítót és mindössze egy jogászt találhatunk. A 69 vidéki forradalmi törvényszék 391 bírájából 303 volt munkás vagy paraszt, 50 értelmiségi, akik közül tizenheten dolgoztak  korábban az igazságügy szervezetében. Budapesten 99 vádbiztos működött. Közülük 29 volt jogász, a 69 vidéki forradalmi törvényszék 126 vádbiztosa közül pedig 86. A nyomozást minden esetben a Vörös Őrség és a Belügyi Népbiztosság Politikai Osztálya folytatta le. A vádbiztos a nyomozati iratokat általában csak a tárgyaláson csatolta be.

Ügyek

A forradalmi törvényszékek a Tanácsköztársaság 133 napja alatt összesen 9006 ügyet tárgyaltak: 2233-at Budapesten, 6773-at vidéken. A bíróságok a vádlottak körülbelül 16 százalékát felmentették, több mint 40 százalékával szemben megszüntették az eljárást és csak 41,4 százalékukat ítélték el. Budapesten 63,3 százalékban szüntették meg az eljárásokat, és 17,4 százalékukban születtek felmentések. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy nagyon sok olyan feljelentés volt, ami mögött személyes torzsalkodás vagy bosszú állt. Az elítéltek 26,4 százaléka tartozott polgári osztályokhoz, 73,6 százaléka volt munkás, alkalmazott vagy paraszt. A forradalmi törvényszékek nem kizárólag politikai bíróságokként működtek: a vádlottak elítélésével végződött ügyeknek Budapesten 26,6 százaléka, vidéken 19,6 százaléka volt politikai természetű. Az ügyek 30,5 százaléka végződött pénzbüntetéssel, 30,7 százaléka hat hónapot el nem érő szabadságvesztéssel. A halálos ítéletek aránya 0,81 százalék volt, ebből 0,35 százalékot hajtottak végre. Az öt évnél súlyosabb szabadságvesztés-büntetések aránya 7,2 százalékot tett ki. Gellért Ádám hangsúlyozta, hogy a statisztika csak statisztikát jelent: semmiképpen sem szabad úgy értelmezni, hogy az arányokkal relativizálni lehet a szenvedést, amin a forradalmi törvényszékek elé kerülő vádlottak átestek, hiszen egy felmentés születhetett úgy is, hogy előtte alaposan helybenhagyták az áldozatot.

Gellért Ádám

Ítélkezési gyakorlat

Erdős András Patrik szerint a forradalmi törvényszékeken statáriális szempontok érvényesültek. Fontos volt az azonnali megalakíthatóság, a tárgyalások gyors lefolytatása. Ezzel összefüggésben a nyomozati szervek szerepe lecsökkent. A törvényszék egy elnökből, két szavazóbíróból, egy vádbiztosból és egy védőből állt, egyiküknek sem kellett jogi végzettséggel rendelkeznie. Halálos ítéletet csak egyhangúlag lehetett hozni, de a főbíró szava számított a legnagyobbnak. Erre a formulára gyakorolt hatást a politikai megbízott, illetve a nyomozati hatóság. Fellebbezés eleinte nem volt, később sem a törvényszék előtt zajlott, mivel a Kegyelmi Tanács hatáskörébe került. Tömeges perek esetén rövid tárgyalásokra került sor, kurta jegyzőkönyvek születtek. A Forradalmi Kormányzótanács el akarta törölni a korábbi büntetőtörvénykönyvet (azaz a Csemegi-kódexet), azonban nem tudtak olyan tempóban rendeleteket hozni, hogy lefedjék az összes köztörvényes ügyet. Végül az az öszvér megoldás született, hogy nem helyezték hatályon kívül, azonban büntetési tételeit érvénytelenítették. Minden bűncselekmény megmaradt tehát, kivéve, ha valamilyen új rendelet felülírta ezt. Erdős András Patrik szerint megnehezíti az utókor kutatójának a dolgát, hogy kevés irat maradt hátra. Néhány fennmaradt ügyet azonban bemutatott. Ezeknek alapján úgy ítélte meg, hogy a legsúlyosabb büntetési tételeket politikai bűncselekmények esetén alkalmazták. A közönséges bűncselekmények ellen is igyekeztek fellépni, de ennek hatékonyságáról kevés az információnk. A Kísérleti Kriminológiai Osztály léte arra enged következtetni, hogy volt rehabilitációs szándék a döntéshozókban. A gazdasági-erkölcsi szempontú új rendeletek megszegőinek esetében erős elrettentő szándék érvényesült. A hatalmi visszaéléseket gyakran nem, vagy nem eléggé büntették. Összességében elmondható, hogy sok olyan követelmény nem teljesült, ami normál esetben a bíróságoktól elvárható.

Erdős András Patrik

Az előadások után, ahogy azt már megszokhattuk az előadás-sorozat során, élénk beszélgetés alakult ki a közönség és az előadók között. Felmerült, hogy milyen új összehasonlító jogi szempontok alapján lehetne értékelni a forradalmi törvényszékek munkáját, s arra is több kérdés irányult, hogy milyen alapon és eljárásban vonták felelősségre 1919 után a forradalmi törvényszékek munkatársait. 

A beszélgetés után Bödők Gergely felhívta a figyelmet arra, hogy az előadás-sorozat következő alkalmán, a szeptember 16-ai Az északi hadjárat és a Szlovák Tanácsköztársaság című rendezvényen Révész Tamás fog előadást tartani, Bödők Gergely opponenciája és Gellért Ádám moderálása mellett.

Szőts Zoltán Oszkár

A fényképeket a Clio Intézet bocsátotta rendelkezésünkre.

Ezt olvastad?

A kortársak és az utókor körében elterjedt történelmi tévhit és az események félreértelmezése, miszerint az 1918-19-es kormányok mögött a szabadkőműves
Támogasson minket