Krakkó és Auschwitz – tanulmányi kirándulás a magyar holokauszt 80. évfordulója kapcsán

Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorló Gimnáziumban 2024. november 22-24. között 43 tizenegyedik évfolyamos tanulóval ellátogattunk az Auschwitzi Emlékközpontba, illetve Krakkó városába. A program apropóját az adta, hogy 80 éve kezdődtek a deportálások Magyarországról Auschwitzba, illetve a többi munka- és haláltáborba. Alábbi írásunkban arra tettünk kísérletet, hogy összefoglaljuk az iskolánkban eddig megvalósult, a holokauszt áldozataira emlékező projekteket és programokat, illetve felvázoljuk a novemberi út konkrét lebonyolításának menetét és tanulságait. Reményeink szerint munkánkkal segítséget adunk kollégáinknak ahhoz, hogy saját praxisukban hogyan érdemes a témát a tanulók számára bemutatni.

Emlékezéstörténeti visszatekintés 2015-2024

Iskolánkban a holokauszt magyarországi áldozatai emléknapjának 2001-es bevezetése óta arra törekszünk, hogy a vészkorszak hazai történéseinek hiteles felidézésével közelebb hozzuk a korabeli eseményeket a mai, Z és alfagenerációs diákjainkhoz, reményeink szerint, a jövő értelmiségéhez. Egyszerre törekszünk ennek során a fiatalok személyes megszólítására, értelmi és érzelmi edukációjára, kiemelve a személyes felelősségvállalás fontosságát és dilemmáit egy adott történelmi helyzetben.

A megemlékezések módszertanát mindenkor igyekeztünk a kor lehetőségeihez és diákjaink érdeklődéséhez, valamint az iskolai körülmények adta megvalósíthatósághoz igazítani. Az utóbbi tíz évben többféle megközelítéssel is kísérleteztünk. Voltak osztálykeretben, 32-34 diákkal zajló, egy vagy két tanórás tematikus foglalkozások. Ebben Gonda Zita kolléganőnk és Molnár József díjnyertes multimédiás oktatóanyagaira (A bőrönd, ill. A baba címmel) támaszkodtunk.

2016-ban lehetőségünk adódott az Uránia Nemzeti Filmszínházban megtekinteni az előző évben bemutatott Saul fia című filmet. Erre a 9-12. évfolyamos diákjainkat vittük el, megfelelő tematikus előkészítéssel, ill. a filmet követő, egy-egy osztállyal történő megbeszéléssel kiegészítve. Ide kapcsolható az a pódiumbeszélgetés is 2019-ből, melyre meghívtuk Röhrig Gézát, az alkotás főszereplőjét, akit – egyéb témák mellett – a film keletkezésének hátteréről és a holokauszthoz való viszonyulásáról is kérdezhettünk.

Először 2015-ben volt arra példa, hogy az egyik 10. évfolyamos osztály Kovács Gabriella kolléganőnk művésztanári koordinálásával tematikus installációt készített a tárgykörben. Ez a vonal aztán 2018-ban és 2019-ben is folytatódott, tizedikes osztályfőnöki és történelemtanári részvétellel, Keisz Ágoston és Farkas Katalin kollégáink segítségével. Ezt az alapvetően befogadásra építő emlékeztetési formát egészítettük ki ezekben az években a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont állandó kiállításának tárlatvezetéssel történő megtekintésével. E lehetőséget a 11. és 12. évfolyamos diákjainknak ajánlottuk meg az áprilisi emléknaphoz időben közel.

Alapvetően új utak keresésére sarkallt minket a covid-járvány által előidézett távolléti helyzet. Az emléknapok méltó megtartásáról az akkor fennálló objektív nehézségek közepette se akartunk lemondani, így új, online megszervezhető és kivitelezhető, alternatív megoldásokat találtunk. Ezt a munkát, melynek produktuma egy az iskolai honlapon és facebook oldalon megosztott, tematikus videó lett, D. Mohay Borbála kolléganőnk cikkében meg is említette 2020 tavaszán.

2022-től, Kiss Csilla tanárnő tizedikeseivel tértünk vissza az iskolánk legfrekventáltabb hirdetőfelületére optimalizált, offline, papír alapú dekorációkhoz, ill. információs anyagokhoz. Ezek közül a 2023-as évben a magyarországi embermentőkre fókuszáló, „Ember az embertelenségben” mottójú faliújságot jelen sorok egyik szerzője, Pál Gergely tanár úr és tizedikesei készítették tanárjelölti közreműködéssel, QR-kódos online elemekkel bővítve, melyről fotókkal dokumentált módszertani cikk is megjelent az ujkor.hu felületén.

A magyar holokauszt 80. évfordulója kapcsán a 2024-es megemlékezés összetettségében és mélységében is kiemelkedik. Különleges dekoráció készült erre az alkalomra Kovács Gabriella tanárnő irányításával, melynek egyik eleme a zsinagógák színes ablaküvegeit megidézve hangsúlyozta ki a 80-as szám jelentőségét. A faliújságra kihelyezett vizuális elemek a zsidóság békés életének, valamint gettóba kényszerítettségének kiáltó kontrasztjára épült. A munka igazi, évfolyamokon átívelő alkotás volt 8-12. évfolyamos diákjaink aktív részvételével.

Szintén a nyolc évtizedes évforduló jelentőségét sugallva április végétől bő két hétig vendégeskedett nálunk a Yad Vashem Intézet „Világ igazai” roll up vándorkiállítása. Ezt őszinte és komoly érdeklődés kísérte mind a kollégák, mind pedig a diákok részéről: osztályfőnöki, történelem- és idegennyelv órai keretekben, közel 20 csoportban mintegy 400 diákunk tekintette meg a jól átlátható vizuális anyagot, melyhez többen a feldolgozást segítő feladatlapot is készítettünk.

A kiállításhoz külön megnyitóünnepséget is szerveztünk, melyen Demeter Villő nyolcadikos diákunk Radnóti Miklós Töredék című versét adta elő, valamint Csapodi Zoltán igazgató úr köszöntötte a jelenlévőket. Az ünnepségen részt vett Borbás Barna újságíró is, akivel utána Pál Gergely tanár úr moderálásában pódiumbeszélgetés volt Első gól című kötete kapcsán, melyben dédapja, dr. Borbás Gáspár életét dolgozta fel. A beszélgetés apropója Borbás doktor holokauszt alatti embermentő tevékenysége volt, melynek során – sok más személy mellett – Teller Miksát, világhírű öregdiákunk, Teller Ede édesapját is segítette a holokauszt idején.

2025 februárjában iskolánkban Bán Áron tanár úr koordinációjával látható a Történelemről a mának címet viselő roll up kiállítás, melynek megvalósítása az amszterdami Anne Frank Házzal közösen jön létre. A projekt kapcsán diákjaink nem csupán látogatóként vehetnek részt a program megvalósításában, hanem – rövid képzés után – tárlatvezetőként is bekapcsolódhatnak.

A fentiek jól mutatják, hogy intézményünkben a téma tanórán kívüli feldolgozásának sokszínű hagyománya van, melyet a jövőben is igyekszünk ápolni.

A tanulmányi kirándulás előkészítése

A kerek évforduló apropóján egy nagyobb lélegzetű program előkészítésébe és megvalósításába fogott bele iskolánk három vezetőtanára. A szervezési munkát, illetve a tartalomfejlesztést Szemethy Tamás és Pál Gergely tanár urak végezték, míg Keisz Ágoston tanár úr kísérőként, illetve magyar mellett történelem szakosként, a témát is alaposan ismerve vett részt a látottak feldolgozásában.

A háromnapos utat megelőzően a téma összetettsége és súlya indokolta, hogy a történelem tananyagban megkívánt mélységen túl is plusz ismereteket adjunk át a programban résztvevő 11. évfolyamon tanuló diákoknak. A kiutazás előtt – a korábban részben az ujkor.hu oktatási rovatában publikált – szemelvényeket adtuk a jelentkezők kezébe. Ezek közül a náci propaganda működésének megértését segítő szöveghelyeket találhatunk a magyarul az Ab Ovo kiadónál 1992-ben megjelent Anthony Pratkanis és Elliot Aronson által írt Rábeszélőgép című műben.[1] Ahogyan ezt az ujkor.hu-n 2019-ben megjelent módszertani cikkben olvashatjuk, a két szerző nem történész, a munka pedig nem klasszikus történettudományi forrás, hiszen a megközelítésmódjuk alapvetően szociálpszichológiai. A kötetben egy rövid esettanulmány erejéig foglalkoznak az alkotók a náci propagandagépezet hatásmechanizmusával. Ugyanakkor a lélektani megközelítésmód, illetve a lényegre törő elemzés remekül alkalmassá teszi az említett szövegrészt arra, hogy a diákjaink jobban megértsék, hogyan jöhetett létre a holokauszt borzalma.

A Trefortban megvalósuló 2024. évi programban úgy döntöttünk, hogy nem csak a Rábeszélőgépből származó szövegrészeket dolgozzuk fel a gyerekekkel az Auschwitzi Emlékközpontba érkezés előtt, hanem egy, az év elején (ismét) megjelent munkából is adunk fel szöveghelyeket. Debreczeni József (született: Bruner[2] József; élt: 1905, Budapest – 1978, Belgrád) a haláltábor borzalmait túlélve írta meg Hideg krematórium című naplóregényét,[3] melyet bár már 1950-ben kiadtak Újvidéken magyar nyelven, ennek ellenére mégis 2024-ig kellett várni arra, hogy az olvasóközönség ráébredjen, hogy a holokauszt irodalom egy igazi kuriózumát tartja a kezében. Ehhez jelentős részben hozzájárult, hogy ebben az évben 13 nyelven egyszerre adták ki, illetve hogy Magyarországon a Jelenkor Kiadó készített belőle roppant igényes új változatot.

Debreczeni Józsefet Bácstopolyáról hurcolták el Auschwitzba, ahol rögtön továbbküldték különböző altáborokba kényszermunkára. A rendkívül jó írói készséggel rendelkező Debreczeni, aki íróként, költőként és újságíróként futott be karriert elhurcolását megelőzően (illetve hazatérése után), megrendítő részletességgel írt a táborokban uralkodó viszonyokról, nem hallgatva el a fogvatartottak közötti kegyetlen hierarchiát, illetve az ehhez kapcsolódó embertelenségeket sem.

A munka második felében a dörnhaui lágerkórházban történtekről olvashatunk, melyek megrendítő jellegét mi sem jelzi jobban, minthogy itt érthetjük meg az egész kötet címének jelentését is, hiszen magát a kórházlágert itt nevezi meg Debreczeni a következő módon: „Égek a hideg krematóriumban.”[4]

A kötet Jelenkor Kiadónál 2024-ben megjelent verziójából a holokauszt témájú tanóráinkhoz, vagy az ahhoz kapcsolódó kirándulások/projektek lebonyolításához érdemes többek között az alábbi szövegrészeket áttekinteni (illetve az egész kötetet elolvasni!):

Fontosnak tartottuk a tervezés során azt is, hogy ne szűküljön be a diákok fókusza az Auschwitzban történtekre, hanem a holokauszt eseményeiről egy differenciáltabb képük alakuljon ki. Ennek megfelelően – az ujkor.hu-n korábban szintén publikált – anyagot dolgoztuk még fel a tanulókkal. Victor Klemperer: LTI – A Harmadik Birodalom nyelve. Egy filológus feljegyzései[5]  című kötetben a szerző, aki nyelvészprofesszorként és zsidó származású emberként a náci Németországban vészelte át a holokauszt borzalmait, nem került koncentrációs táborba, ugyanakkor kényszermunkásként nap, mint nap szembe kellett néznie azzal, hogy a Harmadik Birodalom bármikor elpusztíthatja. Élesszemű elemző megfigyelésit a háború után tisztázta le, és az említett munkában publikálta. A kötetnek az & [Ampersand] Kiadónál megjelent verziója alaposan jegyzetelt, kiváló kiadás, így a korábban már említett részek mellett érdemes az egész kötetet kézbe vennünk. A program kapcsán mi alapvetően az ujkor.hu-n megjelent cikkben olvasható szöveghelyekre hagyatkoztunk.

A tanulmányi kirándulás menete

Az előkészítő foglalkozások után 2024. november 22-24. között valósítottuk meg a program kiutazáshoz kapcsolódó részét. Krakkóba forgalmi viszonyoktól függően 7-8 óra alatt lehet kijutni busszal, így mindenképpen indokolt volt három napra terveznünk, utunk lényegi részére azonban szombaton (november 23-án) került sor.

Látogatás az Auschwitzi Emlékközpontban

Csoporttal utazva – különösen a 43+3 fős létszám miatt – érdemes utazásszervezőt bevonni, és Krakkóban szállást foglalni. Ugyanakkor szervezőként számolnunk kell azzal, hogy Krakkó és Auschwitz között akár 90 percet is igénybe vehet az utazás. Az emlékhely látogatása szigorú időrendhez kötött, így késni nem igazán lehet. Számunkra ez a nap reggeli 5 óra 30 perckor való indítását jelentette…

Az emlékhelyet szakszerű, angol nyelvű idegenvezetéssel látogattuk meg. Bár hónapokkal korábban megkezdtük a szervezést, a magyar nyelvű séta választására nem volt már lehetőségünk, így érdemes vagy a fordítást/tolmácsolást biztosítani, vagy angolul beszélő diákokkal érkezni. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy – bár november vége volt – hózivatarban érkeztünk meg a helyszínre, ami miatt az emlékközpont több munkatársa, köztük a hozzánk beosztott egyik túravezető sem tudott megérkezni aznap a tábor bejáratához. Ennek megfelelően a 46 fős csoportunk egyszerre járta körbe az auschwitzi, majd a birkenaui helyszíneket, ami a kiosztott headseteknek köszönhetően nem okozott jelentős problémát, valamint kárpótlásként röviden lehetőséget kaptunk arra, hogy a Magyarország által kialakított barakkot is megtekinthessük. Abban az esetben, ha erre időt szeretnénk szakítani, fontos ezt már a látogatás megszervezése során jelezni az emlékközpont munkatársainak.

A vezetett séta súlypontja az auschwitzi részre esett, majd egy rövid buszút után Birkenauban folytatódott. Az idegenvezető roppant magas minőségű munkát végzett, ugyanakkor arra tudatosan figyelnünk kellett, hogy a téma súlya és a látottak megrázó jellege a diákokat – és a kísérőket – lelkileg erősen megviselte. Ennek a lelki tehernek a feldolgozásával a legkörültekintőbb előkészületek mellett is számolnunk kell. A táborban látottakat részletekben nem fejtjük ki, de az emlékhely meglátogatására minden kollégát és magasabb évfolyamra járó diákot buzdítunk.

Történelmi séta Krakkó óvárosában

Az Auschwitz-Birkenauban tett délelőtti látogatásunkat követően magyar nyelvű idegenvezetéssel egy kb. 3 órás sétát tettünk Krakkó óvárosában. Ehhez előzetesen várostörténeti érdekességeket felölelő kvízt osztottunk ki a diákoknak, melyet 4-5 fős csoportokban oldottak meg. A kérdéssor (a válaszokkal kiegészítve) az alábbi volt:

A fogvacogtató hideg dacára diákjaink mindvégig nyitottak és befogadóak voltak a lengyel-magyar történelem metszéspontjait is felvonultató kultúrtörténeti adalékokra. Lengyel születésű idegenvezetőnk kifogástalan magyarságával azonnal lenyűgözte a budapesti diákokat, megnyerve ez által is őket mondanivalójának.

Sétánkat a Visztula (Wisła) partján indítottuk, ahol egy turisztikai várostérkép segítségével tekintettük át az intakt történelmi városmag részeit. A lángokat éppen nem okádó sárkányszobor megtekintését követően, a Bernardin kapun átsétálva bevettük magunkat a Wawelbe, ahol elsőként a székesegyházat látogattuk meg.

A kívül-belül impozáns, több építészeti stílust jegyeit is magán hordozó Szent Szaniszló és Szent Vencel katedrális, túl azon, hogy a lengyel királyok koronázótemploma és temetkezőhelye, magyar szemszögből is figyelemre méltó. Számos lengyel uralkodó és politikus funerális emlékeit tekintheti itt meg a történelem iránt érdeklődő látogató. Ezek sorából számunkra kiemelendő I. (Nagy) Lajos (lengyel nevén „Magyar Lajos”) magyar és lengyel király lányának, egyben a lengyel trónon utódának, Szent Hedvignek (lengyel nevén Jadwiga) fehér márvány síremléke. Fontos megemlíteni, hogy őt 1997-ben, éppen itt Krakkóban az a II. János Pál pápa (1978-2005) kanonizálta, akinek élete sok szállal kötődik a városhoz. Ezért is tettük be őt is a kvízkérdések közé, és néztük meg kívülről egykori lakhelyét a Wawel tövében, no meg azért, mert pápai nevével szerepel a történelem érettségi kerettantervi személynév anyagában.

Szintén a székesegyházban látható a várnai csatamezőn 1444-ben életét vesztő I. Ulászló magyar király (egyben III. Ulászló lengyel uralkodó, melléknevén „Várnai”) jelképes, hamvakat nem rejtő síremléke – földi maradványait ugyanis nem lelték fel az összecsapást követően. A számunkra legismertebb síremlék mégis talán Báthory István erdélyi fejedelemé (1571-86) és lengyel királyé (1575-86). A kiváló és sikeres államférfit, a lengyel történelmi köztudat által is nagyra értékelt uralkodót 1576-ban itt koronázták meg, tíz évvel később pedig az altemplomban helyezték örök nyugalomra, reneszánsz stílusú szarkofágban.

A székesegyházi látogatásunkba még a Zsigmond-toronyban található harangok megtekintése fért bele, melyek közt Lengyelország legnagyobbja is karnyújtásnyi távolságra függött tőlünk a maga megdöbbentő és lenyűgöző méreteivel (2,5 méteres átmérő, 12 tonnás tömeg).

Kis sétával elhagytuk a Wawelt, és az Óváros északi részén található, a kvízben is szereplő Főpiac térre érkeztünk, immár a novemberi, korai sötétedés idején. Itt Krakkó másik kiemelkedő templomának, a Mária-templomnak a meglátogatása következett. A hangsúly ehelyütt a nürnbergi származású Veit Stoß (lengyel nevén Wit Stwosz) monumentális, nemrég restaurált, pompás főoltárának történetén volt. Különösen érdekes volt arról hallani, miként vészelte át ez a későgótikus remekmű azt is, hogy a nácik a második világháború idején Németországba szállították, hivatkozva alkotója származására.

A templomból kilépve, kis várakozás után élőben is meghallgathattuk, amint egy tűzoltó a templom magasabbik tornyából a négy égtáj felé eljátssza a hejnał nevű szignált, mely az 1241-es tatárjárásra emlékeztet. Egy őrszem ezzel a dallamsorral figyelmeztette Krakkó lakóit a közeledő veszedelemre. Külön érdekesség, hogy a melódia befejezetlen, mivel – a hagyomány szerint – egy tatár nyílvessző végzett a hősies középkori trombitással. E dallam egyben Lengyelország „déli harangszója”: minden nap leadja a rádió déli 12 órakor. Megjegyzendő, hogy a hejnał szó a magyar hajnal szavunkból ered.

E közös lengyel-magyar történetek említésével ért véget történelmi sétánk az időközben sötétbe és hidegbe burkolózó, mégis vonzó és inspiráló Krakkóban.

Zárásként begyűjtöttük diákjainktól a kérdőíveket, melyek kiértékelésére is sort kerítettünk másnap. Örömünkre szolgált, hogy a legtöbb csoport 7-8 pontos eredményt ért el.

Hazaút – a program lezárása

Utunk harmadik napján rövid kitérőt tettünk Zakopane felé, majd visszaindultunk Magyarországra. A látottak, hallottak feldolgozása bizonyosan nem ért véget a hazaérkezés utáni napokban, ugyanakkor fontosnak tartottuk, hogy a programot formálisan lezárjuk, ennek megfelelően igyekeztünk olyan olvasmányt keresni a diákoknak, amely a holokauszt emlékezetéhez tartozik.

A tervezés időszakában jelent meg a Magyar Narancs hasábjain Legát Tibor: RIF-szappanok című írása a Helyrajzi szám című rovatban. Ez adta az ötletet, hogy a RIF szappanok körül kialakult polémia kapcsán felhívjuk a diákjaink figyelmét a holokauszt borzalmairól, illetve áldozatairól való megemlékezés sajátosságaira és nehézségeire.

A RIF-szappanokról széles körben olvashatunk akár az online térben is. A rövidítés jelentése: Reichsstelle für Industrielle Fettversorgung (Ipari Zsír Ellátó Birodalmi Hivatal), azonban a holokauszt kapcsán elterjedt a téves elképzelés, hogy valójában Reines Jüdisches Fett (Tiszta Zsidó Zsír) a rövidítés feloldása. Ez utóbbit azzal magyarázták, hogy a RIF-szappanokat a meggyilkolt zsidó emberekből készítették. Az emberi zsírból készült szappanok legendáját, illetve ennek tudományos és történelmi alapját akár a Wikipedia vonatkozó szócikke alapján is áttekinthetjük.

A téma többrétegű, így alkalmasnak találtuk arra, hogy rajta keresztül diákjainknak bemutassuk, hogy a holokauszt után mennyire nehéz, szinte lehetetlen helyzet elé állította a túlélőket, megemlékezni kívánókat az, hogy az áldozatok holttesteit jellemzően elhamvasztották, a hamvakat pedig – a legtöbb esetben – lehetetlen volt méltó módon eltemetni, újra temetni.

A megemlékezés egy kényszer szülte módja volt, hogy RIF-szappanokat helyeztek a sírokba, így kerülve el a szigorúan tiltott bálványimádást, hiszen, ha a szappanoknak közük van a meggyilkolt emberek anyagi valójához, akkor valójában őket temetik a sírokba. Bár a legenda utóbb tévhitnek bizonyult, Magyarországon is több zsidó temetőben állítottak sírköveket – például: Budapesten (Kozma utca), Debrecenben, Pécsett –, melyeken csak annyi olvasható: RIF-szappanok.

Összegzés és értékelés

„Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt.” Állítólag ezt a parancsot adta ki Eisenhower tábornok, miután szembesült a koncentrációs táborok borzalmaival.[6] Elképzelhető, hogy az idézet a RIF-szappanok történetéhez hasonlóan csak jól illeszkedett a történeti narratívába, valójában azonban ilyen formában nem hangzott el, ugyanakkor mondandójának lényege, és a felháborodott hangneme mégis megfontolásra érdemessé teszi.

Nyolcvan év telt el Auschwitz felszabadítása óta. A túlélők közül egyre kevesebben élnek köztünk, s bár Debreczeni József naplóregényének példája is jól mutatja, hogy beszámolókból, a tragédia elbeszéléseiből a mai napig fedeznek fel újabb és újabb fontos műveket, mindannyiunk felelőssége, hogy a megtörténtek emléke ne tűnjön el. Tanárként, pedagógusként feladatunknak éreztük, hogy a kerek évforduló kapcsán tizenegyedikes évfolyamunk nagyjából felének személyesen is lehetővé tegyük az Auschwitzi Emlékközpont meglátogatását.

A programot követően a diákoktól és szüleiktől egyaránt kaptunk megerősítő visszajelzéseket, melyekben nagyra értékelték a kiutazás lehetőségét. Ezeken is felbuzdulva kijelenthetjük, hogy a foglalkozás elérte célját. Egyben bízunk abban, hogy más kollégáinkat is motiválni tudjuk hasonló program megszervezésére.

[1] Pratkanis, Anthony – Aronson, Elliot: Rábeszélőgép. Ab Ovo, Budapest, 1992.

[2] Helyesen Bruner, nem pedig Brunner alakban írandó. Debreczeni József: Hideg krematórium. Jelenkor, Budapest, 2024. 283.

[3] Debreczeni József: Hideg krematórium. Jelenkor, Budapest, 2024.

[4] Debreczeni József: Hideg krematórium. Jelenkor, Budapest, 2024. 175.

[5] Victor Klemperer: LTI – A Harmadik Birodalom nyelve. Egy filológus feljegyzései, fordította Lukáts János, jegyzetekkel ellátta: Elke Fröhlich, Nagy Márk, Kiss Barnabás, Budapest, & [Ampersand] Kiadó, 2021.

[6] Az idézettel a korábban idézett Legát Tibor jegyezte Magyar Narancs publikációban is találkozhatunk. De több más helyen is hivatkoznak rá, lásd: Kádár Gábor – Vági Zoltán: Holokauszttagadás.

http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=156:holokauszttagadas&catid=1:szelsseg-kutatas

Ezt olvastad?

Láthatatlan hősök − nők a francia ellenállás árnyékában és emlékezetében

A francia ellenállás történetét sokáig elsősorban a fegyveres harc és a férfi hősök szemszögéből mesélték el, miközben a nők szerepe

X