Bastogne ostroma 1944 telén

A normandiai partraszállás sikerét követő hónapokban, 1944 második felében a szövetségesek fokozatosan szabadították fel Franciaország területét, amely ekkor már négy éve német megszállás alatt állt. Végül december elejére szinte egész Franciaország a szövetségesek kezére került, mint ahogy Belgium és Luxemburg is. Eközben Hitler egy újabb nyugati offenzívára készült, amelyet az 1940-es nyugati támadó hadművelethez hasonlóan akart végrehajtani. A hadműveletben részt vevő egyik páncéloshadsereg karácsonyra bekerítette Bastogne városát, amelynek védői azonban kitartóan védekezve visszaverték a német támadásokat. A szövetségesek szívós védekezésének és az erősítések gyors bevetésének eredményeképpen a német offenzíva nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és végül egy hónap után sikertelenül ért véget.

A hadi helyzet a normandiai partraszállás után

Az 1944. június 6-án bekövetkező D-nap sikere után elkezdődött Franciaország felszabadítása a közel négy éven át tartó német megszállás alól. A partraszállási hadműveletek többnapos kemény küzdelem után fejeződtek be. A következő időszakban George Patton és Omar Bradley tábornokok irányítása alatt a szövetségesek az Overlord hadművelet során megszerzett hídfőt még jobban kiszélesítették, majd a hónap végéig egyre jobban megszilárdították pozíciójukat Franciaországban. Az amerikai csapatok viszonylag gyorsan elfoglalták Cherbourgot, azonban Caen városát a végsőkig védelmezték a német csapatok, mivel tudták, hogy a város elvesztésével a szövetségesek számára megnyílna az út Párizs felé.

Normandia, 1944 (forrás: en.wikipedia.org)

A város végül július elején került az angol–kanadai erők kezére. Ezt követően Bernard Montgomery altábornagy július közepén támadást indított a Caen mögött húzódó német vonalak ellen, azonban Erwin Rommel vezértábornagy csapatainak szívós ellenállása miatt ez a támadás elakadt. Az eldöntetlen küzdelmek után a Bradley vezette Cobra-akció hozott áttörést a frontvonalon, amelynek célja az volt, hogy a német hadsereg figyelmét elterelő angol és kanadai haderő támadását kihasználva az amerikaiak áttörhessenek a normandiai német védelmen és egy folyosón keresztül Bretagne felé nyomulhassanak tovább. Július végére a teljes német védelem összeomlott Normandiában, így Avranches elérése után megnyílt az út déli és keleti irányba is. Az amerikaiak augusztus elejére számos francia várost elfoglaltak, majd keleti irányba a Szajna felé nyomultak előre. Montgomery egységei viszont csak lassan tudtak előrenyomulni, így Falaise-t csupán augusztus közepén foglalták el. Az amerikaiak Párizs irányába törtek előre, Franciaország fővárosa pedig augusztus 25-én szabadult fel. Hitler ezután Walter Model tábornokra bízta a nyugati hadsereg irányítását. Ugyanekkor vette kezdetét a kétéltű Dragoon hadművelet Franciaország déli részén. A partraszállás után az amerikaiak a Rhone völgyében nyomultak előre, míg a franciák a folyó jobb partján tették ugyanezt. Lyon városát szeptember elején foglalták el. A hadművelet abból a szempontból volt jelentős, hogy meggyorsította Franciaország felszabadulását, viszont eredeti célját, a német erők lekötését nem érte el, és érdemben az Overlord hadműveletet sem befolyásolta.

Dwight D. Eisenhower (forrás: en.wikipedia.org)

Dwight D. Eisenhower tábornok a haditervnek megfelelően szükségesnek tartotta, hogy a szövetségesek a francia tengerparttól Svájc határáig támadjanak, a 21. angol hadsereg feladataként pedig Antwerpen elfoglalását jelölte meg, amely Európa egyik legnagyobb kikötője volt. Montgomery a hadseregével Belgium felé nyomult előre, és csapatai a lakosság legnagyobb örömére szeptember 3-án bevonultak Brüsszelbe. Másnap a britek Antwerpent is elfoglalták, majd szeptember közepére Belgium és Luxemburg is felszabadult, miközben az 1. amerikai hadsereg katonái már elérték a német határt.

Német offenzíva az Ardennekben

Franciaország 1944 decemberére gyakorlatilag teljesen felszabadult, a frontvonal Svájc határától a Siegfried vonalig húzódott. Hitler Gerd von Rundstedtet nevezte ki a nyugati hadsereg parancsnokának, és kidolgoztatta az ardenneki offenzíva tervét, amely – a meglepetés erejét kihasználva – Belgium egy részének visszafoglalását volt hivatott szolgálni. A hadművelet a Wacht am Rhein (Őrség a Rajnánál) fedőnevet kapta, közvetlen célja pedig egy nagyszabású támadás végrehajtása volt az Ardennekből kiindulva, amelynek eredményeképpen a német csapatok beveszik Antwerpent.

Antwerpen a szövetségesek legfontosabb ellátási kikötőjének ígérkezett a németországi offenzíva során. Ennélfogva, ha a németeknek sikerült volna a kikötőt visszafoglalniuk, akkor a nyugatiak offenzíváját is késleltethették volna, ráadásul a V-2 rakéták kilövőállásai is közel voltak a városhoz, ahonnan a rakétákkal Londont fenyegethették és demoralizálhatták volna a brit lakosságot. Ezenkívül abban bíztak, hogy Antwerpen felé nyomulva elválasztják egymástól a szövetségesek haderőit, majd pedig bekerítik és megsemmisítik azokat. Az akció 1944 novemberében Herbstnebel (Őszi Köd) néven új fedőnevet kapott.

A nyugati front helyzete 1944 decemberében (forrás: en.wikipedia.org)

A hadműveletben két páncéloshadsereg kapott szerepet, a Joseph Dietrich parancsnoksága alatt álló 6. és a Hasso von Manteuffel által irányított 5. páncéloshadsereg. Az offenzíva 1944. december 16-án vette kezdetét, és váratlanul érte az amerikaiakat az Ardennekben. Az 1. SS-páncéloshadosztály másnap elérte a saint-vithi kereszteződést, ami azért volt fontos, mert innen már gyorsan elérhették volna a Stavelothoz közel lévő amerikai üzemanyagraktárakat, amelyek kulcsfontosságúak voltak az ellátási problémákkal küzdő német alakulatoknak az előretörés folytatásához. A 7. amerikai páncéloshadosztály azonban végül megakadályozta a németeket ennek a stratégiai fontosságú utánpótlási lerakatnak az elfoglalásában.

Bastogne ostroma (1944. december 19–26.)

Az 5. páncéloshadsereg délen haladva december 19-én elérte Bastogne városát, amelynek elfoglalása szükséges volt az Őszi Köd hadművelet teljes sikeréhez. A Lehr páncéloshadosztály feladata volt a város elfoglalása. Az amerikai 101. légideszant-hadosztály Anthony McAuliffe parancsnoksága alatt csupán az előző este érkezett meg a városba. Bradley ezt az egységet bízta meg azzal, hogy tartsa Bastogne-t a német támadásokkal szemben. Heinrich von Lüttwitz tábornok december 19-én látogatást tett a Lehr hadosztály parancsnokánál, Fritz Bayerleinnél, hogy megvitassa vele a város helyzetét. A tábornok attól tartott, hogy ha nem kerülik meg a várost és sietnek a Meuse folyóhoz, akkor az amerikaiak további erősítéseket kaphatnak, amely veszélybe sodorhatja a teljes hadművelet sikerét.

Szövetségesek az ardenneki offenzíva idején (forrás: hu.wikipedia.org)

Bayerlein úgy gondolta, hogy nagyobb kockázattal jár, ha nem veszik be Bastogne-t, így parancsot adott egy éjszakai támadásra, amely azonban teljes kudarccal zárult, ezért a támadóknak új tervet kellett kidolgozniuk. A támadások december 20-án reggel folytatódtak északi irányból azzal a céllal, hogy áttörjék az amerikai védelmet, de ez a kísérlet ismét sikertelenül zárult. December 21-re nyilvánvalóvá vált, hogy a Lehr páncéloshadosztály csak az erejét pazarolja a város megtámadásával. Más megoldást kellett találni, ezért Lüttwitz tábornok engedélyezte Bayerlein számára, hogy déli irányból próbálkozzon. A Lehr páncéloshadosztály másnap Saint-Hubert-nél bukkant fel, megkerülve egy nyitva hagyott szárnyat, aminek köszönhetően a németek karácsony előtt körbezárták a várost.

December 21–22. között McAuliffe-nek volt ideje arra, hogy jobban megszervezze a védelmet. December 22-én a Lehr páncéloshadosztály két tisztje érkezett fehér zászlóval küldöttségként, hogy felajánlják a védőknek a megadás lehetőségét. McAuliffe ezt indulatosan (a „Nuts” kifejezést használva, ami visszafogott fordításban „Marhaság”) elutasította, mivel csapatai sikeresen álltak ellen az ismétlődő német támadásoknak. Másnapra az ég kitisztult és több tonnányi ellátmány érkezett légi úton a védőkhöz, ezzel együtt pedig lehetővé vált, hogy a szövetségesek légiereje hatékonyan beavatkozzon a küzdelmekbe. Ezután a németek északnyugati irányból támadtak, mert úgy gondolták, hogy ott a leggyengébb az amerikaiak védelme, azonban újból kudarcot vallottak.

Karácsony napján a németek előrenyomulása lelassult, december 26-ra pedig az Őszi Köd hadművelet kifulladt. Ebben nagy szerepe volt Patton 4. páncéloshadosztályának, amely a „dudoron” (a németek támadása során kialakult hídfőn) keresztülhaladva felmentette Bastogne-t. Néhány nappal később Hitler elindította az „Északi Szél” fedőnevű második nyugati offenzívát, de ennek szinte semmilyen hatása nem volt. 1945 januárjában a brit Montgomery a „dudor” északi és nyugati oldalát támadta meg, aminek hatására a németeknek vissza kellett vonniuk 4 páncéloshadosztályukat. Január közepére a szövetségek frontvonala visszaállt az offenzíva előtti pozíciójába, a németek által nagyon várt nyugati győzelem pedig elmaradt.

Összegzés

Az 1944 telén végrehajtott ardenneki akció volt Németország utolsó offenzív hadművelete a második világháború alatt a nyugati hadszíntéren. Hitler úgy gondolta, hogy a német hadsereg képes lesz megismételni azt, ami 1940-ben már sikerült Franciaország megtámadásakor. Az egy hónapig tartó Őszi Köd hadművelet azonban karácsony végére kifulladt és teljes kudarcot vallott, így eredeti céljainak egyikét sem sikerült elérnie. Bastogne-ban az amerikai légideszantosok több napon keresztül sikeresen feltartóztatták a német előretörést. A hadművelet során a szövetségeseknek okozott veszteség könnyedén pótolható volt, viszont a németek által elszenvedett ember- és anyagveszteség pótlásához már nem állt rendelkezésre elegendő tartalék. A hadművelet mindössze annyit ért el, hogy késleltetni tudta a szövetségesek benyomulását Németországba, ellenben hozzájárult a keleti front összeomlásához, mivel elvonta a Vörös Hadsereg feltartóztatásához szükséges katonákat és felszerelést.

Varga Bence

Felhasznált irodalom:

John Keegan: A második világháború története. Jaffa Kiadó, Budapest, 2019.

Antony Beevor: A második világháború. Gold Book Kiadó, Debrecen, 2012.

H. S. Commager: A második világháború története. Holnap Kiadó, Budapest, 1991.

Ránki György: A második világháború története. Gondolat Kiadó, Budapest, 1973.

Steven J. Zaloga: Battle of the Bulge 1944 (2). Bastogne. Osprey Publishing Ltd., Oxford, 2004.

A cikk az Újkor.hu és a Magyar Hadtudományi Társaság Dél-Dunántúli Tagozata közötti együttműködés keretében született.

Korábbi cikkeink:

Szántó Ákos: Fegyveres konfliktus a Csendes-óceánon: a salétromháború (1879-1884)

Turnár Erik: Amerikai sasok a Vörös Hadsereg ellen. A 7. Kosciuszko század pilótái a lengyel-szovjet háborúban

Varga Bence: Egyiptomtól Szíriáig: Az ausztrál könnyűlovasság története 1914-1918

Hamerli Petra: Az olasz-etióp háború egy olasz diplomata visszaemlékezésében

Kiss Márton: Lengyel hazafiból Amerika csillaga: Kazimierz Pulaski amerikai élete és emlékezete

Bene Krisztián: „Minden idők legnagyobb francia személyisége.” Charles de Gaulle élete, tevékenysége és öröksége

Lévai Kristóf: Vietnámi légiháború – a Rolling Thunder és a Linebacker hadműveletek

Bene Krisztián: Strasbourg felszabadítása és védelme 1944/1945 fordulóján

Ezt olvastad?

A zsidó tanácsok története számos izgalmas, eddig elhallgatott és fel nem tárt tabutémát tartogat a kutatók számára. Amint Dan Michman
Támogasson minket