Erzsébet királyné görög tükörben – egy könyvbemutató margójára

Erzsébet királyné görög felolvasója, Konstantinos Christomanos naplójegyzeteit jelentette meg nemrégiben a Szépmíves Könyvek Kiadó. A kötet bemutatójára a Ráday utcai Bibliamúzeumban került sor. Az egykor botrányt kavaró, mára érdekességgé szelídült írásról a kiadó vezetője, Kovács Attila Zoltán, a kötet fordítója, Békési Sándor (Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar) és Erzsébet királyné magyarországi kutatója, Vér Eszter Virág (Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar) beszélgetett.

A Szépmíves Könyvek kiadó vezetője, Kovács Attila Zoltán; a kötet fordítója, Békési Sándor (Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar) és Erzsébet királyné magyarországi kutatója, Vér Eszter Virág (Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar) – Fotó: Surányi Linda

A könyvbemutató elsősorban azon kérdés köré szerveződött, vajon milyen új információt adhat Erzsébet királyné megismeréséhez ez az eleddig magyarul nem hozzáférhető mű. Mi az a plusz, amit eddig nem tudhattunk Sisiről, akinek kultuszát kihasználva egyre-másra jelennek meg a megkérdőjelezhető értékű és nívójú kiadványok?

Ennek kapcsán Kovács Attila Zoltán már a beszélgetés elején kiemelte, hogy a Szépmíves Kiadó pontosan a hasonló torzítások, túlkapások ellen veszi fel a harcot, és azzal a határozott céllal alapították meg lassan négy évvel ezelőtt, hogy visszanyúljanak a sokszor feledésbe merült, vagy egyenesen tudatos hamisítás, torzítás áldozatául esett primer forrásdokumentumokhoz.

Vér Eszter Virág történész, aki immáron több mint két évtizede foglalkozik Erzsébet királyné és a Habsburg család történetével, elmondta, hogy örömmel hívta fel a kiadó figyelmét Christomanos művére, amelyet Békési Sándor kezdett fordítani, folytatva a királynéval kapcsolatos kutatásait, amelyet 2014-ben egy önálló monográfiában foglalt össze.

A fordító elmondta, hogy ámbár nyilvánvaló, hogy egy rajongó ifjú plátói rajongásán keresztül láthatjuk a királyné alakját, mégis olyan információkhoz jutunk Erzsébet világszemléletéről, filozófiai látásmódjáról, amelyhez eddig más ismert forrásokból nem. A fia halála (1889) után kizárólag fekete ruhában bolyongó, hosszú utazásokba menekülő, boldogtalan és valószínűleg depressziós császárné megnyitotta szívét a nála 30 évvel fiatalabb, testi hibás, de szárnyaló szellemű görög felolvasója előtt.Feltételezhetően azokat a beszélgetéseket folytatta le vele, amelyeket saját fiával elmulasztott, és amelynek fájdalma egész további életében kísérte a Mater Dolorosa-ként bolyongó, idősödő asszonyt – fejtette ki Vér Eszter Virág.

A tényekre alapozó történész szemlélet természetesen tükröződött a kutatónő azon megállapításában, hogy bár igen hasznos és érdekes adalék Christomanos írása, sajnos nem tekinthető teljes mértékben megbízható forrásnak, rendelkezésre álló kontroll dokumentumok híján. Hiszen a felolvasó és Erzsébet szinte kizárólag görögül beszélgettek, amelyből a nyilvánvaló nyelvi korlátok miatt a királyi udvar többi tagja természetesen semmit nem értett.

Sisi gyakran szórakoztatta magát ilyen – az egyébként jelentős műveltségre valló – módon: olyan idegen nyelven társalgott a számára kedves személyekkel, amelyet környezete nem érthetett. Bécsbe kerülésekor a testvérével angolul beszélt, amivel anyósát bosszantotta; külföldi látogatáskor magyarul szólt Ferenc Józsefhez, amit más megjelentek hiába füleltek kíváncsian; Christomanos-szal pedig görögül társalgott, amit a magyar udvartartás nem értett. Épp emiatt féltékenységi hullám futott végig a királyné magyar környezetén, hiszen kizárva érezték magukat az uralkodóné kegyeiből – mondta Vér Eszter Virág. Elismerték a „kis görög” tudását, egyenes jellemét, de valamelyest irigyek is voltak rá.
Neheztelésük csak fokozódott, amikor Christomanos egy évvel a császárné halála után, 1899-ben megjelentette naplójegyzeteit, ami a kor normái szerint szinte felségsértésnek számított. Mint megtudtuk, egészen konkrét megfogalmazás szerepelt a Büntető Törvénykönyvben, hogy mit lehet a sajtóban szerepeltetni az uralkodócsaláddal kapcsolatban. A felolvasó olyan intim részletekről rántotta le a leplet, mint a szépítkezés, fésülködés, tornagyakorlatok folyamata, vagy éppen a királyné fájó térdízületeibe való friss hó bedörzsölése – említett konkrét példákat Békési Sándor.

Kovács Attila Zoltán kérdése ezután arra irányult, ha ennyire kuriózumnak számít ez a memoár, vajon miért nem használták fel Erzsébet korábbi életrajzírói. Mind Békési, mind Vér megerősítették, hogy Egon Cäsar Corti biográfiája, valamint az évtizedekig legrelevánsabb Erzsébet-irodalomként emlegetett Brigitte Hamann életrajz is egyértelműen felhasználta Christomanos jegyzeteit, de a szerzők – eléggé el nem ítélhető módon – nem hivatkozták azt meg. Némileg lekezelően említették csak a görög fiatalembert, annak egyértelműen túlzó rajongása miatt.

A királyné élettörténete kapcsán Vér Eszter Virág kitért arra, hogy Erzsébet szerepe, a kialakult kultusz elválaszthatatlan a kiegyezéstől. A magyar legendáriumban úgy él a királyné személye, mint egy második Mária Terézia, aki 1866-ban karján gyermekeivel megjelent Magyarországon, és a gáláns, lovagias magyar nemzet segítségét kérte. Mi, magyarok szeretjük azt gondolni, hogy Erzsébet szabadságvágya, az elnyomottakkal való azonosulási képessége vezette hozzánk a császárnét, miközben Ferenc József kétfrontos háborút vívott egyrészt a poroszok ellen, valamint az itáliai hadszíntéren. A történésznő megcáfolta ezt a romantikus állítást. Konkretizálta, hogy valójában az Osztrák Minisztertanács döntött a császárné magyarországi utazásáról. Amiként az sem a királyné magyarbarát elfogultságának köszönhető, hogy koronázási ajándékát mind az uralkodó, mind felesége a magyar hadiárváknak ajánlotta fel. A tény cáfolhatatlan, hátterében azonban Deák Ferenc javaslata áll, aki jó érzékkel döntött úgy, hogy ez a gesztus utat talál majd a magyarok szívéhez. Egyfajta népszerűségnövelő lépés volt ez, mely természetesen jól sült el – azonban nem Erzsébet irántunk való lojalitásának köszönhető.

A kiadóvezető azon kérdésére, hogy hol helyezhető el a megjelent napló az Erzsébetre vonatkozó irodalomban, mindkét meghívott vendég egyértelműen azt az álláspontot képviselte, hogy forrásdokumentumként még mindig sokkal inkább értékelhető és fontos, mint az utóbbi időben egyre inkább elharapódzó szokás, miszerint amerikai szerzők írnak fiktív regényeket európai személyekről, eseményekről, mindennemű európai történetismeret híján. Említésre került ennek kapcsán Allison Pataki teljesen fiktív regénye, amely sem történeti szempontból, sem életrajzi szempontból nem felel meg az elvárt követelményeknek, nélkülözi az írást megelőző alapos kutatói munkát. A másik vonalat a francia szerzők munkái jelentik, akik nem bírván a magyar nyelvet, zömében az osztrák irodalomból merítkeznek, amelyben akad minőségi, valódi szakirodalom is, de sajnos jóval több a szenzációhajhász, bulvár stílusú kiadvány.

Christomanos naplójegyzetei ámbár rajongóak, de bepillantást engednek a királyné lelkének olyan bugyraiba, amelyet eddig nem, vagy csak alig ismerhettünk. A felolvasó mindössze néhány évet tölthetett el a királyné szolgálatában, azután a Bécsi udvar eltávolította onnan. Hogy jegyzeteit nem a királynéval eltöltött, rohanó tempójú séták közben írta, az bizonyos – vélekednek a szakértők. De még az sem tűnik valószínűnek, hogy a nap végén lefirkantott gyors bejegyzésekről lenne szó. Tökéletesen szerkesztett, átgondolt mestermű – mondta róla Békési Sándor –, ami arra enged következtetni, hogy a szerző utólag, az egyes feljegyzéseket korántsem véletlenszerűen fűzte egymásba. Ezzel a kötettel adózott az általa mélységesen szeretett, tisztelt és elveszített Erzsébet királyné emlékének.

Zárásként következtek a nézői kérdések, amelyek során a „jól ismert, régi téma” is felmerült: Erzsébet és Andrássy Gyula kapcsolata. Vér Eszter Virág hangsúlyozta, kizártnak tartja, hogy az uralkodóné és a miniszterelnök, valamint a későbbi külügyminiszter között romantikus viszony alakult volna ki. A történész elmondta, hogy a királyné mindig nagyon jó barátjaként hivatkozott Andrássyra lányának, Mária Valériának. Az akkori szigorú protokolláris előírások is lehetetlenné tették, hogy ilyen magas beosztású személyek észrevétlenül titkos kapcsolatot folytassanak.

A rendezvény lényegesen többé vált egy egyszerű könyvbemutatónál, hiszen mind a Szépmíves Kiadó vezetője, mind a meghívott vendégek arra törekedtek, minél több reális, történeti megjegyzés elhangozzék Konstantinos Christomanos művének központi figurájáról, Erzsébet magyar királynéról.

Akit Erzsébet és a Habsburg család élete mélyebben érdekel, annak jó szívvel ajánlották az est résztvevői a Drága Mama! Ferenc József levelei édesanyjához című gyűjteményes kötetet, amely szintén a Szépmíves Kiadó jóvoltából jelent meg a múlt hónapban, és egy másik nézőpontból ad rálátást a királyné életére.

Varga Andrea

Ezt olvastad?

A kiegyezés utáni magyar történelem egyik legemblematikusabb alakja idősebb Andrássy Gyula gróf, aki a dualizmuskori Magyarország első miniszterelnöke és az