Könyvbemutató a Magyar Kultúra Napján – Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején

Különleges könyvbemutatónak adott helyet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára 2018. január 22-én, a Magyar Kultúra Napján. A terítékre kerülő, Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején címet viselő kötet három intézmény együttműködéséből született meg. A Magyar Nemzeti Levéltár, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Pannonhalmi Főapátság néhány évvel ezelőtt megállapodást kötött, hogy a rendelkezésükre álló iratok feltárásával, feldolgozásával és a nyilvánosság számára való közzétételével segítik elő a bencés rend közelmúltbeli történetének megismerését.

A megállapodás eredményeképpen eddig két konferencia valósult meg, és várhatóan idén kerül sor a harmadikra, amelynek a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára fog otthont adni. A mostani kötet a legelső, Pannonhalmán rendezett konferencia előadásainak szerkesztett és tudományos apparátussal ellátott szövegét tartalmazza.


Fotó: Varga Máté/Magyar  Nemzeti Levéltár

A könyvbemutató iránti széles érdeklődésnek köszönhetően a könyvbemutatóra teljesen megtelt a helyszín, és a sajtó is szép számban képviseltette magát

Dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát betegség miatt sajnos nem tudott részt venni a könyvbemutatón, de üzenetében üdvözölte résztvevőket, és örömét fejezte ki a kötet megjelenése kapcsán.

Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója, köszöntőjében az elvégzett munka nagyságát ecsetelte a megjelentek előtt. A nemzet levéltára körülbelül háromszáz iratfolyó-kilométert kezel, ebből csak a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában nagyjából kilencven iratfolyó-kilométernyi irat található meg. Ennek a roppant méretű anyagnak a feltárása, feldolgozása és közreadása mind a mai napig folyamatban van. Ebben örvendetesen nagy segítséget nyújtanak a gyarapodó számú kutatóműhelyek, és ezt szolgálja a kötet kiadásában résztvevő felek által aláírt háromoldalú egyezmény is.

A főigazgató hozzátette, hogy a bencés közelmúlt kutatására irányuló projekt során számos, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában található iratanyag jöhet szóba. Legelőször az egykori Állami Egyházügyi Hivatal dokumentumai, amelyek mintegy négyszáz folyómétert tesznek ki. Ha ehhez a mennyiséghez hozzáadjuk a pártban keletkezett iratokat, akkor ez a szám mintegy ezer iratfolyóméterre növekszik, és nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a legfontosabb püspöki székhelyen működő helyi szervek iratai a Magyar Nemzeti Levéltár kezelésében lévő megyei levéltárakba kerültek be mintegy kétszáz iratfolyóméternyi további kutatási anyagot biztosítva.

Szabó Csaba hozzátette, hogy a projekt során a Magyar Nemzeti Levéltár törvényi kötelezettségét teljesíti, de ez egy olyan örömteli kötelezettség, amelyben szívesen vett részt ő maga és a levéltár valamennyi munkatársa is. Kiemelte, hogy példásan jó hangulatú munkabizottsági ülések zajlottak a konferenciák és a kötet megjelenése előtt, és biztosította a résztvevőket arról, hogy a projekt folytatódni fog.

Ugyanerre tett ígéretet Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója is, aki kiemelte, hogy bár történtek személyi változások az aláírás óta, a résztvevő intézmények elkötelezettek a munka folytatása iránt.

Végül Balogh Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa mutatta be a könyvet, hosszasan méltatva annak erényeit, de nem megfeledkezve egy-két apróbb hibáról. A kötet legfontosabb üzenetének a tudományos előrelépést tartotta. Visszaemlékezett arra, hogy amikor a doktori témájához gyűjtött anyagot, akkor az egyházi levéltárakban szinte sehol nem volt egyetlen levéltáros sem, ma pedig már nemcsak professzionális levéltári munka folyik az egyházi gyűjteményekben, de számos kutatóműhely is nyílt mellettük. Reményét fejezte ki, hogy akár a közeli jövőben is elindulhat a pannonhalmi rendtörténet sorozatának folytatása, amely a bencés rend modern kori történetét dolgozná fel.

 
Balogh Margit
Fotó: Varga Máté/Magyar  Nemzeti Levéltár

Balogh Margit az alapvetően kronologikus sorrendben szerkesztett könyv tizenhárom tanulmányát tematikus blokkokra osztva mutatta be. Az időkeretet Várszegi Asztrik főapát írása határozta meg, aki a 20. századi bencés főapátválasztásokat vette górcső alá, részletesen vizsgálva az egyes választási procedúrákat, rámutatva a politika befolyásolási kísérleteire. A következő nagyobb egységet a kötet büntetőügyeket bemutató tanulmányai jelentik. Balogh Margit kiemelte, hogy az állambiztonsági téma nem képezte a kutatások súlypontját, bár visszatérően jelen van a tanulmányokban. Mikó Zsuzsanna a bencések elleni büntetőperek vizsgálatánál arra jutott, hogy nincsen specifikusan a bencésekre szabott eljárás. Balogh Margit rámutatott arra, hogy a tanulmány szerint a büntetőeljárások három szakaszra oszthatók. Az 1956 előtti ügyeket a statáriális jelleg és a brutalitás határozta meg, 1957 után viszont több figyelmet szenteltek a jogi szempontoknak. A büntetési tételek a halálos ítéletektől fokozatosan enyhültek a szocializmus végére jellemző hatósági figyelmeztetésekig. Az 1956-os perek külön csoportot képeznek.

Wirthné Diera Bernadett Szunyogh Xavér és társai perét mutatta be, amely részét képezte egy 1960-61 között zajló egyházak elleni fellépésnek. Balogh Margit megjegyezte, hogy a tanulmányból az is kiderül, hogy az egyházi vezetés nem vizsgázott megfelelően, mivel az ártatlanul meghurcolt lelki vezetőket a püspöki kar végül nyilvánosan elítélte. A nehézségeket humorral viselő Szunyogh Xavértól felidézte azt a mondást, miszerint bencésből „kinn-cés” lett, utalva arra, hogy az üldöztetés közepette sem adta fel a hivatását.

Vörös Géza tanulmányában a bencés nővérek és az állambiztonság kapcsolatát vizsgálta, és Balogh Margit azt emelte ki a kutatás eredményeiből, hogy a bencés nővérek mindvégig megőrizték szervezettségüket. A könyvbemutató tematikus blokkját Soós Viktor Attila írása zárta, aki egy életpályán, Kovács István egyházügyi tanácsos karrierjén keresztül mutatta be az Állami Egyházügyi Hivatal és a belügyi szervek összefonódását. Balogh Margit a pályafutás mindennapiságát emelte ki, mivel nem példa nélküli, hogy egy fizikai munkásból utóbb a rendszer „öltönyös munkást” faragott. A tipikusnak mondható élettörténet olyan mulatságosabb momentumokat is tartalmaz, mint például Kovács első jelentése, amelyet a postán adott fel a feletteseinek, megszegve ezzel számtalan titkosságra vonatkozó előírást.

A harmadik nagyobb egységet Balogh Margit a rend oktatómunkájával kapcsolatos tevékenységekről szóló tanulmányokban jelölte meg. Boros Zoltán írása azért emelkedik ki közülük, mert igazi újdonságot jelent, hiszen az oktatásfelügyelet témaköréhez új forrásokat talált meg, emellett pedig az egyébként száraznak mondható hivataltörténetet könnyen fogyasztható formában nyújtotta át az olvasóknak. Bandi István egy helytörténeti munka megírására vállalkozott, amely a bencések esztergomi Szent István Gimnáziumának a történetére koncentrált, de kitért az épület sorsára is. Emellett a tanulmány erőssége, hogy a hétköznapi élet eszközeiről, például a mosdókról vagy a székekről mutatott be forrásokat. Ring Orsolya is egy intézményt, nevezetesen a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium működését mutatta be írásában, amelyből két apró momentumot emelt ki a könyvbemutatón Balogh Margit. Az egyik, hogy bár meghatározott létszámú diákot oktathattak a bencések, ez korántsem mindig telt meg, köszönhetően a lemorzsolódásnak, a másik pedig az a kissé meglepő tény, hogy 1965-ben a tanügyi jelentés pozitívan fogalmaz a bencés gimnáziumról, mondván, hogy komoly versenyhelyzet elé állította az állami középiskolákat, amely ösztönözi azokat a jobb teljesítményre.

Fontos szeletét tárgyalja a bencés rend történetének Dénesi Tamás, aki a bencések diaszpóráját vizsgálta meg. Balogh Margit hangsúlyozta, hogy a szép számmal jelen lévő egykori bencés diákok akár ismerős sorsokat is olvashatnak a tanulmányban, hiszen számos egykori tanár került új élethelyzetbe. Az írás az ebből fakadó fegyelmi ügyeket sem hallgatja el.

A téma részben már a negyedik nagyobb egységhez vezet el minket, amelyet Balogh Margit úgy határozott meg, hogy az idesorolható tanulmányok az állampárti diktatúra által kiváltott élethelyzeteket mutatják be. Petes Róbert írása a bencések Magyar Néphadseregben betöltött szerepét mutatja be. 1965-től kezdve a teológushallgatóknak kötelező volt bevonulniuk, és bár ott mindenféle megaláztatások érték őket, sőt ellent kellett állniuk a durva beszervezési kísérleteknek is, mégis az oral history interjúkon is alapuló kutatás alanyai pozitív tapasztalatként élték meg a katonaságot, mivel olyan embereket és helyzeteket is megismertek, amelyekre egyébként nem nyílott volna módjuk.


Fotó: Varga Máté/Magyar  Nemzeti Levéltár

Szabó Csaba írása a pannonhalmi szociális otthon és lakóinak a történetét dolgozta fel. Balogh Margit szerint Pannonhalmán azért nyílt meg az otthon, hogy megelőzze az állam beavatkozását, amely gyakran egyházi épületekbe helyezett különböző szociális intézményeket. Az is kiderült a tanulmány adataiból, hogy ha megvizsgáljuk az otthonba érkező lakókat és azt, hogy melyik rendből érkeztek, akkor kiderül, hogy többnyire azokat helyezték el Pannonhalmán, akik ellen az állam elnyomó hatalomként éppen fellépett. Balogh Margit szerint a „pannonhalmi temető élő vádirat a szocializmus és az ateizmus ellen”, hiszen számos elüldözött és az otthonban menedéket találó rendtag nyugszik az ott lévő sírdombok alatt. Cúthné Gyóni Eszter Endrédy Vendel zirci apát pannonhalmi éveit mutatja be, részben kapcsolódva a fenti íráshoz, egy konkrét példán keresztül.

Az utolsó blokkot egyetlen tanulmány alkotja. Keresztes Csaba a rendi gyűjteményeket, illetve a nekik szánt sorsot vizsgálta meg a bencések példáján keresztül. Balogh Margit kiemelte, hogy az arisztokrata és nemesi gyűjteményekkel szemben az egyháziak a háborúban azért szenvedhettek el kisebb pusztítást, mert a közösségeik helyben maradtak. Az állam azonban szemet vetett ezekre a kincsekre és értékekre, de szerencsés módon a műemléki felfogás győzedelmeskedett. A legkacifántosabb története kétségtelenül a tihanyi rendháznak van, amelynek kapcsán a párt-, és állami szervek különböző funkciót szántak az épületnek, múzeumot és kiállítást is akartak berendezni, de időközben elmebetegeket költöztettek be. Az áldatlan állapotoknak végül meglepő módon egy szovjet küldöttség látogatása vetett véget, ami sikeresen megmentette az enyészettől az épületet.

Balogh Margit zárszóként annyit tett hozzá, hogy a kutatás még nem ért véget, tanulmányok pedig fontos lépcsőfokai a kutatásnak, és bízik a sorozat folytatásában.

Az érdeklődés végül olyan nagynak bizonyult, hogy a helyszínen pillanatok alatt elkapkodták a kötetet. Az együttműködő intézmények következő konferenciájának szintén a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára ad otthon, remélhetőleg hasonló sikerrel.

A cikk a Magyar Nemzeti Levéltár és az Újkor.hu együttműködése nyomán született.

Kanyó Ferenc

Ezt olvastad?

2018. április 13-án, pénteken folytatódott a bencés rend 1945 és 1990 közötti történetéről szóló konferenciasorozat, amely a Magyar Nemzeti Levéltár,