Római nemzetközi konferencia a Fraknói Kutatócsoport szervezésében

Az egyes helyi egyházakat, nemzeti közösségeket képviselő római ágensek, azaz ügyvivők/képviselők 19–20. századi működésének keretei kevésbé feltártak, mint 16–18. századi kollégáik hasonló tevékenysége. Örvendetes módon azonban egyre több kutató foglalkozik e szerepkör tartalmának érdekes és számos kihívást jelentő feltárásával. A katolikus egyetemen működő Fraknói Kutatócsoport 2018 szeptemberében Budapesten, az MTA palotájában már nagyszabású tudományos ülést rendezett a témában, „The Agents of Foreign Communities and European-American States in Rome” (A külföldi közösségek és európai-amerikai államok római ágensei) címmel. Míg a tavalyi alkalommal a 15–18. századi ágensek tevékenységét vizsgálták az előadók, idén azonos címmel, csak éppen immár a 19–20. századot tárgyalva került sor olasz, osztrák és magyar előadókat felvonultató újabb nemzetközi konferenciára, ezúttal már az Örök Városban.

A rendezvénynek a Szent Péter-bazilika kupolájára a római Aventinusról szép panorámát nyújtó, patinás Istituto Nazionale di Studi Romani („Római Kutatások Nemzeti Intézete”) adott otthont, melynek épülete az Egyházi Állam fennállásáig a Püspöki és Szerzetesi Kongregáció székhelye volt. A szimpóziumot kiterjedt nemzetközi együttműködés keretében a viterbói egyetem bölcsészkara (Università della Tuscia, DISUCOM), az Istituto Nazionale di Studi Romani, a római Centro Studi Emigrazione és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport rendezte. A délelőtti szekciót a neves missziótörténész, Giovanni Pizzorusso, az Università degli Studi Chieti-Pescara tanára moderálta, a délutánit pedig Don Roberto Regoli, Università Pontifica Gregoriana professzora, egyúttal pedig az Archivum Historiae Pontificiae pápaságtörténeti folyóirat főszerkesztője.

Az előadások fő tézise abban fogalmazódott meg, hogy a kora újkorhoz képes az ágensek jelentősége megmaradt. Vagyis a római Kúria egyes dikasztériumainál vagy akár magában a Szent Palotában az egyházpolitikai vagy egyházi adminisztratív ügyek intézésénél, olykor sürgetésénél szerepük az utóbbi két évszázadban is számottevő volt. Az ágensek által szóban adott magyarázatok, háttérinformációk az iratok kézbesítésénél, a kuriális döntéselőkészítésnél megkerülhetetlennek bizonyultak. Az általuk szállított hírek, bizalmas közlések a római központ és a részegyházak érintkezéseinek fontos és különleges szálát képezték. Sőt az írek esetében a Rómában működő ágens a – gazdasági, vallási okok miatt – a világ számos részén szétszóródó szigetországiak kapcsolattartásának központi koordinátorává vált a 19. század második felében. Tehát nemcsak a pápai udvar felé közvetítette például lelkipásztori ellátásuk megszervezésére vonatkozó igényeiket – derült ki Matteo Binasco, a sienai egyetem professzora Dom Bernard Smith: A “Global” Irishman at the Papal Curia (Dom Bernard Smith: Egy „globális” ír férfiú a pápai Kúriánál) című előadásából.

Szembetűnő változás volt ugyanakkor – folytatódott a szimpózium összegző megállapítása –, hogy míg az ügyvivők a kora újkorban vegyesen egyházi és világi személyek voltak, a 19–20. századra szinte kizárólagossá vált a klerikusok szerepe. Emellett a technikai fejlődéssel párhuzamosan, a telegráf, majd a telefon szinte azonnali bevonásával a kommunikációba az ágensek autonómiája a római tárgyalások, ügyintézés során nagyban lecsökkent. A 17. században még gyakran találkozunk egy-egy ügyben adott általános felhatalmazásokkal önálló tárgyalások folytatására, különféle kérvények megfogalmazására és beadására. Ilyet bianco megbízást adott például Pázmány Péter 1635-ben ügyvivőjének a nagyszombati egyetemalapítás pápai elismertetésére, melyet minden téves történészi állítás ellenére igazolhatóan el is nyert Esztergom érseke. A 19–20. században hasonló esetekkel már nem nagyon találkozunk, vagyis az ágensek önálló mozgástere nagyban csökkent a kora újkorhoz képest.

Magyar vonatkozások több alkalommal is előkerültek a római Aventinuson elhangzott előadásokban. Un “agente” polacco di Stanisław Poniatowski in Italia: Jan Chzeiciel Albertrandy e l’Archivio Segreto Vaticano (Stanisław Poniatowski egyik lengyel „ügyivője” Itáliában: Jan Chzeiciel Albertrandy és a Vatikáni Titkos Levéltár) című előadásában a viterbói Alessandro Boccolini például arról számolt be, hogy lengyel részről kutatásokat végeztek a vatikáni levéltárban annak kiderítésére, hogy valóban csupán zálogjogon bírják-e, és vissza kell-e adniuk Magyarországnak a Luxemburgi Zsigmond király (1387–1437) által a lengyel koronának 1412-ben elzálogosított 3 várat és 13 szepesi várost, köztük Iglódot, Poprádot és Podolint. Bizonyítékot a szorgos keresés ellenére sem találtak a Vatikánban, és mint tudjuk, a területek visszaadásra végül 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor került sor. A római Osztrák Történeti Intézet igazgatója, Andreas Gottsmann a K.u.K. Agentie für Geistliche Angelegenheiten, a magyarul némileg szokatlanul hangzó „Lelki Ügyek Császári és Királyi Ügynöksége” tevékenységét tekintette át, melyet még III. Károly (1711–1740) alapított, és egészen 1918-ig, a kettős Monarchia felbomlásáig képviselte a dunai monarchia napi egyházi ügyeit az Örök Városban. Működősének részleteit mintegy 200 doboznyi iratanyag őrzi Bécsben, melyek még alapos vizsgálatra várnak. Kiváltképpen a magyar vonatkozások feldolgozása, melyekről annyit lehet már tudni, hogy bár a jozefinizmus és a posztjozefinizmus időszakában az udvarban kifogásolták megkerülését, nem volt szorosan kötelező az Agenzia igénybe vétele. Például Batthyány József prímás, vagy Esterházy Károly püspök jórészt privát ágensekkel intéztették ügyeiket a római Kúrián. A magyar prelátusok többsége ugyanakkor gyakran élt eme sajátos összbirodalmi intézmény szolgálataival.

A Fraknói Kutatócsoport részéről Tóth Krisztina tudományos munkatárs tartott előadást olasz nyelven, Gli affari ungheresi sull’agenda dei procuratori generali dei Frati Minori all’inizio degli anni 1920 (A magyar ügyek a ferences általános prokurátorok napirendjén az 1920-as években) címmel. Prezentációjához, amely a római érdekképviselet sajátos csoportját, a rendi prokurátorokat tárgyalta, a Magyar Ferences Levéltár és a római Archivio Storico dei Francescaniban végzett levéltári alapkutatásokat. Alapvetően három általános rendi prokurátor Magyarország érdekében végzett tevékenységét vizsgálta: Bernardinus Klumperét (1915–1921), Callistus Zuccottiét (1921–1923) és Aloysius Susáét (1923–1927), s a Mariánus és Kapisztránus rendtartomány tartományfőnökeivel folytatott levelezésükből kirajzolódó képet részletezte. Például az első világháború után sok ferences szerzetes, akik korábban a hadseregben tábori káplánként szolgáltak, nehezen tudott visszailleszkedni a rendi fegyelmi keretek közé, így szekularizációjukat kérték. Ezzel párhuzamosan a Pécsett levő klerikus noviciátus 1919-ben nem volt képes működni, mivel nem volt posztó rendi öltözékükre, illetve a szerbek megszállták a területet és 1921 augusztusáig ott maradtak. Ezzel párhuzamosan a rend alaptőkéje, amely misealapítványokból állt, elértéktelenedett, a misézési kötelezettség azonban fennmaradt, egy konventre átlagban 6–700 mise jutott. Ezekhez jött, hogy mivel nem volt pénz, a diszpenzációkért, indultumokért, breviáriumokért, stb. miseintenciókkal fizettek. Mivel így túl sok misét kellett elvégezni, ennek redukcióját kérték a tartományfőnökök. Másik következmény, hogy ha több misét kell elmondani, de kevesebb lett a pap, akkor fontos minél előbb a jelentkezőket felszentelni: a korhiány alóli felmentések magyarázata ebben keresendő. Ezenkívül a két mariánus és a kapisztráni ferences rendtartomány Trianon utáni diszmembrációjára is kitért az előadás.

A rendezvény végén Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője összegezte az eredményeket, rámutatva a téma hiánypótló voltára. Felhívta a figyelmet annak módszertani fontosságára, hogy a római ágensek tevékenységének kutatása – amennyiben fennmaradt – egy jól körülhatárolható forrásbázis alapján ad összképet egy adott részegyház, nemzeti közösség kuriális nexusrendszeréről, melynek adatai egyébként csak az egyes pápai hivatalok óriási iratanyagának sziszifuszi feltárásával volnának összegyűjthetőek. Elmondta, hogy a konferenciára alapozva az MTA-PPKE Fraknói Kutatócsoport és az Istituto Nazionale di Studi Romani közös kiadásában tanulmánykötetet kívánnak Matteo Sanfilippóval közösen megjelentetni a viterbói Edizioni Sette Città-nál. A kötetben olyan írások is meg fognak majd jelenni, amelyek különféle okok miatt előadásként már nem fértek bele az egész napos, élénk szakmai diszkussziókkal kísért aventinusi tudományos ülés keretei közé.

A Fraknói Kutatócsoport YouTube-csatornáján október folyamán az összes előadás online megtekinthető lesz.

A cikk az Újkor.hu és az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

 

Kanász Viktor

Ezt olvastad?

Alexander Bernát (1850–1927) filozófus, esztéta, az MTA tagja így emlékezett meg Eötvös Lorándról: „A nagy fizikusoknak azon kiválasztottjaihoz tartozik, akik