Római nemzetközi konferencia a Fraknói Kutatócsoport szervezésében

Az egyes helyi egyházakat, nemzeti közösségeket képviselő római ágensek, azaz ügyvivők/képviselők 19–20. századi működésének keretei kevésbé feltártak, mint 16–18. századi kollégáik hasonló tevékenysége. Örvendetes módon azonban egyre több kutató foglalkozik e szerepkör tartalmának érdekes és számos kihívást jelentő feltárásával. A katolikus egyetemen működő Fraknói Kutatócsoport 2018 szeptemberében Budapesten, az MTA palotájában már nagyszabású tudományos ülést rendezett a témában, „The Agents of Foreign Communities and European-American States in Rome” (A külföldi közösségek és európai-amerikai államok római ágensei) címmel. Míg a tavalyi alkalommal a 15–18. századi ágensek tevékenységét vizsgálták az előadók, idén azonos címmel, csak éppen immár a 19–20. századot tárgyalva került sor olasz, osztrák és magyar előadókat felvonultató újabb nemzetközi konferenciára, ezúttal már az Örök Városban.

A rendezvénynek a Szent Péter-bazilika kupolájára a római Aventinusról szép panorámát nyújtó, patinás Istituto Nazionale di Studi Romani („Római Kutatások Nemzeti Intézete”) adott otthont, melynek épülete az Egyházi Állam fennállásáig a Püspöki és Szerzetesi Kongregáció székhelye volt. A szimpóziumot kiterjedt nemzetközi együttműködés keretében a viterbói egyetem bölcsészkara (Università della Tuscia, DISUCOM), az Istituto Nazionale di Studi Romani, a római Centro Studi Emigrazione és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport rendezte. A délelőtti szekciót a neves missziótörténész, Giovanni Pizzorusso, az Università degli Studi Chieti-Pescara tanára moderálta, a délutánit pedig Don Roberto Regoli, Università Pontifica Gregoriana professzora, egyúttal pedig az Archivum Historiae Pontificiae pápaságtörténeti folyóirat főszerkesztője.

Az előadások fő tézise abban fogalmazódott meg, hogy a kora újkorhoz képes az ágensek jelentősége megmaradt. Vagyis a római Kúria egyes dikasztériumainál vagy akár magában a Szent Palotában az egyházpolitikai vagy egyházi adminisztratív ügyek intézésénél, olykor sürgetésénél szerepük az utóbbi két évszázadban is számottevő volt. Az ágensek által szóban adott magyarázatok, háttérinformációk az iratok kézbesítésénél, a kuriális döntéselőkészítésnél megkerülhetetlennek bizonyultak. Az általuk szállított hírek, bizalmas közlések a római központ és a részegyházak érintkezéseinek fontos és különleges szálát képezték. Sőt az írek esetében a Rómában működő ágens a – gazdasági, vallási okok miatt – a világ számos részén szétszóródó szigetországiak kapcsolattartásának központi koordinátorává vált a 19. század második felében. Tehát nemcsak a pápai udvar felé közvetítette például lelkipásztori ellátásuk megszervezésére vonatkozó igényeiket – derült ki Matteo Binasco, a sienai egyetem professzora Dom Bernard Smith: A “Global” Irishman at the Papal Curia (Dom Bernard Smith: Egy „globális” ír férfiú a pápai Kúriánál) című előadásából.

Szembetűnő változás volt ugyanakkor – folytatódott a szimpózium összegző megállapítása –, hogy míg az ügyvivők a kora újkorban vegyesen egyházi és világi személyek voltak, a 19–20. századra szinte kizárólagossá vált a klerikusok szerepe. Emellett a technikai fejlődéssel párhuzamosan, a telegráf, majd a telefon szinte azonnali bevonásával a kommunikációba az ágensek autonómiája a római tárgyalások, ügyintézés során nagyban lecsökkent. A 17. században még gyakran találkozunk egy-egy ügyben adott általános felhatalmazásokkal önálló tárgyalások folytatására, különféle kérvények megfogalmazására és beadására. Ilyet bianco megbízást adott például Pázmány Péter 1635-ben ügyvivőjének a nagyszombati egyetemalapítás pápai elismertetésére, melyet minden téves történészi állítás ellenére igazolhatóan el is nyert Esztergom érseke. A 19–20. században hasonló esetekkel már nem nagyon találkozunk, vagyis az ágensek önálló mozgástere nagyban csökkent a kora újkorhoz képest.

Magyar vonatkozások több alkalommal is előkerültek a római Aventinuson elhangzott előadásokban. Un “agente” polacco di Stanisław Poniatowski in Italia: Jan Chzeiciel Albertrandy e l’Archivio Segreto Vaticano (Stanisław Poniatowski egyik lengyel „ügyivője” Itáliában: Jan Chzeiciel Albertrandy és a Vatikáni Titkos Levéltár) című előadásában a viterbói Alessandro Boccolini például arról számolt be, hogy lengyel részről kutatásokat végeztek a vatikáni levéltárban annak kiderítésére, hogy valóban csupán zálogjogon bírják-e, és vissza kell-e adniuk Magyarországnak a Luxemburgi Zsigmond király (1387–1437) által a lengyel koronának 1412-ben elzálogosított 3 várat és 13 szepesi várost, köztük Iglódot, Poprádot és Podolint. Bizonyítékot a szorgos keresés ellenére sem találtak a Vatikánban, és mint tudjuk, a területek visszaadásra végül 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor került sor. A római Osztrák Történeti Intézet igazgatója, Andreas Gottsmann a K.u.K. Agentie für Geistliche Angelegenheiten, a magyarul némileg szokatlanul hangzó „Lelki Ügyek Császári és Királyi Ügynöksége” tevékenységét tekintette át, melyet még III. Károly (1711–1740) alapított, és egészen 1918-ig, a kettős Monarchia felbomlásáig képviselte a dunai monarchia napi egyházi ügyeit az Örök Városban. Működősének részleteit mintegy 200 doboznyi iratanyag őrzi Bécsben, melyek még alapos vizsgálatra várnak. Kiváltképpen a magyar vonatkozások feldolgozása, melyekről annyit lehet már tudni, hogy bár a jozefinizmus és a posztjozefinizmus időszakában az udvarban kifogásolták megkerülését, nem volt szorosan kötelező az Agenzia igénybe vétele. Például Batthyány József prímás, vagy Esterházy Károly püspök jórészt privát ágensekkel intéztették ügyeiket a római Kúrián. A magyar prelátusok többsége ugyanakkor gyakran élt eme sajátos összbirodalmi intézmény szolgálataival.

A Fraknói Kutatócsoport részéről Tóth Krisztina tudományos munkatárs tartott előadást olasz nyelven, Gli affari ungheresi sull’agenda dei procuratori generali dei Frati Minori all’inizio degli anni 1920 (A magyar ügyek a ferences általános prokurátorok napirendjén az 1920-as években) címmel. Prezentációjához, amely a római érdekképviselet sajátos csoportját, a rendi prokurátorokat tárgyalta, a Magyar Ferences Levéltár és a római Archivio Storico dei Francescaniban végzett levéltári alapkutatásokat. Alapvetően három általános rendi prokurátor Magyarország érdekében végzett tevékenységét vizsgálta: Bernardinus Klumperét (1915–1921), Callistus Zuccottiét (1921–1923) és Aloysius Susáét (1923–1927), s a Mariánus és Kapisztránus rendtartomány tartományfőnökeivel folytatott levelezésükből kirajzolódó képet részletezte. Például az első világháború után sok ferences szerzetes, akik korábban a hadseregben tábori káplánként szolgáltak, nehezen tudott visszailleszkedni a rendi fegyelmi keretek közé, így szekularizációjukat kérték. Ezzel párhuzamosan a Pécsett levő klerikus noviciátus 1919-ben nem volt képes működni, mivel nem volt posztó rendi öltözékükre, illetve a szerbek megszállták a területet és 1921 augusztusáig ott maradtak. Ezzel párhuzamosan a rend alaptőkéje, amely misealapítványokból állt, elértéktelenedett, a misézési kötelezettség azonban fennmaradt, egy konventre átlagban 6–700 mise jutott. Ezekhez jött, hogy mivel nem volt pénz, a diszpenzációkért, indultumokért, breviáriumokért, stb. miseintenciókkal fizettek. Mivel így túl sok misét kellett elvégezni, ennek redukcióját kérték a tartományfőnökök. Másik következmény, hogy ha több misét kell elmondani, de kevesebb lett a pap, akkor fontos minél előbb a jelentkezőket felszentelni: a korhiány alóli felmentések magyarázata ebben keresendő. Ezenkívül a két mariánus és a kapisztráni ferences rendtartomány Trianon utáni diszmembrációjára is kitért az előadás.

A rendezvény végén Tusor Péter, a Fraknói Kutatócsoport vezetője összegezte az eredményeket, rámutatva a téma hiánypótló voltára. Felhívta a figyelmet annak módszertani fontosságára, hogy a római ágensek tevékenységének kutatása – amennyiben fennmaradt – egy jól körülhatárolható forrásbázis alapján ad összképet egy adott részegyház, nemzeti közösség kuriális nexusrendszeréről, melynek adatai egyébként csak az egyes pápai hivatalok óriási iratanyagának sziszifuszi feltárásával volnának összegyűjthetőek. Elmondta, hogy a konferenciára alapozva az MTA-PPKE Fraknói Kutatócsoport és az Istituto Nazionale di Studi Romani közös kiadásában tanulmánykötetet kívánnak Matteo Sanfilippóval közösen megjelentetni a viterbói Edizioni Sette Città-nál. A kötetben olyan írások is meg fognak majd jelenni, amelyek különféle okok miatt előadásként már nem fértek bele az egész napos, élénk szakmai diszkussziókkal kísért aventinusi tudományos ülés keretei közé.

A Fraknói Kutatócsoport YouTube-csatornáján október folyamán az összes előadás online megtekinthető lesz.

A cikk az Újkor.hu és az MTA–PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

 

Kanász Viktor

Ezt olvastad?

Dél-Afrika újkori történelme szorosan kapcsolódik Európa, de főképp a gyarmatosító nagyhatalmak, így Nagy-Britannia történelméhez. Az európaiak első érintkezése a térséggel