A cukrászdaháború

1838-ban Mexikó és Franciaország egy rövid háborút vívott egymással annak ürügyén, hogy közel 10 évvel korábban mexikói katonák kifosztották és lerombolták egy francia cukrász üzletét.

A 19. század igen turbulens időszak, főleg ami a forradalmakat illeti. Világszerte számos hatalomváltásra került sor, különösképp a század első felében, melyeket nem kis részben a francia forradalom idézett elő. Bonaparte Napóleon hatalomra jutása és háborúi számos változást hoztak Európa és a világ életében. Ezek egyike a spanyol gyarmatbirodalom összeomlása volt.

A korábbi spanyol gyarmatok közül az egyik legjelentősebb Mexikó volt, mely egy hosszú, 1810 és 1821 közt zajló függetlenségi háborúval vívta ki önállóságát. Ez azonban igen sok konfliktussal járt, és az országban szinte egymást érték a forradalmak. Ezek természetesen rombolással, és nem egyszer az országban élő külföldi állampolgárok vagyonának megrongálásával jártak. 1832-ben az egyik belháború során feldúlták egy francia cukrász műhelyét, aki 60 000 peso kártérítést követelt a kormánytól, noha üzlete még ennek az összegnek a tizedét se érte.

Bár a cukrász panaszt tett a francia kormány felé is, ügyével egészen 1838-ig senki sem foglalkozott. Ekkor azonban, több más panasszal egyetemben, a francia kormányzat benyújtotta Mexikónak az elmaradt számlát, és a francia állampolgárok kárára elkövetett sérelmekért 600 000 peso kártérítést követelt. A mexikói kormányzat természetesen megtagadta az összeg kifizetését – erre válaszul Franciaország blokád alá vonta az ország legfontosabb kikötőit és a Mexikói-öböl Rio Grande folyó torkolata és a Yucatán-félsziget pereme közti szakaszát. A megélénkült csempésztevékenység miatt hamarosan az Egyesült Államok és az ekkor független Texas is csatlakozott a blokádhoz.

Mivel a tengerzár nem volt elég a követelések behajtására, Franciaország úgy döntött, megszállja az egyik legfontosabb város, Veracruz kikötőjét védő erődöt, a San Juan de Ulúát. Bár az erőd komoly erősségnek tűnt, a franciáknak sikerült kisméretű hadihajók és mindössze 3000 katona bevetésével elfoglalni. Sikerüket nagyrészt a hajók modern fegyverzetének és pontos tüzének köszönhették, amivel hamar elhallgattatták az erőd lövegeit, így megadásra kényszerítve azt. Az erődöt a kormány számára a legendás mexikói államférfi, hadvezér és politikai kalandor, Antonio López de Santa Anna megpróbálta visszafoglalni, azonban 1838. december 5-én indított támadása kudarcba fulladt – ráadásul egyik lábát is elvesztette a franciák egyik kartácstüzének köszönhetően. A legenda szerint Santa Anna amputált lábát később teljes katonai tiszteletadás mellett helyezték végső nyugalomra.

A háborút végül 1839 tavaszán sikerült lezárni. A béke értelmében Mexikó 600 000 peso kártérítést volt köteles megfizetni az országban élő francia állampolgárok számára kárpótlásként, illetve kedvező kereskedelmi szerződéseket köt Franciaországgal. Az összeget végül nem fizették ki, s ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy 1860-ban Franciaország újfent inváziót indított Mexikó ellen.

Lengyel Ádám

A „cukrászdaháborúról” és annak előzményeiről még bővebben beszél kollégánk az alábbi videóban:

Ezt olvastad?

Küzdelem a lelkekért – az elBeszélő vendége Erdős Kristóf és Szuly Rita

2022-ben indult a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Küzdelem (NEB) a lelkekért című megemlékezéssorozata, mely 1958-tól 1973-ig mutatta be a pártállami rendszer

X