A Paks-dunakömlődi és Tolna vármegyei németség története újabb kutatások tükrében

A Paksi Városi Múzeum és a Pécsi Tudományegyetem Történettudományi Intézete az elmúlt években egyeztetésekbe kezdett arról, hogy egy jövőbeli Paks városmonográfia elkészítésében együttműködjenek. Ennek első lépéseiként a város és térsége német kisebbségi lakosságának története került a fókuszba, így az idei év folyamán körvonalazódott, hogy egy konferencia keretében történjen egy előzetes állapotfelmérés, milyen kutatások, források és már meglévő eredmények lesznek bevonhatóak a projektbe.

Az interdiszciplináris, nemzetközi konferenciára  – melynek középpontjában tehát a paks-dunakömlődi és tolna vármegyei németség története állt – a 2024. december 12-én került sor a Paksi Városi Múzeum előadótermében. A múzeum mellett a szervezést Vitári Zsolt, a PTE BTK Történettudományi Intézetének vezetője, valamint Márkus Beáta, a PTE BTK Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszék vezetője vállalta fel. Négy szekcióban, összesen 13 előadás hangzott el, amelyek fő rendezőelve a kronológia volt, emellett a szervezők igyekeztek hangsúlyt helyezni arra, hogy a tudományos kutatók, egyetemi oktatók mellett helytörténészek és levéltárosok is szerepeljenek a programban.

A szakmai program nyitányaként Fazekas Ferenc, a múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket, akik közt számos helyi érdeklődő lakos is képviseltette magát. További köszöntőt mondott Nagy Balázs, Paks város alpolgármestere, aki személyes hangvételű beszédében hangsúlyozta, hogy ugyan a németség jelenléte a térségben nem mindig egyértelműen érzékelhető, ugyanakkor saját családjában is gyakran érezte a német származás jeleit, például, amikor nagyapja bizonyos eszközökre a magyar helyett német kifejezéseket használt. Vitári Zsolt összefoglalta a projekt céljait és a Paks monográfiára vonatkozó terveket, amelynek első lépése ez a konferencia, Márkus Beáta pedig hangsúlyozta, hogy a rendezvény fő célja, hogy a jelenlévők között meginduljon a párbeszéd és a kapcsolatok építése, illetve reményét, hogy Paks példa lehet más települések számára is történetük feldolgozására intézményi együttműködés keretében.

Az első szekció a 18. századi Tolna vármegyét és annak forrásait vette nagyító alá. Fata Márta (Institut für donauschwäbische Geschichte und Landeskunde, Tübingen) a Közép- és Kelet-Közép-Európában végbement koraújkori migrációs folyamatokról és kiemelten a népességvándorlásról értekezett, melyet a Tolna megyébe települő lutheránus németek példáján ismertetett. Előadásában bemutatta egyrészt a Magyar Királyságba telepítésük és településük megszervezését, valamint módját, másrészt számos autentikus forrást idézve kitért arra is, milyen körülmények, lehetőségek és nehézségek fogadták a német telepeseket Tolna megyében.

Maul-Link Dóra (Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Vármegyei Levéltára) részben ehhez kapcsolódva lokális forrásokon keresztül mutatta be azt a társadalmi közeget, ahová a német nyelvterületről érkező telepesek igyekztek beilleszkedni. Bár általánosan elterjedt, hogy a térség a törökök kiűzése után elnéptelenedett, egyrészt az itt maradt magyar lakosokkal, másrészt ide telepedett más etnikumokkal mégis valamiféle együttélésre kellett törekedni, ami a források tanúsága szerint nem mindig volt konfliktusmentes. Szintén ismert tény, hogy a németajkú telepeseket úgy a Habsburg uralkodók, mint a telepítési akciókban szintén résztvevő egyházi méltóságok és főnemesek is különböző kedvezményekkel próbálták birtokaikra „csábítani”, a források azonban azt is rögzítették, hogy a realitások és az elvárások között sokszor komoly eltérések mutatkoztak. A be nem tartott ígéretek, fokozatosan megszűnő kedvezmények és privilégiumok számos panaszra adtak okot, a lokális szint vizsgálata pedig rámutat, hogy nagyobb keretekben ugyan lehet beszélni egy gazdasági fellendülésről a régióban, az egyes emberek azonban számos szociális és gazdasági nehézséggel küzdöttek. A szekció harmadik előadója Asztalos Zoltán (Magyar Nemzeti Levéltár Tolna Vármegyei Levéltára) volt, aki elsősorban azt kívánta prezentálni, milyen kutatási lehetőségek érhetőek el jelenleg a Paks (vagy éppen más település) történetét kutatni kívánók számára. Bemutatott olyan online adatbázisokat, mint az Arcanum, ill. annak ingyenes változatát, a Hungaricana-t, a Magyar Nemzeti Levéltár E-Levéltár online portálját és egységesített keresőrendszerét, illetve konkrét példákat mutatott a szekszárdi levéltár anyagából, mely állagok áttekintése különösen ajánlott Pakssal kapcsolatban. Előadása megmutatta, hogy egy lokális kutatás esetén is számos lehetőség van az otthonról történő vizsgálódásra és a későbbi levéltári kutatás előkészítésére, és egyben mindenki arra bíztatott, hogy személyesen is keresse fel a nemrégiben új épületbe költözött Tolna Vármegyei Levéltárat (Szekszárd), ahol a kutatásokhoz további segítséget tudnak nyújtani a szakképzett dolgozók.

A második szekcióban a 19. századra és a 20. század elejére helyeződött át a fókusz. Balázs Kovács Sándor néprajzi gyűjtéseiből és kutatásaiból mutatta be a Paks környéki németség történetével kapcsolatos rendkívül színes forrásanyagát. Az általa idézett leírások jellemzően a többségi nemzet képviselőinek szemszögéből készült beszámolók voltak a falvak lakosságáról, amelyek egyrészt jól megőrizték az etnikai sztereotípiákat mind az egyes nemzetiségek külső megjelenéséről, nyelvhasználatáról, mentalitásáról vagy akár ruházkodásáról, másrész betekintést nyújtottak abba, hogy már a 19. század folyamán is megjelent a magyarosítási igény, az elvárás, hogy a nem magyar nemzetiségek anyanyelvük helyett használják a közéletben a magyar nyelvet, vagy éppen cseréljék hagyományos viseletüket magyaros ruházatra.

Németh Gabriella a térségben rendkívül nagy népszerűségnek örvendő, dunakömlődi német származású Dr. Schilling Rogér életének egyes állomásaiba nyújtott betekintést, illetve a ciszterci atya és tanító Schilling emlékezetébe napjainkban. Sokéves kutatásának tükrében azt is bemutatta, milyen sokféle forrásanyagra támaszkodhat a helytörténet iránt érdeklődő egy kiemelkedő személy életútjának feldolgozásakor, illetve kifejezte szándékát a kutatás folytatására. A szekció záróelőadásában Hanol János prezentálta széles körű paksi helytörténeti kutatásainak egyik szegmensét, a paksi németség asszimilációs folyamatait. Előadásában gazdag képeslapgyűjteményéből merítve Hanol a 20. századi magyarosító tendenciák eredményeit mutatta be, amelyek jól követhetőek akár a különböző etnikai/nyelvi csoportok városon belüli elhelyezkedésében, az istentiszteleti és az iskolában használt nyelv kijelölésekor, akár az egyre gyakoribbá váló névmagyarosításokban. Ebben a tekintetben a paksi németség eltérő utat járt be, mint a szomszédos Dunakömlőd, ami jól látható a két település népszámlálási adataiban, vagy abban az eltérésben, hogy a paksi asszimilált lakosság elzárkózott a következő évtizedekben meginduló német kulturális és politikai mobilizálódástól.

A harmadik szekció a térség lakosságának társadalmi-gazdasági-kulturális helyzetét, illetve az abban bekövetkezett változásokat vizsgálta a 20. század első felében. Csibi Norbert (PTE BTK Újkortörténeti Tanszék) Steuer György kormánybiztos 1923-as jelentéseit elemezte a Tolna vármegyei Völgység térségéből. A rendkívül értékes forrásanyag egyrészt abba nyújthat betekintést, hogy egy állami megbízást teljesítő kormánybiztos leírásaiban milyen előítéletek és elvárások fogalmazódnak meg néhány évvel Trianon után egy kisebbségi közösséggel kapcsolatban. Másrészt Steuer jó megfigyelőként számos társadalmi, gazdasági problémára mutatott rá a térségben, így a lakosság egy részének szegénységére, infrastrukturális problémákra, az iskolakérdés rendezetlenségére és az ebből fakadó konfliktusokra, amelyek olyan elégedetlenéget szültek a lakosság körében, amelyek növelték a fogékonyságot a kívülről érkező befolyásolási kísérletekre.

Eiler Ferenc (HUN-REN Kisebbségkutató Intézet) előadása mintegy a következményeket mutatta meg elsősorban kulturális területen, mivel az 1924-ben megalapított Magyarországi Német Népművelődési Egyesület helyi tevékenységét mutatta be. A germanisztika professzor és egykori miniszter, Bleyer Jakab nevével fémjelzett kulturális szervezet tevékenységével igyekezett a vidéki lakosságot is elérni, és asszimilációs folyamataikat különösen a nyelvhasználatban fékezni. Ennek eszközei a különböző rendezvények (előadások, sportesemények, bálok) voltak, amelyeken a szervezet vezetői igyekeztek személyesen is részt venni, noha ez rendkívül aktivitást és rengeteg utazást igényelt – ez nyomon követhető a korabeli német sajtóhírek alapján létrehozott adatbázisban is, ami megmutatja, hogy Tolna vármegyében 1924 és 1945 között rendkívül nagy számú rendezvényre került sor. Eiler előadásában arra is rámutatott, hogy ez az aktivitás azonban már ekkor ellenérzéseket váltott ki a helyi világi és egyházi hatóságokban, amelyek a következő években csak fokozódtak.

Ezek a konfliktusok álltak a következő előadó, Vitári Zsolt (PTE BTK Modernkori Történeti Tanszék) prezentációjának középpontjában, aki elmondta, hogy a Volksbund der Deutschen in Ungarn nevű szervezet történetének kutatása még az elmúlt évtizedekben is érzékeny témának számított mind a német kisebbség, mind a tudományos területen. Ebben ugyan történt pozitív elmozdulás, és az azóta megjelent történészi munkák és forráskiadványok sokat enyhítettek a kollektív stigmatizáció és előítéletek enyhítésén, ezek teljes feloldása azonban további kutatásokat igényelne. Előadásában a Volksbund, illetve ifjúsági szervezete, a Német Ifjúság megalakulásának előzményeit és folyamatát mutatta be, amelyek élénk tevékenységet fejtettek ki Tolna vármegyében is. E tevékenységről azonban elsősorban a helyi magyar hatóságok által kibocsátott források állnak rendelkezésre, amelyek főként a konfliktusos helyzetekben keletkeztek, ami a forrásadottságokat meglehetősen problémássá teszi, mivel a hétköznapokról, a szervezetek rendes működéséről alig készült dokumentáció, a kihágásokat bemutató beszámolók pedig egy konfliktustörténetet rajzolnak ki csupán.

A konferencia utolsó szekciója a 20. század második felének történetét taglalta. Az első előadó, Márkus Beáta (PTE BTK Német Történelem és Kultúra Délkelet-Közép-Európában Alapítványi Tanszék) a Paks környéki települések német lakosainak szovjet kényszermunkára deportálását mutatta be 1944/1945 fordulóján. Előadásában az események hátterének – munkaerőhiány a Szovjetunióban, lágerrendszerek – bemutatása mellett azt mutatta meg, hogy a térségben rendkívül gyors és hatékony volt a civilek összeszedése, ami azzal függött össze, hogy a helyi hatóságok kooperáltak a szovjet katonákkal azokban a községekben, ahol korábban intenzív volt a német kisebbségi aktivitás. Így maradhatott ki a „malenkij robotból” Paks, noha ott is számos német származású személy élt, akiket hatóságaik azonban nem adtak ki. Emellett Márkus beszélt a lokális levéltárak forrásadottságairól, és bemutatott néhány online adatbázist, amely magánszemélyek számára érdekes lehet.

A német kisebbség kollektív jogfosztásának és üldözésének további fejezeteivel kapcsolódott Frey Dóra (Andrássy Egyetem Európai Közjog Tanszék), aki elsősorban a korabeli jogszabályok, rendeletek, helyi intézkedések tükrében mutatta be az 1945-ben megkezdődő további jogfosztás folyamatát. Hangsúlyozta, hogy a jogforrások mindenkor egy normát közvetítenek, amelytől a helyi szintű végrehajtás és gyakorlat nagy mértékben eltérhetett, ahogy ezt számos tolnai esetben is meg tudta mutatni. Szintén meglehetősen nehéz az érintettekkel kapcsolatos kvantitatív adatok ellenőrzése, nagy vonalakban azonban rekonstruálható, hogy a térség mely településén milyen létszámú embert érintettek a restrikciók és az 1946-ban meginduló Németországba való kitelepítés. A térségben ez a legsúlyosabban Dunakömlődöt érintette, ahonnan szinte a teljes lakosságot, közel 2000 főt űztek el több hullámban, részben az amerikai, részben a szovjet megszállási zónába. A rendezvény utolsó előadója a Paks-Dunakömlődi Német Önkormányzat elnöke, Féhr György volt, aki az 1990-es évektől napjainkig mutatta be a német önkormányzatiság alakulását országos, települési, majd a 2000-es évektől regionális szinten. A vonatkozó jogszabályok ismertetése mellett helyi és személyes ismereteivel gazdagított beszámolója betekintést nyújtott azokba a lehetőségekbe, amellyel a 20. század turbulens eseményei után egy német kisebbségi közösségnek meg kell küzdenie. A német identitás vállalásától való félelem, az intézményrendszer, majd az ezek megszervezéséhez szükséges tapasztalat hiánya mellett Paks esetében speciális kihívást jelent Dunakömlőddel való közigazgatási egyesítése, hiszen az előadásokból is látszik, hogy két erősen különböző közösséget kell együttesen kezelni. Féhér azonban rendezvényeik és aktivitásaik – melyekben nagy hangsúly van a történeti múlt feltárásán és ismertté tételén – bemutatásával meggyőző képet adott, hogy lehetséges e kihívásoknak megfelelni.

A konferencia paravánra tűzött, statikus elemeit Kolbert András (a bejegyzés alatt álló Német Intézet Alapítvány reklámgrafikusa) szolgáltatta. Három darab nagyméretű információs grafikáján keresztül mutatta be az intézet első projektjéből, Tolna megye XVIII. századi vagyonösszeírásainak adatbázisából kinyert demográfiai és gazdasági adatokat, egyebek mellett az 1730-as évek Paksot érintő transzmigrációs folyamatát, és a mezőváros közigazgatási területén élő népcsoportok szakmák szerinti bontását.

Zárásként Vitári Zsolt osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Véleménye szerint a nap folyamán felvázolt történeti ív jól mutatta, hogy míg a német kisebbség történetének makroszintű feldolgozása már megtörtént, ha nem is minden korszakra nézve azonos mélységgel, de helyi szinten még különösen sok hiátus akad. A rendezvény azonban első lépésként a további kutatási irányok kijelölésével, az eddigi ismeretek összehangolásával jó kiindulópont lehet a projekt folytatásához, és reményét fejezte ki, hogy az elhangzottak írásban is megjelennek a jövőben.

Márkus Beáta, Sós Gabriella

Ezt olvastad?

Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában

2026. április 16-án és 17-én piarista közreműködéssel konferenciát tartottak a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola dísztermében, melynek témája: vallás, kultúra, identitás a

X