A Görgey Kör rozsnyói emlékprogramja

A Görgey Kör, a Rozsnyói Rákoczi Magyar Ház és a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület szervezésében a Görgei Artúr emlékkörút programsorozat a Felvidéken keretein belül három napig az 1848-1849-es szabadságharc került reflektorfénybe Rozsnyón.

Filmvetítés

A rozsnyói programsorozat egyik kiemelkedő eleme volt Simon Judit Isten veled, Görgei! című dokumentumfilmjének a vetítése, amely méltó módon járult hozzá a Görgey-emlékév felvidéki eseményeihez. A film célja, hogy árnyalt képet adjon Görgei Artúr személyéről, és lebontsa a „Görgei, az áruló” leegyszerűsítő történeti toposzát.

A vetítésekre 2026. március 19-én került sor Rozsnyón, két helyszínen is: az Egészségügyi Szakközépiskolában, majd a P. J. Šafárik Gimnáziumban. Mindkét alkalommal aktív és érdeklődő diákok előtt zajlott a program, ami különösen fontos visszajelzés arra nézve, hogy a 19. századi magyar történelem kérdései ma is megszólítják a fiatalabb generációt.

A film nemcsak történeti ismereteket közvetített, hanem érzelmi és gondolati azonosulást is kiváltott: Görgei pályájának bemutatása – a szabadságharc hősétől az árulónak bélyegzett hadvezérig – erőteljes vitakérdéseket vetett fel. A vetítéseket követő beszélgetések során a résztvevők nyitottan és reflektíven kapcsolódtak ezekhez a dilemmákhoz, ami élő párbeszédet teremtett múlt és jelen között.

A program egyértelműen igazolta, hogy a történelmi emlékezet formálása nemcsak tudományos, hanem közösségi feladat is. A dokumentumfilm és az azt kísérő diskurzus hozzájárult ahhoz, hogy Görgei Artúr alakja a maga összetettségében jelenjen meg a fiatalok előtt – ez pedig a Görgey Kör küldetésének egyik legfontosabb eleme.

Kiállítás

A rozsnyói programsorozat kiemelt és méltó eleme volt a „Kossuth Lajos elfogyott regimentje, 48-as veterángondozás és a Honvédmenház története” című vándorkiállítás ünnepélyes megnyitója, amely a tárlat 21. állomásaként érkezett a felvidéki városba. A kiállítás az 1848–49-es szabadságharc veteránjainak utóéletét, társadalmi helyzetét és a Honvédmenház létrejöttének történetét mutatja be, érzékletesen rámutatva arra, miként vált a hősök gondozása a kiegyezés utáni időszak egyik fontos nemzeti ügyévé.

A megnyitót Beke Zoltán, a Rozsnyói Önkormányzat képviseletében, valamint Dr. Zakar Péter tartották, akik beszédiekben hangsúlyozták a történelmi emlékezet fontosságát, valamint azt a felelősséget, amely a jelen közösségeire hárul a szabadságharc örökségének megőrzésében. A kiállítás külön erénye, hogy nem csupán eseménytörténeti áttekintést nyújt, hanem emberközelbe hozza az egykori honvédek sorsát is.

A megnyitó ünnepélyességét jelentősen emelte a hagyományőrzők jelenléte: a Budai 2. Honvéd zászlóalj képviseletében Berlinger Gábor parancsnok és Horváth Domonkos jelentek meg, akik megjelenésükkel és fellépésükkel hitelesen idézték meg a korszak katonai világát. A kiállítótérben elhelyezett tablók, archív fotók és a Honvédmenház épületét bemutató makett együttesen erős vizuális és érzelmi hatást gyakoroltak a látogatókra. A vándorkiállítás értékét tovább növelte, hogy a rozsnyói állomáson a Gömör megyei 48-as veteránokhoz köthető fényképekkel egészítették ki.

Konferencia

A kiállitás megnyitóját követően került sor a Sorsok, honvédek, csatahelyek – Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékezete konferenciára, melyen Beke Zoltán köszöntését követően  Görgey Árpád a megnyitó beszédében a család történetéből osztott meg számos, a szélesebb nyilvánosság előtt kevéssé ismert adalékot, amelyekkel a jelenlévő tapasztalt történészek érdeklődését is felkeltette. Felszólalásában a Görgey család szepességi szerepét emelte ki: a térség közösségi életére és gazdasági fejlődésére gyakorolt hatásukat, valamint későbbi politikai befolyásukat. Beszéde zárásaként a Magyar Királyság tragikus bukására és annak a családra gyakorolt hatására is kitért.

Albertné Görgey Zsuzsanna szintén hozzájárult a konferencia megnyitásához: bemutatta munkásságát és a Görgey Kör szervezetét. Emellett ismertette azt a kormányzati elismerést, amelyet Magyarország honvédelmi miniszterétől kapott az egész Görgey család nevében, valamint a gyermekek életkörülményeinek javítására irányuló életműve és egyéb érdemei elismeréseként.

A konferencia megnyitóján a szervezők mellett a Magyar Köztársaság kassai konzulja, Berényi János is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt, amivel a program diplomáciai jelentőségét is kiemelte.

Az előadások sorát Dr. Szeghy-Gayer Veronika a Szlovák Tudományos Akadémia TPTK Társadalomtudományi Intézet történésze nyitotta meg.  Az előadásának címe Egy tábornok hagyatéka ­­– A kassai Dessewffy-iratok felfedezésének története. Az előadásból megtudhattuk, hogy miként került a Kassai Levéltárba az aradi vértanú Dessewffy Arisztid magán levelezése. Az előadásban elmesélte, hogy kutató társával dr. Szeghy Gáborral milyen kérdéskörök mentén vizsgálták meg az iratok sorsát és miként született ebből egy különleges kiadvány a Dessewffy Arisztid utolsó levelei.

Az 1. szekció következő előadója Orosz Örs a Sine Metu Egyesület elnöke Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékjelei címen tartott előadást. Az előadásból megtudhattuk. hogy az értékmentő munka milyen véletlen tényezőkön múlik. A lőcsei honvédszobor elpusztításának és újra állításának történetén keresztül betekintést nyertünk abba, hogy mennyire nehéz egy-egy emlékműnek a helyreállítása.

Az első felvonás utolsó előadója Katona Csaba a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levétárának kommunikációs referense Szlovákság Nyitra megyében 1848-1849-ben címmel tartott előadást. Az előadás a magyar–szlovák együttélés és szembenállás történetét járta körül Nyitra megye példáján. A szlovák nemzeti követelésektől a Hurban-féle fegyveres felkelésen át Jeszenák János kormánybiztos szervező tevékenységéig rajzolódott ki a kép. Különösen érdekes volt Justh József turóci alispán alakjának bemutatása, aki szlovák anyanyelvű magyar reformértelmiségiként egyszerre támogatta a magyar szabadság ügyét és a szlovák kulturális intézményeket. Az előadás szomorú konklúziója szerint a modernkori nacionalizmus a korábban létező szimbiózist borította fel, és mindenkit kényszerű választás elé állított.

A második szekció hasonlóan színvonalas erős és érdekfeszítő előadásokat tartogatott számunkra.  Dr. Csikány Tamás nyugalmazott dandártábornok, hadtörténész Losonc, a szabadságharcban című előadásában a város sorsát mutatta be. Megismerhettük Beniczky Lajos őrnagy 1849. januári losonci győzelmét, amelyben mintegy 800 fős magyar erővel vert szét egy hasonló létszámú császári különítményt, majd a szabadságharc összeomlása után bekövetkező tragikus eseményeket, amikor Grabbe és Zassz orosz tábornokok csapatai 1849 nyarán feldúlták a várost. Az előadás rámutatott arra is, hogy Losonc felgyújtásának körülményei máig vitatottak a hadtörténeti irodalomban.

A konferenciát hallgató közönség

Dr. Szoleczky Emese muzeológus, történész “…kicsiny szürke cédula volt, de nagy kincs volt abban az időben”  ­- A komáromi menlevelekről című előadásában a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Kéziratosemlékanyag-gyűjteményében őrzött dokumentumokat mutatta be. Rávilágított, hogy ezekből az iratokból nem sok példány ismert, az ismert példányok többsége vagy a HIM Kéziratosemlékanyag-gyűjteményében vagy a levéltárban találhatók. Jókai Mór menlevelének legendáriumával is leszámolt az előadó.

A délelőtti program záró előadója Dr. Kerényi Éva a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatója az Emlékek osztálya: Az 1848/49-es szabadságharc műtárgyai a Gömör-Kishonti Múzeumban címen egy felpezsdítő előadást tartott. Megtudhattuk, hogy az intézmény első számú műtárgya az a Petőfi-szobor, amely a Budapesten a Március 15-ke Téren felállított. Külön érdekeségként az igazgatóasszony bemutatta azt az asztalt, amelyet Rimaszombaton öriznek és az érdekesége, hogy Görgey Artúr használta a rimaszombati ott tartozkodása során, sőt ennél az asztalnál kezdödtek meg a tárgyalások az orosz cári csapatok képviselőivel.

Az ebédszünetet követően a délutáni program első előadója Dr. Zakar Péter a Szegedi Tudományegyetem  nemzetközi és közkapcsolati rektor helyettese a Erdősi Imre a branyiszkói hős címen adott elő.  Az előadásban Erdősi papi pályája bemutatása és hősi helytállása mellett, a képi ábrázolásokban betöltött szerepére is kitért az előadó.

Dr. Solymosi József a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár főmuzológusa Dembinski contra Vogel – A tavaszi hadjárat eseményei a Felvidéken címmel tartott előadást. Az előadásban részletesen bemutatta a felső-magyarországi hadműveletek összefüggéseit: Henryk Dembiński altábornagy hadtestének és a Vogel-hadtest három dandárjának összecsapását. Az előadás kitért a podheringi ütközetre, a kikülönített csapatok – Beniczky Lajos és Görgey Ármin – szerepére, valamint Görgei Artúr Dembiński emlékiratairól írt kritikájára is, amely a Budapesti Szemlében jelent meg „Demár János” álnéven. 

Kedves Gyula ezredes a Nemzeti Közszolgálati Egyetem történésze “Aha moszkó!” – Az orosz intervenció mértéke 1849 nyarán a Felvidéken címmel adott elő. Az előadás kronológiai pontossággal mutatta be az 1849. május–június közötti eseményeket: I. Miklós cár május 5-i döntésétől a tömeges beavatkozásról az orosz hadoszlopok június közepén történő betöréséig. Rüdiger, Grabbe és más orosz tábornokok csapatainak felvonulását térképen követhettük nyomon, miközben megismerhettük Dembiński és Wysocki magyar erőinek kilátástalan védekezési kísérleteit. Június 24-ére Kassa is elesett, és a Felvidék döntő többsége orosz ellenőrzés alá került.

Az utolsó szekció első előadója Ress-Wimmer Zoltán a Görgey Kör szakmai elnöke “Már nem üzeni, hogy elfogyott a regimentje” – avagy a Felvidék utolsó 48-as honvédjei – Lebó István és Hollecsek Pál címen tartott előadást.  Az előadás során megtudhattuk, hogy bár Lebó Ipolyszete szülötté 1928-ban elhunyt és az utolsó honvédként temették el, de a Felvidéken is túlélte őt egy kassai honvéd Hollecsek Pál őrmester személyében, aki 1930-ban csatlakozott az égi seregbe.

Dr. Gyimesei Emese az Eötvös Loránd Tudományegyetem HTK Történelem Kutatóintézet irodalmára, társadalomtörténésze “Oh had feledjem, hogy polgár vagyok” Magánélet és közszerepés – Szendrey Júlia és Petőfi Sándor házassága a szabadságharc viharában címmel tartott előadást. Az előadás a szabadságharc érzelemtörténeti megközelítését alkalmazva vizsgálta a magánélet és a közélet összeütközését Petőfi és Szendrey Júlia kapcsolatában. Szendrey Júlia erdődi és kolozsvári naplóin keresztül bontakozott ki egy szorongatott feleség és honleány kettős identitása: az erdődi napló a szorongatottság és magány dokumentuma, míg a kolozsvári napló már krízisnaplóként olvasható. Különösen megragadó volt, ahogy az előadó bemutatta a női szégyenérzet és a hazafias büszkeség feszültségét, amely Júlia Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című 1849-es felhívásában csapódott le.

A nap utolsó előadója Keserű Norbert a Budapesti Fővárosi Levéltár főlevéltárosa “A harmadik pályát is fussa dísszzel” – Egressy Gábor a borsodi védsereg vezérkapitánya címmel tartotta meg előadását. Az előadás Egressy Gábor színművész sokoldalúságát mutatta be, aki a Nemzeti Színház oszlopos tagja volt, mégis 1849-ben a Szemere Bertalan által létrehozott Felső-Magyarországi Védsereg borsodi osztályának vezérkapitányaként vett részt a szabadságharcban. Megismerhettük Eperjes 1849. április 6–7-i elfoglalásának részleteit, ahol a borsodi védsereg Beniczky Lajos oldalán harcolt. Egressy kézsérülése miatt 1849 májusában lemondott, a védsereg pedig Dembiński IX. hadtestébe tagozódott. Az előadás Egressy emigrációját és a Nemzeti Színházba való visszatérését is bemutatta, egészen 1866-os haláláig, amikor előadás közben esett össze a színpadon.

 A zárszóban Ress-Wimmer Zoltán a Görgey Kör szakmai alelnöke rámutatott, hogy milyen komoly összefogás és csapat munka tette lehetővé ezt a regionálisan fontos és színvonalas szakmai programot. Köszönetet mondott a szervezésben nyújtott munkáért a Beke Zoltánnak és Simon Juditnak, a Rozsnyói Önkormányzatnak a terem és a megfelelő feltételek rendelkezésre bocsátásáért, az előadóknak és a levezetőelnököknek Horváth Lászlónak és Debreczeni-Droppán Bélának a szakmailag magas színtű felkészültséghez és fegyelemhez illetve a Budai 2. Honvédzászlóalj képviselőinek a részvételért. Kiemelte, hogy a konferencia nem csak értékes előadásokkal szolgált, hanem szakmai párbeszédek és együttműködések bölcsőjeként is. Rávilágított, hogy a nap egyik nem várt hozadéka, hogy Kedves Gyula a Kerényi Éva által bemutatott műtárgyak közül egyet beazonosított. Azt hiszem az ilyen pillanatok teszik különlegesé a Rozsnyó 48-as történészi seregszemléhez hasonló szakmai eseményeket.

A konferencia levezetéseként a Görgey család képviselői, a szervezők és a jelen lévő történészek egy kötetlen és kiváló hangulatú beszélgetésen vettek részt a Rozsnyói Cechovňa étterem pincéjében. A beszélgetés során a résztvevők személyes benyomásaikat osztották meg, és számos új kutatási irány is felmerült. A kötetlen légkör lehetőséget adott arra, hogy az előadók és a Görgey család képviselői között szorosabb szakmai és emberi kapcsolatok szövődjenek, ami a jövőbeni együttműködések alapjait is megvetette.

A harmadik nap a szakmai kirándulásé volt: a konferencián résztvevő történészek és a család tagjai Görgey Árpád vezetésével tekintették meg a rozsnyói Kálváriát. A program során a résztvevők megismerhették a Kálvária történetét, amelyet Görgey Árpád saját kezdeményezésére újított fel, majd a későbbi szakaszokban az önkormányzattal és a katolikus egyházzal együttműködve folytatott munkálatok révén állítottak helyre. A korábban elhanyagolt Kálvária mára a város jelentős történelmi emlékhelyévé vált, amely egyházi funkciója mellett kellemes természeti menedéket is nyújt a helyiek számára.

A három napos szakmai program zárásaként a társaság kilátogatott a rozsnyói temetőbe, ahol több, mint 32 honvéd és nemzetőr alussza örök álmát. Beke Zoltán temetői vezetésével értékes helyi adalékokkal történetekkel lettünk gazdagabbak.

Szörcsey Antal százados sírjánál közösen emlékeztünk meg, ahol Kedves Gyulával, Albertné Görgey Zsuzsannával és Ress-Wimmer Zoltánnal együtt koszorút helyeztünk el. A helyszín különös súlyt adott a pillanatnak: itt nem elméleti történelemről volt szó, hanem kézzelfogható örökségről.

A temetőben összesen 32 honvéd és nemzetőr nyugszik, ami önmagában is jelzi a térség történelmi jelentőségét. A sírok állapota és az emlékezés formái fontos kérdéseket vetnek fel a jövőre nézve.

A rozsnyói program egyszerre volt szakmai áttörés és közösségi élmény. Megmutatta, hogy a Görgey Kör képes hidat képezni kutatás és emlékezet között. A konferencia, a temetőlátogatás és a közös beszélgetések együtt egy olyan egységet alkottak, amely hosszú távon is hatással lesz a résztvevőkre. Ez nemcsak egy sikeres esemény volt, hanem egy új szint kezdete. A három nap alatt elhangzott tizenkét előadás, a vándorkiállítás, a dokumentumfilm-vetítések és a temetői megemlékezés együttesen bizonyították, hogy a Felvidéken is élő igény mutatkozik az 1848–49-es örökség ápolására. A rozsnyói program üzenete egyértelmű: a történelmi emlékezet nem csupán a múlt ügye, hanem a jelen közösségeinek identitásformáló ereje is.

Görgey Tamás

Ezt olvastad?

A 48-as veterángondozás és a Honvédmenház története

Kossuth Lajos elfogyott regimentje. A 48-as veterángondozás és a Honvédmenház története címmel, rendhagyó kiállítás nyílt március 13-án a Szegedi Tudományegyetem

X