A IX. légió A sas című filmben

A 2011-es A sas című film középpontjában álló kilencedik légió, vagyis a Legio Hispania, meglehetősen rejtélyes múltra tekint vissza. Ez a cikk a légió történetének és eltűnésének kérdéseit járja körül, végül pedig azt is szemügyre veszi, hogy a film miként dolgozza fel a légió legendáját, és mennyire hitelesen adja vissza a történeti hátteret.

A légió története köztársaság korától a britanniai hadjáratig

A kilencedik légió eredete ugyan bizonytalan, de a források alapján már a Sulla-féle polgárháború idején részt vett Asculum Kr. e. 90-re tehető ostromában. Később, Kr. e. 58-ban, amikor Julius Caesar Gallia Cisalpina provincia kormányzója lett, a légió Caesar irányítása alá került. A légió katonái kezdetben Aquileiában állomásoztak és az illírek támadásai ellen védték a térséget. Később azonban a helvétek elleni háborúban, majd a római polgárháború jelentős ütközeteiben is bevetették őket. A légió katonái jelen voltak a Kr. e. 48-as dyrrhachiumi és pharsalusi ütközetekben, valamint a Kr. e. 46-os afrikai hadjáratban is harcoltak. A győzelem után azonban Caesar feloszlatta a légiót és Picenum környékén telepítette le veteránjait.

Caesar halála után Ventidius Bassus kísérletet tett a VII., VIII. és IX. légiók újraszervezésére, de „nem világos, hogy ezek közül bármelyik fennmaradt volna még Philippi idejéig is”. Octavianus (a későbbi Augustus) azonban újra mozgósította a kilencedik légió veteránjait, akik a lázadó Sextus Pompeius ellen harcoltak Szicíliában, majd Macedónia tartományába kerültek. A légió Octavianus oldalán harcolt a Marcus Antonius ellen vívott actiumi csatában Kr. e. 31-ben, majd Hispaniába vezényelték, ahol részt vett a Kr.e. 25–19 tartó kantabriai hadjáratban. A légió ekkor kapta meg a Hispana nevet, amely Hispaniában való állomásozásukra utal.

Ezt követően a légió valószínűleg a rajnai határvidéken a germán törzsek ellen folytatott harcokban vett részt a császári hadsereg részeként. A Kr. u. 9-ben bekövetkező teutoburgi vereség után a légió Pannóniába került, és Kr. u. 14-ben már biztosan Sisciában (a mai Sziszek) állomásozott. A légió három évet leszámítva egészen Kr. u. 43-ig Pannóniában volt, ám a források alapján vagy az egész légiót, vagy annak bizonyos alegységeit átmenetileg Észak-Afrikába küldték, hogy a III. Augusta légió mellett harcoljanak a maurikkal Kr. u. 21–24 között.

(Forrás: imdb.com)

A légió Nagy-Britanniában (Kr. u. 43–108)

Kr. u. 43-ban a kilencedik légió valószínűleg részt vett Claudius császár és Aulus Plautius vezetésével Nagy-Britannia meghódításában. Az invázió után a légió katonái megjelentek a tartomány helyőrségeiben, majd Kr. u. 50-ben döntő szerepet játszottak Caratacus erőinek legyőzésében Caer Caradocnál. Ugyanebben az évben a légió felépített egy erődöt Lindum Colonia (a mai Lincoln) területén, majd Kr. u. 52 és 57 között Caesius Nasica parancsnoksága alatt a légió leverte Venutius, a Brigantes törzs királyának első lázadását.

A kilencedik légió azonban nem mindig volt diadalmas: a Boudica felkelés idején, Kr. u. 61-ben, súlyos vereséget szenvedtek a camulodunumi csatában (a mai Colchester közelében). Quintus Petillius Cerialis vezetése alatt a légió gyalogosai szinte teljesen odavesztek az ostromlott város felmentésére tett kísérletben, és csak a lovasság tudott megmenekülni. E vereség után a légiót Germaniából érkező katonákkal erősítették meg.

Kr. u. 71-ben Cerialis Britannia kormányzójaként ismét átvette a légió irányítását, és sikeres hadjáratot indított a Brigantes törzs ellen, melynek célja Észak-Közép-Britannia meghódítása volt. Ekkor épült fel Eboracum erődje (a mai York), amelyet az ásatások során előkerült csempebélyegek is tanúsítanak. A légió az Agricola-féle Caledonia (mai Skócia) elleni invázióban is részt vett Kr. u. 82–83-ban, egyes alegységei pedig még a germán chattusok lázadásának leverésében is segédkeztek Kr. u. 83-ban. Tacitus szerint a caledoniai hadjáratban a légió majdnem teljesen megsemmisült egy váratlan éjszakai támadásnak köszönhetően. A küzdelemben a kilencedik légió katonái közelharcba bocsátkoztak a megtámadott táborban, majd a felmentésükre siető lovasság segítségével végül visszaszorították a támadókat.

A légió később a Mons Graupiusnál vívott csatában is jelentős szerepet játszott. Az egység utolsó jól ismert nagy-britanniai tevékenységére Kr. u. 108-ban került sor, amikor kőből újjáépítették az eboracumi légiós erődöt.

(Forrás: imdb.com)

Germania Inferior (108? – 130?)

A kilencedik légió a régészeti leletek és a feliratos anyagok alapján bizonyíthatóan jelen volt a Germania Inferior területén található Noviomagus Batavorumban (a mai Nijmegen, Hollandia), valamint a közeli Aquae Granniban (ma Aachen, Németország) is. A leletek keltezése alapján vagy a teljes légió, vagy csak annak valamelyik alegysége már Kr. u. 104-ben Noviomagusban állomásozott. Bárhogy is áll a kérdés, Kr. u. 121 és 130 között már valószínűleg a teljes kilencedik légiót oda helyezték át, legalábbis a magasrangú tisztjeinek a jelenléte erre az időszakra tehető a térségben.

A kilencedik légió eltűnésének elméletei

A kilencedik légió eltűnésének pontos időpontja és körülményei nem ismertek, de több bizonytalan elmélet is keletkezett arra vonatkozóan, hogy mikor és hol ért véget a légió története. Az első, mára már idejétmúlt elmélet a 19. századi német ókortudóshoz, Theodor Mommsenhez köthető, aki szerint a kilencedik légió abban a háborúban pusztult el, melyet a Nagy-Britannia északi határán élő őslakos kelta törzsek ellen vívtak. Mommsen szerint Hadrianus uralkodása alatt Eboracum [York] erődjét támadás érte, és az ott állomásozó kilencedik légió megsemmisült. Hadrianus császár Kr. u. 122 körül személyesen látogatott Nagy-Britanniába, és megkezdte a Hadrianus fala építtetését, mert egy római forrás szerint „a briteket nem lehetett római ellenőrzés alatt tartani”. Ezért elképzelhető, hogy Hadrianus a fal építtetését egy Kr. u. 120 körül bekövetkezett katonai katasztrófára reagálva rendelte el. Ez az elmélet azonban nem támasztható alá régészeti bizonyítékok hiányában, ráadásul a hipotézist több kutató is meghaladottnak véli, mert a megalkotását követően Noviomagusban olyan forrásokra bukkantak, melyekkel Mommsen még nem számolhatott. Egyrészt az elmélet megszületését követően találták meg a kilencedik légió első nyomait a városban, másrészt a légió magas rangú tisztjei Kr. u. 120 után is bizonyíthatóan jelen voltak Noviomagusban, és közülük ketten is kiemelkedő közéleti karriert futottak be.

A kilencedik légió bélyegzője a dél-walesi Caerleon erődítményéből. (Forrás: wikipedia)

Egy másik elmélet szerint a kilencedik légió Júdeában pusztult el a második zsidó lázadás során, Kr. u. 132-ben. A bizonytalan elmélet alapját az adja, hogy a légió Noviomagusból való távozása (Kr. u. 120–130 körül) nagyjából a lázadás kezdő időpontjára tehető, ezért feltehető, hogy a két esemény összefüggött. A lázadás során a rómaiak jelentős veszteségeket szenvedtek, és egyes kutatók úgy vélik, hogy a kilencedik légiót Júdeába vezényelték a helyi erők megerősítésére, de ott – talán a XXII. Deiotariana légióval együtt – súlyos vereséget szenvedtek a lázadóktól, és ezután az egység maradványait feloszlatták. Az elmélet gyenge pontja, hogy nincs közvetlen bizonyíték a kilencedik légió júdeai jelenlétére.

Egy harmadik elmélet szerint a kilencedik légió Marcus Aurelius császár pártus háborúja (Kr.u. 161–166) során tűnt el. Cassius Dio történetíró beszámolója szerint a pártus hadsereg, amelyet Chosroes vezetett, megsemmisített egy római légiót a mai Örményország területén. A vereség Cappadocia kormányzójának, Marcus Sedatius Severianusnak az öngyilkosságához vezetett. Bár Dio nem nevezi meg az érintett légiót, egyes történészek feltételezik, hogy a kilencedik légió lehetett az áldozat, mivel más Cappadociában állomásozó légiók (XII. Fulminata és XV. Apollinaris) bizonyítottan fennmaradtak a Kr. u. 200-as évekig. Ez az elmélet azonban komoly kihívásokkal küzd, mert egyáltalán nincsenek bizonyítékok arra, hogy a kilencedik légió a Kr. u. 130–160 közötti időszakban jelen lett volna keleten.

(Forrás: imdb.com)

A kilencedik légió legendája A sas című filmben

A sas című film cselekménye Kr. u. 120 után játszódik, és a rejtélyesen eltűnt kilencedik légió történetére épül. A történet főszereplője, Marcus Flavius Aquila azért érkezik Britanniába, hogy helyreállítsa apja, a kilencedik légiót egykor vezető Flavius Aquila megtépázott hírnevét, aki a sereget vezetve 5000 társával és a légió sasával együtt eltűnt a sikertelen északi hadjáratban.

Marcus egy Britannia délnyugati részén található erőd parancsnoka lesz, de egy harcban súlyosan megsebesül, ezért leszerelik. Ezután nagybátyja falujában lábadozik, ahol megmenti egy gladiátorküzdelemben alulmaradt briton rabszolga, Esca életét, akit nagybátyja később megvásárol.

(Forrás: imdb.com)

Egy vacsorán Marcus hírt kap a kilencedik légió eltűnt sasának lehetséges hollétéről, ezért Escával együtt a Hadrianus falától északra fekvő zord és veszélyes vidék felé indulnak. Amikor Hadrianus falához érnek az őr úgy köszön el tőlük, hogy „találkozunk a túlvilágon”, ami arra utal, hogy falon túl egy római sem maradhat életben.

Esca, aki jól ismeri a brit törzsek nyelvét és szokásait, magára vállalja a közvetítő szerepét, mert így eltitkolhatják Marcus római származását. Útjuk során vad, szinte teljesen meztelen harcosok támadnak rájuk, akiket sikerül legyőzniük.

Később találkoznak a kilencedik légió egy életben maradt katonájával, aki elvezeti őket a csatatérre, ahol a légió megsemmisült. A túlélő elmondja, milyen borzalmakat éltek át, és közli, hogy a légió sasát a Fóka törzs vette el. Marcus és Esca az északra élő törzs felé indulnak, de útközben összevesznek, és egymásnak ugranak, majd arra kelnek fel, hogy a Fóka törzs tagjai körülveszik őket. Hogy életben maradjanak, felcserélik az eddig megszokott szerepeket, vagyis Marcus ideiglenesen Esca „rabszolgájává” válik.

(Forrás: imdb.com)

A törzs vendégül látja Escát, Marcust pedig különféle munkákra kényszerítik. Egy éjjel, amikor a törzs tagjai egy beavatási szertartás után leisszák magukat, és elalszanak, Marcus és Esca ellopják a sast, majd elmenekülnek. A törzs tagjai reggel üldözőbe veszik őket. A menekülés során Marcus korábban szerzett sebe felszakad, ráadásul elveszítik lovaikat is. Végül egy folyóhoz érve Esca otthagyja a sérült Marcust, hogy segítséget szerezhessen. Esca szerencsére időben visszatér Marcus apjának életben maradt, a falon túl élő légiósaival, akik egy végső csatában legyőzik az üldözőket, és visszaviszik a sast Rómába, ezzel pedig helyreállítják a kilencedik légió hírnevét.

Hiteles és hiteltelen ábrázolások a filmben

A film hitelesen ábrázolja a római erődöt, a kisebb település arénáját, a római villát, a kelták által használt harci szekereket, Hadrianus falát, valamint a teknősbéka alakzatot és annak használatát. Ellentmondásos azonban, hogy amikor a film elején harcolnak az északi keltákkal, akkor azoknak fém fegyverzetük és pajzsuk is van, míg a film végén látható harcban a Fóka törzs tagjai csak kőből és csontból készült fegyvereket használnak.

Nem tekinthető hitelesnek az életben maradt legionárius azon állítása sem, mely szerint a kelták a csata után „levágták a holtak lábát, hogy ne tudjanak átkelni a túlvilágra”. A kelták ugyanis a csatákat követően a fejeket vágták le szakrális okokból, a láb levágása pedig kitaláció. Továbbá megjelenik még a film elején a „druida” kifejezés is, melyet a korban azokra az emberekre használtak, akiről azt hitték, hogy varázserővel rendelkeznek. A film elején feltűnik egy olyan férfi, akiről a néző azt feltételezheti, hogy egy természetfeletti erővel bíró személy, mivel úgy beszél, mintha átkot szórna a rómaiakra, a társait pedig azzal buzdítja, hogy az ősi istenek is a rómaiak halálát akarják. A filmből nem derül ki egyértelműen, hogy tényleg egy druidát látunk-e, de a néző ezt feltételezheti. A filmben szereplő druida-kép egyébként részben megfelel a Pliniusnál szereplő képpel, ám az alkotók vélhetően a Tacitusnál olvasható Mona szigete ellen indított támadás leírására építettek, mert tőle értesülünk a támadó római katonák elátkozásáról.

Illyés Dávid Richárd

Felhasznált irodalom:

Publius Cornelius Tacitus: Agricola
Publius Cornelius Tacitus: Annales
Keppie, L. (1983). Colonisation and veteran settlement in Italy, 47–14 BCE. London.
Keppie, L. (1984). The making of the Roman army: From Republic to Empire. London.
Keppie, L. (1989). The fate of the Ninth Legion: A problem for the eastern provinces? In D. H. French & C. S. Lightfoot (Eds.), The Eastern Frontier of the Roman Empire, 247–255. Oxford.
Russell, M. (2010). Bloodline: The Celtic kings of Roman Britain. Amberley.
Russell, M. (2011, May). What happened to Britain’s lost Roman legion? BBC History Magazine, 40–45.
Kapi P. (2020). A druidák feladatkörei az írott források tükrében. Ókor: Folyóirat az antik kultúráról, 19(1), 28–32.
Kapi P. (2023). The image of the Druids in Pliny’s Natural History. Chronica: Annual of the Institute of History, University of Szeged, 22, 70–77.

Ezt olvastad?

III. Báthory István történelemverseny

2026. március 20–21-én immár harmadik alkalommal rendezték meg Szegeden a Báthory István Nemzetközi Történelem Verseny döntőjét, amelynek a Szegedi Tudományegyetem

X